Cikk dátuma: 2006.10.13. | Szerző: Hernádi László

Sok síelőt a sport, a természet szeretetén és a pályák felderítésén, megismerésén kívül a síelés, a modern síelés történelme is érdekel, a felszerelések fejlődésének tükrében. A következő cikk kicsit részletesebben, a technológia szemszögéből mutatja be a sílécek és a sísport fejlődését.

A sísport fejlődése szorosan összefügg népszerűségének növekedésével, felhasználási módjainak szélesedésével, a gyártási technológia, és a felhasznált anyagok fejlődésével.

Az első versenyzésre, és mindennapi használatra szánt sílécek nem sokban különböztek egymástól, általában 2-3 méter közötti fából faragott lécek voltak, kezdetben fém él nélkül.

Később megjelentek a kopásálló fém élek, ezeket egyforma darabokból illesztve csavarozták a síléc talpának széléhez.

A következő fejlődési lépés a műanyag talp megjelenése volt. Ez megnövelte a síléc élettartamát, mivel javítható volt, a fatalppal ellentétben, valamint sokkal jobban csúszott a havon.

Később, a műanyagok térhódítása során készültek teljesen műanyag és fém sílécek is, azonban a mai napig a legelterjedtebb megoldás az ún. kompozit felépítés, azaz az általában használt fa sílécmag köré különböző anyagokból készítenek rugalmas, torziós hatásoknak ellenálló bevonatot.

A 70-es, 80-as évek szenzációja a "szendvics" felépítésű síléc volt, többféle anyagból építve.

A leggyakrabban felhasznált anyagok, a szén és üvegszálak, a kevlár, a teflon, a kerámia, és a titánium, ill. az ezekből készült mátrixhálók, szövetek.

A technológiai újítások elsősorban a sílécek torziós merevségének és rezgéscsökkentő képességének megnövelését eredményezték. A torziós merevségnek a síléc hosszirányban való csavarodásának megakadályozásában van kulcsszerepe, a rezgéselnyelő elemeknek pedig a síléc íven kanyarodva való berezonálásának meggátolásában, a rezonancia miatt ugyanis a síléc éle folyamatosan kiugrál a kanyar ívéből, így a lécet csak komolyabb erőfeszítéssel lehet a kívánt íven tartani.

Minden sílécgyártó igyekezett a lehető legnagyobb torziós szilárdságú lécet gyártani, az ennek eléréséhez alkalmazott technológiákat fantázianevekkel jellemezték, divattá vált a sílécen a gyártó neve mellett az alkalmazott technológia fantázianevét, valamint a léc saját fantázianevét is feltüntetni.

A kilencvenes évek elején megjelentek a "trapezoid" lécek, azaz a síléc keresztmetszete az eddig szokásos téglalap alak helyett trapéz alakú lett, ezáltal csökkent a léc súlya, könnyebben lehetett fordítani (easy turn). A kilencvenes évek elején a Salomon elsőként látta el a síléc oldalát is a tetejével azonos bevonattal (monocoque). Ezt a módszert is természetesen az összes gyártó követte idővel.

A carving kialakulása, és fejlődése:

Az első carving lécek két gyártóhoz köthetőek, az osztrák Kneissl, és a szlovén Elan cégek gyártottak először carving síléceket.

Az új síléctípus kifejlesztését meghatározóan előmozdította a snowboard jelentős térhódítása, a kísérletező gyártók a snowboard előnyeit (dönts meg, és kanyarodik) igyekeztek átültetni a sílécekre.

A carving síléc a hagyományos sílécek oldalív sugarának a lecsökkentésével, valamint a léc hosszának csökkenésével alakult ki, a kilencvenes évek végén még gyakori volt az akár 200 cm-es carving léc, míg napjainkban a felső határ általában 175-180 cm.

A Kneissl cég tulajdonképpen az azóta már legendássá vált "bigfoot" megalkotásával lépett a carving felé, ezek az 50-60 cm hosszú, talpat formáló, egyszerű kötéssel ellátott "mini sílécek" 8-9 méteres rádiusszal rendelkeztek. A felhasználók, és a tervezők hamar rájöttek, hogy a léceket síelés közben az oldalukra döntve rendkívül gyors oldalcsúszás nélküli íveket lehet venni, miközben a síelők sebessége az addig szokásos lassuláshoz (a farolás, a síléc oldalirányú csúszása miatt) képest most megmaradt, sőt, gyorsult a kanyarodás ívén. A cég első carving léccsaládja az ERGO sorozat volt.

Az Elan ezzel párhuzamosan kísérletezett egy addigiaknál jobban forduló síléc megalkotásán, a két cég nagyjából egyszerre dobta piacra carving léceit, elindítva ezzel az alpesi sísport talán eddigi legjelentősebb átalakulását.

