petib szerkesztőség által kiemelt fórum üzenetei

Sziasztok!

Csak néhány kiegészítés lacko_01 soraihoz.

Mi is a skilines-szal voltunk, viszont kocsival mentünk, és mivel 1800-on gyengébb minőségű apartmanban laktunk, nekünk az utazással együtt kb. 82000 Ft/fö -be került az út, úgy, hogy öten laktunk egy 6 személyes, eléggé leharcolt és nagyon kicsi apartmanban. Maga a ház egy hosszú, ingyenes, fedett parkoló felett van, innen lehet bemenni a lépcsőházakba, a legközelebbi pálya közvetlenül a parkoló kijáratánál van. A bolt is kb. 1 percnyire volt, biztosítva a minden reggeli friss baguette-ünket. Volt viszont egy dolog, amivel eddig még Franciaországban nem találkoztam (pedig elég sok helyen voltam már): bár volt az épületben sítároló, de az irodában nem adtak hozzá kulcsot, mondván, jobban tesszük, ha inkább felvisszük magunkkal a léceinket az erkélyre...

A pályákról lacko nagyjából mindent elmondott. Az állapotuk a nagy meleghez képest egész jó volt, a mi kedvencünk a Fée szektor volt, ahol a kék és piros pályák mellett leratrakolt fekete pályákon is le lehetett csúszni. De igazából akkor tudtuk csak értékelni az itteni hóhelyzetet, miután visszajöttünk Alpe d'Huez-ből, ami egy merő latyak volt. Brianconban kicsit jobb volt a helyzet, de ott is sokkal ramatyabb állapotban voltak a pályák, mint itt.

Összességében - hála a ragyogó időnek - nagyon jó hetet töltöttünk el, a márciusi nagy melegben a 3000 m feletti pályák miatt ideális választásnak bizonyult ez a terep.

És még valami: ha valaki kocsival megy, akkor érdemes egy kis kitérőt tenni a lenti víztározó felett lévő Mizoen faluba.

Sziasztok!
14 év után újra erre a síterepre szerveztük a szokásos sítúránkat. Ezúttal nem Risoulban, hanem Varsban, a Residence L'Eyssiná-ban laktunk. Ez 3-4 perces sétára van a pályától, és kb. 5 percnyire az élelmiszerbolttól.
Reggel a Sibieres nevű felvonóval lehet kezdeni a napot, érdemes egyet-kettőt csúszni a Sibieres és Zakopane nevű pályákon, aztán - ha nincs lezárva - az Escondus felvonó melletti Stade de Slalom Ubac-on.
Az első három nap felhős, havas volt, kedden egész nap szakadt a hó, szerdától viszont ragyogó napsütés, de igen hideg idő következett. A hóviszonyok ennek következtében tökéletesek voltak, a nagy havazás után két nappal a legtöbb pályát sikerült leratrakolni, de a szűzhavas hegyoldalak kedvelői is kiélhették magukat.
Egyik kedvencünk a Peynier szektor volt, ahol volt olyan délelőtt, amikor szinte üresek voltak a pályák. Nagy élmény egy lendülettel leszáguldani a csúcsról az alsó jojósig a két piros Peynier pályán.
Szintén kellemes volt az Olimpiai páya felső szakasza, az alsót viszont délutánra általában lesíelték.
A terep legmagasabb pontja a 2750 m magas Pic de Chabrieres, ahonnan egyrészt gyönyörű a kilátás, másrészt egy jó piros pálya vezet le a Clos Chardon felvonóig: ezzel is megéri egyszer-kétszer felmenni, igaz, ez egy lassú felvonó. (Egyébként ez a terep egyetlen hátránya: bár az elmúlt években sok fejlesztés történt, még így is elég sok a lassú felvonó, ami az olyan hidegben, amit mi fogtunk ki, elég kellemetlen lehet - a Mayt nevű felvonó például valósággal megfagyasztotta az embereket.)
A risoul-i részen nagyon jók a szélső - L'Homme de Pierre-ről levezető- pályák, a Peyrefolle-ról lejövő Cocq viszont rendszeresen kijegesedett. De ezeken kívül is sok jó kék és piros pályát lehet találni, aki pedig buckasízni szeret, az a kezeletlen fekete pályákon megteheti.
Mindent összevetve ár/érték arányban ez egy nagyon jó terep, mindenkinek tudom ajánlani.

Sziasztok!

Most érkeztünk haza Val d'Allos-ból, mindent összevetve kellemes élményekkel gazdagodva.
Kocsival utaztunk, este 9 órakor indultunk Bp-ről, és nem sokkal dél után érkeztünk Foux d'Allos-ba. A szállást még nem lehetett átvenni, így, kihasználva az akciós síbérlet adta lehetőséget (6 nap helyett 7-re volt érvényes) egyből a pályákra mentünk.

Sajnos - vagy szerencsére, ez nézőpont kérdése - a hét első felében szakadt a hó, ami a pályáknak jót tett, a látási viszonyoknak viszont nemigen kedvezett. A Val d'Allos-i terület egyik oldalán az Observatoire alatti pályák találhatók. Itt viszonylag sokan voltak, és az alsó pályák minősége gyorsan romlott, ezért itt inkább reggel érdemes csúszkálni.
A túloldalon több pálya van, ezek közül reggel még nagyon jó a Tetras nevű piros, illetve a Renards nevű kényelmes kék, de nem volt rossz a Tete de Vescal-ról levezető piros pálya sem. Ennek aljából lehet Pra Loup-ba két lassú ülős felvonóval átjutni, de megéri átmenni, mert szerintem ott még jobbak a pályák. Bemelegítésnek ajánlom a Marmottes nevű kéket, de nagyon jó volt a hosszú Olympique vagy a Loups. A probléma csak az volt, hogy a pályák alja dél körül már kissé latyakos volt, de ez március közepén nem meglepő.
A visszafelé vezető út nem ideális, mivel az Agneliers felvonó tetejétől egy pirosnak jelzett, valójában zöld szekérút vezet le, ezt a szakaszt az utolsó napon inkább "levonózva" tettük meg. Az utolsó napon feljutottunk a Tete de Sestriere-re: innen az egyik oldalon két fekete pálya indul visszafelé, ami a gyakorlatban a nagy völgykatlanban való szűzhavazást jelentette, a másik oldalon pedig a Sources du Verdon nevű hosszú piros pályán jutottunk vissza Foux d'Allos-ba.

Kétszer is átkocsiztunk Le Seignus-ba (de síbusszal is át lehet jutni). Itt valóban szinte kihalt pályák fogadtak, és a Le Gros Tapy-ról levezető Valcibiere számomra minden idők egyik legjobb piros pályája volt. Hazafelé lekanyarodtunk a kocsival mintegy 10 percnyire lévő festői Colmars nevú kisvárosba, ezt a helyet mindenkinek tudom ajánlani.

A szállásról röviden: Balcons du Soleil, a falu szélén. Reggel mintegy 300 m-t kell gyalogolni a pályákig, vagy figyelni, mikor jön a síbusz. Visszafelé az Allos hágóra vezető műúton egészen a ház hátuljáig lehetett lesíelni.
A szállás a szokásos francia stílus: kicsi, de jól felszerelt apartmanunk volt. Többször is igénybe vettük a szabadtéri, 29 fokos kis (kb. 8*4 m-es) medencét, ami egy kis lazításra mindenképpen jó. Meglepően gyors volt a szobaleadás: nem kellett előre időpontot megbeszélni, hanem a takarítás után leadtuk a kulcsot a recepción, és kevesebb, mint 10 perc múlva már vissza is kaptuk a kauciót.

Hazafelé két helyen álltunk meg: még Nizza előtt Entrevaux-ban, amely egy kicsi, fallal körülvett középkori kisváros, és az olasz határ előtt Menton-ban, ez egy hangulatos, mediterrán település, ahol már kora nyári melegben lehetett korzózni a tengerparton.

Összességében egy kellemes, a méretéhez képest rendkívül olcsó terepet ismertem meg, amely akár kiváló is lehet, ha a liftrendszert tovább korszerűsítik.

Egy hetet töltöttünk La Clusaz-ban, és mivel az Aravis bérlet érvényes volt Grand Bornand-ra is, a hat napból hármat itt síeltünk.

Az általános hóhiány itt is meglátszott, de kevésbé, mint a szomszédos La Clusaz terepén, itt a pályák mintegy 90%-a nyitva volt. A - bérlettel ingyenes - síbusz a Le Rosay kabinos aljába érkezik, és délután egy kellemes piros pályán lehet ide visszacsúszni. A terep egyik központi része a Vallée du Maroly, ahonnan három ülős felvonó is indul. Ezek közül a Le Maroly az egyetlen gyors, és a tetejéről levezető piros pályák nagyon jók voltak.

Egy másik felvonó a terep legszebb pontjára (Les Terres Rouges) visz, ahol az étterem ideális találkozóhely lehet. Innen lehet lejutni egy hátsó völgybe, ahol egy kis templom mellett az asztaloknál akár piknikezni is lehet.

Elvileg klassz hely a központi, 2100 m-es csúcs (Mont Lachat), azonban az innen levezető Piste 2000 nevű pálya eléggé ki volt jegesedve, a másik (Les Lanches) pedig emellett még köves is volt, így ezt a helyet inkább elkerültük.

Ami még jó volt: a Le Chatelet nevű ülős melletti két piros pálya, amin szinte senki sem volt. Ennek oka az, hogy ez a felvonó elég lassú, mellette egy gyorsabb, a La Floria üzemel, ez azonban jóval feljebb visz.

Ahhoz képest, hogy ez a terep nem fekszik túl magasan, és hogy majdnem egy hónapja nem esett hó, meglepően jót lehetett síelni, és - La Clusaz-val együtt - egy hetet érdemes erre a területre szánni, pláne ha a hóviszonyok jobbak az ideinél.

Most érkeztünk haza La Clusaz-ból, szállásunk a Merdassier-hágónál, a L'Etale nevű helyen volt.
Az apartmanházak a domboldalon helyezkednek el, a boltok pedig lent, a felvonók lábánál vannak, így a reggeli baguette vásárlás kocsi nélkül kicsit időigényes. Itt a szállás kb. feleannyiba kerül, mint La Clusaz-ban, viszont aki esti bulikra vágyik, az inkább válassza az egyébként hangulatos városkát.

Az idei általános hóhiány meglátszott a pályákon, de azért lehetett jókat síelni. A mi oldalunkon hóágyúzott kék pályák vezettek le, a domb túloldalán (Domaine de La Croix Fry) pedig néhány jó, bár rövid piros péálya is volt, ráadásul itt az ülős felvonó 1/4 6-ig járt, pedig még csak január vége volt!

A síterep legjobb része kétségkívül a Massif de Balme területe. Itt a kedvencünk a Torchére nevű húzós felvonó két oldalán lévő két lendületes piros pálya volt, de nem rossz a Col de Balme felvonó tetejéről levezető két piros pálya sem, és ide már csak a panoráma miatt is érdemes felmenni.

Sajnos az ülős felvonók többsége elég lassú, üdítő kivétel a Telemix Etale, ahonnan - ha edzés miatt nincs lezárva - egy nagyon jó piros pálya jön le.

A terep nagy előnye, hogy az Aravis bérlet - ami csak kicsivel kerül többe, mint a La Clusaz-i - érvényes a szomszédos Grand Bornand 90 km-es pályarendszerére is. A két hely között fél óránként közlekedik az ingyenes síbusz, az út mindössze 15 percig tart, amihez hozzá kell adni a La Clusaz-i felvonók aljától a buszmegállóig tartó 3-4 percnyi gyaloglást. Így, a két terep együtt igen változatos síelést tesz lehetővé. És még valami: ez volt az a hely, ahol egy hét alatt rajtunk kívül egyetlen magyarral sem találkoztunk.

Sziasztok!

Márc. 13-20 között egy hetet töltöttünk el Auronban a Skinet szervezésében. Négyen utaztunk kocsival, az út odafelé 13 és fél óra volt, vissza 15 (mivel beletettünk egy Monte Carlo-i kitérőt, valamint megálltunk egy gyönyörű olasz kisvárosban, Cervo-ban).

Szállásunk a Residence St.Etienne, a húzós felvonótól kb. 2 percnyire volt. A szállás a szokásos francia színvonal, viszont hatalmas balkonnal rendelkeztünk, szép kilátással a hegyekre. Magyar szót egész héten nem hallottunk, régiónkat egy cseh buszos csoport képviselte rajtunk kívül. A szállástól két percnyire van egy nagyobb bolt (ami sajnos vasárnap du. és hétfőn egész nap zárva van), ahol friss meleg kenyeret is lehet kapni, de nem sokkal messzebb van egy pékség is.

Az idővel hatalmas szerencsénk volt: 6 napig ragyogó napsütés, kiváló hóviszonyokkal, jól karbantartott pályákkal, csupán az utolsó nap délután volt kásásodás.

A pályákról: a teljesen kezdők a kabinos középső állomásánál kedvükre gyakorolhatnak zöld, és könnyű kék pályákon. A haldók számára is van elég piros pálya, az egyik kedvencünk a Blainon nevű gyors felvonó melletti Colombier (itt a pálya fele a versenyzőké, de így is elég széles a száguldáshoz). Továbbhaladva nagyon jó a Clavalet a Combe Armand (itt a húzós felvonó 16:40-ig járt) és a Fournet is. Meglepő módon sok fekete pályát ratrakoltak, így kiváló volt az Olympique, a Croix teteje, a Roche Igliere pedig már inkább kékespirosnak számított. A buckamenetet kedvelők - az off-road lehetőségeken kívül - a Face és a Cables pályán gyakorolhatnak.
Kipróbáltuk a - térkép alapján misztikus ködbe vesző - Puy nevű pályát is: egyszer át kell menni a műúton, de aztán a húzós felvonó parkolójáig le lehetett csúszni.

