Egy osztrák barátomnak volt egy westije. Egyszer magával hozta Hochkarra, és ott az akkor még csákányos kék pályán, ami a Schutzhaus mellett van, a nap végén, amikor már tényleg csak páran voltunk a pályán, felvitte magával, és lefelé megfuttatta. Kiváncsi volt, irányítható-e a kutyus. Hát nem volt az. Követte ugyan valamelyest a gazdáját, de szertelen volt, mozgásra kiszámíthatatlan. Szerintem működő pályára emberek közé nem való. A legkiszámíthatatlanabb síelő vagy bordos is sokkal kiszámíthatóbb előtted, mert lassabban vált irányt, mint egy eb, a hirtelen megállásról nem is beszélve. Ha a körülmények megengedik, persze biztos nagy élmény kutyusnak és gazdinak is, de üzemszerűen én nem támogatnám. És amit Agent ír, a kutyapiszok, na az már tényleg nem hiányzik...
Keresés