Több jelentős gyártó (közöttük a világ legnagyobbjai) csak legyintett az új irányelvre, de látva a gyártó cégek üzleti eredményeinek ugrásszerű javulását, kénytelenek voltak elismerni, hogy a folyamat megfordíthatatlan. A vevők a kezdeti idegenkedés után rajongani kezdtek a jól forduló, a snowboardozáshoz hasonló új élményeket kínáló sílécekért, amelyekkel a tanulás is egyszerűbbé, és élvezetesebbé vált.

Az első carving modellek (a teljesség igénye nélkül):

• Kneissl Ergo
• Elan SCX
• Kastle B'52, (A Kastle cég 1997-es teljes sílécskálája carving lécekből állt)

A későbbiekben különböző irányzatok alakultak ki a carvingon belül:

Slalom carver (SL):
Ezek a legrövidebb, legkisebb fordulósugarú lécek, nagyon kemény felépítésűek, csak gyakorlott, és sportos síelők tudják igazán kihasználni a lécben rejlő lehetőségeket.
Hossz: testmagasság -10, -20 cm

Race carver (GS):
A legnagyobb fordulósugárral rendelkező lécek, a testmagassághoz viszonyított ajánlott hosszuk nem annyira drasztikusan eltérő, mint a többi fajtánál, nagy sebességű, hosszú ívekhez ideálisak
Hossz: testmagassággal egyező, -5 cm

Fun carver, allround carver:
Kezdőknek, és középhaladóknak egyaránt, közepes fordulósugár, könnyű felépítés, könnyű kezelhetőség, semmi agresszivitás.
Hossz: testmagasság-10, -20 cm

Freeride, Backcountry:
Pályán kívüli kalandoroknak, mélyhó királyoknak, járatlan terepek kedvelőinek, közepes fordulósugarú léc, középen is széles ("mid fat"), a léc csőre, fara ezzel arányosan még szélesebb, hatalmas talpfelület, ideális a mélyhóban, és a pályán kívül, de a pályán is megállja a helyét. Kemény felépítés, antitorziós erősítések.
Hossz: testmagasság-10 cm

Snowblade, trükklécek:
A félcső (half pipe), és a snow park ezek után már nem csak a boardosoké, elöl hátul felhajtott végű lécek, ideálisak hátrafelé csúszáshoz, levegőben minden trükk végrehajtásához, ajánlott hosszuk miatt rendkívül jól kezelhetőek.
Hossz: Snowblade: 70-100 cm
Trükklécek: testmagasság-80, -100 cm

Skicross:
A boardercross után a carving irányzat megteremtette ennek a versenyágnak a síelésre való átültetését. A síkrosszban több síelő indul ugyanazon a kijelölt pályán egyszerre, a pályát ugratók, ugratósorozatok, megemelt oldalú éles kanyarok tarkítják, test-test elleni küzdelem az ideális fordulóív megszerzéséért, taktikázás, aki hamarabb célba ér, az nyer. Gyakorlott síelőt igénylő közepes fordulósugarú lécek, felépítésük a GS lécekéhez hasonló, legelső, és legjelentősebb léctípusok: Salomon crossmax, ill Atomic SX. Napjainkra az összes jelentős sílécgyártó cég rendelkezik saját síkrosszra kifejlesztett léccel.

Mára a telemark és túrasík is a carving jegyében készülnek.

A carving technika szükségszerűen hozta magával az állásmagasság növelését, platnik (kötésemelők) alkalmazását, a torziós szilárdság, és a rezgéselnyelés növelésének igényét.

A lécek hosszának csökkenése, csőr, és far szélességük növekedése megköveteli, hogy a síléc a lehető legmerevebb legyen, és ne csavarodjon el hosszirányban.
Erre az új anyagok, és konstrukciók megalkotása jelentett megoldást, ezeknek köszönhetően a sílécek keresztmetszete, formai kialakítása nagyon változatos lett, előfordultak aszimmetrikus lécek is (pl. Fischer radarc)

A szükségszerűség és a dizájn miatt a gyártók a szerkezeti elemeket, a rejtett szerkezeti elemek alakját kiemelték a sílécek megalkotása során, sok gyártónál megfigyelhetőek a lécet erősítő, ill. rezgéselnyelő szerkezeti elemek (pl. Atomic beta, Elan IDS, Kneissl rail, Fischer frequency tuning, Salomon prolink, Blizzard thermo gel, Rossignol V.A.S.)

Az elmúlt években pedig megjelentek a várva várt elektrotechnikai elemek, elsőként a sílécekben, még a carving megjelenése előtt kezdte alkalmazni az amerikai K2 sílécgyártó cég a piezoelektromos elemek sílécbe való integrálását a rezonancia csökkentésének céljából.

