Január végén hat napot töltöttünk a síterepen. A szállásunk Orelle településen volt. Nem vitásan a megközelítés rövidebb és gyorsabb,csak pár km. az autópályától és a tengerszint feletti magassága is csak kb. 900 m. Ez főképpen rossz időben előnyös lehet. A szállásunk kb. 800 m-re volt az Orelle expressz indulási helyétől, a síbusz korrekt volt. A felvonó 9-kor indult, ami sztem kicsit késő, mivel kb. 20 perces az út. Bár lehet, hogy ez csak a "nyitástól-zárásig" embereknek gond. Mire a 9 órás síbussszal odaértünk már semmit sem kellett várni.
A bérletünk alapból Val Thorensre volt jó, úgyhogy főképpen itt síztünk. Az időjárás egy pocsék napot kivéve kiváló és jó volt, a hó bőséges. Hála a magasságnak még a legnagyobb napsütésben sem olvadt. A kék pályákat minden nap megjárták gépekkel, és többnyire a pirosakat is, a feketéket egyáltalán nem.
Néhány saját tapasztalat a pályákról felvonókról. Ahogy felér az orelle express jobbra indul a "peyron" és fölötte a "bouchet" felvonó 3200-ra. A pálya kiváló, tömeg semmi, csak éppen igen lassú a két régi felvonó,kb 25 perc a feljutás. A "rosael" felvonóval csatlakozuk be a 3 völgybe. A pályák hozzák a hírüket, itt mindenki magtalálja a magának valót, nem is szólva a pályán kívüli lehetőségekről. Nekem az egyik kedvencem a Cime Caronról vissza vezető fekete comba rosael pálya volt. Sajnos a Val Thorensbe levezető pályák mind egy nagy lapályba érnek össze, ahol rengeteg az ember és csak csúszik az ember egy kilométert.Igen nagy volt a tömeg a Méribelbe átvezető oldalon, úgyhogy ezt hanyagoltuk. Egyszer átmentünk Méribelbe, ami a sok ember ellenére is nagy élmény volt.Ahogy távolodtunk az átkelési ponttól úgy csökkent a tömeg. Visszafele Menuiresnek jöttünk. Itt sajnos előjött Orelle nagy hátránya. Már du. 2-kor el kellett indulni visszafelé, ugyanis zárásig biztonságosan el kell érni az Orelle felé vezető két felvonó - Grand Fond, Cime Caron egyikét. Ellenkező esetben a hegy másik felén reked az ember, ami kb. 130 km autózást jelent vissza. Úgyhogy aki szeretné a négy völgyet bejárni, annak semmiképpen sem szerencsés Orelle.
Mindent összevetve, egy kitűnő hetet hagytunk magunk mögött.
Én is egy hosszabb hozzászólást terveztem írni, de briandrew kolléga megelőzött és nagyrészt leírta, amit én is tapasztaltam. Azért pár dologban kiegészíteném illetve a saját tapasztalataimat megosztanám veletek, hogy más is okuljon belőle. Előre bocsátanám, hogy nem lehúzni szeretném, csak tényleg tudjon mindenki erről az oldaláról is. (A pályák értékelése nagyon szubjektív dolog. Én 5*-ra értékeltem a leírtak ellenére, mert ahogy többen leírtátok, hogy kiválót síeltetek itt, úgy én is gondoltam, hogy nem mindig ez a helyzet, nem lehet általánosítani, pedig a napi síélményem nem érte el a 2*-ot sem.)
La Normából jöttünk át Orelle-ben becsatlakozni kb. 19-20€ felárat fizetve a Val Thorens-i rész használatáért (tehát nem a teljes 3völgyre kaptunk napijegyet, ha valaki így tervezné). Március 22-e keddi nap volt. Ezt azért ki szeretném hangsúlyozni, nem vasárnap, KEDD. Hétvégén én is tapasztaltam több helyen nagyobb tömeget, de egy keddi napon nem számítottam ekkora tömegre. Nyitás körül megváltottuk a jegyeinket a pénztárnál és az orelle-i kabinossal elértük a val thorens-i rész szélét. Innen újabb liftezésekkel elindultunk a központi rész felé, hogy elmegyünk a túlsó végére és majd onnan jövünk visszafelé (nem lekésve az utolsó orelle-i liftet). Az első 2 óra fenomenális érzés volt, bár ekkor még keveset síeltünk, inkább felvonóval közelítettünk Val Thorens túlsó vége felé. Ekkor (látva a rengeteg kezelt, széles pályát, aztán Val Thorens-t) mi is arról beszélgettünk, hogy ez csodaszép, ide vissza kell jönni. Ez 9-11 óra között volt. Aztán elindultunk a túlszéléről vissza VT-ba. Még vissza sem értünk, amikor hirtelen a pályán olyan zsúfoltság fogadott minket, amilyet én még nem láttam. 1-2 méterenként voltak emberek, akik nem álltak, hanem síelni próbáltak. Mint a heringek, csak nem állósorban, hanem mozgásban. Ekkor még ülősliftekkel próbálkoztunk, 5-10 perces sorbanállásokkal, de ezek a pályák rövidek voltak, így elértünk a 2 középső liftig (Caron kabinos és Boismint ülős). Amit itt láttunk, az maga volt a horror. A kabinos lift (Caron) mellett döntöttünk, mert az vitt az orelle-i lift irányába, és mert nem gondoltuk, hogy ekkora tömeg mellett a másik irányba vivő útvonalat még egyszer meg lehet járni. Kb. félórás várakozás után feljutottunk a liftre, ami felvitt egy még nagyobb kabinoshoz (Cime Caron), ahol még nagyobb tömeg volt és 3/4 óra várakozás (heringként araszolás jelentős tolakodás és lökdösődés mellett) Ezzel félóra alatt fel is jutottunk a rész legmagasabb pontjára (műszaki hiba miatt egy csomószor megállt), ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a környező terepekre. Innen visszaértünk kb. du. 1-2 között az orelle-i liftig, ahol kajálunk egyet és az ott lévő 2-3db ülőshöz tartozó pályákon síeltünk 4-ig. Itt legalább kevesen voltak, kb. 5 perc várakozás után már a liften ültünk. De ezen a napon ezért még La Normából sem volt érdemes eljönni ide. Ahhoz képest, hogy de. 11-ig életünk legnagyobb élményét éreztük, hosszú idő után (Szlovákiában voltunk még a 90-es évek végén) az egyik legrosszabb síelős napunk volt. Kevés síelés, sok sorban állás és bosszankodás. Komolyan mondom, úgy menekültünk vissza La Normába, ott alig voltak rajtunk kívül a pályán, teljesen más érzés volt. Ilyen tömegnyomort lifteknél utoljára Ausztriában (Hinterstoder) február végén egy vasárnapi napon és Szlovákiában láttam, a pályán még soha. És mindez hétköznap. Én is azt mondogattam, hogy az nem lehet, hogy nem oszlik el a sok ember egy idő után a sok100 km pályára, de nem így történt. Nem mondom, hogy nem adok neki többet esélyt, de sokszor meggondolom majd. Egyébként széles pályák, szerintem a kezeléssel sincs gond, reggel mindenhol a ratrakolt pályán lehetett síelni, VT pedig gyönyörű látványt nyújt, főleg a liftből.
Hát mégiscsak hosszú lett, bocsánat.
Sziasztok!Kicsit hosszú leszek, előre is bocsánat, de higyjétek el, tanulságos...
Most értem haza Val Thorens-ből igencsak vegyes érzésekkel. Annyi szépet és jót olvastam erről a helyről és az egész Les Trois Valles-ről, hogy úgy gondoltam, ott a helyem. Lehet, hogy csak rossz időpontban sikerült meglátogatnom a síterepet, de kiábrándító volt már az első napon. Az egy dolog ugyanis, hogy nincs természetes hó, erről nem az tehet, aki létrehozta a síterepet. Arról már annál inkább, hogy abszolút módon nincsenek felkészülve arra, ha kevés a hó(jelzem, Val Thorens üdülő része 2300 méteren fekszik, ettől csak magasabb rész van). A pályákat pocsékul, hanyagul tartották karban, ez egyértelműen érezhető volt és hiába keresgéltem az egy hét alatt a 3 völgyben jó pályát, alig találtam a több százból(!) párat, ami élvezhető volt.
Ami még megdöbbentett, az a tömegnyomor és a tízmillió síiskola, akikkel még fekete pályákon is lehetett találkozni és ez nem vicc. Ebédidőben talán mérséklődött a tömeg, de az a városi legenda, hogy a franciáknál nincsenek sorok a felvonóknál, finoman szólva nem igazak. Már kezdéskor iszonyatos tömeg és lökdösődés ment és ez gyakorlatilag zárásig így is volt, hétvégén vagy hétköznap, mindegy.
Rengeteg felvonó is van, ez ok, viszont teljesen átgondolatlanul elhelyezve. Több ezer méter magas helyekre buborék nélküli, ezer éves vagy épp fiatalabb, sokszor csigalassú felvonókkal lehet feljutni(ez jó időben nem vészes, nade szélben,fagyban,hóban?), amelyek legtöbbször gyerekméretre vannak szabva, tehát aki 180 centinél magasabb, lesz néhány kényelmetlen élménye. A felvonók másik fele, a jó öreg kabinos, ahol ahelyett, hogy pihennél, állhatsz 10-15-20 percet, amíg felvisz valahová, mert leülni nem, vagy nehezen tudsz. Ráadásul annyian várnak rá, mint az "oroszok" és úgy ömlenek beléjük, mint a csürhe, senkit nem kímélve.
Ez volt a következő kiábrándító dolog. Az emberek viselkedése. Valahogy azt éreztem és éreztük ott többen is, hogy mintha az osztrák pályákon sokkal udvariasabb, normálisabb, intelligensebb ember síelne. Itt ezt távolról sem lehetett elmondani, sajnos. Ez megmutatkozott a liftekre várva, a pályákon síelve és a "hütték" környezetében is.
Val Thorens és környéke, beleértve csaknem az egész sírégiót, gyakorlatilag egy nagy sígyár, semmi más. Az egészet létrehozóknak nem az volt a céljuk, hogy az ember jót síelhessen, hanem egyedül a profit és ez kitűnően látszott, hiszen minden a "tömeg" igényeihez volt szabva. Több ezres, óriási szállodák sora, millió apartmanház, csak épp mindehhez még a több száz kilométer síterep sem elég, pedig az elején azzal nyugtattam magam, hogy "majd eloszlik ez".
Az éttermek, "hütték" az osztrák nyomába sem érnek, sem árban, sem minőségben. Közepes minőségű kaják, csillagászati áron, szűk időkeretben, hiszen a pályákon lévő éttermek csak 11.45-kor nyitnak és legkésőbb 15-kor zárnak is, szóval esti hüttézésnek helye nincs, mehetsz haza...
Az egész síutamat gyakorlatilag az a hotel dobta föl, ahol megszálltam. Az a hely kárpótolt minden bosszúságért, de az biztos, hogy jó szívvel senkinek nem ajánlom Val Thorens és környékét.
Nem ajánlom:
- aki szereti, ha nem kell állandóan tömegben síelnie
- aki nem szeret síiskolásokat kerülgetni egész nap
- aki nem szeret 10-20 percig vagy tovább sorban állni
- aki szeret megpihenni a felvonókon és nem akar állni
- aki normális minőségű kajákra vágyik, korrekt árakkal
- aki rosszul karbantartott, jeges pályákat akar kődarabokkal
Ajánlom:
- a tömeget szeretőknek
- a közepes minőségű, de piszok drága menzát kedvelőknek
- akik szeretnek hosszú síelés után állni a tömegben a felvonókban
- aki szereti a síiskolákat kerülgetni naphosszat
- aki szeretne egy jó kis francia biznisz részese lenni
Fájó szívvel szombaton hazatértünk a Három Völgyből. Sok síterepen volt szerencsém megfordulni, de ez lenyűgözött. Ide feltétlenül el kell látogatnia annak, aki még nem volt ott. "The world largest ski area" hírdeti magát a terep, s a pályák és a felvonók rengetege valóban lélegzetelállító. 600 km-es teljesen összefüggő pályarendszere önmagáért beszél. A szállásunk Les Menuires-ben volt a Beleville Caron nevű appartmanházban. A szállás "franciásan" szűkös, de minden igényt kielégítő volt. (A sítárolóból kilépve egyből a pályán találod magad) Les Menuires-en belül ingyenes síbuszokkal, illetve kis kabinos felvonókkal a település bármely részére könnyedén el lehet jutni. A sportcentrum kb. 50 m-re volt az apartmantól, s a 12 eurós belépő az uszoda és szauna használatot is magába foglalta (igényes környezetben) Les Menuires felvonóparkja modern, a legtöbb gyors hatüléses, illetve kabinos, elvétve találkozni egy-egy lassabb négyülésessel. A Belleville völgyet gyakorlatilag három település alkotja. 1400 m-en fekszik St. Martin, egy varázslatos kis falu. 1800 m-en terül el Les Menuires. A Les Menuires-i bérlet erre a két településre korlátozódik, de ez is 150 km pályarendszert jelent. Ugyanebben a völgyben helyezkedik el 2300 m-en Val Thorens modern liftrendszerével, valamint varázslatos pályáival. A pályák mellett számtalan szórakozóhely várja a síelés után síbakancsban mulatni vágyókat ( 360 Bar-t említeném példaként) A középső völgyben helyezkedik el Meribel, melyet a sípályákat övező fenyőerdők tesznek feledhetetlenné. Courchevel a harmadik völgy, mely maga a pompa és a fényűzés. Courchevel 1850 m-en éttermek, mozi, galéria, ponifogatok, elegáns kávézók, üzletek, cirádás-faragott homlokzatú épületek várják az ide látogatókat. Bárkinek kérdése van a tereppel kapcsolatban szivesen válaszolok rá. Idén nekem ez volt az utolsó csúszás, aki még erre a szezonra tervez, annak jó havat, a többieknek pedig a következő téltől síelésben gazdag új szezont.
Orelle a Három Vögy külső oldalán van. egy kabinos és egy ülős felvonóval lehet feljutni Val Thorens-i völgy felső peremére.
Orelle faluból még kb 1 km. távolságra van a felvonó.
Az Orellei oldalon is van egy csodálatos pálya azt reggel ki kell próbálni!
Ha egy hétre mentek érdemes megvenni a pót bérletet is. De a hamadik völgybe átmenni és vissza érni az közel egésznapos program. Ha közepes sízők vagytok akkor nagyon változatos pályákat találtok és nagy élmény lessz!
Az árak húzósak, Én Meribelben ittam egy sört 12€-ért! Jó csúszást!
Nem találkoztunk kövekkel, sem lezárt pályákkal. Rendes nagy hó van a lejtőkön, nem olvad, nem jeges. Egyedül a St. Martin de Belleville völgyben (1400 m) volt kicsit kásás, de csak a pálya legalsó része. Legjobb hóminőséget a Val Thorens fölötti pályákon (ld. Caron csúcs 3230 m) találtunk, tudod az a nyikorgós, finom, sodorható álomhó, ahol a friss ratraknyomban is hangtalanul lehet siklani. A teljes Belleville részt (Menuire környéke) amit bejártunk szuper hótakaró borította, január első felében voltak a nagy havazások.
Részletesebb beszámoló a régióról itt: http://www.sielok.hu/rovat/elmenybeszamolo/cikk/3volgy-2008/
Itt találsz 360' körpanorámás webkamerát: http://livecam.valthorens.com/index.php
A "film" menüpontban bármelyik napot le lehet játszani a negyedóránként készült felvételekből, de éves film is van. El lehet vele szórakozni:-)
Én háromszor voltam 3 völgyben, egyszer Val Thorensben, egyszer Les Menuires-ben, egyszer St Martin de Belleville-ben laktam.
Ha mindenképp választani kell, és a választást a 3 völgy között kell megtenni, akkor talán Courchevel a legjobb, de én inkább konkrét helyeket írnék a pályarendszeren belül, amelyek nekem a legjobban tetszettek:
- Mont Vallon
- La Masse
- a Sauliere mindkét oldala (Meribel és Courchevel felé)
Franciaországban, sőt a világon meggyőződésem, hogy a 3 völgy a legjobb síterep, ha az összképet nézzük (nekem a pályarendszer mérete a legfontosabb, utána, nem sorrendben a másik 3 fő szempont: a meredek pályák, a nagy szintkülönbségek és a modern liftrendszer).
Ha csak a meredek pályák számát, akkor pl. Val d'Isere/Tignes jobb szerintem, vagy pl. Zermatt Svájcban.
hello! tavaly mi is Menuires-ben voltunk, de 1 napra átsíeltünk Val Thorensbe.
Összehasonlíthatatlanul jobb volt az a rész, mind hóminőségben, mind változatosságban. Sajnos ez januárban volt, akkor, amikor az a nagy meleg volt és kevés hó, ezért nagy előnnyel indult a magasabban fekvő Val Thorens. Amúgy márciusban lehet, hogy jó Menuires is.
A 3 völgy többi részén nem voltunk, Tignes és Val d' Isere viszont óriási élmény!
Alpe d' Huez is még nagyon jó és változatos terep, óriási egyben síelhető szintkülönbségekkel.