Lassan 15 éve, hogy belekóstoltam a sítúrázásba. Először béreltem valami gagyi cuccot, amit a hagyományos bakanccsal próbáltam. Kínlódás volt, első utam a Gyömbérre vezetett. A fóka folyton lejött, a csizma feltörte a lábam, lefelé vagy hússzor kontaktáltam a lucskos áprilisi hóval. Akkor azt mondtam: soha többé! Aztán új szezon, új érzések. Pálinkás Norbi barátom meginvitált a Bâlea tavi sítúrára, ahol nem kisebb név volt a túravezetőnk, mint Tulit Zsombor. Erre az útra muszáj volt beruházni, így új baki is kellett. Újonnan vettem egy nagyon szép piros túrabakancsot, amit azóta is hordok. Ma már kevesebbet túrázok, mert kis gyerekeim vannak, így ha lehet mindig velük csúszok, de a bakancs lesiklásra is kiváló - nekem. Nem tudom, hogy milyen gyártmány, de a többiek majd megmondják. Ha nem lennék lusta, le is sétálhatnék a pincébe, hogy megnézzem.
Szóval, egy talponsíelőnek, ez egy tökéletes komromisszum, a profik pedig minden szakágra megfelelő, speciális cuccot használnak.
Keresés