Piezo elemek: elektromechanikus tulajdonságokkal rendelkező piezokerámiából készült elemek, képesek elektromos energia hatására fizikai alakváltozást szenvedni, fizikai alakváltozás hatására pedig elektromos energiát előállítani. Ezeknek az elemeknek a megfelelő alkalmazásával, elektronikus visszacsatoló kapcsolások megfelelő kialakításával a síléc siklás közbeni alakváltozásai, hosszirányú csavarodása éppen ennek a csavarodásnak a kiküszöböléséhez szükséges energiát termel az elemek által, ezt az energiát az elemekre visszacsatolva azok pontosan a csavarodás ellenében torzulnak, ezzel csökkentve annak mértékét.

A K2 cég rendszeresítette a saját rendszerét a síléceiben, ezekben a lécekben apró LED (fénykibocsátó dióda) villogása jelezte, hogy a piezo elemek, azaz a léc saját elektromos antitorziós rendszere működik (it�s blinking, it's thinking (azaz villog, gondolkozik), szólt a lécekhez gyártott reklámszlogen)

A Head az i-chip technológiával ugyanezt az elvet valósítja meg, természetesen saját tervezéssel.

Másik jelentős újítás a síléc és a síkötés egységbe integrálása.

A kötéseket a kezdetektől fogva csavarokkal fogatták fel a sílécre, ez számos hátránnyal járt, régebben a sílécek jóval több tulajdonosnál megfordultak, mint napjainkban, ez annyit is jelentett a gyakorlatban, hogy egy sílécen több síkötés is megfordult, ezek amennyiben nem ugyanolyan típusúak voltak, vagy más bakancsmérethez szerelték fel, újabb furatok készítését tette szükségessé az adott kötés rögzítéséhez. A furatok számának növekedésével arányosan gyengül a síléc a középső, terhelésnek legjobban kitett része.

Az első integráltnak nevezhető rendszert az osztrák Tyrolia gyár készítette el, a gyár a világ egyik legrégebbi, legjelentősebb síkötés gyártójaként vált ismertté, a gyár a kilencvenes évek elején kibővítette termékpalettáját, kitűnő síléceket, és síbakancsokat is gyártott, csúcskategóriás síléceibe előre beépített, perselyezett menetes hüvelyeket épített be, amelyek természetesen saját síkötései számára készültek. Ezután egészen az ezredfordulóig nem történt jelentős újítás ezen a téren, ekkor jelentette meg a francia Salomon cég pilot rendszerrel ellátott síléc-síkötés kombinációját.

Ez a rendszer a síléc középen megvastagított részén keresztben átfutó furatokba helyezett tengelyekre rögzítik a síkötést tartó adaptert, ez külső szemlélő részére úgy tűnhet, hogy a síkötés a síléc oldalához van rögzítve.

A rendszer kirobbanó sikert aratott, a sok gyártó rövid idő alatt különböző megoldásokkal kezdte követni a Salomon példáját (pl. Völkl motion system, Elan fusion).

A rendszer hátránya (előnye?), hogy adott sílécre csak adott kötés illeszthető, általában a lécet kötéssel együtt ún. szettben árulják. Az előnyök hossza sorolhatóak, nincsen többé kiszakadt, meglazult csavar, ill. a síléc hajlékonnyá vált a bakancs talpa alatt is.

A másik irányzat, amikor a lécgyártók integrált platnival árulják léceiket, amelyen a saját kötéseik fogadásához előre elkészített furatok vannak.
Ahogyan a világ nagyvállalatainál, úgy a sífelszereléseket gyártó vállalatoknál is megfigyelhető a cégcsoportok kialakulása, akik egymással stratégiai szövetségre lépve erősebbek lesznek a piaci versenyben, ill. költségeket tudnak megtakarítani összevont reklámaikkal, valamint egymás eladási mutatóit javítják egyszerű árukapcsolással.

Így fordulhat elő pl. Fischer sílécen Fischer síkötés (amely egyébként Tyrolia tervezés és gyártás), a Rossignol (a Rossignol csoport tagja többek között a Dynastar sílécgyár is) sílécgyárnak a szintén francia LOOK kötésgyár készít Rossignol márkajelzéssel ellátott kötéseket, a Head síléceihez a Tyrolia kötéseihez előkészített platnit árulja, a Völkl motion és az Elan fusion rendszere csak Marker kötéseket fogad, az Atomic léceire integrált platni Atomic (korábban ESS) kötéseknek van előkészítve, a Salomon pilot rendszere pedig csak Salomon pilot rendszerű kötésekkel kompatibilis.

Oszd meg:

Kövess minket: