Értékelés: Katschberg - Aineck

Tegnap értünk haza Katschbergről. Most jártam itt először és azt kell mondanom, hogy az egyik legjobb síterep, ahol síeltem. Három napot töltöttünk itt. Terveink szerint naponta másik hegyre mentünk volna, de annyira megszerettük Katschit, hogy nem is néztük meg a mindig kedvenc Fanningberget. Első nap verőfényes napsütés fogadott minket. A -15 fok kicsit hűvös volt, főleg a hegytetőn, viszont a pályák kárpótoltak mindenért. Nagyon jó kezelt, széles pályák vártak minket. A csúcson a 28, 30 pályákat élveztük a legjobban. Másnap már havazott, a felhő rendesen rátelepedett a csúcsra, így ezeket nem nagyon lehetett akkor már élvezni. Az A1 viszont fantasztikus pálya. Iszonyat jó vonalvezetéssel, hosszan, mindig élmény volt lejönni rajta. Ami meglepő volt, hogy hétvége, az osztrákoknak síszünet és alig voltak a pályákon. Semmi sorállás, kényelmesen lehetet siklani, volt, hogy csak mi voltunk a pályákon. Számomra ez teljesen érthetetlen volt, viszont nagyon élveztük, hogy így alakult. Azért, hogy pár negatív dolgot is írjak. Aineckre való feljutás egy kétüléses felvonóval indul. Ami tömegben azért elég érdekes, sorállásos lehet. Mi ezzel csak első nap találkoztunk, de akkor is öt perc alatt a felvonón voltunk, viszont kicsit lassan lehet ezzel feljutni a Silverjet aljába. Innen már kabinosok visznek fel, amik a hideg időben nagyon is előnyösek. Az átjutás a Katschberghöhe részre kicsit szenvedős, botozós történet, pedig azon az oldalon is nagyon jó kis pályák vannak. Aztán ami visszavisz az Aineck csúcsra felvonó, szélbe, hidegben nagyon kellemetlen, így a másik oldalt nem sűrűn látogattuk. Kedvenc pályáink: 28, 30, 22 és az A1. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a helyet. Nálam most ez lett a kedvenc, persze ehhez kellett a viszonylag síelhető, jó idő, a február közepén meglepő kevés ember és az igazán jó minőségű pályák is. Szállásunk magánháznál volt, köszönet Juditnak a címért, olcsó és egész jó volt.
Pár fénykép, akit érdekel:

http://www.sielok.hu/fotoalbum/923340/galeria/?itttid=160526

Új kedvenc született !!! Eddig Heiligenblut volt a nyerő, de most Katschberg-Aineck komoly vetélytárssá vált.
Idén januárban voltunk ott síelni, a Lungau bérletet itthon vttük meg 10 % kedvezménnyel (egy jó hüttézésnyit tudtunk spórolni így), és Az A1-es pálya Ainecken, A Katschberg-hez levivő fekete, az összes K.bergi pélya maga az álom volt, már amikor éppen nem zuhogott a hó. Talán az Aineck-i oldal azért tetszett jobban egy picit, mert amikor mostoha az időjárás (mint most néhány napig volt) akkor a dobozos lift felüdülést jelent az átfagyott síelőnek. Itt 2 is van, A Silverjet, és a Gipfelbahn. Ami nem tetszik ott Ainecken, a St Margarethenből felvivő kis ülőlift, itt nyitástól úgy 11-ig mindig sokan vannak. De aztán ami fent van, az kárpótol a kis sorbanállás-tülekedésért. A Lungau bérlet jó Grosseck-re, és Fanningbergre is, sőt, ha valaki áldoz még rá kb. 20 eu-t, akkor a "Lungo" bérletet vegye a "Lungau" helyett, és az Obertauernre is érvényes (innen kb. 30 km-re van). Első nap Grossecket próbáltuk ki, a másodikon K.Berg-Ainecket, és ez annyira tetszett, hogy végig itt marasdtunk, szegény Fanningberg most kimaradt. De majd legközelebb, mert biztosan lesz legközelebb, annyira jó hely. Mindenkinek ajánlom a figyelmébe, kezdőknek is, profiknak is. Üdv : Géza

Síelés Katschberg – Aineck régióban, avagy mikor négy egymásnak idegen, itt szerveződő negyven-ötvenes nő nekiindul síelni. Az úgy kezdődött, hogy síelni szerettem volna, mert bár síelek már vagy 25 éve, az utóbbi négy évben nem akadt olyan társaság, akivel elindultam volna. Mit lehet ilyenkor tenni, hát indít az ember egy fórumot, az útitárs keresőn. Miért írom le? Hogy más is kedvet kapjon és részese lehessen a mi kis „siker történetünknek”. A fórum eredménye először egészen meglepő volt, vélhetően a nem túl jól megválasztott nick névnek köszönhetően  , itt ott félreértették, de ezen gyorsan túlestünk  . Hogy hányan jelentkeztek, akik utána nem válaszoltak az üzenetekre, erről inkább nem beszélnék, igazából nem is értem ennek mi értelme van, ez maradjon az Ő titkuk. Én mindenkinek válaszoltam, mert úgy gondolom egy topik indítónak ez kötelessége. A lényeg ,a lényeg, hogy először hármas csapatunk, az utolsó nap négyre bővült, nagy örömünkre, és készen álltunk az indulásra. A szállásunk meseszerű volt, a 22.-es piros pálya felső szakaszán, kb. 400 m.-re a felvonótól egy pici erdőben egyedül álló faház. ( köszönjük a foglalónak: evoros23.-nak) Megközelítése csak síléccel. A házban szuper összkomfort, saját szauna, cserépkályha, teljesen felszerelt konyha. Reggel hatkor indulás, szép idő, mindenki a helyén, evoros23 vállalta a vezetést ( ismét kösz, kitűnően vezet) Hétkor indulás az M1.-en részletes itinerrel , és térképpel, a GPS.-t elutasítottuk . Én voltam a navigátor, naná, hogy eltévedtünk néhányszor, pedig úgy emlékszem említettem, hogy navigálásban jó vagyok. Az utat nem érdemes említeni, persze hosszú volt, de mihez képest. Megérkeztünk, és a jelzés szerint elindultunk a hüttéhez, ahol át kellett vennünk a kulcsot, illetve ahonnan szánnal vitték a csomagjainkat a szállásra. Egy ideig gyanús volt, hogy rossz irányba haladunk, aztán egyszer csak szembejött -éppen miközben egy sípályát kereszteztünk- egy Audi, mire megálltunk, aztán sehová tovább. Szépen ácsorogtunk a síelők közepén , kis autónk úgy döntött, szép a kilátás nem megy sehová. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, hogy elnavigáltam a sofőrünket, mert mi a fenét keresünk autóval a sípálya közepén, de nem ez volt a legnagyobb problémánk. Előre küldtük két társunkat segítségért, mert a hólánc nem akart összekapcsolódni. Végül megérkezett egy traktor a hütte tulajdonos testvérével, és hátramenetben megtette azt a maradék 2 km.-et a hüttéig. Jó volt az irány, és helyben voltunk. Némi megkönnyebbülés, átpakolás a szánra, átöltözés a parkolóban, és irány a pálya. A pályák: már sokan leírták milyenek, én kitűnőnek találtam őket, talán kicsit kevesen vannak ha egy hétre mész, de mi csak három napot síztünk, és ehhez nem kellett volna több. Kicsit hideg volt, de sokat sütött a nap, a pályákat jól járták, bár régen havazott, és a hóágyúk is csak csütörtök éjjel működtek ( az ablakom alatt), így egy kissé jeges lett délutánra a legtöbb pálya. A 11.-es nagyon kellemes, de igazából minden pálya jó , tömeg , még hétvégén sem volt. A szállásunkról csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni, este szauna közben kiszaladgáltunk a hóra, a „saját sípályánkra” és nézhettük a kivilágított falut. Befűtöttünk a cserépkályhánkba, ettünk, társasjátékot játszottunk, és sokat aludtunk. A társaság: hát azt mondanám-magamról-hogy hülyének van szerencséje, vagy inkább azt, hogy legvadabb reményemet is túlszárnyalta ez a síelés. Indulás előtti napon, kis híján bepánikoztam, hogy a fenébe gondolom, hogy négy idegen embernek elindulni okos dolog, főleg nem húszévesen. Mindenki vígasztalt, hogy”ne izgulj, jó lesz”-de hát mit mond ilyenkor az ember a másiknak. Hát tényleg jó lett . Egy mérnök, egy orvos, egy közgazdász és egy vállalkozó , 47-55 éves korig ( a vicc az, hogy két pontosan 47 és két pontosan 55 éves) –tökéletes összhangban tudta tölteni ezt a pár napot, és állítom életem egyik legjobb síelése volt. Remélem a többieknek is! Bocs, ha hosszú voltam, de bátorságot akartam adni a bizonytalanoknak. Remélem síelünk még együtt!

Kicsit ugyan megkésve...

December 20. utáni napokat írjuk, erősen havazik az Északi Alpokban, hatalmas hómennyiségek esnek le, és még nem is sejtjük, hogy a nagy havazásnak nincs vége, és januárban rekord mennyiségű friss hó borítja majd az osztrák hegyeket.
Ahogy oly sokszor most is időjárás választónak bizonyultak a Tauern hegység markáns vonulatai;míg egyik oldalán "mélytél", addig a másikon homlokegyenest más idő fogad. A szürke, havat hozó fellegek feloszlottak és átadták a helyet az ég kékjének. A reggeli nap sugarai festik sárgára a napszítta faházikók tetejét és csillog-villog a Zederhausi templomtorony teteje is. Isten hozott Lungauban !
Csak úgy füstölnek a lungaui hegyormok, erős szél munkálkodik oda fenn.
Lenn a völgyben ugyan van hó, de mennyisége az "északi területek" havához szokott szemünknek kevés.
Az Ainecki oldalon libegünk lassan felfelé a fenyvesek közt; lentebb csak a pályák tündökölnek fehérben, fentebb már azokon kívül is megjelenik a fehér arany.
A csúcson süvít a szél, mintha el akarná fújni az egész hegyet. Északra morcos hófelhők akadnak meg a Tauern déli lábainál, ide már csak a szele jutott, de az bőven.
Délről szakadozni látszik a felhőzet; a horizonton a szlovén és olasz hegyek törnek a magasba.
A pályákon az üresség lengedez, asztalsimaságúak; élmény rajtuk minden egyes ív.
Képek:
http://www.sielok.hu/fotoalbum/karacsony-katschberg-2011/gal...

S végül, hogy aktualitása is legyen a beszámolónak az elmúlt két nap jelentése;
Ismét az északi hófelhőkből irány a lungaui napsütés. Bár ezúttal kék ég nem is, de néha-néha szűrt napfény fogadott minket, a szél megint csak erősnek bizonyult, így folyamatosan adták meg magukat a felvonók. Először a Katschberg-Aineck közti összeköttetés (Gipfelbahn és Aineckbahn), majd a még "új szagú" Silverjet is nyugovóra tért.
Délutánra drasztikusan megenyhült az idő; St Michaelben plusz 11 fokot mutatott a hőmérő. A pályák jól bírták az időt, ugyan porhóról már nem beszélhetünk, de jól síelhetők. Péntekre virradóra megfordult az idő, északról Lungau vidékére is befolyt a hideg levegő, így az esőcseppek is szép lassan hópelyhekké alakultak és járták vidám táncukat völgyben és hegyen egyaránt.
Délelőtt különösen sűrűs hullott a fehér pelyhes, nem egyszer vízszintesen, köszönhetően a viharos szélnek. Délutánra 10-15 cm friss hó jött össze a sípályákon, hab a tortán, hogy a záráshoz közeledvén kék ablakok jelentek meg az égbolton, amiken ki-kikandikált a Nap.
Akik most mennek jó havuk lesz, de a februári nagy rajzás előtt még mindenképpen elkelne a friss hó, az égből vagy a gépekből, mert különben kemény menet lesz, ti. az enyhülés majd fagyás bizony beton keménnyé változtatta a lejtőket (ez ma a friss hónak hála nem volt érezhető).

