Paradiski sírégió január 20-27, szállás Les Coches, Backgammon 8 fős apartman, két fürdőszoba, két külön wc, kettő db cipőszárítós síléc tárolós szekrénnyel az alsó szinten.
Az apartman szobái elég szűkösek, szekrény, pakolási lehetőség minimális, de a konyha jól felszerelt.
A kettő síléc tároló szekrénybe nem fértünk be heten, egy cipő mindig kiszorult, a lécekkel is állandóan matekozni kellett. Ha mind méretesebb lett volna be sem tudjuk rakni, pedig csak egy bord volt.
A szállás valóban pályaszállás, kb.: 50 m emelkedő és lehetett csatolni, de mivel az időjárás nem volt hozzánk kegyes, erős plusszok, olvadás és még eső is, ami éjszaka kifagyott, így a kijövetel a jégpáncélon elég horrorisztikus volt.
Mivel néhány baleset is történt közvetlenül a bejáratnál, tettek ki két db gumiszőnyeget a lépcső aljához, de ez csak az elindulásban segített, a feljutás és lejövetel sícipőben, elég kalandos volt.
A La Plagne pálya rendszer a térkép alapján szupernek tűnik, kék, piros és fekete pályák rendezett formában a hegy két oldalán, de a gyakorlatban azért nem olyan egyszerűen átjárható. A szállásunk elhelyezkedéséből adodóan úgy fogalmaznék, hogy egy kisebb, szállás oldali és egy nagyobb, a hegy két oldalát felölelő pálya rendszerről van szó, mely egyszerű halandóknak csak egy útvonalon járható oda és vissza is. Ebből adódóan szinte állandóan zsúfolt, főleg reggel és délután.
A pályákról röviden, csak a főbb ismérvek:
Feketének jelölt pálya mind kezeletlen bucka pálya, melyek jó része lezárt állapotban volt.
Ami nyitva volt, azt csak az különböztette meg a pályán kívüli résztől, hogy két oldalt fel volt tűzve, s a karók között sokkal nagyobbak voltak a buckák mint mellette.
Néhányukat megcsúszva “kegyetlen” kemény, bucka síelésre sem alkalmas, csak adrenalin függőknek javasolt. Természetesen ilyen időjárási körülmények között nem is lehet másra számítani.
A pirosnak jelölt pályákat esetenként igen sötét pirosnak mondanám, s nem egyszer tapasztaltam, hogy már jó ideje ratrak sem járt rajta, mert igen masszív bucka tenger borította.
A kéknek jelölt pályák is érdekesek voltak, mert nagyon sok helyen ha nem volt megfelelő lendült (ami egy kezdőnél, sokszor közép haladónál is hiányzik), akkor kellett botozni, vagy gyalogolni rendesen.
A másik probléma talán azoknak akik ijedősebbek, hogy némelyik kék pályán váratlanul és kikerülhetetlenül fekete pályákat megszégyenítő meredek letöréssel lehet találkozni.
Mivel rendelkeztem kiegészítéssel a síbérletre, így két napot Les Arcs síterepen időztem ami a Vanoise Express-el könnyen megközelíthető volt.
A pálya rendszer sokkal átjárhatóbb, a tapasztalatok a pályák jelölésével ugyan az mint fentebb, azzal a különbséggel, hogy itt a kékek sokkal egyenletesebb lejtésűek.
Szerencsére a felsőbb részeken nagyon jók voltak a pályák, de ahogy egyre lejebb jutott az ember, jeges, kásás, műhavas, esetenként igen vizes havon lehetett csak csúszni. Ebből adódóan teljesen olyan benyomás alakult ki bennem, mintha egy tavaszi síelésen vetten volna részt, így január végén, ami elég romboló hatással van az össz képre.
Alapvetően nagyon jót síeltem, minden lehetőséget próbáltam kihasználni kezdéstől zárásig minden nap, így megfelelő pályakilométerrel és érdekes sí
élményekkel lettem gazdagabb, de biztos, hogy ide nem fogok még egyszer vissza jönni.
Keresés
