Péntektől vasárnapig itt ejtettük meg a hagyományos éves alpin snowboardos hosszú hétvégénket a baráti társasággal. A szállásunk Fieberbrunn-ban volt, egy korábban családi házként funkcionáló "chalet" sikerült foglalni korrekt áron 4 hálószobával, hatalmas konyha-étkezővel, kandallós nappalival.
Bár a tulajdonos elmondása szerint az összekötés óta ebben a faluban is jelentősen felmentek az ingatlanárak (2-3x), és így a szállás árak is, még mindig költséghatékonyabb alternatíva, mint a központi, salbaach-hinterglemmi részen foglalni, én legalább is oda már nem igazán találtam 7-8 főre a mi pénztárcánkhoz illeszkedő opciót (6 éve, amikor legutóbb itt voltunk, ez még működött).

Az időjárással nagy szerencsénk volt: 3 nap zavartalan napsütés, minusz néhány fok (bár reggelenként azért befigyelt a -10 is), a pályákon a pár nappal korábban esett 20-30 cm hó bedolgozva, így jegesedéssel csak a frekventált részeken találkoztunk a napok második felében.

Első nap az itteni, legközelebbi kabinos lifttel csatlakoztunk be a pályarendszerbe. Aki szereti a "túrázós" síelést, innen egész délelőtt mehet úgy a rendszer másik végéig, hogy nem csúszik kétszer ugyanazon a pályán. Ezen a fieberbrunni részen is van 1-2 kellemes pálya, ráadásul itt jellemzően kisebb a népsűrűség, az összekötő TirolS lift környékének és az odavezető pályáknak pedig van egy "semmi közepe" érzete (ebben a völgyben nincs település, csak 1-2 ház meg egy hütte). Ezen a részen, főleg a Henne csúcs alá vivő liftek (E3, E4) tetejéről hosszú freeride meneteket is lehet csapni sok száz méter szintkülönbséggel, túrasí útként jelölt pályákon / azok mellett (amik most már elég összejártaknak tűntek).
A Saalbach és Hinterglemm közötti, Reiterkogel csúcs alatti részen is jó pályák vannak, de mi innen mentünk tovább Hinterglemm felé, a hochalmi 2 felső lifthez (Hochalm 6er, Splieleck 6er), amely mellett szerintem az egész terep legjobb carving pályái találhatók (52-es, 54-es piros, 55-ös fekete), jó és többé-kevésbé egyenletes lejtéssel, brutál szélességgel, és - legalább is most - vállalható népsűrűséggel. Most sem csalódtunk ezekben.

Második nap átautóztunk Leogangba, és onnan indultunk el, az érintett cimbora részvételével meglátogatva azt a pályát is, ahol 6 éve sajnálatos, helikopteres mentésben végződő lábtörése volt. Most szerencsére nem kellett ilyet megtapasztalnunk. Ezen a részen a fenti pályák kicsit rövidebbek, de az L6-L7-es liftek környékén szintén lehet jó carving pályákat találni (218, 220, 221). Egy idő után továbbmentünk a saalbachi oldalra, ahol legjobban az I3-as Schonleiten 6er lift melletti 161-es pályát élveztük, ezen is szuper íveket lehetett húzni.

Az utolsó nap biztosra mentünk, és egy korai keléssel átautóztunk az első napi, hinterglemmi hátsó részre (50 perc), hogy kb. nyitásra ott legyünk a nekünk legjobban tetsző carving pályákon, ahová innen egy kabinos lifttel lehet feljutni a völgyből. Ezt az oldalt végig süti a nap, így ha kellően hideg van, akkor a reggeli kifagyott, csíkos pályák körröl körre puhulnak nekünk optimális sebességűre, és mivel ez a rendszer egyik széle, kb. 10.30-11.00-ig nincs is tömeg, utána pedig 12.00-13.00 között az emberek egy része beül hüttézni, ami szintén segít. Talán az egész túra legjobb meneteit ezen a délelőttön sikerült összehoznunk. 14.00-kor kellemes fáradtsággal a lábainkban indultunk haza.

Ami még nagyon tetszett, és most tűnt fel, az a tájékozódást segítő kitáblázások, meg az egész logikája: a terep szektorokra van osztva, azok az ABC betűivel jelölve, azon belül a liftek számozva (pl, A1, B2), a pályákon és főleg az elágazásokban-kereszteződésekben pedig méretes táblák mutatják, hogy melyik irány melyik szektorhoz és liftekhez vezet, a táblák kék-piros(-fekete) színe megadva adott pálya nehézségét. Ha az ember tudja, hogy merre tart, alig kell a térképet elővenni a zsebből. Bár azt többször megállapítottuk, hogy a pályák színjelölését mintha egy fél számmal letekerték volna, legalább is nem egy kéknek mondott pálya máshol simán piros lenne szerintünk.

Nekem az elmúlt kb. 20 évben ez volt a negyedik saalbach-hinterglemmi snowboardozásom, de mindig megállapítom, hogy gyakrabban kellene ide járnunk. Szerintem ez a Magyarországhoz egyik legközelebb eső, valóban 5*-os pályarendszer, ami minden igényt és tudásszintet kielégít. Jövőre FIS VB-t rendeznek itt, ami bizonyára újabb lendületet ad a fejlesztéseknek, úgyhogy reméljük, azt követően még profibb lesz a terep. De addig is csak ajánlani tudom mindenkinek.