Neked bullshit, az én tapasztalatom viszont más.
Egy nem gyakorlott/bizonytalan sízőnek komoly gondot okoz a csákányozás. Ez ugyan a legtöbb esetben egy már tök felesleges pánikolás, görcsölés, amin már rég túl kellene lépnie, de ő mégis benne ragad.
Azután -ha kellő ideig gyakorolja a rettegést- egy idő után elhiszi, hogy a csákány az ördög műve, és hogy azzal fehér ember soha nem tud megbarátkozni.
És épp emiatt a szorongást kell megszüntetni elsősorban, utána a jó technika is menni fog, szinte magától.
De! Ha időnként valami tényleg sz@r élmény éri a csákányoson, akkor nem fog szűnni a szorongás, dumálhatok, mutathatok, magyarázhatok neki bármit. Ezért kell a felesleges "veszélyforrásokat", megszüntetni, többek között ezért kell a hátizsákot is levetetni róla.
Meg ezért kell elmagyarázni, megmutatni neki, hogy hogyan kell elindulni, hogyan kell kettesben normálisan utazni (a síelők kb 90%-a sz@rul felvonózik!), hogyan kell kiszállni. Így meg fog szűnni a szorongás, hiszen semmi rossz nem történik vele, és hamar könnyedén, lazán fog menni a dolog.
Ha már így van, és jól megy a dolog, akkor persze már felesleges levenni a zsákot, de addig nem az.
Hevederek? A gyengébb síelők nem a precízen magukra hevederezett formás hátizsákokról híresek, ezt tudjuk.
Melyik oldalon vigye kézben a zsákot? Természetesen abban, amelyikben a botok is vannak. Ha már nem lehet meggyőzni arról, hogy hagyja a francba a zsákot -pedig az lenne a legegyszerűbb, akkor vigye így.
Keresés