Tegnap jöttünk haza Katschi-ról. Sok jót olvastam már erről a régióról, bevallom, nagy kíváncsisággal mentünk erre a 4 napra. Mázlink volt, előtte 4 napig és most is szakad a hó, így mi friss, vastag havon élvezhettük az A1 6,5 km-es teljes hosszát, valamint a 11-es 2,5km-t. Ezek a pályák azt gondolom, nem is annyira technikát, inkább lábat igényelnek, volt pár szakasz, ahol meg kellett állnom erőt gyűjteni a lábamba. Szerencsénk volt, bár dermesztő hideg volt (a napokban ezen a környéken mérték a leghidegebbet: -26,2˙C-ot), és néha a szél is jobban feltámadt, de ragyogó napsütésben élvezhettük a változatos pályákat. Ami meglepett, hogy itt a síbuszra már sícipőben megy az ember, mert fenn a hütténél nincs tárolásra lehetőség, és az otthonról hozott ételek elfogyasztását sem nézik jó szemmel. Ezt leszámítva finomak a söreik, a Gamskogelhütte gulyása fenséges és laktató és Jagatee-t nem szabad turbosan kérni, mert nagyon erős. A 4 nap mind Katschberget, mind Aineket besíztünk, az utóbbi pályái nehezebbek és izgalmasabbak, de a Katschberg-é változatosabb. 2 nap szerencsénk volt és működött az 1-es felvonó, így gond nélkül mehettünk át egyik hegyről a másikra, talán egyszer ezt is felfejlesztik zárt kabinosra - hisz a csúcson mindig erős szél fogadott, arcunkra fagyott útközben a mosoly. A pályák szélesek, de mindig vannak olyan részek, ahol keskenyebb szakaszon is meg lehet próbálni lejönni, tesztelve tudásunk. A fekete pályák szerintem inkább erős pirosak, viszont a 25 középső szakasza buckapálya - keményen megizzasztott bennünket. Délutánra sajnos az árnyékos részek elkezdenek jegesedni, figyelni érdemes, én élezve is simán 2 métert csúsztam lefelé, mire a hó megfogott. Kedvenceink a hátsó 12-14-es, valamint a 11 és A1 után a 29-30-as. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szeret változatos terepen, hosszú pályán síelni, felvonóknál keveset várakozni és gyönyörködni a szép kilátásban. Reményeim alapján márciusban visszatérünk. Szállásként pedig St.Michael-t javaslom, minden pályához közel van, a síbusz gyakran jár, a Katschi-n kívül Grosseck is csak 10perc busszal. A mi magánszállásunk full felszerelt, bájos, vendégszerető Ilonával, bőséges reggelivel csak 5 percre volt a buszmegállótól, bátran ajánlom másnak is.

Ma jöttem meg a régióból. (2011.12.18)
A hosszú hétvégén belül a mai program Katschberg volt.
St. Margarethen felől támadtunk.
A parkírozóban sok autó volt, s ebből azt gondoltuk tömeg lesz a pályákon. (szerencsére várakozásunkban csalódtunk, mert a pálya szinte felszívta a tömeget)
Míg néhány nappal ezelőtt még a kedvezményes ár volt érvényben a mai nap teljes árú jegyet kellett venni.
Ez csak azért volt zavaró, mert bár majd minden felvonó és pálya ment ezen a napon, csak az a két pálya a fekete 11a és piros 11, és az a felvonó (1) amely átjárást biztosított volna Aineck és Tschaneck között maradt mozdulatlan, illetve volt lezárva. Így aki amelyik oldalra szavazott induláskor, vagy ott maradt egész nap, vagy újból autózni volt kénytelen.
De én nem voltam mérges. Az előző napi szeles, borús időjárás mehetett a süllyesztőbe. Gyönyörű, verőfényes idő volt. Igaz, hogy reggel -9 fok, de akkor is szép.
S a pályák!!!
Nem kenyerem a dicséret, de most itt megemelem a kalapom. Obertauern köves hava által kicsíkozott lécem talpát kényeskedve simogatta az itteni remek hó.
Remek érzés volt a kétüléses retró felvonó után beülni a Silverjet2-be s hasítani felfelé. Combom megnyugodva vette tudomásul, hogy most nem kell csákányoznia. (a csákányos állt is) Sajnos a Gripfelbahn nem működött, így az A1 teljes hosszát nem élvezhettük. De ettől a ponttól lefelé minden pálya maga volt a síelők gyönyöre. Tömeg nélkül lehetett kanyarogni a kitűnően előkészített havon. Reggel még kicsit kemény volt a felszín, de később már nagyon kellemes csuszófelület várt ránk. Csak néhol volt egy kicsi jég, hogy el ne bízzuk magunk, de a többi részen aztán hajrá!
Katschberg már okozott nekem örömsíelést, s szerencsére ma is megkoronázta ezt a hosszú hétvégét. Ha a pénztárosok is olyan gyorsak lennének, mint a hó egész klassz síterep lenne ez!
( kerültünk egyet a tschaneki rész felé autóval. Ott is remek hóviszonyokat találtunk )

A jelenlegi körülmények között a környéken ez a legjobb síterep.

Csabor aki visszatér néha a tett helyszínére

2011.03.12.

Katschberg

A "csabor féle beszámoló" általában úgy kezdődik, hogy a bepakolás nehézségei, az előző éjszaka bonyodalmai, küzdelem a GPS-sel, s egyéb kellemes, de síeléstől teljesen független dolgok.
De most!!!
Rendben elkészültem, mert ez a hosszú hétvégi március közepi ünnepi síelés nálam egy követendő és hagyományos dolog. (sátoros ünnepeken hosszú évek óta hagyományosan nem tartózkodom az országban)
Tehát minden bepakolva, a tervek szerint pénteken korai indulás, s egy jó csúszás valami közbeeső síterepen. Aztán az útitársamnak, aki egyben a sofőri feladatokat is hivatott volt ellátni begyulladt a szeme. Egész délelőtt az orvosnál ült, mert ez a sürgősségi orvosi ellátás. (maszek, fogadóképes szemész sem létezik) Csak délután tudtunk indulni, egy nap ugrott.
Az út sima volt, mivel nem volt nálunk GPS, nem tévedtünk el. Furcsa érzés, sílécekkel a kocsi farában, tavaszi időben, havat szinte nem is látva síelni menni.
A szállodában (erről majd külön írok) nem volt net. Maradt az önfeledt síelés, beszámoló a hazaérkezés után, hisz aki síelni akart már elindult, nekik okafogyott a híradásom, mások pedig majd később meleg szobában olvasgathatják havas tájak híreit.

Az esti stratégiai megbeszélés eredmény a sok üres üveg mellett az volt, hogy első nap Katschbergbe megyünk. Ez a terep kezdőknek és haladóknak is megfelelő, s megfelelően hóbiztos.

Természetesen az út semmiféle akadályt nem jelentett, hó sehol. Most St.Margarethen helyett Katschberghőhét választottuk bázisul. Ott is mindjárt balra az első parkírozót. (tapasztalataim szerint ilyenkor ez a parkírozó száraz, s a délutáni lecsatoláskor sem lesz sáros az ember.)

