vasssy szerkesztőség által kiemelt fórum üzenetei

Tegnap egy váratlan meghívás következtében nappali sízésre vetemedtem Eplényben egy kis tanulással egybekötve. Nem bántam nagyon, szép téli nap volt a tegnapi. Az utak szárazak, a nap sütött, a Bakonyban több hó volt mint nálunk, amikor megérkeztem, mindenhol síelőket láttam sürögni, többeket rajtszámmal ellátva. Egyszóval elkapott a hangulat, hogy egy igazi síközpontban vagyok. Aztán mikor Maci-Laci megérkezett (mint kiderült, ő is épp arrafelé járt), az első mondata az volt, hogy: "Ennél még nálunk a városban is több hó van!" :-) Persze azért ez nem szegte kedvünket.
A hó délelőtt teljesen OK volt, csak az 1-es legalja volt jeges, hideg volt, a nap sütött (bocs, ezt már említettem), így képzelek el egy ideális téli napot. Hétköznap ellenére elég sokan voltak, gondolom részben a verseny miatt, így ebédszünet utánra már eléggé leharcolt volt a pálya, nagy területek voltak jegese. Miután a csapat nagyobb része 4körül hazament, megnéztük a 4-est is. Nem volt igazán élmény, főleg a meredek rész tele volt szórva fagyott földdarabokkal (ezt ma ki is írták a honlapra, ez sztem korrekt), így többet nem is mentünk rajta. Mivel nem kövekről volt szó, annyira nem lett szörnyű a talp, de jobb vigyázni...
5 után egyedül maradtam, 6kor még ittam egy teát fent és hazafelé vettem az irányt. Be kell valljam el voltam fáradva.
Viszont hóágyúzásra utaló jeleket az utóbbi időben nem láttam. Elfogyhatott a víz? Vagy elfagyott a rendszer?

Az elméletem - miszerint a napijegyes időszak végén (17:00) az emberek nagy része hazamegy - bevált. Tegnap 4 után érkezünk a parkolóba, ekkor már nem csak a távoli végeken volt hely, hanem közelebb is akadt 1-2, illetve folyamatosan szállingóztak a sporttársak a kocsik felé.
Napközben nincs ratakolás, de a pályák a hidegnek köszönhetően (szerintem) nem buckásodtak jelentősen a nagyszámú érdeklődő ellenére sem. A hó jó volt, eddig a szezonban a legjobb - legalábbis amikor én voltam ahhoz viszonyítva - de azért kisebb jegesedések előfordultak, de ezek nem voltak vészesek. A 2-es most nyitott meg ugratókkal együtt. A pályán azért akadtak érdekes dolgok (kő vagy fagyott földdarabok, ezt nem tudtam eldönteni) illetve ha jól emlékszem azt írták, hogy a becsatlakozást az 1-esbe kiszélesítették, hát ezt mi nem éreztük. Ez a szakasz továbbra is keskeny és jeges, bizonytalanoknak nem ajánlom, pedig pont kezdőbbeknek való lenne a 2-es... A boardosok már birtokba vették az ugratókat, ment is a fotózás este rendesen.
Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy sötétedés után kb annyian voltunk mint egy forgalmasabb hétköznap este. A 4-es alján folyamatosan mentek az ágyúk, remélem annak sem kell már sok! (Utána remélem a 3-asnak is nekiállnak... ;-) )

Tegnap munka ismét kimentem, kíváncsi voltam a helyzetre.
Megközelítés: Az utak szárazak voltak, a cseszneki szerpentin után a földeken lehetett hófoltokat látni, plusz a havas tetejű Ámos hegy már messziről látszott. Ezért még eddig nem morogtam, de egy kicsit lehetne jobban kitáblázva az Aréna. A kacskaringós úton közvetlenül a kereszteződés előtt lévő pici síelős figurát ábrázoló tábla nem túl látványos tájékoztatás. Bevallom, néha túlhajtok még így is, hogy sokat járok oda, főleg ha mennek előttem. Tegnap nem így volt, viszont jött utánam egy Merci a lefelé vezető úton, ami le akart tolni az útról, pedig bevallom nem annyival mentem mint ami elő van irányozva. Amikor betértem a parkolóba, továbbviharzott a házig. Pár perc múlva meg vissza. Mire elérte a parkoló végénél a 30-as táblát, sztem kb 3-szor annyival ment. Ha a síterephez tartozik ahogy gondolom, az szerintem gáz...
Időjárás: Hideg volt. Végre! A 4-esen és a kettesen már amikor odaértem bőgtek az ágyúk és porlasztották a vizet, ami a levegőben meg is fagyott annak rendje és módja szerint. Ez így van jól... Szerintem ha így marad, akkor hétvégére akár ezek a pályák is beindulhatnak. A szél természetesen fújt, az első kör után el kellett mennem a szemüvegemért, hogy ne könnyezzek, hiszen nem voltam szomorú és nem is fájt semmi.
Pálya: Azt hittem kemény lesz és jeges, de gondolom ágyúzhattak előtte éjjel, így egész kellemes meglepetés volt. Egy elkapott beszélgetésből megtudtam, hogy az egész pálya rettentően jeges, de ezt én nem tapasztaltam. Néhol kemény volt, de jól síelhető.
Sólyom: Valóban nem megy a szőnyeg és így tényleg üt a szék. Mint megannyi külföldi társa, pl. a hochkari Lekerplan négyüléses, vagy sorolhatnám. Huligan megoldása sem rossz ;-) én hátranyúlok és a tenyeremmel enyhítem a lökést, így le tudok ülni mielőtt elérné a lábamat. Már régóta bevált. A fenti kiszállóval semmi gond, persze továbbra is kádasodik, mindenki a legszűkebb íven akar fordulni és rögtön meg is áll a kanyarban tollászkodni. Tehát nem változott semmi és a teret sem érzem nagyobbnak mint tavaly. A felcsúszásnál akadályt most csak a kevés lendülettel érkezők okoztak, illetve az egyik alkalommal az ÚT KÖZEPÉN KERESZTBE LERAKOTT 2 PÁR SÍLÉC! Vannak érdekes emberek...
Tömeg: Nem egyedül voltam mint 2 hete, de azért kellemes mennyiségű látogató volt. 8 körül volt 1-2 kör amikor azt hittem ismét magamra maradtam, de aztán utolértem a többieket. Voltak még talán öten is!
Jó, hogy végre itt a hideg, remélem állandó vendég marad jó darabig...

A nap biztatóan indult. Esett ugyan a hó és a szél miatt nem ment a 2üléses, a Häsing és a buborékos sem, de a felhőalap magasan volt, elképzelhetőnek tűnt, hogy valóban felszakadozik néha a felhőzet. A szél néha nagyon komoly volt a felső részeken, egyre csak hordta a havat, csökkentve a látótávolságot. Amikor nagyon megromlott, szokás szerint a Draxlerlochba menekültünk. Amikor már itt is vízszintesen esett a hó, betértünk egy kis ebédszünetre. Na,akkor romlott el igazán az idő. Ebéd után maradtunk egy darabig a gödörben, aztán elindultunk megkeresni harmadik kollégánkat aki lankásabb lejtőkre vágyott. Mentünk fent is 1-2 kört, de ott már köd is volt a dúsabb fajtából, be kellett vonulnunk egy kis időre hüttézni újból, mert a szél-hó-köd triumvirátus nem ismert kegyelmet. Amikor egy picit többet lttnk az ablakon keresztül, tettünk egy utolsó kísérletet. Kicsit fel, aztán le a lyukba ismét. Mire leértünk, ne ment a felvonó. :-) A felvonósbácsi mondta, hogy menjünk a Karhütte mögé, ott felvesz minket a kisbusz. Így is lett. Bár addigra többet láttunk, megbeszéltük, hogy inkább elindulunk időben (akkor 15:30 volt és már csak én akartam volna csúszni). Mire levettem a cipőmet, már teljesen felszállt a köd - ahogy szokott ilyenkor - de már nem volt mit tenni.
Viszont a hó és a pályák minősége szerintem 5-ös! Részben olyan hó is esett, mint a hungarocell amit hollywoodi filmekben szórnak a szélgép elé és pörög az úton, de nem olvad el. :-)Nem mindenki szereti, ha a ratrakolt pályán friss hó van, de én igen. A pályák közül talán a 4-es volt a legjobb, nagyon kellemes volt az állaga, nem túl kemény, de én így szeretem. Pályán kívül csak 1-2 levágást csináltam, meg pályaszélen túrkáltam, de sajnáltam, hogy nem volt velem valaki hasonló beállítottsággal, mert akkor ki sem jöttem volna az erőből. Szerintem.
A nap fő tanulsága, hogy bár ez itthon nem látszik, nem kell Salzburgig vagy Tirolig menni az igazi télhez... :-)
Hazafelé láttuk, hogy végig az Ybbs mentén és a Bécsi-erdőben (A21 mellett) is havazott.

Hogy reggel elraktam a kocsiba a cuccomat, az egy dolog. Az, hogy elindultam úgy, hogy látszott, áll a csákányos, az már az már más. Nem mondom, hogy nem volt bennem némi provokatív kíváncsiság, hogy mi történik ha odamegyek és áll minden, de reményre adott okot, hogy napközben láttam azért síelőket, ha nem is sokat.
Már messziről látszott, hogy nincs bekapcsolva a pályavilágítás, de akkor már nem volt visszaút... :-)
A parkolóvilágítás működött, meg Holle anyónál is volt élet, így körbepuhatolóztam. A kérdésemre adott válasz "Ha jön valaki síelni, elindítjuk" része átöltözésre késztetett. Mire visszaértem a kocsihoz, már égtek a lámpák a pályán. Közben jött még egy autó, de ők nem voltak annyira elszántak mint én, így a felvonó kizárólagosan nekem indult el.
A pálya kemény volt, ahogy az műhótól várható, nagy meglepetés nem ért. Néhány kör után felgyorsították a felvonót - talán, hogy gyorsabban elfáradjak ;-) - így a tömeg ellenére (hehe) nagyon jól lehetett pörögni. Az igazság az, hogy ilyenkor nincs pofája pihenni az embernek, hisz "csak miattam megy az egész", szóval menni kell... Azért ilyen pályán kicsit több idő kell ahhoz, hogy elengedjem magam és próbáljak úgy menni mint normális körülmények között, így gondolom nem lehettem túl esztétikus, főleg az elején. Aztán amikor már mertem karcolni a laposon, onnan kicsit jobb volt és egyre jobban felbátorodtam. Ha lettünk volna 5-6-an, fél óra alatt egész jól fellazítottuk volna a tetejét, hogy teljesen élvezhető lett volna, de csak egy kutya társult be majdnem a felvonózásba mellém, így olyan volt amilyen, de én jól éreztem magam. Még gyakorlatokat is próbáltam csinálni. Ha nem egyedül lettem volna, biztosan maradok zárásig, de így 3/4 8 körül megkegyelmeztem a srácoknak (egyáltalán nem éreztették velem, hogy mehetnék már a..., de azért fura volt egy kicsit a szitu) és levonultam a pályáról. Egységnyi idő alatt úgyis többet csúsztam mint egy átlagos este.
Ha szabad javasolnom, aki mostanában megy - amíg ilyen a pálya - lehetőleg ne egyedül menjen, úgy gyorsabban élvezhetővé lehet csiszolni a pályát. A tárgyilagossághoz azért hozzátartozik, hogy ha valakinek nincs szezonjegye, azért gondolja meg, hogy teljes árat érdemes-e ezért fizetnie.
Ha viszont valaki szeretné úgy érezni, hogy van egy teljes síközpont ami "csak miatta" működik, hát HAJRÁ! :-)

Már amikor közeledtünk, éreztem, hogy ez nem lesz teljesen felhőtlen nap - a szó szoros értelmében. (Tudni kell, hogy tejködben hányingeres rosszullét kerülget csúszás közben...) Hochkar az egyike azon kevés helyeknek ahol a sűrű köd és az erős szél jól megfér egymás mellett. A délelőtt folyamán az Almlift kb. felétől felfelé volt köd és szél, lejjebb csak havazott, de azt azért becsülettel. Néha amikor fellebbent kicsit, felmerészkedtem a Häsingre is, de gyorsan visszatelepedett a köd, én nem tudtam ezt a részt élvezni sajnos. Ebéd után egy rövid időre még lejjebb szállt a köd, így a többieket is rá tudtam venni a Draxlerlochba való lemenekülésre. Ott aztán mindent bejártunk amit lehetett, még egy kis edőjárás is belefért, majd a nap vége felé a Leckerplan felső szakaszai is élvezhetőkké váltak. A szél persze maradt...
A pályák általában jeges alappal rendelkeznek, amit friss hó takar, de az ünnepi mennyiségű ember azért könnyen feltárja az alapokat. A megnyitott pályák használhatóak, a még meg nem nyitottakat délutántól erősen lőtték (pl. Sykora-Hang). A népszerűbb erdei részek már ki vannak járva, de fehér utánpótlás itt is akad, hiszen pl. ma is esett valamennyi, de érezni, hogy megolvadt/kifagyott az alap, főleg a nyílt részeken.
A nap végére egész jó csúszkálás kerekedett belőle.

Kiegészítés a sorbanállásal kapcsolatosan:
Almlift, Hochkarbahn: néhány perc
Häsing, Leckerplan: alig
Draxlerloch: 0-néhány perc
A Großes Kart és a csákányost nem figyeltem.

Bár megígértem, hogy idén már nem megyek Eplénybe, Ozsi felhívása a tegnapi napra mégis elcsábított. Persze, könnyű Katát táncba vinni... :-)
Arra gondoltam, a meleg miatt talán nem lesz "iszonyat tömeg". A parkolóba érve (~12:50)csak a leghátsó részen találtam helyet, de láttam, hogy több autó is elmenőben volt, míg néhányan utcai ruhában sétáltak. Ez két gondolatot vetett fel bennem. 1, kevesebben lesznek a pályán, 2, ennyire rossz a helyzet???
A hó valóban olyan volt amilyen, ezzel nem volt mit tenni. Ami ennél jobban nehezítette a síelést, hogy nem vagyok otthon részecskefizikában. Annyi megvan, hogy a gázrészecskék ütközés után bármilyen irányba akármekkora sebességgel elindulhatnak. Na, ez itt pontosan ugyanígy volt a síelőkkel, boardosokkal, csak nem feltétlenül kellett hozzá ütközés. :-) Azt beszélgettük, hogy ebben az a pozitívum, hogy sok láthatóan sok embernek van igénye a sízésre, mozgásra...
Ezek a dolgok nem az üzemeltetőn múlnak, viszont a Sólyom kiszállójára nagyon kíváncsi voltam, ha már így beharangozták a fejlesztések között. Igen. Kicsit lankásabb, kicsit jobban kiszélesedik, de a miénk. Akarom mondani, így még könnyebb megállni kiszállás után tollászkodni. De ennek ellenére nem láttam ilyet ami zavaró lett volna, talán odafigyelnek erre a liftesek. Figyelnek a nehézkesen kiszállókra is, ezért gyakoriak a pillanatnyi állások. Amíg állt a Sólyom, átmentünk a csákányosra. Egy darabig volt sor, aztán elkopott, ezt láthatóan nem kedvelték az emberek, inkább hüttéztek, sokan hazafelé vették az irányt. A sötétedés még több látogatót késztetett hazatérésre, így ezután egészen elfogadható mennyiségű ember maradt, 7 után meg szinte sima hétköznap esti érzésem volt.
A felső szakaszon tényleg lehetett látni füvet, néhol földet, de úgy láttam elindult a ratrak, szerintem ma még használható lesz a teteje, legalábbis egy darabig. Az alján nem láttam különösebb gondot.
Érdekesség, hogy kezd igazi nemzetközi síközponttá válni Eplény. :-) Az idén láttam már angolul beszélő családot, tegnap ott voltak kollégámék akik Szlovákiából inkább ide jöttek síelni, illetve hallottam egy kisebb társaságot (talán családot) spanyolul beszélni! Ez igen! ;-)

Hogy megünnepeljük a szezon folytatását és idei utolsó munkanapomat, ma is elnéztünk Eplénybe egy ünnepek előtti csúszásra. Most azért jóval többen voltak mint 2 hete amikor utoljára itt voltam. Hidegebb is volt, így 6 után beindították az 1-es felső szakaszának legalsó ágyúit is. Ránézésre valóban nem kell már sok a nyitáshoz, zárás körül el is bontották a hálót ami elválasztotta a használatban lévőtől a pálya maradék részét.
Az elején még némi sor is kialakult a csákányosnál, de ezért nem kell végtelennek tűnő 2-3perces sorokra gondolni. :-) Később aztán sokan elmentek, lehetett pörögni és úgy időzíteni, hogy ne kelljen sok embert kerülgetni lefelé.
A hó néhol kemény volt, de teljesen jó, még pályán kívül is maradt belőle egy kevés dekorációnak.
Holnap talán még tömegmentes nap lesz, bár napközben látszott a kamerán, hogy voltak rendesen, gondolom a megkezdődött szünet miatt.
Részemről, a zsúfoltságot elkerülendő, már csak 2012-ben tervezek újra menni. Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek! Meg persze sok havat Eplénybe (is)! ;-)

Stuhlecken tegnap (pénteken) volt a nagy banzáj programokkal meg promikkal, Hirschenkogel meg csendesen kinyitott, így ezutóbbit választottuk. Az utóbbi időben mondogattam a többieknek, hogy jók voltak ezek az eplényi csúszások, de szeretnék már igazi hegyet látni. Erre fel megálltunk az első dombnál amin havat láttunk... ;-) Ez annyira igaz, hogy csak az S31-ről lehajtáskor láttuk az első havat az út mellett, a hágóba felérve pedig igazi téli hangulat fogadott minket havas háztetőkkel, dübörgő hóágyúkkal és csípős széllel.
A nap kicsit nehézkesen indult. Mivel az idén még el lehet számolni sportbérletet egészségpénztárra, vettem 5napos Wintercardot is és kértem, hogy az adott címre szóljon a számla. Na, ez beletelt egy kis időbe, de nem a nyelvi akadályok miatt. Miután megértette a hölgy, mondta, hogy menjek vissza kicsit később, megkeresi a hölgyet, aki a számlákat szokta írni. Amikor visszamentem, közölte, hogy a kolléganője nem ér rá, kiküldik a számlát. Kérdeztem nem lehetne-e délután visszajönnöm, mire a válasz az volt, hogy ááá, nyitónap van, rengeteg a dolog. Körbenéztem, de nem láttam a tömeget ami a pénztárat ostromolja, a parkolóban is csak a havat fújta a szél, a felvonó is takarékon ment, nem értettem, de megegyeztünk, hogy mailben is kapok másolatot. A másik, hogy az aznapra kiadott kedvezményes kártyák csak 11-től működtek, de találtak nekünk egy kiskaput amin bemehettünk. :-)
Csak a kabinos működött, az is takarékon, tutira nem ez az üzemi sebessége, de elvoltunk vele, sorbanállás úgysem volt. Amikor délután elkezdett meg-megállni, kezdtük úgy érezni mint a Sólyom első szezonjában. Egyszer még visszafelé is mentünk.
Pályákból az 1-es Familienabfahrt és a 4-es Weltcup Piste Panorama volt nyitva. A hőágyúk kb délig mentek mindkettőn, néhol voltak keményebb részek, de alapvetően egész jó volt a hó. A piros egy kicsit túrtnak tűnt (nem értettem miért, alig volt rajt síelő), néhol kisebb gödrök voltak a hóban, máshol kilátszott a fű, de egyik sem volt zavaró. Talán 15-20-an lehettünk összesen a pályákon, de alig találkoztunk össze.
Reggel szép napsütéses idő volt, aztán nyugatról kezdett beborulni, így gyorsan felszaladtunk a kilátóba, hogy 1-2 képet készítsünk. Fent aztán jó kis szélvihar várt minket és tényleg csak 1-2 fotót csináltunk és menekültünk is lefelé. Fentről látszott igazán a hágó időjárásválasztó hatása. Pannónia felé még őszies táj terült elénk, nyugat felé már a tél volt az úr, szépen fehérlett minden. Dél körül aztán beültünk egy kis táplálékfelvételre a Lichtensteinhausba, közben az ablakból gyönyörködhettünk a hóesésben. Ebéd után kicsit felfrissült pályákon folytattuk amit reggel elkezdtünk. Érkezett egy kedves magyar csoport is. Nem síeltek, csak gyalogosan közlekedtek fent is, lent is. A pályán is. Meg volt náluk műanyag csúszka és rendesen elkezdtek a pálya aljában csúszkálni. Mivel kicsit keresztbe lejt, így keresztbe is. Egymás mellett 20-an. OK, nem voltunk sokan a pályán, de szerintem ez veszélyes...
A terep álmosnak tűnt, nagyon szezoneleji hangulat volt, de mivel alig voltunk, kellemesen lehetett pörögni, elég volt a 2 megnyitott. Hó a többin is volt valamennyi, szerintem hamarosan megnyitják azokat is. Kellemes nap volt, kellemesen el is fáradtunk...
http://www.sielok.hu/fotoalbum/180625/galeria/

Ma szinte hajszálpontosan ugyanakkor sikerült indulnom mint egy hete, de a kedvező út és látási viszonyoknak köszönhetően kb 20 perccel korábban értem oda. A parkolóba érve az első gondolat ami felmerült bennem, hogy ez nem a sorbanállás estéje lesz, az fix. A parkoló szinte üres volt, alig árválkodott benne egy-két járgány, gondolom ennek is a fele az ott dolgozóké lehetett. A második amire figyelmes lettem, hogy LÁTOK! Felnéztem és a reflektorszerűség aminek múltkor sötét gondolatai lehettek, most vígan rajzolta ki előttem a tárgyakat. Pfff, biztos közel állok - volt az első gondolatom, aztán a kocsi felé fordultam és a parkoló az előző szezonhoz képest fényárban úszott. Van ugyanis a hídnál egy másik fényszóró. És be is volt kapcsolva. Így már csak a patak túloldalán a házhoz legközelebb eső részen van sötét. De úgysem ott szoktam parkolni... ;-) Szóval ez részemről kipipálva, legalábbis a morgás beszüntetve! :-)
A hét eleji nagy meleg miatt kicsit aggódtam, hogy a pálya kemény és jeges lesz (műhóra jellemző), de kellemesen csalódtam. Persze ne gondoljatok pihepuha porhóra, de a teteje szépen fel volt horzsolva, teljesen használható volt. Az elején tényleg nem voltunk sokan. Meg utána sem, de azért jöttek néhányan. Sorbanállás természetesen ma elmaradt, nem is bántam, el is fáradtam a végére, bár ez nem csak a síelésnek volt köszönhető.
Míg a cseszneki szerpentinen az előttem haladó kamion által felkevert levelek tánca a tompított fényénél szép és mókás látvány, ugyanez a sípályán kissé bizarr. :-) A száraz levelek a mélyebb helyeken (gödröcskékben) megülnek, az barnállik a pálya szélén és a felvonó nyomvonalán. A felvonó alatt lehet egy kicsit kellemetlen, amikor nem tudod kikerülni és megtapad rajt a léc alja, de a pályán semmit nem lehet ebből érezni, a léc számára ártó dolgokat nem tapasztaltam. A körülményekhez képest nálam 5-ösre vizsgáztak ma.
Azért némi hideg és havazás jöhetne már!

Biztosra akarok menni, így úgy döntöttem, hogy egy kis síeléssel kezdem a decembert, hátha kihatással lesz a hónap hátralévő részére. Kicsit később tudtam indulni mint szerettem volna, így nem sikerült világosban odaérnem. Az út/időjárási viszonyokról röviden annyit, hogy Kisbér körül volt némi köd, aztán a cseszneki szerpentinig semmi, de utána kemény lett. Nagyon. Gézaháza körül arra lettem figyelmes, hogy néhol hófoltok vannak az út szélén, mintha hóátfúvásmaradványok lennének, aztán egy tisztább helyen kiderült, hogy a zúzmara potyog a fákról, de rendesen. A 82-esről lekanyarodásnál meg kellett állnom, hogy lássam hol van pontosan az út a síaréna felé, hogy ne az erdőben kössek ki a "célegyenes" helyett.
A parkolóba érve csak sejteni lehetett merre van a pálya, hangulatos volt. Viszont mivel már érkezéskor sötét volt, szakítanom kell a hagyományaimmal és már az elején fel kell szállnom a vesszőparipámra. Nincs parkolóvilágítás. Ezt tudjuk. De most még a legközelebbi lámpák is le voltak kapcsolva, köd is volt, rettentő nehezen jött rám a bakancsom (ez teljesen magánjellegű probléma, tudom) és nem is láttam, így kicsit elkedvetlenedtem, ha lehet még jobban a sűrű ködben vakrepülés után.
Aztán a pályához érve kiderült, hogy a látótávolság nagyobb mint gondoltam, persze tömeg sem volt, meg visszafordulni innen már úgysem szabad. ;-) Már csatoláskor kiderült, hogy a hóminőség érezhetően jobb mint 20-án volt. A felvonó nyomvonalán nyoma sem volt az akkori hóhiánynak, bár kissé fura volt, hogy itt több volt benne a levél mint a mailboxomban, pedig nem nagyon szoktam törölni. Fura, de semmikébb sem zavaró és legalább elgondolkodtat amíg halad az ember felfelé és rájön, hogy a tűlevél teljesen normálisnak tűnne a hóban, akkor ezzel sem lehet gond. Felérve aztán kiderült, hogy miért is vették le oly gyorsan a tegnapi esetleges sólyomreptetéses hírt. Felfelé nézve egy legalább 10 méteres hóhiány látszott, hogy feljebb mi volt, az a köd jótékony homályába veszett.
A pálya jó volt. Ezúttal a teteje is ratrakolva, a szituációhoz mérten teljesen jó minőségű hóval. Ismét próbáltam "gyakorlatokkal" kezdeni, de aztán inkább laza bemelegítő köröket mentem néhányat, hogy megtaláljam a mozdulatokat, aztán menet közben próbáltam igazítani a mozgáson. Nem tudom mennyire sikerült, de nekem jól esett. A tömeg kb. 20-30főből állt, ebben volt egy csoport is oktatóval. 7 után látványosan megfogyatkozott a létszám (mintha egy lámpával is kevesebb lett volna a pályán ezután), így még kevésbé zavartam másokat. Volt 1-2 felvonóleállás, ilyenkor be kellett tolni a villanymotort, vagy valami ilyesmi, de szerintem nem volt zavaró, lehetett pihenni kicsit. A végén kereken 20:30-kor értem a kapuhoz, lezárva nem volt és ott sem volt senki, így úgy döntöttem, egy utolsó még belefért. Már helyeztem a hátsómhoz a csákányt, amikor megjelent a liftkezelő, hogy szóljak majd fent, hogy nem az előttem lévő az utolsó, hanem én. Mivel ő már a ködbe veszett, rákészültem, hogy ez a menet rövidebb is lehet. Kb 30m lett volna még hátra amikor megállt alattam a lift, így nem zúgolódtam, kiszálltam és visszasiklottam utolsóként. Amint leértem, még le sem csatoltam, már le is kapcsolták a pályavilágítást. Ez nem esett annyira jól, de annyira jól éreztem magam, hogy nem tudtam bosszankodni rajta. Biztos lehetne jobb a hó, meg hosszabb a pálya, de talán a negatív külső körülmények miatt vagy talán nem is kell magyarázatot keresni, ez a tegnapi mozgás nagyon jól esett, jó döntés volt kimenni. Ha vasárnap mégsem esne, valószínűleg újra kinézek.
Úgy vettem ki próbálkoztak a felső szakaszon beindítani az ágyúkat, de nagyon a határon mozgott az időjárás. Reméljük nem teszi tönkre a meleg és az eső a pályát.
Hazafelé aztán ahol idefelé kezdődött, ott el is múlt a köd és Győrig nedves, de nem jeges úton lehetett haladni.

Április 3. óta nem síeltem Eplényben, így tegnap nem hagyhattam ki a szezonnyitás lehetőségét, hiszen ezúttal legalább 1 felvonó is ment.
Fél 10 előtt kevéssel értem a pénztárhoz, de sorbanállnom nem kellett, akik előttem értek oda, már megvették a jegyüket és a felvonó közelében várakoztak. Jegyért persze ebben a szezonban Eplényben ezután sem kell a pénztárnál kígyóznom a tömegben, hiszen gyorsan megtalálták a szezonjegyemet, ami a kabátom zsebébe került és onnan bizony nem is megy márciusig sehova. Marad a felvonó előtti és a Holle anyónál várakozás. A hüttében nem voltam, de ezúttal a felvonónál sem volt sor, max 1-2 ember volt torlódott fel a forgókapun belül, de tömegnek nem mondanám. Ahogy az velem lenni szokott, az első alkalom nem a felhőtlen élvezetről szól. A hagyományokhoz híven el is kezdtem szenvedni. A bakancs egyszerre szorított és lötyögött, nem bírtam rendesen hóekézni sem, stb. A szenvedés miatt feladtam a gyakorlatvégzésre irányuló törekvéseimet, hiszen egy kisebb korcsolyás esés következtében még rehabilitálódnom kell, így egy laza csúszást terveztem. A feszültség oldása céljából kicsit leálltam ettem egy szendvicset, ittam egy kicsit, lazítottam egyet és újrahúztam a bakancsot. Ha pl. 4órás jegyet vettem volna, kényszeresen folyamatosan csúsztam volna, a felvonón ettem/ittam volna, ha egyáltalán... De így időmilliomosnak éreztem magam. :-)
Pihenés után aztán sokkal kellemesebben telt az idő a pályán, ami annyira egyébként nem volt rossz a plusz fokok ellenére sem. A felvonó nyomvonala a felső szakaszon némileg hiányos volt hó szempontjából, de a srácok folyamatosan dolgoztak rajta és havat hoztak olyan részekről ahol volt felesleges. Ha a pályán mutatkozott hiányosság, arra is figyeltek. A pálya teteje viszont kicsit hepehupás maradt, pedig jó lett volna itt egy kis lendületet venni a lapos előtt. Ettől eltekintve teljesen élvezhető volt, megérte elmenni. Ritkán síel az ember úgy itthon, hogy közben még hullanak a levelek a fákról. Közben aztán még "csákánytársam" is akadt, így kényelmesebb volt a felvonózás. Eplényben nem igazán szoktam beállni mások mellé, mert kaptam már meg a beosztásomat, hogy mit képzelek, de ha valaki társul, szívesen veszem.
1 körül aztán eljött az idő és hazafelé vettem az irányt az őszi erdőben. Meg ködben. Azért süthetne néha a nap is. Bár ez már off...

Még nem jártam itt. December végén be volt tervezve, de itt volt a legkevesebb hó a környékben, így máshova mentünk, most viszont épp azért választottuk pünkösd vasárnapi túránk célpontjául, mert ide mondták a legkevesebb csapadékot. Na jó, bevallom, kicsit a figyelmetlenség is segített, mert elnéztük a marienseei leágazást. :-) De mivel egyik helyen sem voltunk még, így nem fordultunk vissza.
A síterep parkolójában parkoltunk, ahol csak néhány autó parkolt, néhány család már a lift felé tartott, de minket nem ilyen fából faragtak, síléc nélkül felvonóval felfelé nem megyünk. (Kivéve persze indokolt esetben... ;-) ) A hegyoldalban vezető utat választottuk, így hamarosan átvágtunk a felvonó alatt a Studentenkreuz felé. Innen lankásan emelkedő erdőgazdasági utakon és túraösvényeken váltakozva vitt utunk a Vorauer Schwaigig, ahol tehenek és lovak társaságában némi táplálékot vettünk magunkhoz, csökkentve ezzel a hátizsák súlyát. Mivel bőven időben voltunk és jól is voltunk lakva (még, hogy magyarban nincs passzív szerkezet?! Vagy csak én használom? ;-) ) úgy döntöttünk a hosszabbik verziót választjuk egészen a csúcsig. Itt már nem a sűrű erdő, hanem az alpesi rét volt az uralkodó, csak elszórtan tarkítva fenyőkkel. Ennek következtében hamar feltűnt előttünk a csúcs, de tudtuk, messzebb van az mint látszik... Az eső is eleredt csendesen, csak akkor hagyta abba, amikor a felhőbe burkolózó csúcsra értünk.
Ha a Vorauer Schwaigon meglepődtünk a parkoló autókon, akkor itt egyenesen megütköztünk rajta. Hát ezért "szenvedtünk" annyit, hogy ezt lássuk? :-) Hogy könnyebben túljussunk a megrázkódtatáson, bevonultunk a Wetterkoglerhausba, ahol B megtanulta, hogy a Gulasch és a Gulaschsuppe közötti különbség nem csak peceptben mutatkozik meg, de ojróban is mérhető. Eközben L a kávé hígsága miatt morgolódott, de mindnyájan jóllaktunk újfent és még az idő is kitisztult valamelyest, így láthattuk, hogy a csúcs környéke egyébként megfelelő hómennyiség mellett ideális sítúraterep lehet.
Lefelé a gerincen futó útvonalat választottuk, ami további lovakkal és tehenekkel (B szerint kövér zergék voltak) való találkozások on túl egy kellemes leereszkedést is nyújtott. Az erdőhatárig legalábbis. Onnan volt egy-két térdet nem kímélő szakasz, de nem volt vészes. A Panoramabahn tetejénél újból a síterep területére értünk. Hamar észrevettük, hogy itt egy jókora új Hütte épül, nem kicsi gerendákból. Így első ránézésre biztosan jó lesz, már akkor is, ha csak a kilátást nézzük. Innen már hamar leértünk a Mönichkirchner Schwaigig, ahonnan tereprollerezéssel zártuk a túrát, bővítve ezzel sportági ismereteinket. A pálya jó, teljesen barátságos, csak lehetne kicsit hosszabb. Amikor leértünk az jutott eszembe, hogy télen a hosszú kék pálya is erre hoz. Hát, asszem én inkább akkor is a rollert választanám, ha lehetne. Az némileg izgalmasabb. A fenti pályák viszont szimpatikusnak tűntek, csak a jobbak viszonylag rövidek. A tányéros lift melletti pálya viszont mint meredekségét, mind a fűállapotát tekintve teljesen megfelelő volna gyepsíelésre. Némi kaszálás után.
Kevéssel 5 előtt már indultunk is vissza, Így L sem maradt le a gyermekfürdetésről. :-) Szép és tartalmas napot zártunk, visszajövünk még ide, az biztos. Egyszer még talán télen is.

http://www.sielok.hu/fotoalbum/779057/galeria/
A mobilom - akármilyen okos is - mégiscsak egy telefon, adott fényviszonyok között ilyen minőségű képeket készített. Szerintem azért fogyasztható. Szerintem...
(Bocs, a képek kicsit összekeveredtek, majd sorrendbe rakom őket.)

Tegnap, illetve most már tegnapelőtt hajnalban megjött értem a fekete autó. Sopronban átszálltunk egy ezüstszínűbe, aztán meg sem álltunk - kivéve pár percre egy Billánál - Puchbergig, ahol egy szalamandraszínű vonatra váltottunk, ami vágyaink hegyére vitt minket. Némi pakolászást követően átvágtunk a Waxriegel oldalában, belekeveredtünk egy törpefenyvesbe, meg-megálltunk fotózni - nemám a fáradtság miatt ;-) - a Fischerhüttében folyékony erőt öntöttünk magunkba, a csúcson megebédeltünk, lecsusszantunk a Hochschneeberg Almig - persze felcsatolás után - majd még egy kis mászás után a Damböck Hausig, újabb törpefenyvesen való síbakancsos átkelést követően majdnem a vasútállomásig siklottunk, ott még kicsit mókáztunk, majd a reggeli közlekedési eszközöket fordított sorrendben újra felhasználva hazajutottunk. Röviden így volt. :-)

Pont egy évvel ezelőtt is voltunk itt, akkor már a vasútállomáson gyülekeztek a síelők, mert odafent verseny volt. Most viszont - talán a kevesebb hó miatt - elmaradt, vagy előbb tartották meg, így a kenyerek és söröshordók mellé csupán a mi 3 pár sílecünk került a vonat előtt haladó kiskocsiba. Az idő gyönyörű volt, szél szinte alig, az is csak a gerinceken. A levegő viszont kicsit párás volt, így a Fertő-tó látványában most nem gyönyörködhettünk. Ezért viszont kárpótolt minket a pólóban síelés élménye a nagyszerű firnhavon. Mivel csak hárman voltunk fent sível, igazi látványosságnak számítottunk, kattogtak is a fényképezők amikor elindultunk a csúcsról. Erre még ráerősítettünk amikor az Erzsébet kápolnával szembeni kis hófolton elkezdtünk csúszkálni, majd, hogy ne maradjon kétség, hogy valami átbillent a fejünkben, a vasútállomás előtti hókupac tetején is felcsatoltunk néhány fotó kedvéért. ;-) Egy igazán szép sínap volt, méltó zárása a szezonnak.

Képek természetesen készültek, reméljük hamarosan jön a szokásos Koty-videó is.
http://www.sielok.hu/fotoalbum/schneeberg-majus/galeria/

Nem mondanám, hogy korán értünk volna a parkolóba – 10 óra is elmúlt már, de nagyon úgy tűnt, mi leszünk az elsők a pályán. Vagy akár az egyetlenek - ha lehet ezt két személyre mondani, de ezt akkor még nem tudhattuk biztosan. Nem úgy mint azt, hogy mit gondolnak a kocsikból kiszálló kirándulók a csomagtartóból előkerülő sícuccok láttán. Na jó, ezt is csak sejtettük, de az arckifejezésük elég árulkodó volt... ;-)
A kellemes idő ellenére kemény, kissé fagyos havon mentünk felfelé az 1-es pályán. Mivel napos időt mondtak, arra számítottunk kissé felolvad majd a teteje, legalábbis idővel, de végül nem így lett. Ez persze nem akadályozott meg bennünket, hogy egy jót síeljünk illetve boardozzunk. A régi leceimet vittem ki, amit legutóbb kölcsönadtam valakinek, aki babrált a kötéssel (Nagyobb cipője volt). Lecsekkoltam, de nem sikerült jól beállítani, így az első két körben jókorákat estem, mivel már a kanyarodás gondolatára leoldott. Boardza barátom eközben a hétfőn épített ugratóján gyakorolt és a szokatlan talajon ő is borult néhányat, így hamar úgy néztünk ki mint két dagonyázó disznó. És még sárosak is voltunk. :-) Na jó, iszaposak. (amennyiben a havat fedő finom por a tározóból származó iszap? hülyén jön ki itt a kérdőjel, de másra nem tudok gondolni) Aztán idővel rájöttünk hogyan közlekedjünk a göröngyös felületen és helyreállt a Világ rendje. A pálya kb. 4/5-éig lehetett havon felmenni, efelett egy kisebb hófolt kivételével csak a szigorúan védet hóvirágok képviselték a fehérséget. Az igazi az lett volna, ha lettünk volna 5-en síelők és hóekében lementünk volna 3-szor a pályán, hogy fellazítsuk a felületet kicsit. De így is jó volt. Nem kapkodtuk el a dolgot, fotóztunk, videóztunk és élveztük a tavaszt. Még egy szarvascsordát is láttunk. És áprilisban a Bakonyban síeltünk! Szép nap volt.

Pénteken tőlünk szokatlan módon, szinte csúszás nélkül indultunk Győrből és röviddel 9 után már a parkolóban voltunk. Az éjjel valószínűleg nem fagyott, de a pályák még így is egész jó állapotban voltak. A 2, 4, 9, 6 és 7 pályák után gyorsan a 8-as Karabfahrton kötöttünk ki és itt töltöttük a délelőtt hátralévő részét. A hó olvadt, de jókat lehetett menni rajta. A Karhüttében elfogyasztott ebéd után aztán tettünk egy próbát a Leckerplan pályáin, de a 10-essel meggyűlt a bajunk, legalábbis a hátsó lapos részével. Tapadt a hó rendesen, de jót sétáltunk a meredek kezdetéig, ami viszont nagyon jó volt. Azért inkább hanyagoltuk ezt az oldalt a továbbiakban, mert elég használhatatlan volt már és mentünk vissza a Karabfahrtra. Illetve mentünk volna, de Zs barátom még azelőtt megállított mielőtt átszakítottam volna a szalagot. Na nem a célban, hanem amivel lezárták a pályát. Nem értettük miért, hiszen néhány folton kívül semmi baja nem volt. Bevallom egy pillanatra átsuhant a fejemen, hogy menjünk le, de ezt gyorsan elhessegettem. Lehet, hogy délután az alsó szakaszán volt a verseny? Ezt nem tudtuk meg, mert a Draxlerlochba már nem mentünk le. Maradt a Häsing Steilhang, illetve a piros kistestvére, ami szintén egész tűrhető volt és a feketével ellentétben tanulócsoportok sem voltak rajta. Mentünk még néhányat az 1-es kéken, ami kb 2-ig le volt zárva verseny miatt, aztán még egy utolsó a häsingi feketén és egy szép nappal együtt számomra valószínűleg a szezon is végetért.
A nap végig sütött, csak délután jelentkeztek a hófelhők előhírnökei. Meleg is volt, igazi tavasz, a hó persze ennek megfelelő, ahogy említettem is, de aki szereti az ilyen időt és a tavasz havat, annak nagyon jó volt. Márpedig én szeretem! ;-)

Még begyűjtöm a többiek képeit és holnap tolok fel egy best of péntek alubmot.

14-15-én mi is Kaprunban voltunk. A nem kicsi tömeg túlnyomó része - talán az ünnap miatt :-) - a monarchia népeiből tevődött össze (sok magyar, cseh, lengyel, néhány szlovén és horvát), de voltak hollandok, németek, dánok és a magyarhoz rendkívül hasonló rendszámmal rendelkező litvánok is. Gondolom nem mind ide indultak, de nemrég bevezetett általános tavasz felcsalogatta őket a gleccserre.

Ez nem csoda, hiszen a hó egészen jó állapotú volt, a gleccseren egyáltalán nem, lejjebb is elfogadható mértékben olvadt. Gyakorlatilag mindkét nap főleg a gleccseren lévő pályákat használtuk, mert itt oszlott el legjobban a tömeg ésa csákányosoknál volt a legkisebb a sorbanállás. Ezen belül is a Schmiedinger Lifte és pályái voltak a legkevésbé terheltek, illetve nem volt rossz a Gletschersee Abfahrt, igaz délután már buckásodott a mellette lévő pályán kívüli lejtők egész jól síelhetők maradtak. Az 1-es kék szerintem alapban nem síelésre, hanem esegleg közlekedésre való, de most hihetetlen volt, nagyobb volt rajta a forgalom mint az M0-n csúcsidőben, csak itt reggeltől estig csúcsidő volt... :-)

Hüttehelyzet: Mindenhol sokan voltak, nem volt kivétel. Igaz a Krefelderhütténél nem jártunk. A Gletschermühle pozitív csalódást hozott, mert a tömeg ellenére egészen rövid idő alatt élelemhez jutottunk és a kaja sem volt rossz. A személyzeten azért érződött a nagy nyomás és leterheltség, de tették a dolgukat. A Häuslalmba nem ültünk be, csak sorbanállás közben élveztük a hangulatot. Volt mit, főleg a nap vége felé. Meg lehet kövezni, de nekem bejön ez a sramli-disco téma. :-) Ott.

Mindent összevetve jó volt ez a 2 nap, de kicsit bánom, hogy nem tudtam a többi csapattagot meggyőzni, hogy legalább egy fél napra menjünk át Schmittenre. Az üres pályák miatt szerintem megérte volna.

Sajnos a közös edzésre nem jutottam el, de azért munka után kimentünk egyet csúszni tegnap.

Útközben természetes havat sehol sem láttunk, ezért feltűnő volt, hogy amikor a 82-esről megpillantottuk a pályákat, a hegytetőt pályán kívül is látható hóréteg borította. Később aztán kiderült, hogy nem a tengerszint feletti magasság miatt van ez, hanem a 2-es és 4-es felső szakasza közti részt láttuk és ide jócskán befújta a havat a szél, emelve ezzel a téli hangulatot.

Fél 5 után értünk a parkolóba, 5körül kezdtünk csúszni. Kutya hideg volt és ezt a tetőn fújó szél - ezen nem lepődtünk meg, tartozéka a hegynek - még fokozta is. Néhány hóágyú folyamatosan dübörgött, fújta a fehérséget rendesen, néhol a felvonón utazókat borítva be, de nem bántuk, éreztük ahogy minden mellettünk elszáguldó hódarával hosszabb lesz a szezon. :-) Zs barátom a pálya állapotát így fogalmazta meg: "Műhóból többet kihozni nem lehet, tehát a pálya tökéletes." Teljes mértékben egyetértettünk vele. Tömeg sem volt, buckák sem voltak, nagyon jót síeltünk. A büfét és a vendéglőt nem látogattuk, 100%-ban ki akartuk zsigerelni azt a 4 órát amit síeléssel tölthettünk.

Voltak velünk 2-en akik most voltak itt először és pozitívan csalódtak. Olyannyira, hogy már a következőt tervezik(zük).

Tegnap munka után kiugrottunk egy kis levezető csúszásra. Csabor hétfői beszámolója meglepett, legalábbis az a része, hogy a parkolóig havat nem látott. És tényleg. Még Győrben és Komáromban is több hó van mint a Bakonyban...
Na, de hideg az volt, így a 2 héttel ezelőttihez képest sokkal kellemesebb állapotok fogadtak minket. 3/4 6kor értünk a parkolóba, akkor a pályán alig csúszott 1-1 ember. Mire átöltöztünk és megvettük a jegyet (legyen mondjuk 18:05), már rajzott a tömeg rendesen. Ez mondjuk azt jelenti, hogy nem csak mi voltunk a pályán, de azért kilométeres sorokra ne gondoljatok, hanem többnyire nem az első, hanem a második beülővel tudtunk felmenni. Ha megtalálta az ember a "lyukakat", akkor percekig senki más nem volt a pályán.
A hó egész jó volt, minimális jegesedés volt 1-2 helyen, de "Zs" kollégám szerint az azért kell, hogy ne aludjunk el. :-)
Nagyon kellemeset síeltünk, eltörtünk egy boardkötést (nem segítettünk, tulajdonosa megoldotta önállóan... :-) ) és miután abszolút utolsóként lecsúsztunk, szépen elszállingóztunk hazafelé. Lefekvés előtt nincs is jobb program ennél... ;-)

Ui.: Mielőtt megreklamálnátok, hogy nem morgok: nem csak én, de egy most először ott járó kolléga is megjegyezte, hogy nem lehet látni a parkolóban. Persze lehet, hogy én állok mindig rossz helyre... :-)

Hétvégén eddig még nem mertem bevállalni Eplényt, de tekintettel arra, hogy most nincs hó a kertekben arra gondoltam, talán sokan inkább otthon maradnak, így nem lesz akkora tömeg egy vasárnap délutáni szórakozáshoz. Mivel feltevésemet a webkamera is igazolni látszott, felkerekedtünk. A sejtés beigazolódott és nemhogy nem a felső parkolóban kellett parkolnunk, de lent sem kellett keresgélni. Mindez kb 2 körül volt. Éhesek is voltunk, így bakancsfelhúzás után szépen megebédeltünk - már majdnem morogtam volna magamban, hogy alig vettünk valamit, de azért megkérik az árát, de előtte sebtében átszámoltam ojróba és gyorsan elhessegettem a morgás gondolatát, főleg, hogy még jó is volt - aztán irány a sípálya, illetve előbb a jegyvásárlás.
A felvonónál (Sólyom) nem volt sorbanállás, kapun belül kicsit elrendezódött a nép, de várni gyakorlatilag nem kellett. Külön örültem, hogy a felvonó viszonylag keveset állt (csak az előző szezonról volt tapasztalatom), bár esések azért voltak a kiszállónál, mert eléggé ki volt jegesedve a belső ív. Asszony ki is kísért első alkalommal az erdőbe :-) de aztán megszokta, illetve onnantól bal szélen ült. :-)
A 2-es pálya tetejével nem vagyok kibékülve, mert a "gödörből" felfelé majdnem nagyobb szintet kell menni mint lefelé, így inkább sífutóélmény mint lesiklás, ezért a 4-es lankás tetejéről csúsztunk vissza a 2-esre, aminek a közéső szakasza viszont jó volt, bemelegítésre optimális. A kanyar után havat nem, csak jeget találtunk - nem csoda - ezért átcsúszás után az "Erre inkább ne jöjjünk többet" utasítást kaptam. Ezt be is tartottam, így áttelepültünk az 1-esre, ami meglepően jó állapotban volt. Persze helyenként jeges volt, de érezhető és látható volt a hóágyúzás eredménye és nem hiszem, hogy csaknem 2 hétnyi + után bármelyik pálya kevésbé lenne jeges. A tömeg is rendben volt, el lehetett férni, ha sok emberhez értem megálltam megvárni A-t (nem írom ki többet, hogy "Asszony", mert hosszú, de a nevének kezdőbetűje is A), ami többnyire hibának bizonyult, mert onnantól utolérni reménytelen volt, úgy ment át a tömegen mint a villám. Cikk-cakkban, természetesen... :-)
5kor aztáb lejárt a napijegyesek ideje és kiürült a pálya. A is beült a hüttébe, így nekiálltam síelni, azaz gyakorolni. Rám fér, hiszen ez volt a szezon második napja számomra, van mit helyrehozni. Egy rövid visszatérési kísérlet után A végleg visszavonult, a komisz szél ellen kevésnek bizonyult ruházata miatt, én meg folytattam a faltól falig karcolás gyakorlását, ekkor már szinte teljesen zavartalanul. Csak a jeges részeken sokalltam be néha a helytelen terhelés miatt, de lesz ez majd jobb is. Reméljük.
Szóval kellemes meglepetés volt a nagy tömeg hiánya, a hóágyúk dübörögtek a nem használt pályákon és látszott, hogy ellenőrzik őket, hogy jó helyre "lőnek"-e. Szerintem a Snow Dayre simán belövik a maradékot is.
Jól éreztük magunkat. Olyan volt mint egy "igazi" síközpontban. :-) Persze a parkolóvilágítás hiányát - oldalról reflektorral épületeket szoktak megvilágítani, nem parkolót ahol cipőt köt az ember - megmorogtam, de annyi baj legyen, ha tényleg ez a legnagyobb "probléma". ;-)

Na, csak idejutok én is, hogy írjak néhány sort a pénteki napról. A múltheti betegségem következtében még le voltam kicsit gyengülve és a reggeli kérges hó elvette a kedvemet és "visszamenekültem" a pályákra, így én pályasízős szemmel tudnék beszámolni.
Ahogy Stani és a többiek is írták már előttem, a terep gyönyörű helyen fekszik, az Alpok egy tényleg eldugott zugában. Lehet, hogy az április közepi hétköznapi időpontnak is köszönhető, de a túrasízők akik a Sonnblickre és környékére tartottak, jóval többen voltak mint a pályasízők. A lifteket kb 15-en használtuk egész nap. A legmagasabb pontra vivő kétüléses teljesen megfelel egy szendvics fél liter tea és némi csokoládé elfogyasztárára egy menet alatt, de nem csupán a hossza miatt... :-) A tetőről sajnos nem lehet egyben lecsúszni a kabinos középállomásáig, közbe kell iktatni egy csákányost, aminek a tetejétől több úton is leindulhatunk, illetve egy másik csákányos-tányéros kombinációval visszajuthatunk.
A pályák kellemes lejtésűek, a középállomásig vivő pályán van néhány hosszabb golyóbanmenős szakasz. Mivel sorbanállás nem volt, elég jól tudtam pörögni, így többszörösen is bebarangoltam a nem túl sok pályát, le-leragadva egy-két jobb szakaszon. Kedvencem talán a kettes pálya volt. Most látom csak, hogy feketével van jelölve, hátazérezt naénnemtudom, de tényleg ez itt a legmeredekebb. Lehetett volna több, hosszabb ilyen szakasz is.
Mivel az idő is tényleg csodálatos volt, igazi jó kis szeszonzáró csúszás volt és még mindig tartom magam ahhoz, hogy nekem a március-áprilisi sízések jönnek be a legjobban... :-)

Csatolok néhány (telefonos) képet a tömeg érzékeltetésére.

Hát, tegnap "fergeteges" napunk volt... :-) A szél a csúcs környékén elég kellemetlen volt, voltak nagyon kemény széllökések, meg "Deltás" menetelések, de kicsit lejjebb már elviselhető volt. A pályákon kb 20-30cm friss hó volt, ami az utolsó ratrakolás után került oda, ahol a szél dolgozott, ott ennél több is volt. Ha lecsúsztunk valahol, fél óra múlva már újra szűz hó volt, a szél simán befújta, meg havazott is folyamatosan. Szóval nagyon jót síeltünk pályán kívül-belül.
Mi 12-en voltunk, rajtunk kívül még 20-30 magyar volt a pályán (és 0 osztrák). A Schönleitenblickben meg is kérdezték, hogy jövünk-e másnap is, mert akkor úgy készülnek kajával. Amúgy idén már van egy magyar hölgy is az étteremben, szóval úgy néz ki egyértelműen meghódítottuk ezt a terepet is... :-)
Lefelé a síúton a szél még egyszer megtréfált minket, egyes szakaszokon nagyon kellett erőlködni, hogy ne visszafelé csússzunk, lejjebb aztán már egyáltalán nem volt szél. Holnaptól jobb idő lesz, aki teheti menjen még, nagyon jó hó lesz!

Mivel eddig itt még nem jártunk, tegnapi egynaposunk során ezt a helyet próbáltuk ki.
Az enyhe idő miatt egész nap kicsit olvadt, a hó tapadós volt, és a délutánra ígért hó helyett némi esőszitálást tapasztaltunk. A pályák ennek ellenére jól síelhetőek voltak, buckásodás nem volt, de ez lehet, hogy annak is köszönhető, hogy nem voltak túl sokan a pályákon, sorbanállás, várakozás abszolút 0.
Igazi családi helynek látszik, főleg gyerekcsoportok és családok voltak és néhány, a miénkhez hasonló baráti társaság.
A 4üléses alatti piros pálya (és variációi) jó, lendületes, az utolsó meredek letörés utáni letörést meg alig használják. A hosszú erdei pálya felső (alagút előtti) szakasza tetszett még, jól meg lehet ereszteni carvingolni, utána meg golyóbancsúszás a csákányos aljáig, aztán jöhet a lassú, bóbiskolós utazás felfelé. :-) Viszont emiatt a csákányos és a mellette levő pálya abszolút alkalmas kezdőknek, mert viszonylag széles, hosszú és alig lejt, de egyenletesen, a felvonó pedig lassú és szintén lankás és lassú, művészet kiesni belőle.
A vendégek nagy része magyar, a Holzbox előtti parkolóban a nap végén csak magyar rendszámú autókat láttunk. Az ablakban ülő és vacsorázó családok látványa az üveg és fa épületben pedig egészen futurisztikus volt. :-) Érdekes ez az épület... Amúgy ahogy az a néhány ház ott van az út mellett a hágó tetején, kicsit St. Christoph jutott eszembe, de nem szeretném ahhoz hasonlítani. :-D
Maga a hely egyébként egynapi mozgásnak jó, az időjárási körülményekhez képest elégedettek voltunk, el is fáradtunk ahogy kell, de a többi közeli hely, pl. Brunnalm, Aflenz nekem egy kicsit jobban tetszik. De eltántorítani senkit sem szeretnék, csúszásra fel! :-)
Április 4-ig (Húsvét) tervezik a nyitvatartást. Ki vagyon írva.

Ma itt csúsztunk, ez volt az első igazi porhavas csúszásom október 18. óta! Valószínüleg tegnap este óta havazott és abba sem hagyta amíg eljöttünk. A folyamatos hóesés nem járt köddel, a szél is csak néha támadt fel jobban, szóval igazi jó síidő kerekedett és ezt ki is használtuk ahogy tőlünk tellett.

Ebédelni a Pflanzlhüttét választottuk a kellemes emlékek miatt és most sem csalódtunk. :-) Amint meghallottak minket egymás közt beszélni, hoztak magyarnyelvű étlapot. Ez tavaly még nem volt.

Ebéd utánra aztán szinte csak mi maradtunk a pályákon. Mindenki eltűnt... Legalább így ismét volt saját sípályánk néhány óráig. :-)

A Holterrinne a honlapinfókkal ellentétben teljesen jól járható volt délelőtt a 8-9 pályákat is leratrakolták, a kiálló bokortetőket eltüntették, próbaképp néhány percre elindult a Sonnkogellift is elindult, gondolom nemsokára ezeket is megnyitják, a hómennyiségen már nem múlik.

Mi 27-én és 30-án voltunk itt. Most jártam itt először és most sem ide terveztük, de itt volt elég hó. A pályák meglepően jók voltak a korábbi esőzésekhez képest, szerintem jó választás volt. A 8-9-es pályák együtt jó hosszúak és szerintem élvezetesek. Az alja felé persze buckásotott és jeges is volt néhol, akárcsak az 1-es alja, de voltak olyan pályák is, amik a nap végéig egész jók maradtak.
Egyetlen bajom a hellyel, hogy attó tartok akkor is sokan vannak, ha máshol is van elég hó.

Ahogy TZoli írta, valóban 50cm-t írtak Kobla honlapján, így hétfőn erre vettük az irányt, ez volt a legközelebbi nyitvatartó terep a szállásunkhoz. Messziről láttuk, hogy az alsó üléses melletti pálya hófoltos és nem üzemel, gondoltuk biztos a magasabban lévő részek vannak nyitva. Az alsó parkolónál 1db csákányos üzemelt egy kb 400m-es kék pályával, így felmentünk a felső parkolóig, de feljebb már foltokban sem volt hó. Ezt lentről nem láthattuk a köd miatt. Kicsit csalódottak voltunk és továbbmentünk Krvavecre, de kedden délelőtt visszatértünk.Csak délelőtti jegyet vettünk, gondoltuk ennyi itt elég lesz. Dél körül már elég sokan voltak a pályán, de a körülményekhez képest egész jó állapotban maradt és gyakorolni, kikapcsolódni jó volt. Lehetett szlalomozni a kezdők között. :-) Hellyel-közzel még az 50cm is megvolt. :-)
Egyénként, ha van hó, egész jó hely lehet, majdnem 1000m szintkülönbséggel és lendületes piros pályákkal. Nekem nagyon megtetszett ez a környék már nyáron is, így nem kizárt, hogy még visszatérek...

28-án, itt csúsztunk Bohinj helyett. Kimondhatatlan a hely, mert nemnagyon lehet kimondani a nevét :-), mert kimaondhatatlanul szép a kilátás és mert kimondhatatlanul nagy volt a tömeg. Gondoltuk, hogy nem lesznek kevesen, de így is élvezhető volt a hely. Persze a tömeg miatt jegesedett és buckásodott a frekventált helyeken, de élvezhető volt és volt hó. Már régóta szerettem volna ide eljutni és örülök, hogy így alakult. Az idő nagyon jó volt, egész nap sütött a nap, míg lent a völgyben köd volt. Nagyon jól nézett ki. Tényleg kár, hogy nincs közelebb. Bár így is elég frekventált helyen van, gondolom Ljubljanából mindenki idejár. Egyszer megnézném amikor több hó van.

Tegnap voltunk itt szezonzárni.
Az idő gyönyörű volt, egész nap ragyogó napsütéssel, +12 fokkal, fantasztikus kilátással, az ebédet a Hochkarhof teraszán pólóra vetkőzve követtük el, de akadt aki a pályán is mezítelen felsőtesttel száguldozott (sajnálatomra nem nőnemű egyedekről van szó :-) ).
Pályán kívül csak a meredekebb, sziklás részeken nincs hó, a pályákom meg érezhetően van még bőven, jó darabig kihúzhatják még ezzel.
A pályák reggelre nagyon rendbe voltak téve, persze délutánra kásásodott és buckásodott, de végig síelhető állapotban maradt. Nap végére véleményünk szerint a Haesing-Steilhang volt a legjobb állapotban, így 3 után már szinte csak itt csúsztunk, addigra szinte teljesen kiürültek a pályák, alig lézengtek néhányan.
Egyszóval igazi szeszonzáró tavaszi örömsízés volt.

Mi tegnap voltunk (vittem 2 fizetővendéget is), szinte egész nap esett a hó és közben sütött a nap. :-) Érdekes idő volt, de semmiképpen nem éreztem azt, hogy ez egy szezonzáró időszak lenne, hiszen ahogy Andor is írta óriási mennyiségű fantasztikus porhó van odafent!
Ráadásul hétköznap lévén kb. 15 autó állt a parkolóban, de gondolom egy része a személyzeté lehetett, mert alig volt valaki odafent. Amikor bementünk kajálni a Schönleitenblickbe, meg is kérdeztem a tulajt, hogy nyitva vannak-e, mert nem volt senki odabent. :-)
Szóval kár, hogy jövő héten már bezárnak, de ha ilyen kevesen vannak, meg is értem valahol...
Aki teheti, tényleg menjen még, kitűnőek a feltételek!

Na, tegnap végre nem jött közbe semmi és sikerült elmennünk egy esti csúszásra munka után. Fent elég morci szél volt, így néha mókás volt az indulás. Ratrakolás után sima lett a pálya, de a sószerű jégkása miatt egy kicsit lassú volt a pálya, de jókat lehetett csúszni. A 2es szélén még szűzhavat is találtunk, de ott alig lejtett, így inkább maradtunk az 1esnél. Végülis egész jót csúsztunk.
Amik egy kicsit kevésbé pozitív élmények: kár, hogy a ratrak csak fél7 körül került elő, addig elég jeges/buckás volt az alja, bár kibírható. Úgy emlékeztem, hogy régebben volt olya terv, hogy esti sízés előtt mindig lenne ratrakszünet. Illetve, ha már van esti sízés, igazán elférne 2 lámpaoszlop+lámpa a parkolóba, hogy ne töksötétben kelljen öltözni és pakolni.
Ami még pozitív volt, hogy amikor a barátom, akivel voltam elhagyta a jegyét és szó nélkül nyomtattak neki másikat, ez jól esett neki.

Múlt hét vasárnaptól 3 napot síeltünk Werfenwengben. Bár nincs olyan közel Magyarországhoz és "csupán" egy Stuhleck méretu sítereprol van szó, mégsem bántuk meg, hogy ide látogattunk.
Az idojárással szerencsénk volt, hiszen vasárnaptól keddig gyönyöru napsütéses idoben volt részünk, csak az utolsó napra jött meg a köd és havazás, de akkor már nem itt csúsztunk. A napsütés hatására az éjjel kicsit megfagyott pályák felengedtek, de mivel túl meleg nem volt, állapotuk a tökéleteshez konvergált, csak az állandóan árnyékos és forgalmas helyeken volt némi jegesegés.
Lent a völgyben a parkolók közelében 3 húzólift (2 csákányos és 1 tányéros) alkotja a Zaglau Arénát, ami kezdoknek ideális és külön jegyet is lehet ide venni, ha valaki beéri a gyakorlópályákkal. Egy kis hátrány, hogy mivel a völgy elég mély, ez a terület viszonylag kevés napfényt kap.
A többi pályához a kabinossal juthatunk fel és ezek már mind naposak. Bischlingrol elénk táruló látványt Salzburg tartomány legszebb körpanorámájaként reklámozzák a helyiek. Ez elég szubjektíven hangzik, de valahol igazuk lehet :-), tényleg gyönyöru.
Fent foleg piros pályák vannak, amiket nagyon élveztünk. A 3, 3a és 4 pályák felso szakasza tulajdonképpen egyetlen nagyon széles ratrakolt terület, csak az alsó részen válik szét és kerül ki erdofoltot, házakat és a Jagastüberlnél fut össze újra. Nekem talán a 2-es és a 6-os pályák tetszettek legjobban, bár a 6-os nem túl hosszú, de lendületes. Ja, és persze az 1-es, ami a Bischlingrol, a kabinos tetejérol egészen az aljáig visz. A felszo szakasza széles, egymást követik benne a meredekebb és lankásabb szakaszok, olyan igazi "csapatós" rész, aztán feketévé válik egy rövid szakaszon, de ezt vagy akár az egész alsó szakaszt ki lehet kerülni egy lankás erdei úton (boardosoknak annyira nem ajánlott, mert vannak benne gyaloglós részek).
Tömeg egyáltalán nem volt, hétfon/kedden meg mégannyira sem, ebédidoben meg alig lézengett valaki a pályákon. Apropó ebédido! A Hüttékben a kínálat és az árak átlagosak, bár a Jagastüberlben Gulaschsuppét ne egyetek, de már szóltunk a magyar pincér srácnak, hogy tanítsa meg a szakácsot normális gulyást csinálni. :-) Amúgy Ő volt az egyetlen magyar akivel itt találkoztunk.
A szállásunk a kabinos aljában a Barbarahofban volt. Abszolút pályaszállás, korrekt, tiszta és rendezett. Nagyjából velünk együtt érkezett egy körülbelül 100000 diákból álló csoport, legalábbis amikor sáskajárásként végigvomultak a sítárolón és lecsupasztották, kb ennyinek éreztük a számukat... :-)
Utolsó nap aztán már nem itt síeltünk, hanem átmentünk Obertauernbe, ahol szerencsére hó esett és nem ónos eső mint itthon és ez utak is teljesen járhatóak voltak.

Szóval dec. 28-30-ig voltunk Salzstieglben. Nagyon jól éreztük magunkat, gondolom részben ez az időjárásnak is köszönhető. Amikor odaérkeztünk 11-körül, még havazott, de a letaposott havon hólánc nélkül is fel tudtunk menni a Salzstieglhaus melletti parkolóig. Mire megebédeltünk és összeszedtük magunkat, már szakadozott a felhőzet és a nap is kisütött, s így maradt amíg el nem jöttünk. Napközben is -5, -10 fok volt, csak a harmadik napra enyhült meg egy kicsit az idő, viszont a hó nagyon jó volt, csak 1-2 jegesebb erdei szakasz volt.
A szállásunk fent volt a Salzstieglhausban, ami a Salstiegl-hágóban van 1550m magasan. Ide autóval is fel lehet jönni. A ház és a szoba szerintem nagyon korrekt volt. A zuhanyzó és wc a folyosón van, de ezek is tiszták és rendezettek. A reggeli svédasztalos, a szokásoshoz hasonló, de egy kicsit talán változatosabb az átlagnál. Este az ablakunkból Hebalm kivilágított pályáit is lehetett látni.
A ház mellett közvetlenül nincs felvonó, de a sípálya ott megy el mellette, amin lecsúszhatunk a völgybe és visszacsúszhatunk a házig, valamint néhány perces sétával elérhető a Zwergenlift nevű tányéros gyakorlólift.
A pályák szerintem egész jók, a 9-es és az 1-11 pályáknak tetszett nagyon a vonalvezetése és itt egész hosszan lehet csúszni. Jó a 4-es pálya is, bár abban nincs sok kanyar, de széles és meredek.
Van két kezeletlen pályaszakasz is, a 7-es felső része és a 13 alja, illetve ott van az erdő is, ami nekem egy kicsit sűrű volt... :-)
Viszonylag sokan voltak, főleg Vasárnap, de a húzóliftek ellenére mégsem voltak iszonyatos sorok, max 5-6perc a két hosszú csákányosnál, de ha jó ütemben csúszott a zember, akkor mire leért pont elfogyott a sor. A Zwergenliftnél voltak még hosszabb sorok a gyerek és tanulócsoportok miatt.
Kezdőknek jó lehet még a Buchenlift is, ami nem olyan gyors és kb 2/3-1/3 arányban csákányos-tányéros és jó kék pályákhoz visz. Láttam olyan térképet, ami a 11-est kéknek és olyat is ami pirosnak jelöli. Általában jellemző itt, hogy a felvonóknál kirakott térképek között nehéz 2 egyformát találni, már ami a pályaszíneket illeti... :-)
Nekem meglepetés volt, hogy viszonylag sok magyarral találkoztunk a pályákon, családokkal és gyerekcsoportokkal egyaránt. Azt hittem a magyarok vagy közelebb vagy messzebb mennek... :-)
Az árak egyébként szerintem elfogadhatóak és normális adag enni/innivalókat kaphatunk a pénzünkért.
Összességében jól éreztük magunkat, jót síeltünk és a barátaink is belekóstoltak kicsit a síelésbe.
Akik nem ragaszkodnak az ülőfelvonókhoz (azért elbírna egy 4-es vagy hatos ülőst a 2 hosszú csákányos helyett), azoknak tudom ajánlani ezt a helyet.
Csatolok néhány képet is.

Pénteken voltunk Brunnalm és nem bántuk meg. A hó egy kicsit meg volt rogyva és nedves volt, de szinte egész végig havazott, így délutánra jelentősen feljavultak a pályák. A tömeg szinte elviselhetetlen volt, mi 9en voltunk és rajtunk kívül délelőtt vagy 5en lődörögtek a pályákon, de az összlétszám délutánra kb megduplázódott. :-) Fura is volt néha, hogy rajtunk kívül más is volt a pályákon.
Az idő eléggé ködös volt, így a környéket nem nagyon láttuk, de a látási viszonyok többyire elégségesek voltak és a havazás tényleg dobott a pályák állapotán.
Ha valaki megéhezne síelés közben, ajánlani tudom az alsó parkolónál a Pflanzlhüttét. Óriási adagokat adnak elfogadható áron!
Ez egy jó kis hely. Szerintem...

Október utolsó napjaiban Koszegen és környékén kirándultunk és jártunk a sípályánál is.
Nem tudom, hogy készülnek-e arra, hogy kinyissanak, de nekem szimpatikusnak tunt amit láttam. A felvonó, a kerítés, a síház és a környezet szépen rendben volt, a ház, a padok, a kerítés nem volt megrongálva/betörve/feltörve/összegrafitizve. Ez részben sajnos, hogy ki kell ezt emelni, de sajnos sok helyen nem maradnak egyben a dolgok.
A felvonó messzirol piroslik, körülötte sílécbol van még a kerítés is és a síházzal meg a pályával együtt várják a hideg, havas napokat.
Kár, hogy a hegység magasabb részein nincsenek sípályák, vannak olyan részek, amik biztosan jó hótartó helyek. Persze a rendszerváltás előtt nem lehetett arrafelé fejleszteni, mostanában meg gondolom a közeli Osztrák terepek miatt nem érné meg beruházni ilyenekbe, pedig talán lehetne egy a Síparkhoz hasonló adottságú helyet létrehozni.
Nekem nagy kedvencem Kőszeg és környéke, voltam arra télen/nyáron túrázni, erdőt járni, szerintem ideális egy téli vakációhoz.
A pályáról és környékéről csináltam néhány képet, bocsi, nem lettek a legjobbak, de azért felrakok néhányat.

A múlt héten egy rokonlátogatós svájci csavargás keretében - persze TELJESEN VÉLETLENÜL! - Zermattba is eljutottunk és ha már itt voltunk, akkor csúsztam is egyet Július utolsó napján. Mivel a kocsiban 4 személy (3 nő :-) ) + 4ünk cucca foglalt helyet, a bakancsok itthon maradtak, így a teljes cuccot helyben béreltem. Mivel a kölcsönzők csak 8-kor nyitottak, 9 körül értem fel és az alagút végén a fényen kívül 10-15cm FRISS HÓ is fogadott (ezt még itthonról rendeltem :-) ).
A pályák kellemesek voltak, a felsőbb részeken nem annyira, "alul" 11től már kásásodtak, de mindent összevetve olyan volt mint egy napsütéses tavaszi síelés, síeltem már télen sokkal-sokkal rosszabb körülmények között is.
Nem mondhatom, hogy kevesen lettek volna, de nagyon sokan sem, a felvonóknál nem kellett nagyon várni, pedig viszonylag sok versenyző volt fent edzeni.
Jó volt és asszem azért volt némi szerencsém az idővel...
Amiben nem értettem a rációt, az az volt, hogy a nem síelőknek szóló jegy (amit a család többi tagja vett) drágább mint a síjegy, amivel több felvonót használhatsz, de biztos megvan ennek is az oka...
Rakok fel néhány képet is.

Rakok fel én is néhány képet, meg írok még egy kicsit.

A Hotel Bell Roc-ban laktunk mindnyájan, ez eléggé a városközpontban van a francia oldalon lévő "Estany" 6ülésestől kb. 100, a Coll Blanc környékére vivő Pas de la Casa-i liftekől kb. 150m-re, tehát nem kellett sokat gyalogolnunk. A hotel 2 csillagos és szerintem teljesen korrekt. A szobák Gergő (Powee) szavaival élve kicsit "oldschool" jellegűek, de tiszták, kényelmesek és fáznunk sem kellett. (A szobákban és a folyosókon a győri gyárban készült Graboplasztos műpadló van! :-) ) Az ellátásra sem lehetett panaszunk, a reggeli svédasztalos volt, vacsorára mindig változó menüből 3 fogást lehetett választani. Ami a választást kicsit nehezebbé tette az az volt, hogy az angol nyelvű étlap legalább fele franciául volt és a "naezmicsoda" kérdésekre a pincérek sem mindig tudtak maradéktalanul kielégítő válaszokat adni, de ez csak izgalmasabbá tette a várakozást... :-)
Amúgy az egész helyre jellemző, hogy ha angolul beszélsz, spanyolul vagy franciául válaszolnak vissza, aztán ha nem érted akkor próbálkoznak cask angolul (néhány hely kivételével, ahol viszont nagyon jól beszéltek angolul)
A hallottakból kiindulva a vendégkör főleg spanyolokból, franciákból és portugálokból áll, de angolok (meg egyéb britek) is akadnak szép számmal. Láttunk még egy olasz csoportot és náhány bolgárt is, ami viszont meglepett, hogy 1db németül beszélő párt láttam egész héten. Ja és persze magyarok valószínűleg csak mi 7en voltunk.
A pályákon sokkal kevesebb tényleg jól síelő síelőt lehetett látni mint mondjuk Ausztriában vagy Szlovákiában, a többség jól elcsúszkálgat a pályákon. A pályák viszont jók és változatosak, a színek egy kicsit néha halványabbak mint az Alpokban. Volt olyan feketének jelölt pálya, ami ahozzánk közelebb eső országokban egy közepes pirosnak felelne meg.
Egész héten sokan voltak, de komolyabb sorbanállás csak Pas de la Casán és a különböző szektorokatösszekötő lifteknél alakult ki csúcsidőben (amikor mindenki ment hazafelé vagy a kocsihoz).
Mi szombaton már nem síeltünk, ellátogattunk a fővárosba, valamint a "vidéki Andorrát" keresve eljutottunk Anyós-ba (micsináljak, így írják :-) ) ahol a helyi wellness központot "Anyós Park"-nak hívják... :-) Lent a völgyekben már szép tavaszi idő volt, zöldellő fűvel, virágokkal és minden egyébbel ami a tavaszhoz szükséges.
Nagyjából ennyit mondanék, a képeket meg csatolom.
Ha valaki érdeklődne és volna kérdése, ha tudok szívesen válaszolok (meg gondolom a többiek is).

Tegnap este hazaértünk, Staniék majd holnap jönnek. Még maradtunk volna szívesen... :-)

Sokmindenre számítottam az időjáráselőrejelzést nézve, de erre azért nem. Vasárnap este amikor oraértünk havazott, hétfőn egész nap szakadt a hó, kedden reggel még havazott, aztán délutánra szép napsütéses idő lett. Szerdán 3 körül megint elkezdett szakadni és ez kitartott egészen péntek hajnalig, mire kiértünk a pályákra, már gyönyörű napsütés volt és ki is tartott amíg el nem jöttünk tegnap délelőtt. Lehet, hogy ez volt a szezon egyik leghavazósabb hete, amit persze nem bántunk annyira.

A hely gyönyörű, a pályarendszer tényleg nagy, el lehet fáradni mire bebarangolja az ember. :-) A nagy havazásokkor nem minden pályát tudtak leratrakolni rendesen, illetve gyorsan belepte a friss hó, így volt, hogy félméteres szűzhóban síeltünk a pályákon.
Elég szeles a hely, ezért főleg havazászkor hiányoztak a jó kis osztrák "buborékosok".

Mindent összevetve szerintem nagyon jó a hely és nagyon jól éreztük magunkat. Egyenlőre ennyit, aztán majd azért rakok fel képeket, meg gondolom a többiek is írnak amikor hazaérnek... :-)

Mi tegnap jöttünk haza Kaprunból.
Hétfőn dél körül értünk oda, mire kajáltunk meg elfoglaltuk a szállást már nem akartunk felmenni a gleccserre, így a Maiskogelen csúsztunk néhányat. +14fok volt, a nap sütött és nyoma sem volt a hétvégi szélviharoknak. A felső szakasz egészen használható volt, a közepétől már erősen olvadt, az alja meg latyakos volt. Középen a Shirmbár környékén szép vízfolyás volt a pályán, ahol kitűnő lehetőség volt a vizisí és wakeboard kipróbálására. :-)
Mindent összevetve a tetejétől az aljára lecsúszni egész jó hosszú menet.

Kedd reggelre már a völgyben is havazott, de azért felmentünk a gleccserre. Köd, hóesés, tömeg és sok friss hó, ami nagyon jó volt, csak nem volt ratrakolva. Sajnos a párásodós szemüvegemet vittem fel, aminek hatására nem láttam semmit :-), ha levettem telement hóval a szemem, így elég gyorsan lejöttünk, délután Maiskogelen csúsztunk még néhányat.

Szerdán még mindig havazott, így átmentünk Scmhittenhöhére. Az Areitbahnnal feljutni csak hosszas sorbanállással lehetett feljutni, de fent jobb volt a szitu. Délelőtt végig esett a hó, később néha a nap is kisütött. Sok ember volt, így sok helyen jegesedett. A völgyig nemnagyon volt érdemes lecsúszni: pl a 14-feketén zavaró volt, hogy néhol hófoltok voltak a jégen :-), az Areitbahn aljába a nap végén csúsztunk vissza, 1 jég volt az egész, ezt már annyira nem élveztem...

Csütörtökön ismét Zellt választottuk. Gyönyörű napsütéses hideg idő volt, kicsit sajnáltuk is, hogy nem a gleccsert választottuk, de végülis nem bántuk meg. A Sonnkogel oldalon síeltünk, itt nagyon jó piros pályák vannak, nem voltak annyian mint a túloldalon, nem volt sorbanállás, a pályák tökéletesek voltak és még a nap is sütött.

Azt azért sajnálom, hogy a gleccser napsütésben kimaradt.
Akik most mennek, azoknak szerintem jó havuk lesz úgy a gleccseren mint Zellben.
Sok havat mindenkinek!

Sziasztok!

Mi dec 27-30 voltunk itt. Azóta már nyitottak meg új pályákat, de ahogy néztem a hóhelyzet nem sokat változott azóta.
Judenburgban laktunk a Jugend&Familien Gaestehausban. Igaz, hogy nincs olyan közel, de a szállás és a kaja abszolút korrekt volt, a busz meg úgyis ott volt és mindennap kivitt minket.
Amikor mentünk 8km pálya volt nyitva, de látszott, hogy nagyon igyekeznek, hogy újabb pályákat tudjanak nyitni. A tömeg elég nagy volt, délelottönként a 6üléses aljánál olyan érzésem volt, mintha Donovalyban lennék és a régi 3ülésessel szerettem volna felmenni a Nova Holára, csak gyorsabban ment a tömeg és talán nem volt akkora léctaposás... :-)) A pályák elég gyorsan buckásodtak és jegesedtek, így 3 után már nem voltak sokan, gy akkor már elég jókat lehetett csúszni az üres pályákon. Több pálya, pl. ami a Zinkenlifthez megy, eléggé keskenyre sikeredett, a pályán kívül meg men volt hó, így amikor már buckásodott is egész érdekes volt csúszni. :-) A Zinkenlift nyomvonala eléggé buckás és jeges volt, egyedül nagyon kellemetlen volt vele felmenni (nekem a maga a "csákány" is fura volt, rövidebb a "nyele" mint a többi csákányosnak...), de a Panoramapiste nagyon jó állapotban volt, a kilátás meg gyönyöru...
Az idő nagyon jó volt, végig sütött a nap és még a "ventillátorok" is csak alapjáraton mentek, úgyhogy a szél is csak nagyon mérsékelt volt. :-)))
Mindent összevetve nem volt olyan rossz. Ha van hó, akkor elég jó kis hely lehet. Ebédelni a Lachtalhausba jártunk, szerintem az árak és a kaja is korrekt volt.
Aki ezek után megy annak sok havat és jó síelést kívánok!
Csatolok néhány képet az akkori állapotokról.