Cikk dátuma: 2004. február | Szerző: Schäffer János

A hazai sízés és turizmus kedvelői jól ismerik és valószínűleg többször felkeresik évenként hazánk legmagasabb hegyvidékét. Magam az ötvenes években több hónapot töltöttem el síversenyzőként ezen a téli sportokra igencsak alkalmas hegyvidéken, és azóta is sokszor megcsodáltam természeti szépségeit, sokszor zord, máskor barátságos lejtőit, és nemritkán azt a gyönyörűséget, amikor tiszta időben a Magas Tátra csúcsait szemlélhetjük, szinte karnyújtásnyi közelségben.

A Mátra és a Kékes értékeit a huszadik században ismerték fel leginkább. Ekkor épültek ki az üdülő- és gyógyászati központok, többek között a mai Kékesi Szanatórium. Ezzel egy időben lett a hegyvidék a turizmus kedvelt kirándulóhelye. A 20-as, 30-as években a sísport is felfedezte a Mátra sízésre igencsak alkalmas területeit a Kékes és Galyatető környéki hegyvidéken. A Turisták Lapja, a Nemzeti Sport, a Turistaság és Alpinizmus c. lapok sok cikket közöltek a Mátrában található síútvonalakról, majd a 30-as évek elejétől a sánc és sípályák építéséről. Idézet a Magyar Sí Szövetség 1937-38. évi Évkönyvéből: "Kékesi déli lesiklópálya. Létesítette 1933-34-ben a Mátra Egylet az MTE gyöngyösi osztálya, Kékestető-Mátraháza-Honvéd Tiszti Üdülő között. A pálya kékestető-mátraházai része 2800 m hosszú és 25 m széles, a leágazás a Honvéd Tiszti Üdülőhöz 800 m hosszú és 30 m széles. Kékes északi lesiklópálya. Létesítette 1934-37-ben a Magyar Sí Szövetség, Kékestető-Kőrismocsár-Báró kútja között. A pálya 3800 m hosszú és 20-30 m széles."

A 30-as évek közepétől már nemzetközi versenyeket is rendeztek a kékesi pályákon, a hazai fontosabb versenyeknek pedig folyamatosan adott otthont. 1938 után, amikor a felvidéki és erdélyi magas hegyek rövid időre visszakerültek az anyaországhoz - bár az új síterepek sok többletlehetőséget nyújtottak -, a Mátra és a Kékes továbbra is igen látogatott maradt mind a síversenyzők, mind a síturisták körében.

Az ötvenes évektől a Kékes és Galyatető sípályái szolgáltak helyszínül a legtöbb versenynek, mivel a nagyobb síszakosztályoknak - Honvéd, Dózsa, BKV Előre, Vasas, Kékesi Sas, Postás, GYVSC - téli otthont, edzőtábor- és szálláslehetőséget biztosítottak a vállalatok üdülői. A Kékes északi lejtője mellett az 50-es évek közepén a Honvéd Síszakosztálya megépítette az első sífelvonót, sőt az északi lejtőtől kb. 100 méterre egy műlesiklásra alkalmas rövidebb lesiklópálya is létesült. A déli pálya mindinkább a tömegsport céljait szolgálta, versenyekre csak jó hóviszonyok esetén került sor. A Szanatóriumtól keletre fekvő erdő turistaútvonalain a Pezsgő-kő környékén 3-8 km-es sífutópályák jelölésére is mód volt, és szinte minden havas hétvégén valamelyik síszakosztály vagy a Sí Szövetség versenyeket rendezett.

A 70-es évek végétől különböző okok miatt Galyatető vált a síversenyek központjává, a kékesi pályák viszont a tömegsport kedvelt látogatóhelyévé váltak. Sajnos a tömegigényekkel együtt nem fejlődtek a sízéshez szükséges igényesebb technikai feltételek - pályák szélesítése, hótaposó gépek, felvonó, hóágyú - és a pályák megközelíthetősége, szállás, étkezési lehetőségek is igencsak korlátozottak maradtak. Pedig a Kékes éghajlati viszonyai mellett hazánk e legmagasabb hegyvidéke megérdemelte volna a körültekintő fejlesztést, hiszen a Kékesen az évi csapadékátlag 800 mm felett van - az országos átlag 500 mm -, a havas napok száma pedig sokszor eléri a 150 napot. Kétségtelen tény, hogy a hazai sísport egy évszázados története ismeri a "meleg" teleket is, amikor nem volt sízésre alkalmas időjárás - ez még az Alpok térségében is előfordult -, azonban az igazi teleken, és esetleg hóágyúk segítségével már évekkel ezelőtt is alkalmasabbá lehetett volna tenni a Kékest a téli sportok gyakorlásához.

Reméljük, hogy a Kékes történetében most új fejezet kezdődik. A Mátra Centrum Sport és Szabadidő Kft. nemcsak tervekkel, hanem tényekkel is bizonyítja, hogy néhány éven belül a Kékes téli és nyári sportolás és szórakozás színtere lehet.

Oszd meg:

Kövess minket: