Értékelés: Rauris

Hétvégi "small resorts tour"-unk második, tegnapi állomása Rauris volt.

Reggel nagy hidegben (-16 a völgyben), de tiszta napsütésben indultunk fel a hegyre. Illetve indultunk volna, mert kissé visszafogta lendületünket a kabinos aljában a pénztárnál feltorlódott sor. Ilyenkor mindig eszembe jut, milyen jó, hogy csak egyszer kell egy évben bérletet vennem, de mivel pajtásaimnak jegyre volt szükségük, kénytelenek voltunk kivárni a fél órát, míg hozzájutottak. Egyikünk, emlékezve a szombati galsterbergi élményekre (beszámolót lásd ott), még mélyhó lécet is bérelt, ez jóval gyorsabban ment, mint a jegyvásárlás.

A kezdeti nehézségek után a kabinoson ültünk, és nagyon jónak tűnt fentről a hó. Nem csak fentről volt jó, úgyhogy egyből mentünk is tovább a következő kabinossal a csúcsra. Itt nem a helyes kifejezés, hogy csikorgott a hó a lécünk alatt: recsegett. Egy bemelegítés a tükörsima, tökéletes nyomvonalú és lejtésű pályán a felső kabinos aljáig, nagyon szépen lehet rajta eregetni, főleg az alsó szokatlanul széles rész engedi a hosszú, kövér íveket. Második kört már a mélyhóban futottuk, a csúcstól balra nagy területen csupasz a hegyoldal, jó messzire kilehet csúszni gyakorlatilag szintvesztés nélkül, aztán csak lefelé a mélybe, aaaaaaa :)
Ezt nyomtuk egész délelőtt, egyszer a felső csákányos tetejétől jobbra (felfelé nézve) is kimásztunk. Itt van aztán az igazán nagy freeride terep, több száz méter széles teknő, az alján összeszűkül és ritkás erdőbe ér, egészen le az alsó kabinos középállomásához vezető 4-es összekötő erdei pályáig. Először kicsit bizonytalankodtunk, mert kint lógott a kötelező lavinaveszély tábla, de mivel máshol nem találkoztunk figyelmeztetéssel, és a liftkezelő is szótlanul figyelte merre indulunk, belemerészkedtünk. Mit mondjak, pompás volt, 500 méter szint távol a pályáktól, emberrel sem találkoztunk, csak a pow-pow és az erdő, nyamm.

Délután átcsúsztunk a terep másik részére, itt a kétszékes alatti, tökéletesnek ítélt 1-es piros pályán még találkoztunk néhány síelővel, azonban a fenti csákányos mellett több körön át konkrétan senkivel. Itt, a pálya két oldalán szintén elég szép freeride lehetőségek vannak, bátran kikalandozhat az is, aki csak kóstolgatni, gyakorolni akarja az érzést.

A nap végén visszatértünk a kabinos oldalra, nyomtunk még egy nagykatlant, de már nem volt olyan, mint pihenten, amiről nem a hegy tehet (illetve közvetetten persze mégis).

Két kör erejéig felfedeztük a 3-as pálya melletti, szintén alig betört szűzhavas részeket. Mentünk volna még itt, de addigra bezártak a liftek, így csak a fülbedugító hegy-völgy ereszkedés maradt hátra. A nap értékelése ötös, a szombati Galsterberg álomkategóriát éppen alulról súrolva.

A small resorts tour utolsó, mai állomása Werfenweng, hamarosan indulunk, beszámoló később.

Ezt a képet kicsit fájó szivvel nézem, tegnap már csak lentről láttuk a havazást.... indultunk haza.
A völgyben eső, a fenyők a hegyen gyönyörű havasak voltak.

Ezzel együtt gyönyörű napokat töltöttünk ott, a napsütés és a csodálatos táj feledtette a meleg miatti küszködésünket.
Nekem még sipályán ilyen melegem nem volt:-) A Hüttében már az árnyékos helyet kerestük:-)))))

Azzal együtt, aki olyan szerencsés, hogy most indul oda, csodálatos viszonyokat talál.

Sziasztok!
2011. Február első hetében voltunk Raurisban, és nagyon jó élményekkel tértünk haza. A pályákon jók voltak a hóviszonyok, igaz hóesésben nem volt részünk az egy hét alatt, de a kemény fagy biztosította a már meglévőt és hát éjjelente ratrakolták is rendesen.
A szállásunk a Hotel Sonnhofban volt, ami egy magyarok által vezetett szálló. Fontos infó azoknak akik ide készülnek, nézzétek meg milyen szobát kértek, mert ha a régi szárnyban kaptok helyet, azok a szobák nincsenek felújítva, kicsit szerényebbek, ezért olcsóbbak is. Az új épületben lévők szépek, tágasak, de drágábbak, tehát emiatt ne legyen csalódás. Azért írom, mert most volt ebből probléma bizonyos családok részéről( nem mi voltunk azok...)
A szálloda minden igényt kielégít, nem volt olyan kérésünk, amit ne teljesítettek volna örömmel. Gábor a szálló vezetője nagyon kedves, igazán odafigyel a vendégekre. A kaja isteni, miután az egész személyzet magyar, a konyhából is magyar ételek kerülnek ki a svédasztalra.

Nekünk a pályával sem volt bajunk, nem igazán a profiknak való, de a kezdő és haladó sízők, családosok számára abszolút megfelelő.

Sziasztok!

A szilveszteri turnusban töltöttünk itt egy hetet. Szállásunk a pálya tövében volt az un. Schönblick üdülőfaluban. 2008-ban építették, hatalmas beruházás volt, első osztályú, csak ajánlani tudom mindenkinek. A központi főépületben medence, jakuzzi, bár található (ingyen használható), a házikók alatt pedig egy hatalmas mélygarázs. A pály 2perc sétára van. A sípályákra egy kabinos felvonóval lehet feljutni, aminek az első középállomásáról fekete pálya vezet vissza a völgybe. Így aki nem profi az délután bizony felvonóval kényszerül visszaereszkedni Raurisba. A középállomás és végállomás között egy laza kéken lehet csúszni. Ennek a felvonónak a végállomásától egy 200m-t kell visszacsúszni a csúcsra vezető kabinosig. Az igazi élmény a csúcstól leereszkedni Raurisba.
Egy botozós összekötővel lehet a középállomástól átcsúszni a pályarendszer másik felére ahol egy rémlassú 2 üléses és egy iszonyat hosszú csákányos felvonó vár minket. Ezért cserébe viszont még délután is találtam ratrakos részeket. Egyik nap átugrottunk Zell am See-be, na ott lehetett megérezni mi is az amikor sokan vannak egy pályán, gyakorlatilag délre jutottunk fel a Schmittenhöhére. Másnap Rauris már más fényben tündökölt számunkra és tudtuk értékelni a két nappal ezelőtt még oly soknak tűnő embert. Ámítani nem szabad magunkat délutánra itt is huplisak a pályák ünnepekkor. Szilveszterkor nem megyek többet síelni...:-)

Sziasztok!
Egy hetet voltunk Raurisban, és nem csalódtunk benne. Mindenkinek csak ajánlani tudom, persze főleg családosoknak és nem profi sielőknek, mert nekik nyilván nem lenne elég ez a pályarendszer.Bár nekik meg 30-40 km-en belül olyan pályák vannak mint Zell Am See, Kaprun, Bad Gastein, Hochkőnig vagy kicsit messzebb akár Obertauern is. ( meg az egész Ski-Amadé). Mi csak Kaprunban voltunk, mert folyamatosan néztük az interneten az időjárás-előrejelzést és mindenhol havazást írt, ezért nem láttuk értelmét máshova elmenni. Kaprunban viszont ( hétfőn ) alighanem kifogtuk a hét egyetlen napsütéses napját, és óriásit sieltünk. Raurisban egyébként most nagyszerű a hóhelyzet, hiszen a pályán szinte minden nap esett a hó, az összes pálya ment ( a völgybe vezető fekete is ) és csak egy nap nem járt e felső kabinos az erős szél miatt. Ha bárkinek kérdése van a hellyel kapcsolatosan, szívesen válaszolok, ha tudok. Tegnap délelőtt indultunk haza és akkor az egész környéken nagy havazás volt.

December 20-án síeltem Raurisban, hasonló volt a helyzet mint tavaly ebben az időben. 11-óra körül az egyes pályán összesen hárman síeltünk. Ezerrel sütött a nap, reggel inverzió volt -11C volt a völgyben a hegyen 2175 méteren pedig +2C fok volt. Egész nap egyetlen felhő sem volt az égen, a pályák állapota délután is tökéletes volt. Hóágyuk itt nem mentek napközben, igaz egész éjjel mennek. Egy napra vagy egy hétvégére jó ez a hely.

Rauris falu megközelíthető Zell am Seetől a 311-es úton az A10-es autópálya felé, Taxenbaxnál kell letérni egy szép 10 km-es szerpentin út vezet a völgybe. A faluban kb. 1900 ember lakik ezt a felvonós információja alapján gyűjtöttem. Szállásról nem tudok mivel Saalbachban laktam, de a reklámok alapján apartmanok és négy csillagos hotel is található a faluban. A sípálya 950-2175 m között helyezkedik el, amikor ott voltam csak két felvonó illetve három pálya volt nyitva a hóhiány miatt(2-es, 3-as kék illetve 5-ös fekete). Síelhető volt Heimalmtól (mittel station 1480m) a csúcsig(2175m). A két kék pálya nagyon tetszett, általában nekem a meredek fekete pályák jönnek be de ez most kivétel volt, annyira jó volt a pálya vonalvezetése. Ezenkívül lehet freeride-olni is. A tanuló csoportok általában délelött a völgyben kezdenek és csak dél körül jönnek fel. Akkor sem zavarnak mert szélesek a pályák. Mivel nem fő közlekedési útvonalok fekszik a település szerintem ezért nem voltak sokan. Nem hinném, hogy előszezon miatt voltak kevesen. A liftes srác a hóhiányra panaszkodott( azt mondta imádkoznak, hogy hulljon a hó), de szerintem nem volt rossz a helyzet, a síléc talpát ne lehetett összekarcolni. Ami még tetszett Raurisban az, hogy napközben nem nyomatták a képedbe a hóágyukat. Látszott, hogy működtetik mert felismertem a műhavat, de nem olyan volt mint Kitzsteinhorn, Schmittenhöhe és Saalbach, hogy nem tudtál lecsúszni, úgy hogy a képedbe ne nyomják a műhavat.

Jelenleg a hat illetve nyolc személyes kabinos felvonók működtek(ezek menetideje kb 7,5 perc), de van tányéros, csákányos és két üléses lift is. Ezenkívül van szánkópálya, azonban ez december 20-án nem volt nyitva.

Nem nagy sícentrum mivel összesen 30 km a pályarendszer, de egy hosszú hétvégére símán elfogadható. Aki pedig megunja annak egy völggyel tovább ott van Gastein.Teszek fel még néhány képet kedvcsinálóként.

Ha valaki egy gyönyörű helyen szeretni síelni ahol nincs nagy tömeg annak Raurist ajánlom. Zell am Seetől kb. 25 km-re a 311-es úton egy eldugott helyen van a falu. Nem nagy a pályarendszere, de mivel nem felkapott hely szinte alig vannak a pályán. 11-kor még csak ketten síeltünk, rajtunk kívül a pálya aljában volt néhány tanuló csoport. Délután sem voltunk többen mint 60-an. A kevés síelő miatt délután is kiválló volt a pálya állapota. A sícentrum 1000-2175 méter között helyezkedik el, jelenleg csak 1400 méter felett lehetett síelni. A táj csodálatos 3000 méteres hegyek vesznek körül. Teszek fel néhány képet.