Átküzdöttük magunk a hídon, ahol bizony nagyon vizes volt a hó, mert a tschanecki oldalt választottuk első csúszásaink helyszínéül. (az ainecki részen nagy köd volt, bíztunk annak feloszlásában)
Rendnek lenni kell, ezért a bemelegítést a kettes kéken tettük meg. Kellemes hó, s viszonylag kevés ember fogadott bennünk. Hiába abban a kettesben nem lehet csalódni. lapos, mint egy dél amerikai sorozat, de bármilyen időben jól síelhető. A tanulók akadémiája.
A kezdeti csúszás után irány a Tschaneckbahn, s a hegytető. A csúcsról a 8-as átcsúszón irány a pirosok világa. Megjegyzem én ezt az átcsúszót még ilyen kellemes (széles, sima) állapotban nem találtam. A térképen balról jobbra haladva sorban csúszkáltuk be a piros pályákat. Nagyon kellemesek ezek a pirosok. Még ebben a tavaszias időben is csak a pályák alja volt nedves havas, a felső részeken simán lehetett csúszni. Az idő előrehaladásával a pályák alsó része buckásodott, de még elviselhető volt. Az 5, és 4-es piros pályák felszínéről a feltámadó szél lefújta a havat, s itt előbukkant a kemény jég. Az ötösön ez alattomos foltokban színesítette életünket, a négyes közepe egyenletesen fagyott volt.
Kellemes siklást biztosított a 3-as fekete. A színéhez képest kellemes lejtésű, széles pálya egész nap jól síelhető volt, csak egész kicsi buckásodással.
Megismerve a tschaneki oldal minden centijét át kívántunk menni az ainecki részre. Meglepetésünkre a hídon egy tábla fogadott bennünket, hogy a lift lezárva. Később nagy örömmel láttuk, hogy mozognak a felvonók, de lelkesedésünk hamvába holt, mert kiderült, hogy csak az ülőszékeket gyűjtik össze.
Így barátomnak nem tudtam bemutatni a kényelmes lejtésű A1 pályát, s a visszafelé futó 11 piros és 11a fekete pályákat. Kár, mert ezek talán a terület legjobb pályái, de ezen a napon maradt nekünk a tsanecki oldal tönkresíelése. ( a felvonó a hírek szerint a következő két napban is zárva tartott a nagy szél miatt.)
A terület véleményem szerint még hosszú ideig síelhető marad, a kellemes hó biztosított.

Csabor

Sziasztok!
Egy kis élménybeszámoló a Katschi-n töltött napokról.Nagy reményekkel teli indultunk ,mivel még itt (meg még sok helyen) nem voltunk ,és nem is csalódtunk.Gmünden-ben szálltunk meg,innen mentünk naponta a síterepre.Első nap St.Margarethen-be mentünk,onnan támadtuk az Ainecket.A pályák tökéletesek voltak és hála istennek nem is voltak sokan.A csúcson kegyetlen hideg volt (-16) és elég erős szél.Átcsúsztunk a völgybe onnan fel aineckre (hát ott ráfagytunk a felvonóra),ezt migcsináltunk 3x ,aztán irány a hütte.Másnap Katschberghöhe-n parkoltunk ,ott is maradtunk egész nap,mivel a nagy szél miatt nem ment a felvonó amin átlehetett menni az aineckre.Ha hideg volt hétfőn ,akkor még egy lapáttal rátett a kedd (völy -13,hegy -19).ezt leszámítva kíváló 3napunk volt.Kítűnő pályákkal ,napsütéssel és nagyon hideggel.A pályák változatosak voltak ,néhol jegesek.Biztos,hogy visszamegyünk még ebbe a régióba.

Tegnap Katschberg-en síeltünk. Három liftet tudtunk használni a DSB Aineck,Branntweinerlift,Aineckliftet.A többi lift nem működött a kabinost a szél miatt nem indították el.Ez nem volt igaz mert az Aineck csákányos tetején semmilyen szél nem volt.Olyan érzése volt az embernek ,hogy a kevés vendég miatt nem nyitott meg lifteket és pályákat.A hóviszonyok nagyon jók voltak ,még a látási viszonyok is annak ellenére hogy 13 óráig szakadt a hó.Sajnos nagyon kevés pálya volt nyitva.Mi a 24-es és a 22-es és az A1-es pályákon síeltünk.Voltak közöttünk kezdők ,akiket igen nehéz volt lehozni mivel a kétüléses lift tetejétől nem lehetett lejönni csak piros pályán.Kiemelném az A1-es pályát ami tíz centis porhóval gyakorlatilag üresen várt minket.Legközelebb visszajönnék ha nyitva lesznek a pályák .Üdv

Jó volt !

Igazi téli mesevilág Katschbergen; mély hó alatt roskadozó fenyőfák, alpesi faházak. Szikrázó lejtők, hegyi tisztások. Fantasztikus porhó a pályákon, amik kongnak az ürességtől! Sorban állás? Ismeretlen fogalom. Igazi képeslap idő fogadott bennünket ma Salzburg naposabb részén. Szinte az összes felvonó üzemel; a Freiberg és Sonnleiten liftek nagyszerű lejtőit a mai nap "rakták össze". St Margaretehn fele, a völgyben gőzerővel mennek a hóágyúk, még így is! A 110 cm tényleg igaz, pályán kívül mesebeli hóviszonyok, csend, nyugalom, kék ég, fehér fenyők; egyszóval téli idill a javából!
Természetesen a Snowbowle is tesztelve lett; elsőként sikerült betörni a porhavas hegyoldalt... na de beszéljenek a képek, több majd holnap este!

Napsütés és kég ég, a tegnapiak után egy igazi megváltás. Reggel a szokott kör; Tschaneckbahn, aztán irány a Freiberg. A pályák simák, de betonkemények , helyenként jégpáncéllal. A Gamskogelhütte előtt csak azt vettem észre, hogy az előttem úgy 100 méterrel síelők alól szabályosan kicsúszik a síléc, mintha banánhéjat dobnának a talpuk alá. Így időben fékeztem; glatt jégpáncél volt ezen a részen. A napsütés aztán megkönyörült a síelőkön és délre, délutánra már élvezhetőek lettek a lejtők. Délben az egyik tanítványommal felmentünk az Aineckre, aztán le Margarethenig a völgybe.
Fenn szuper porhó a piros 25ösön, lent firn élmény a fekete 23-ason és a piros 22-esen. Utóbbi kettőn kétszer is lementünk, csak mi voltunk rajta! A pályák egészen a völgyig nagyon rendben vannak.
Köszönhetően a sok angol kezdőnek a liftek ki és beszállóhelyein érdekes, mókás szituációkban lehet részünk :)

A tegnap esti havazásnál már sejteni lehetett , hogy a mai nap amolyan "best of" lesz. Reggel egy felhő sem volt az égen, mindez mellé a frissen behavazott táj szépsége társult. Akár télen ! Nem is lehetett kérdés, hogy ez a nap nem a pályasízésről fog szólni (leszámítva a déli okítást), hanem a freeride élményről. Irány az Aineckbahn, fel magasra az Aineck csúcsára, onnan pedig a Snowbowle. A Snowbowle az Aineck St Margarethen felő eső oldalán, a fahatár felett elhelyezkedő backcountry. Ahogy a nevében is benne van az egy teknő, aminek DK-i fala kissé meredekebb, ÉNY-i "fala" szinte összemosódik a teknő középpontjával és szélesen nyújtózkodik a Nockberge irányába. A vertikál kb. 250 m, a lesiklás hossza útvonaltól függően 1-2 km.

S egy nyom se, csak a szűz lejtők, amiket elsőosztályú porhó borított, mindez napsütéssel és mélykék éggel fűszerezve. Már-már meseszerű ! Fél 12-ig tényleg csak én rajzolgattam a mélyhavas hegyoldalakon.
Délután ismét visszatértem, ekkor már felhősebb idő fogadott szűrt napsütéssel, azért látszott, hogy időközben pár síelő már felfedezte, de még így is bőven akadtak szűz oldalak. Ekkor az ÉNY-i lejtők kerültek betörésre. A legegyszerűbb ezt a részt a víztározó felől (ami a gerincen található) megközelíteni, gyakorlatilag a gerincen kell haladni. Itt már van némi gyaloglás, de javarészt vízszintes vagy legalábbis minimális emelkedésű terepen, aztán utána jön a suhanás.

Összegezve: az idei szezonban ilyen jó hó még nem volt a Bowleban (legalábbis amikor én itt voltam), így mindenképpen az első helyen foglal helyet ez a pénteki nap a katschbergi freeride napok sorában.

Firn élmény, tavaszi hangulat ide vagy oda, azért be kell ismerni, hogy a friss hónál nincs jobb, a frissen behavazott tájnál, fenyőfáknál nincs szebb. Igen, ma reggelre ismételten téli ruhát öltött Katschberg az éjszaka esett 10 cm hónak köszönhetően, helyenként talán valamivel több is.
A legjobb az volt, hogy leszámítva a Königswiesét nem ratrakolták be újra a pályákat, így a friss hó egy konstans alapra esett, ami csak úgy fokozta az élményt, különösen reggel, amikor még szűz lejtők fogadtak. Pályán kívül azért oda kellett figyelni, de pl. a Sonnalm egész jóra sikeredett.

Néhány mozzanat

A tegnapi képeslap időt ma barátságtalanabb követte. Makacs köd ülte meg a hágót és a csúcsokat, amihez még a viharos szél is hozzájött. A szokásos reggeli kör a Tschaneckbahn-nal. Egyre feljebb jutva, mintha fénylene a köd, talán a csúcson napsütés? Csupán a képzelet szüleménye volt az egész, fenn tejköd fogadott, mindent beborító fehérség.
Délre az erős szél elfújta a ködöt, helyette jöttek a felhők, időnként a Nap is megmutatta magát. A ködnek köszönhetően a hó is jóval gyorsabbnak bizonyult, mint az előző napokon, kiválót lehetett síelni a Freiberg 9-esen és a Sonnleiten 11-esén. Mivel szeretek nagy íveken menni, adott esetben fel-fel kanyarodni a hegynek, ezért fő szempont, hogy a pályán ne legyenek sokan, legjobb, ha senki sincs rajta. Ezen a napon összejött ez, legalábbis a fentebb említett lejtőkön.
Ismét egy kellemes nap ért véget, és a gyerekek is megtanultak síelni.

Ismét egy csodás tavaszi nap ért véget. Egy felhő sem zavarta a mélykék eget, reggeltől estig ragyogott a Nap.
Délben csak úgy spriccelt a hó a pályákon, mélyen szántotta a léc a kiürült lejtőket. A Freiberg csákányosánál kézi frézerrel szórták a havat a lift nyomvonalára, ott ahol a hó behódolt a napsugarak előtt.

Szab, a felvonók április 10.-ig tartanak nyitva, ami egy szombati nap. Mindig is furcsa megélni egy síterepen a szezon utolsó napjait, persze utána is van élet; gleccserek, Obertauern és aki még nyitva tart.

A hétvégétől lehűlést és havazást is mondanak Salzburgra, meg látjuk mennyit kap ebből Katschi.

Egy kép a mai napról

2009.12.20.
Katschberg-Aineck

A sielok.hu csapatával voltunk közösen besíző táborban. Az első két nap Obertauernben csúszkáltunk. Rettenetesen hideg volt. Első nap 17, második nap 18 fok. Ez azért nem teljesen megszokott december 18-28 körül. A második nap köd és hóesés is nehezítette a dolgunk ezért a harmadik napi hadszíntérnek Katschberget jelöltük ki. (köztem és Obertauern között különben sem sok szerelem pacsálódik el, de erről majd máskor)

Katschberget kellemes, családias síterepnek tartom. No, annyira nem családias, mint Turracher Hőhe, de nem rideg.
Bázisállomásnak St. Margarethent ajánlom. Ez az ainecki oldalon van. A fránya gps eltévedőszimulátorok Katscberg beütésre legfeljebb Katschberghöhét találják meg. Ez is jó hely, de fel kell kapaszkodni egy szerpentinen, ami havas időben különleges élményeket tartogat. Nekem például életem első hólánc szerelését tartogatta, amit érdeklődő mosolygással nézett végig egy osztrák rendőr. Volt ideje, úgy látszik arra nem túlságosan leterheltek a biztos urak.
Tehát inkább St. Margarethen. A parkírozó nagy, rendezett, s nincs messze a kassza és a felvonó. A könnyű megközelítés mellett az is St. Margarethen mellett szól, hogy ide a napi síelés végén az A1 pályáról való lecsúszás élményével eltelve érkezik meg az ember. De haladjunk csak sorjában!
A katscbergi pályarendszer két hegyről omlik alá, igénybe veszi az Aineck mindkét oldalát, s a völgyön át felkúszik a Tschaneck oldalára. Kellemes piros és fekete pályák találhatók, de a tanulók is csúszkálhatnak egy kedves kék pályán.
Az Aineck tetejére való feljutás már egyszerűbb, mint pár éve. Indul egy múzeális értékű 3-as ülőfelvonóval, majd következik egy garázda csákányos, s végre megcsinálták a hegy tetejére vezető buborékos felvonót. (persze a lelkiekben és combizomban gazdagok számára továbbra is rendelkezésre állnak a régi csákányos felhúzdák, amik számomra az emberiség egyik nagy tévedését jelentik, mert kevés ember akar léccel a lábán felcsúszni egy hegyre) Ha valaki a hóviharban a csákányos felvonó végénél nem találja a buborékost csússzon bal felé, s kb. 200 méter múlva ügyesen a bejárathoz ér.
Igaz, hogy Katschbergben mindkét hegy ritkán van felhőben, de az Aineck tetején szinte mindig fúj a szél. Szóval innen igyekezni kell lefelé. Jobbra fordulva indul az A1 pálya, de mi először a túloldalra kívánkozunk.
Némi lökködés és szélrefeszülés után (elfelejtettem mondani, hogy lent a parkírozóban ragyogó napsütés és -20 fok volt, celsiusban) nekizúdulunk a 11-es piros pályának. A hegy ezen oldaláról két pálya visz le. A 11a ami egy finom fekete, de most zárva volt, háznyi fűfoltok éktelenkedtek testén, s így síelésre szerintem még napokig nem lesz alkalmas. A 11-es piros viszont isteni volt. Nagyon jól előkészített hóval, kevés síelővel. Mondhatnám, hogy a kutya sem volt a pályán, de egy lógófülű csatakost láttam. Hihetetlen élmény menni egy jó hóval rendelkező, megfelelő szélességű pályán. A meredekség biztosítja száguldás lehetőségét a szélesség pedig a sebesség kordában tarthatóságának lehetőségét. Itt mindenki úgy megy, úgy szerez magának adrenalin löketet vagy sikerélményt ahogyan akar. A sebesség megszállottja és a mazsi egyaránt lemehet a pályán, s közben mindkettő hallgathatja azt a semmihez sem fogható zajt amit a léc éle kelt a havon. Talán csak az ilyen, amikor Rambó végighúzza kését a köszörű kövön. (én itt felvettem a kámzsámat, mert arcomra fagyott a mosoly)
Ha át akarunk menni a túlsó oldalra a pálya végén engedjük el a gyeplőt, mert egy botozó szakaszon kell áthaladnunk az út felett. Visszafelé már van mozgójárda, de átsiklani főleg a sok ember miatt nem lehet. Kár. Az út feletti hídon átmenve egy jobb és balkanyar kombináció után már a túloldalon is vagyunk. Átmegyünk keresztben a kezdők örömszerzését szolgáló 2-es pályán, igyekszünk nem elütni egy tanuló csoportot sem, s a túloldalon vár egy nagy ülőfelvonó.
A 2-es pálya komolyan a kezdők paradicsoma. A 2a a gyerekeké, a 2-esen pedig mindenki gyakorolhat kedvére, s ami a lényeg, ülő felvonó van a pályán, ami a gyakorló terepeknél nem szokásos.
A tschanecki oldal változatosabb, mint a túlsó hegy. A 4 számú 6 személyes felvonóval felmegyünk a hegy tetejére. Jobbra a 3-as fekete, balra a 8-as piros.
A 3-as fekete pálya egy nagyon széles, kellemes, néhány meredekebb letöréssel rendelkező pálya. Most néhány kráterszerű gödröt is láttam a pályán. Ez mutatja, hogy még kevés a hó. A pályát ajánlom a piros „specialistáknak”, megjön az önbizalmuk. Tanuló pályának talán nem minősíthető, de leküzdhető feladatot jelent.
A felvonótól balra található a FOTOPOINT. Mosolyogni, s majd keresni a neten. (én soha nem találom meg, persze a fiam igen) A gombot sokáig kell nyomni, amíg az automata meg nem szólal, mert különben csak feleslegesen vigyorog az ember.
A 8-as piros lényegében egy keskeny út, ami átvezet a 4, 5, 6, 7 pályákhoz. Ez a szakasz mindig problémás szokott lenni. Sok az ember, s sok a hódeszkás. Azokból pedig csak kétféle terem. Vagy tud, deszkázni vagy sem. Az első elüt, a másikon átesel. Szóval óvatosan azon a szakaszon.
Nem javaslom senkinek, hogy a 9, 10, 12, 14-es pályákat kipróbálja. Nagyon kellemes piros pályák, de csak csákányos felvonójuk van, az azzal kapcsolatos ellenszenvemet pedig már vázoltam.
Mindenkinek elegendőek a mellettük húzódó piros pályák. Lényegében egy hegyoldalról van szó, amit fakerítéssel optikailag több részre szabdaltak. Ez a karám tereli a sízőket és változatosságot sugall, no meg persze egyes szakaszok verseny esetén könnyen lezárhatóak. Ha a 8, 7a, 7-es pályákon megyünk a végén hajtsunk rá, mert a felvonóhoz a hegy oldalán vezető majd vízszintes úton jutunk el, s milyen snassz lenne lökködni magunk.
Javaslom a 4, 4a, 5-ös pályák meglátogatását is. Ezekhez vagy a nyolcasról balra élesen levágva jutunk le, vagy a Gamskogelhütte előtt közvetlenül egy kis úton tudunk lecsúszni. A 4-es pálya végén balra haladva, egy híd alatt átcsúszhatunk a 3-as feketére, s máris újra kezdhetjük változatos körünket.
Ha már rojtosra síeltük magunk érdemes beülni az említett Gamskogelhüttébe, vagy a 2-es pálya végén lévő hütték egyikébe. A Gamskogelhüttében délfelé nagyon sokan vannak, érdemes fél 12-kor bemenni, vagy letenni az ottani étkezésről. Nekem személy szerint a 4-es pálya menti apró hütte a kedvencem. (azt hiszem Bauer hütte a neve) Akkora, mint egy hétvégi ház. Egy idősebb házaspár viszi a boltot. Semmi fogalmuk nincs a vendéglátásról, de a sonkájuk!!! Itt ritkán látni nem osztrák vendéget, tehát ne lepődjünk meg ha valaki felkap egy tangóharmónikát s a közös éneklésbe bennünket is bevonnak.
Induljunk hazafelé. (ha valaki a két hegy közötti parkolók egyikében hagyta a kocsiját ne aggódjon, a 4-es felvonónál felveheti a kauciót, s egy csúszásra szóló jegyet kapva máris a 2-es pálya tetején lehet.)
Átjutni legkönnyebben a 2-es pálya tetejéről lehet. Elmegyünk balra a hütte és boltsor mellett, majd a végén balra meredeken átvágva egy úton, lecsúszunk egy kis lejtőn a híd felé. (aki sajnálja a lécét az úton ne menjen át, mert azt általában felszórják, s az apró kövek felsérthetik a léc alját) Mint már említettem ebben az irányban már van mozgójárda, de ez inkább csak optikai tuning, a felvonóig még kell egy kicsit botozni. A felvonó sem mai darab. (védőburkolatra ne számítsunk)
Az Aineck tetején balra fordulunk, s igyekszünk nekilátni az A1 pálya meghódításának. Az igyekezet komolyan veendő, mert igencsak nyomulnunk kell, hogy siklásba kezdjünk. Vagy 100 méterre a felfonótól van egy biztató „már csak 30 méter” tábla, de nem tudtam neki örülni. Ezen az oldalon is van még több pálya, de mindenki az A1-re igyekszik, ami igyekszik értékelni az akaratot szép lassan kezd lejteni. A szél miatt itt is menekülünk lefelé, amíg el nem érjük a fás részeket. A pálya valóban olyan, mint egy autópálya, csak nincs középen elválasztósáv. Itt is igaz a szabad nyomvonal megválasztásának lehetősége, tetézve a 6 km-es hosszal. A pályát mindenkinek ajánlom. Csak két-három olyan rész van, ahol az olyan szerteálló lábú pacáknak, mint én rendeznie kell a mozgását a siker érdekében. Akinek még ez sem sikerülne, a letöréseket az erdőben egy kis kikerülő úttal feledhetővé tudja tenni. (megjegyzem szezon eleje lévén ezek a kikerülő utak ott jártunkkor még nem voltak karbantartva) Ezen apró trükkel az A1 mindenkinek maradandó élményt nyújt.
A végén természetesen van egy hütte futam is, de a napozóágyakba valamiért most nem volt kedvünk beleülni. Én még visszamegyek ide, s másnak is ajánlom a pályát.

Csabor

Utolsó napunkat töltjük itt, gondoltam beszámolok az aktuális helyzetről, hátha valaki most szándékozik jönni.
A síterep nagyon klassz, az idő viszont hagy kívánnivalót maga után. A héten napos idő egyedül vasárnap volt. A többi napokon annak örültünk, ha csak borús volt és nem esett. Katschberghöhén szerencsére havazott, de az Aineck másik oldalán a völgyben bizony az eső esett. Szerdán a szél miatt az ainecki felvonó egyáltalán nem járt, a két hatülésest meg délután kellett lezárni. A hegyállomások sajnos majdnem mindig felhőbe voltak, z orrunkig alig lehetett ellátni a ködben. Tegnap végig esett, jó átáztatva a síelőket. Hó viszont rengeteg van, és mivel esett is hozzá, ezért nagyon jó hóviszonyokat hagyunk az utánunk jövők részére. A pályák jól kezeltek, ha havazott éjszaka, reggel is látunk munkagépeket. Persze a frissen esett hótól és a nem túl hideg hőmérséklet miatt délutánra főleg az alsóbb régiókban már kásás a hó, kibuckásodik a pálya.
Az A1 pálya tényleg fantasztikus, de nagyon ráfér a felvonók korszerűsítése az Ainecken, remélhetőleg a tervezett kabinos meg is fog épülni a következő szezonra.
Jó síelést mindenkinek, aki idetart.

Már itthonról írok: pénteken és szombaton is folytatódott a havazás, ideális hóviszonyok lettek a szezon utosó hetére Katschbergen.
Kipróbáltuk az A1-nek nevezett 6 km-es pályát St. Margarethen felé, nagyon tetszett, egyetlen negatívuma, hogy majd 1 óra a feljutás vissza az Aineck csúcsra 4 szakasz felvonózással amiből 3 csákányos. Jövő szezonra azonban egy kabinost építenek ide, úgyhogy akkor ez tényeg a régió legszebb, legjobb lesiklópályája lesz, ahogy a táblán írják. Sajnos a fotót ködben készítettem, szebb képet ld. ebben a a hírben:
http://www.sielok.hu/rovat/hirek/cikk/20080403katschberg/

Ismételten megvolt :)
Március 31.-től a mai napig voltam Katschbergen, ami az időt illeti volt itt minden, mint a bucsuban :) Szombaton (márc. 31.) igazi tél , a Passhöhén -5 fokkal, porhóval és enyhe havazással! Kicsit hihetetlen volt ez, hiszen itt nálunk +20 fokot mértek aznap... Aztán vasárnap és hétfőn korántsem sielőbarát, ködös idő volt. Még lenn (pl Königswiese v az Aineck alján, St Margarethen felé) még csak-csak látott valamit az ember, de fenn a csúcson...
Aztán keddtől rohamosan javult az idő, napsütés, kék ég, hó stb, mi kell még ?:) Szerdán du. némi hózáporral azért még visszaköszönt a tél, de utána napsütés !!!
Egy-két tipp:
A katschbergi oldalon a Freiberlift és Sonnleitenlift melletti (mindkettő csákányos) sípályák; 9, 10, 12, 14 nagyszerű carvingpályák és alig lézengenek rajta az emberek. A többség inkább ülőfelvonópárti, így értelemszerűen ezek a pályák a terheltebbek (ez a legtöbb helyen így van), mint pl. a Gamskogelexpress mellettiek.

Véleményem szerint az ainecki oldal (itt most a St Margarethen felé néző Ainecket értem, s nem a Katschberg felé nézőt a Direttissimával) sokkal jobb. Az itteni pályák egyszerűen fantasztikusak, nagyon jó carvingpályák s nem utolsósorban a panoráma is gyönyörű, különösen ilyenkor tavasszal, amikor lenn, Lungau már szinte teljesen zöld, fenn a hegyen pedig még dögivel van hó.
A piros 26-os (Sandrieserabfahrt) a legszebb carvingpálya, amin valaha is mentem. Egyszerűen nem lehetett megunni, ahogy az egész ainecki oldalt sem a többi pályával, na meg reggel, kora délelőtt egy kis Freiberglift, Sonnleitenlift melletti mókát :) Így hát nem csoda, hogy több mint hét órás szünet nélküli sízés kerekedett ki a szombati (ápr. 7.) napból. Utólag utánszámolva (a pályatérképen adottak a hosszúságok) nagyjából 65-70 km-nek felelt ez meg.
Az Ainecknek egyetlen egy hátránya (?) van, ez pedig, hogy az alsó duplaülésest leszámítva három egymás felett lévő csákányossal lehet feljutni a csúcsra (2200 m felett) és egyben a csodás pályáira. De így legalább nem akkora a tömeg, na meg azt se felejtsük el, hogy továbbra is SPORT-ról van szó, s nem holmi couch potatoes mozizásról.
Fenn a hegyen az éjszakai élet átlagos, inkább az italról szól itt az egész. Aki lenn a völgyben lakik (pl Rennweg), azok számára ingyenes éjszakai síbusz is közlekedik, kb 2 óránként. Az egyik nap sajnos lekéstük, a taxi 16 eurót kóstált Rennwegig.
Az alsó éttermek (Stamperle, Wilderer, Lärchenstadl) a déli órákban "fullosak", viszont fenn a hegyen a Bacher Hotelban szinte mindig van hely, kinn a teraszon is.


néhány fotó:

A séf ajánlata: méter feletti hó napsütéssel és kék éggel
http://farm1.static.flickr.com/216/450908036_58494beb6a_o.jp...


Sandrieserabfahrt legfelső szakasza
http://farm1.static.flickr.com/176/450907052_47a236a850_o.jp...

Königswiese (nagyon jó gyakorlópálya)
http://farm1.static.flickr.com/191/450899580_5b594fffa2_o.jp...

