Cikk dátuma: 2006.10.14. | Szerző: Fehér Gábor

Maria Alm. Alul eső, középen havas eső, fent havazás, szél rendesen. Amíg felérünk, persze ronggyá ázunk. Azért csússzunk egy menetet, szól a kollektív döntés. Megyünk is a tejfölben, mint 6 hóember.

Sebaj, lejjebb úgyis felsőmosást kapunk. Leérve néhány keresetlen megjegyzés hangzik el az időjárás mibenlétéről, de főként annak utcasarki rokonságáról. (v.ö.: - A k. anyját ennek az időnek!) Vigasztalóan szól valaki:
- Gyerekek középen tudok egy tök jó Hüttét, gyerünk fel!

Beülünk újra a nyitott felvonóba. Szarrá csak azért nem tudunk ázni, mert a víz már nem lehet vizesebb. A ködös szutyokban azért csúszunk csak 200 méterrel alá, mert valaki taknyol egy nagyot. Gyaloglás felfelé a tippadó felmenőinek dicséretével. Megvan a Hütte.

Békeidőben kb. 50 főre van tervezve ruhástól. Most csak a fél hegy tartózkodik már benne. A kandalló körül dzsekik, kesztyűk, szemüvegek, pulóverek hegye. Néhány zokni is szárad. Tulajdonosaik lábujját csak azért nem tapossa le senki, mert mindenki zokniban kapaszkodik a jägertee-s bögréjébe. Az egy légköbméterre eső izzadság, pára és láb- és hónaljszag mérésére nincs kalibrált berendezés. Többen chilis babot rendelnek. Ennek csak késő délután lesz jelentősége.

A bab és a sötétedés lassan pályára szólítja a népet. Barátunk a sokadik jägertee-t okolja nehezen forduló nyelvvel, hogy nem tud becsatolni. Lábára nézünk. Pamutzokniban áll a kötésben, és úgy nyomogatja a sarkát. Szép nap volt.

Oszd meg:

Kövess minket: