Értékelés: Weißsee - Uttendorf

Kapruni szombat után ismét Weisssee került sorra, Salzburg legeldugottabb síterepe. Amikor már azt hisszük, hogy a következő kanyar után már a parkoló jön még mindig jön egy kanyar a hossszasan kanyargó hegyi úton.
A parkolóba megannyi autó, tömeg lesz :) Persze ezt weissseei mértékkel kell érteni.
Kiszállva a kabinosból ismét impozáns látvány tárul elénk; balra a Johannisberg oldal gleccserei kúsznak lefelé, itt-ott megtörve, jobbra a Sonnblik és a Granatspitze végtelen hómezői terpeszkednek a széles hegyoldalakon.
Irány a csúcs ! Újra a duplaüléses melletti lejtőket vesszük célba, a hó fekvéstől függően más és más képet mutat. Hol porhó, hol keményebb Harsch, megint máshol firnesebb.
Dél körül hirtelen felindulásból és a porhó reményében elkezdünk felfelé mászni egy széles kuloárban. A hó jónak tűnik (porhó), végül egy óra felmenetel után elérjük a végcélt. Kis pihenés és irány lefele; valóban minden egyes kanyarért keményen megdolgoztunk.
Itt végig porhóban jövünk le, hol kisebb, hol nagyobb íveket rajzolunk a hómezőbe.
A mászás fáradalmait a Rudolfshütte napsütötte teraszán pihenjük ki.
Új erővel, üdén és frissen csapunk bele az utolsó lesiklásokba; a duplaülésnél még kifogjuk az utolsó hegymenetet, a liftes már int, hogy menjünk, mert záróra. Mindez 15.40 órakor, meglehetősen korán, főleg ilyenkor tavasszal, amikor egyre hosszabbak a nappalok. Újra kis traverz és egy gyors, de annál élvezetesebb menetben elérjük az utolsó csákányok (itt is záróra) egyikét. Utána még kikalandozunk a „hátsó” hosszabb csáklyás melletti területekre, amik nagyszerű firnhavat tartogatnak, végül irány a Grünsee, azaz a középállomás.
Ismét egy intenzív freeride nap Weißsee-n, ami beírta magát a Top of Weisssee sorozatba, tán még sohasem volt ilyen jó, itt legalábbis.

http://sielok.hu/fotoalbum/weisssee-aprilis2011/galeria/

http://www.sielj3000meteren.hu

Ski 4Ever

A szerdai kapruni élmények után Pinzgau és egyben talán Salzburg tartomány legeldugottabb síterepére indultunk; Weißsee-re. A sítereppel először tavaly áprilisban ismerkedtünk meg. Itt volt az ideje, hogy ebben a szezonban is kipipáljuk a barátságos síterepet.
Ha valaki már unja a tömött sorokat és modern technikát, annak Weißsee egy igazi megváltás. Sípályák tekintve a „nem nagy szám” kategóriába tartozik, ellenben fekvése, a táj és a freeride lehetőségek igen felértékelik a szememben. Kilenc óra is elmúlt, mire beszállunk az Enzigerbodentől induló lassan matuzsálemi kabinosba. Hosszú út után felérünk a Rudolfshüttéhez, ami egy jóval 2000 méter felett fekvő hotel. Az idő fantasztikus, felhőket most sem látunk, csak néhány, a magasban elsuhanó repülő rajzol fehér csíkokat a kék tengerbe. A Nap beragyogja az egész tájat, a végtelen hómezőket, a havas hegyóriásokat.
Útnak indulunk a duplaülésessel; lassan libegünk felfelé, Weißsee legmagasabb pontjára (2600 m felett). A Sonnblick széles hegyoldalaiban nyolcasok rajzolódnak ki, az apró fekete pontok sítúrázok, akár egy hangyasereg, úgy vándorolnak fel magasabbról magasabbra.
Talán nem véletlenül a sítúrázok paradicsoma a hely. Mi is felkerekedünk, hogy újra betörjük a tavalyi kuloárokat. Sajnos ezúttal a hó szélfújt, így kevésbé tartozik a lesiklás az élmény kategóriába. Természetesen nem adjuk fel, újra és újra új lejtők, helyszínek után nézünk, de úgy látszik, hogy ahol még porhó leledzik az egy-két kivétellel szélfújt. Aztán átcsúszunk a Kalster Törl déli oldalára, hogy az átjárót megkeresve az északi oldal –remélhetőleg porhavas- lejtőin csússzunk le. 2500-2600 méter körül járunk, a sötét, már-már függőleges sziklafalak csak úgy ontják magukból a hőt, így a kabát hamar le is kívánkozik az emberről. Közben rájövünk, hogy átjáró nincs, így irány vissza a Kalser Törlhöz. Remek firnhavon haladunk, ha itt lesíelnénk Kelet-Tirolba érnénk le, Kalsba. Igaz onnan nehéz a visszajutás (még autóval is), így ezt a kosza ötletsugárt gyorsan ki is verjük a fejünkből. Felérve a keresztnél jól megérdemelt pikniket tartunk, majd újra mászunk és a meredek hegyoldalon végre megtaláljuk a várva várt porhavat, igaz a szakasz rövid, de akkor is!
A napot a Weißsee hütte napsütötte teraszán töltjük,sítúrázok népes seregével egyetemben, majd fél öt után elindulunk a völgy fele; immáron a sípályákon.
Ez az a nap volt, amikor több időt töltöttünk mászással, mint lesiklással. A hatalmas hegyek, a táj azonban gyorsan feledtette a „megpróbáltatásokat”.

Képek:

http://www.sielok.hu/fotoalbum/weisssee-marcius2011/galeria/


http://www.sielj3000meteren.hu

Ski 4Ever

Na, csak idejutok én is, hogy írjak néhány sort a pénteki napról. A múltheti betegségem következtében még le voltam kicsit gyengülve és a reggeli kérges hó elvette a kedvemet és "visszamenekültem" a pályákra, így én pályasízős szemmel tudnék beszámolni.
Ahogy Stani és a többiek is írták már előttem, a terep gyönyörű helyen fekszik, az Alpok egy tényleg eldugott zugában. Lehet, hogy az április közepi hétköznapi időpontnak is köszönhető, de a túrasízők akik a Sonnblickre és környékére tartottak, jóval többen voltak mint a pályasízők. A lifteket kb 15-en használtuk egész nap. A legmagasabb pontra vivő kétüléses teljesen megfelel egy szendvics fél liter tea és némi csokoládé elfogyasztárára egy menet alatt, de nem csupán a hossza miatt... :-) A tetőről sajnos nem lehet egyben lecsúszni a kabinos középállomásáig, közbe kell iktatni egy csákányost, aminek a tetejétől több úton is leindulhatunk, illetve egy másik csákányos-tányéros kombinációval visszajuthatunk.
A pályák kellemes lejtésűek, a középállomásig vivő pályán van néhány hosszabb golyóbanmenős szakasz. Mivel sorbanállás nem volt, elég jól tudtam pörögni, így többszörösen is bebarangoltam a nem túl sok pályát, le-leragadva egy-két jobb szakaszon. Kedvencem talán a kettes pálya volt. Most látom csak, hogy feketével van jelölve, hátazérezt naénnemtudom, de tényleg ez itt a legmeredekebb. Lehetett volna több, hosszabb ilyen szakasz is.
Mivel az idő is tényleg csodálatos volt, igazi jó kis szeszonzáró csúszás volt és még mindig tartom magam ahhoz, hogy nekem a március-áprilisi sízések jönnek be a legjobban... :-)

Csatolok néhány (telefonos) képet a tömeg érzékeltetésére.

Három napos intenzív freeride síelésünk harmadik és egyben utolsó helyszíne Weißsee Gletscherwelt volt.
A sípályák mondhatni a semmi közepén fekszenek, távol a civilizációtól egy vakvölgyben indul egy retro kabinos, ami egy középállomás beiktatásával a Weißsee felett magasodó Rudolfshütte szállóig visz. A síterep csúcsára a szálló alatt induló (szintén nem mai) duplaülésessel juthatunk fel.
A síparadicsom gyönyörű környezetben fekszik; hatalmas nagy hegyek, tág terek, gleccserek és megannyi háromezres köszön vissza.
Az első menet egy kis warm up a felső piros lejtőn, majd irány a terep, először a 2-es freeride útvonal, sok helyütt már kérges-szakadós (Bruchharsch) hóval, de egyes részeken mesés porhóval. Végül a Tauernkogel túlsó oldalán találtunk igazi porhavas, meredek lejtőket, elszigetelve mindentől. Az egyik tágasabb kuloárban mi rajzoltuk elsőként az íveket, itt háromszor is lejöttünk.
Irigykedve néztük a sítúrázókat, akik a Sonnblick és a Granatspitze nem is olyan távoli hómezőin rajzolgatták a nyolcasokat.
A "szpot" igen finom freeride lehetőségeket kínál azok számára, akiket nem rettent el némi gyaloglás (adott esetben felfelé).
Sítúrázóknak minden bizonnyal egy igazi paradicsom (esetleg hótalppal, síléccel a hátamon a Sonnblicket én is bevállalnám).

Weißsee egy olyan hely, ahol hiába keressük a modern kabinosokat, a kényelmes hatüléses libegőket, a döntött biliárdasztal jellegű carvingpályákat. A osztrák haknitól hangos bárokban sem itt fogunk aprés sízni.
Ez egy olyan hely, ahol csendet, nyugalmat találsz egy érintetlen téli világban; hatalmas hegyek árnyékában törheted be a szűz lejtőket.

Szia Schuht!

Én egy hete jöttem meg innen, a tapasztalataim a következők:
-A szálloda csodálatos helyen van, kevés ilyet találsz európában az biztos. A táj holdbéli, fenséges és lenyűgöző...
- A szobák ikább emlékeztetnek egy turistaszállóra, mint egy 3és fél csillagos szállodára. A mi szobánkban egy francia ágy és egy emeletes ágy volt, de sajnos pohár egy darab sem. A kiégett villanykörtét igaz azonnal ki tudtam cserélni a recepción... A harmadikon laktunk lift nem volt, ismétlem:3,5 csillagos szállodáról beszélünk.
-Az ellátás pocsék volt, csak azt nem szúrták el a konyhán amihez nem kellett főzés címén hozzányúlni,-tej, pékáru,felvágott és ilyenek- minden más borzasztó volt. Az önkiszolgáló részben, még egy rántotthúst sem voltak képesek rendesen megcsinálni.
-A felvonó most 9,30- 17-ig megy, ez az érkezés miatt fontos. Télen lehet hogy más a menetrend.
-Való igaz, hogy ez egy túraparadicsom. Ép ezért nem hiszem, hogy a sípályán tömeg lenne. A szállóban 69 szoba van ha jól emlékszem ez ugye vagy 280 ember. Ennyi a 21 km-es pályán elvész.
Oda fel nem túl sokan fognak szerintem menni, mert a környék tele van sokkal könnyebben megközelíthető és nagyobb pályával. A felvonóhoz a főúttól egy 17 km.es szepentin úton jutsz el a menetidő most 20-30 perc volt, ez télen nyilván jóval több.
A Rudolfshütte tökéletesen kielégíti egy pályaszállással támasztott elvárásokat ami az elhelyezkedést és megközelíthetőséget illeti.
A pályákról nem sokat tudok mondani, de úgy láttam, hogy átlagos nem túl széles piros pályákról van szó amik jó hosszan mennek le a kabinos felvonó közápállomásához.
Az uszodában nem voltam, így nem tudom milyen.
A felvonótól kb.: 70 métert kell menni egy folyosón a recepcióig.
Remélem segítettem. Kérdezz nyugodtan ha még érdekel valami, igyekszem válaszolni.

2 éve voltam itt. Ez egy kifejezetten túrasí központ, ennek megfelelően kevés pálya és felvonó van. Ha erre a környékre akarsz menni, akkor inkább Saalbach-Schmittenhöhe-Kaprun közül válassz.
A Rudolfshütte egy tökéletes pályaszállás, gyönyörű környezetben 2300m-en! Csak lifttel lehet feljutni (ki gondolta volna :))), ezért még zárás előtt, 4-ig meg kell érkezni.
A Rudolfshüttében, a belső falon mindenhol mászófalak vannak kialakítva - lépcsőzés helett a földszintről akár a szobádig is felmászhatsz. Ilyet se láttam még máshol :)