Reggeli panoráma a Tschaneckabfahrt tetejéről
http://farm1.static.flickr.com/230/450912163_70d0ffbc27_o.jp...

Panoráma a Sonnalmpiste Nordról
http://farm1.static.flickr.com/174/450900064_457dbbfacb_o.jp...


és néhány kép a mesésen kezelt pályákról, aki korán kell... c. fejezet tavasszal különösen áll (bár du. is nagyszerű volt)

a piros 8-as
http://farm1.static.flickr.com/221/450900868_6520a5c4a3_o.jp...

s a már sokat emlegetett Freiberg és Sonnleitenlift melletti carving mekka
http://farm1.static.flickr.com/193/450900990_5ae1f649f4_o.jp...

http://farm1.static.flickr.com/244/450913633_00186ec965_o.jp...

http://farm1.static.flickr.com/179/450913899_e8563c79ac_o.jp...

http://farm1.static.flickr.com/185/450901462_f03b90fc62_o.jp...

http://farm1.static.flickr.com/224/450914193_4736f8bdea_o.jp...

billiárdasztal, alant Rennweg
http://farm1.static.flickr.com/182/450901780_d63397e5e6_o.jp...

Fenn az Ainecken (2200 m felett), háttérben az Aineckbahn háromüléses hegyállomása, még hátrébb a Hegyek
http://farm1.static.flickr.com/169/450902920_b7134f3c57_o.jp...

Ehhez is várni kellett áprilisig (panoráma az Aineckről)
http://farm1.static.flickr.com/170/450915593_2ee4c59074_o.jp...

Hochfeldabfahrt (27) kilátással az Alacsony Tauern hegyei fele, a jószeműek a kép bal oldalán, már-már sarkában kivehetig Grosseck-Speiereck pályáit (szomszédos síterep)
http://farm1.static.flickr.com/222/450903264_c81571ad05_o.jp...


Sandrieserabfahrt, lenn a zöld Lungau, háttérben a fehérlő Alacsony Tauern
http://farm1.static.flickr.com/202/450916211_462b288ce2_o.jp...

Duplaüléses Aineckbahn, az egyetéenegy libegő ezen az oldalon
http://farm1.static.flickr.com/171/450903814_3a180f2b5e_o.jp...

Végeláthatatéan fehérség, panoráma jóval 2000 m felett
http://farm1.static.flickr.com/234/450917579_702b70edec_o.jp...

http://farm1.static.flickr.com/194/450905062_de25e4eb07_o.jp...


Sandrieserabfahrt "Carving Spaß" ismételten
http://farm1.static.flickr.com/223/450905854_bd36df10ca_o.jp...

A Karabfahrt jobb oldalán van egy kellems kis kék pálya, jól lehet nhány rövidebb korcsolyázos carvign ívet húzni, s közben a panoráma...
http://farm1.static.flickr.com/201/450920673_616e587de5_o.jp...


Jatschbergi hegyoldal pályáival és liftekkel az Aineckről nézve
http://farm1.static.flickr.com/218/450921309_e1d0b2eb76_o.jp...


s egy kis délutáni kép az Aineck Katschberg felőli oldaláról, ilyenkor már szépen süti a nap
http://farm1.static.flickr.com/213/450922041_bac56b4f99_o.jp...

Gyerekekkel a Tschaneck (2000 m felett) tetején
http://farm1.static.flickr.com/254/450931191_e163f2f2da_o.jp...


Még rengeteg kép van, de talán ennyi is elég lesz :)

Mellesleg, aki az elmúlt három hétben lécre pattant az nem döntött rosszul, a szezon legjobb három hete volt ez !
Skiing 4ever !

Stani!

Megjártuk Lungaut, de mindössze egy napot tudtunk síelni a Katshin. Nagyon megtetszett a hely, csak hát nagyon olvadt, és inkább Obertauernbe húzódtunk fel. Tényleg remek a 2-es pálya, és az aineki oldal is csodás lehetőségeket rejt. Nagyon tetszett, ahogy a kicsi gyerekeket tették-vették a liftesek. Itt bátran merném engedni a gyerekeimet egyedül csúszkálni, nagyon érződött az odafigyelés. Megkóstoltuk a zirbét is, aminek a vége az lett hogy Hansi (az italospincér) minden este hozott belőle egy kört. A lányoknak kifejezetten ízlett. Nagyon tudom ajánlani a helyet családosoknak, mert remek, hangulatos pályák vannak, és sokkal kisebb a tömeg mint Obertauernbe. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmet!

BL

Abszolút jó hely.
Ha a pályatérképre nézünk, akkor látjuk, hogy javarészt piros pályákkal operál Katschi, de a kezdőknek, gyengébb sízőknek sem jelenthet gondot a hely. Hiszen a Katschis Kinderwelt melletti 2a és a Königswiese (2) pályái tőkéletesek számukra. Szintén hasonló adottságokkal bír az 1-es kék pálya. Ennél tőkéletesebb kezdőpályákat még sehol sem láttam, tényleg le a kalappal.
A felvonórendszer is rendben van, viszont St Margarathen felől ha megyünk az Aineckra, akkor az alsó ülésest leszámítva végig húzóliftekkel kell felmennünk a csúcsra.
Az egész pályarendszernek talán ez lehet az egyetlen mínuszpontja.
A pályák is tőkéletesek voltak; nem jégfoltokon kellett az embernek síznie és a kőkerülgetés a sípályán c. fejezet sem Katschberg sajátossága.
A hütték szuperek; Wilderer, Lärchenhof és még sorolhatnám. A Zirbét kötelező megkóstolni:) Lenn a völgyben a Katschtalerhofot ajánlom, ez Rennwegnél van, az Adeggel átellen; nagyon jó kis étterem-söröző. Mondjuk designra semmi extra, de az árak barátságosak.
Fenn a szállások, mivel gyakorlatilag mindegyik pályaszállás és ráadásul nem is akármilyen szállásokról van szó, így meglehetősen borsosak. Da völgy egyik, vagy másik oldalán (Rennweg, St Margarethen, St Micheal) már jóval barátságosabban is lehet panziókat, fogadókat találni.
A magyar ritka vendég errefelé, viszont a szokásoso német-osztrák duó mellett tengernyi holland, dán, belga, francia van itt, tehát kis túlzással egész Nyugat-Európa képviselteti magát.
Jut eszembe, nagyon hóbiztos hely, ami egy ilyen szezonban nem lehet egy utolsó szempont.
Powee: Húsvéti szünetben úgy néz ki újra kinn leszek.
Még annyit, hogy a többnapos síbérlet automatice érvényes Fanningbergre és Grosseck-Speiereckre. Mindkettő a Lungau régióban van, meglehetősen közel Katschberghez, bár a három közül mindenképpen Katschi a nyerő.