Helikopteres síelés Ukrajnában

Helikopteres síelésért nem kell feltétlenül a tengerentúl tájaira utazni, sőt, az sem biztos, hogy a szomszédban kevesebb kaland vár bennünket. Vági Zoltán példája legalábbis azt bizonyítja, hogyha az ember szerencsés, már néhány száz kilométernyi távolságra is helisízhet otthonától. A K2 Freestyle SC síedzője jó tíz éve jutott ki néhány kollégájával együtt Ukrajnába, egy utazási iroda vendégeként. Visszatekintve Vági Zoltán nem csak azért tartja magát szerencsésnek, mert ott síelhetett, ahol csak nagyon kevesen jártak még sítalpakon, hanem azért is, mert sikerült onnan épségben hazatérnie. A sítúra veszélyességét egyébként nem a nehéz terepek, hanem az egykori szovjet haditechnika színvonala adta. A magyar társaság ugyanis egy olyan Mi-8-as helikopterrel jutott el a 900-1600 méteren fekvő helyekre, amely már többször megmenekült a leselejtezés elől.

Az útra erős szélben került sor, és a leszállást az is nehezítette, hogy a helikopteren nem sítalpak, hanem kerekek voltak. A háromfős személyzet helyett így a gép biztonságos landolásához hat emberre volt szükség. A csapatot egy vezető kísérte, ő választotta ki a síelésre alkalmas terepet, és ő haladt a csapat élén a völgy felé. Egyedül nála volt rádió, ezzel hívta a pilótát, miután az ék alakban, egymástól 10-10 méterre haladó sízők leértek a völgybe.

Naponta több lesiklásra is sor került a vad, egyenetlen terepen, ahol a síelők útja törpefenyők, bokrok között vezetett, félméteres kemény szűzhavon. Az egy-másfél méteres szintkülönbségekkel szabdalt területeken a hó gyakran köveket, gyökereket, vagy akár befagyott patakot is fedett, ezért Vági Zoltán azoknak, akik hasonló helyekre vetődnek, a kevésbé jó állapotú lécek használatát ajánlja.

A veszélyekről végül még csak annyit, hogy a második turnus helisízése már nem valósulhatott meg, ugyanis a helikopter meghibásodott és a kényszerleszállás során komolyan megsérült.