Befejeződött az idei harmadik tábor. Összetartó, lelkes csapattal dolgoztunk, újabb inspiráló kurzus áll mögöttünk.
Az utolsó két napon Pirit leváltotta Grécs Ati, akivel a „síelős” napon a buckás, vegyes állapotú hóval borított fekete pályán síeltünk különböző ívhosszokat. Nagyon nehéz körülmények voltak, mindenkit feladat elé állított a pálya, de bírták. Jó volt látni, ahogy a terhelés alatt küzdve fejlődik a sítudás, hogy az addig megtanultak elkezdenek működni: ez így is van jól, hiszen az a sítechnika, amit tanultak, könnyű körülmények között élvezetet nyújt, nehéz körülmények között stabilitást.
A táborban számos olyan pillanat volt, ami nekem személy szerint nagyon sokat nyújtott.
Az a srác, akinek tavaly nem sikerült, és idén újra eljött a teljes táborra. Aki azt mondta, hogy egy ilyen tábort minden évben meg kellene csinálni. Hogy tavalyhoz képest rengeteg újat hallott, de nem ellentmondva a tavalyinak, hanem kiegészítve, érthetőbbé téve azt. És akinek a mozgása klasszisokat javult tavaly óta. Annyira, hogy meglett a vizsgája, amelyet azzal zárt, hogy jövőre is meg akarja magát mérettetni, de már magasabb pontszámért megy majd.
A vizsgára kijöttek páran a korábban elhasaltak közül.
Az egyik velem egykorú „srác”, aki igazi „old school” technikával bírt, amelyet pokoli nehéz átalakítani. A januári táborban a vizsgára visszatért a régi technikája, és emiatt akkor nem sikerült. Most fantasztikus koncentrációval minden gyakorlatában megmutatta az újonnan tanult mozgásokat. A vizsga után azt mondta, hogy azóta is az elméletet tanulmányozza, anatómiát, fizikát, biomechanikát olvas, és akárhányszor gondolja végig, mindig arra jut, hogy igazunk van. Ezért akármennyire is szereti a régi technikáját, akármennyire is küzdelmes, át fog állni arra, amit itt tanult, mert már meggyőződött róla, hogy ez a továbblépés.
Vagy az az ifjú hölgy, aki januárban kevés kilóméterrel a lábában laikus mozgással bukott meg a vizsgán. Azóta alig síelt, de mégis sokkal sportosabb, dinamikusabb lett a mozgása. Akkoriban ha felhúztam élére a lécet, úgy otthagytam, mint eb a szaharát. Most akárhogy toltam neki szabadsíelésnél, ott jött a nyomomban, menetről menetre javulva a síelése.
Azon dolgozunk, hogy hogyan tudnánk nagyon kedvező feltételekkel tanulási lehetőséget szervezni a jelölteknek és a végzetteknek, hogy ne a pénztárca döntse el, kiből lesz jó síoktató, jó szakember.
Keresés
