Tegnap sikerült egy fergeteges napot töltenünk itt! Szikrázó napsütés, szélcsend, tökéletes hó, kicsit (na jó, néhányan nagyon) le is égtünk :) A csapat egyik fele - Pálinkás kolléga vezetésével - nagyokat freeride-olt, Sörapu sítúrázott, mi pedig, csak úgy, nagyokat síeltünk. A terep nem nagy, de egy-két napra hibátlan, a freeride szerelmeseinek pedig a legjobbak között van. Magas fekvésű - gleccser -, ezért a hóviszonyok akár áprilisban is kiválóak. Nekem nagyon bejött. Uttendorftól elég sokat kell a hegyek közé beautózni, majd a hegyre felmenni, hiszen a terep alja 1400 felett van. Már azt hittem, hogy eltévedtem, fel is hívtam Koty Petit, hogy jó irányba megyek-e :) Ó persze megnyugtatott, hogy menjek csak nyugodtan, ott lesz Weissee valahol :D Mivel ezt a túrát a "rosszul síelő nemzetek" gasztronómiájának szenteltük, mexikói, görög és marokkói fogások vannak terítéken. Ma Kitzbühel-ben síeltünk, arról majd a vonatkozó topikban számolok be.

Kapruni szombat után ismét Weisssee került sorra, Salzburg legeldugottabb síterepe. Amikor már azt hisszük, hogy a következő kanyar után már a parkoló jön még mindig jön egy kanyar a hossszasan kanyargó hegyi úton.
A parkolóba megannyi autó, tömeg lesz :) Persze ezt weissseei mértékkel kell érteni.
Kiszállva a kabinosból ismét impozáns látvány tárul elénk; balra a Johannisberg oldal gleccserei kúsznak lefelé, itt-ott megtörve, jobbra a Sonnblik és a Granatspitze végtelen hómezői terpeszkednek a széles hegyoldalakon.
Irány a csúcs ! Újra a duplaüléses melletti lejtőket vesszük célba, a hó fekvéstől függően más és más képet mutat. Hol porhó, hol keményebb Harsch, megint máshol firnesebb.
Dél körül hirtelen felindulásból és a porhó reményében elkezdünk felfelé mászni egy széles kuloárban. A hó jónak tűnik (porhó), végül egy óra felmenetel után elérjük a végcélt. Kis pihenés és irány lefele; valóban minden egyes kanyarért keményen megdolgoztunk.
Itt végig porhóban jövünk le, hol kisebb, hol nagyobb íveket rajzolunk a hómezőbe.
A mászás fáradalmait a Rudolfshütte napsütötte teraszán pihenjük ki.
Új erővel, üdén és frissen csapunk bele az utolsó lesiklásokba; a duplaülésnél még kifogjuk az utolsó hegymenetet, a liftes már int, hogy menjünk, mert záróra. Mindez 15.40 órakor, meglehetősen korán, főleg ilyenkor tavasszal, amikor egyre hosszabbak a nappalok. Újra kis traverz és egy gyors, de annál élvezetesebb menetben elérjük az utolsó csákányok (itt is záróra) egyikét. Utána még kikalandozunk a „hátsó” hosszabb csáklyás melletti területekre, amik nagyszerű firnhavat tartogatnak, végül irány a Grünsee, azaz a középállomás.
Ismét egy intenzív freeride nap Weißsee-n, ami beírta magát a Top of Weisssee sorozatba, tán még sohasem volt ilyen jó, itt legalábbis.

https://sielok.hu/fotoalbum/weisssee-aprilis2011/galeria/

https://www.sielj3000meteren.hu

Ski 4Ever

A szerdai kapruni élmények után Pinzgau és egyben talán Salzburg tartomány legeldugottabb síterepére indultunk; Weißsee-re. A sítereppel először tavaly áprilisban ismerkedtünk meg. Itt volt az ideje, hogy ebben a szezonban is kipipáljuk a barátságos síterepet.
Ha valaki már unja a tömött sorokat és modern technikát, annak Weißsee egy igazi megváltás. Sípályák tekintve a „nem nagy szám” kategóriába tartozik, ellenben fekvése, a táj és a freeride lehetőségek igen felértékelik a szememben. Kilenc óra is elmúlt, mire beszállunk az Enzigerbodentől induló lassan matuzsálemi kabinosba. Hosszú út után felérünk a Rudolfshüttéhez, ami egy jóval 2000 méter felett fekvő hotel. Az idő fantasztikus, felhőket most sem látunk, csak néhány, a magasban elsuhanó repülő rajzol fehér csíkokat a kék tengerbe. A Nap beragyogja az egész tájat, a végtelen hómezőket, a havas hegyóriásokat.
Útnak indulunk a duplaülésessel; lassan libegünk felfelé, Weißsee legmagasabb pontjára (2600 m felett). A Sonnblick széles hegyoldalaiban nyolcasok rajzolódnak ki, az apró fekete pontok sítúrázok, akár egy hangyasereg, úgy vándorolnak fel magasabbról magasabbra.
Talán nem véletlenül a sítúrázok paradicsoma a hely. Mi is felkerekedünk, hogy újra betörjük a tavalyi kuloárokat. Sajnos ezúttal a hó szélfújt, így kevésbé tartozik a lesiklás az élmény kategóriába. Természetesen nem adjuk fel, újra és újra új lejtők, helyszínek után nézünk, de úgy látszik, hogy ahol még porhó leledzik az egy-két kivétellel szélfújt. Aztán átcsúszunk a Kalster Törl déli oldalára, hogy az átjárót megkeresve az északi oldal –remélhetőleg porhavas- lejtőin csússzunk le. 2500-2600 méter körül járunk, a sötét, már-már függőleges sziklafalak csak úgy ontják magukból a hőt, így a kabát hamar le is kívánkozik az emberről. Közben rájövünk, hogy átjáró nincs, így irány vissza a Kalser Törlhöz. Remek firnhavon haladunk, ha itt lesíelnénk Kelet-Tirolba érnénk le, Kalsba. Igaz onnan nehéz a visszajutás (még autóval is), így ezt a kosza ötletsugárt gyorsan ki is verjük a fejünkből. Felérve a keresztnél jól megérdemelt pikniket tartunk, majd újra mászunk és a meredek hegyoldalon végre megtaláljuk a várva várt porhavat, igaz a szakasz rövid, de akkor is!
A napot a Weißsee hütte napsütötte teraszán töltjük,sítúrázok népes seregével egyetemben, majd fél öt után elindulunk a völgy fele; immáron a sípályákon.
Ez az a nap volt, amikor több időt töltöttünk mászással, mint lesiklással. A hatalmas hegyek, a táj azonban gyorsan feledtette a „megpróbáltatásokat”.

Képek:

https://sielok.hu/fotoalbum/weisssee-marcius2011/galeria/


https://www.sielj3000meteren.hu

Ski 4Ever

Tegnap érkeztünk haza a Rudolfshüttéből, ahol egy nagyon klassz hetet töltött a család. Egyöntetű véleményünk az volt, hogy szivesen maradnánk még, vagy máskor is visszajönnénk.
Január 15-én indultunk a nagy felmelegedés közepén, végig esőben, és reménykedtünk, hogy ott a magasban hó esik.
Felvonóval lehet felmenni a hotelbe, célszerűen kell csomagolni, hogy ne legyen 100 szatyor és táska az egyszerűbb feljutás érdekében.
A szállodánál szerencsére napsütés, gyönyörű fehér és igazi hó fogadott minket.
A szobánk a sípályára nézett, tágas, felújított nagyon szép fürdőszobával. Maga a szálloda nagyon barátságos, meleg, otthonos. Esténként mindenhol mécsesek égtek, begyújtottak a kandallóba. Sok programot szerveznek, minden reggel a reggelizőasztalon volt az aktuális "újság", a várható időjárással, aznapi és másnapi programokkal, menüvel.
Az ellátás is teljesen jó volt, bőséges svédasztalos reggeli, ebédre leves, vagy egytálétel, vacsorára pedig mindig lehetett többféléből választani és finom is volt.

Persze a lényeg a sielés volt! Az első három napon szép napos időt fogtunk ki és jókat csúsztunk a felső pályán, ami néhol keskeny és kissé feketébe hajló, de élvezetes vonalvezetésű, nekünk bejött. Kétüléses felvonó vitt a tetejéhez, sorbanállás az sosem volt.
A középső állomáshoz vezető pálya is jó, bár néhol az is keskeny, de ilyenek a hely adottságai.
A hó minősége szuper volt, végre nem műhavon csúsztunk.
A raktrakok zárás után azonnal indultak és simították a lejtőket.
A Rudolfshütte előtt egy csákányos lift és egy kék pálya van, még talán ott voltak a legtöbben, főleg a gyerekek miatt, mert nagyon sok kisgyerekes család volt. Érdekes módon sok lengyel sielő volt, velük egyszer meggyűlt a bajunk, mert még éjfélkor is üvöltöztek a folyosón.
Ezt leszámítva tényleg jó a hely, ha valaki olyan helyre vágyik ahol nincs tömeg, és megelégszik ennyi sípályával, az szép napokat tölthet ott.
A beígért új felvonó nincs készen csak pár oszlop áll még, de gondolom a következő szezonra elkészül és akkor még több pályán lehet siklani.
A hotelben eléggé nemzetközi csapat dolgozik, csak két osztrák dolgozó volt. A vendégkör is sokfelől érkezett, voltak magyarok , németek, angolok, lengyelek, két srác pedig Svájcból jött, ami kicsit meglepő volt számunkra.
Mindenkinek aki idetéved, jó sielést, jó pihenést!