Két negatívum: egyrészt a központban az Adret nevű ülős felvonó csak hétvégén járt, így - mivel a nagy kabinos liftet inkább elkerültük - sokszor kellett végigcsúszni a Traverse nevű lassú kék úton, másrészt a Melezes nevű piros pálya szinte mindig le volt zárva a versenyzők számára. Ja, és a Chalvet nevű lassú ülős is csak hétvégén üzemelt, de ez nem volt különösebb probléma.

A Mercantour síbérlet kb. 10 Euróval drágább a helyi bérletnél, és érvényes a szomszédos Isolára is: mi kétszer is átmentünk, és ott is nagyon jókat lehetett síelni, én nem nagyok tudnék választani a két terep között.

Mindent egybevetve nagyon klassz hetet töltöttünk el, két jó terep ennyi pénzért mindenképpen jó választás volt.

Sziasztok!

Évekkel eezelőtt kétszer is voltam ezen a síterepen, amely nálam a rangsorban az első néhány francia síterep között szerepel.
Első alkalommal Les Carroz-ban, másodszor Morillon-ban laktunk, ez utóbbi hely hátránya az volt, hogy a kabinos felvonóval kellett lemenni a városba, ha nagyobb bevásárlást akartunk (de pékség volt fent is).
A síterep központja Flaine, innen érhetők el a Les Grandes Platieres széles piros pályái, nagyon jó pl. a kabinos tetejétől induló Faust nevű pálya. Titkos kedvencünk azonban nem ez, hanem a kissé kieső Grand Grenier és Aujon nevű húzós felvonók melletti piros és kék pályák voltak, ahol a népsűrűség jóval kisebb volt. De nagyon kellemesek a Samoens-i rész piros pályái is.
A Les Carroz-i alsó pályán kipróbáltuk az esti síelést is (arra sajnos már nem emlékszem, hogy ezért kellett-e külön fizetni).
Aki egzotikumra vágyik induljon el a hosszú szerpentinen Sixt felé: ott szinte kihalt pályák várják a túrázókat. Igaz viszont, hogy innen csak síbusszal lehet visszajutni, ráadásul késő délután ezért már fizetni is kell (addig vannak ingyenes jératok).
A síterep talán egyetlen hibája, hogy az egyes szektorokat összekötő utak sokszor zsúfoltak (pl. Dolomie), hamar kibuckásodnak, de ennek ellenére egy próbát szerintem mindenképpen megér ez a síterep.

Sziasztok!

Ezt a kevéssé ismert síterepet egyetlen gerinc választja el a St.Gervais-i pályáktól, és mivel az Evasion Mt.Blanc bérlet érvényes rá, érdemes egyszer átmenni.
Mi kocsival voltunk, de úgy tudom, síbusz is közlekedik a két település között.
Ne ijedjetek meg a lent lévő tömeg láttán, miután feljutottunk a kabinossal a Signal nevű központba a tömeg gyorsan szétoszlott a széles, jól ápolt pályákon, ahol rengeteg piros pályán nyílik lehetőség a száguldásra vagy éppen a technika csiszolására.
A terepet egy gerinc osztja két részre, így a nap minden szakában lehet napsütötte pályákat találni. A gerincen van a terep legnépszerűbb étterme, ahonnan gyönyörű a rálátás a Mt.Blanc tömbjére.
A gerincről a Belleville felé eső oldalon a Choton és a Plan nevű húzós felvonók mellett több igen jó, sokszor szinte teljesen kihalt kék és piros pályán lehet síelni, viszont a Hauteluce-i kabinos tetejétől levezető pálya délre szinte mindig kijegesedett.
Egy helyről nem tudok beszámolni: a Veleray nevű húzós felvonóhoz tartozó fekete pályáról, ide valahogy soha nem jutottunk el, ellenben a buckákat kevésbé kedvelőknek bátran ajánlhatom a Grevettaz nevű - meglepő módon ratrakolt - fekete pályát.
Ha van rá idő hazafelé még érdemes megnézni a falu kis templomát, hálás fotótéma háttérben a hegyekkel.
Összefoglalva: aki teheti, szánjon rá legalább egy napot erre a terepre, szerintem megéri!

Sziasztok!

Kétszer is volt szerencsém az Evasion Mt.Blanc síterepén síelni, mindkét alkalommal St.Gervais-ben laktunk a felvonó aljánál lévő nagy apartmanházban. És ha már itt voltunk mindkétszer kihasználtuk, hogy a bérletünk érvényes nemcsak a Mt.Blanc Tramway-re, hanem Les Houches síterepére is.
Már maga az is élmény, ahogy a kis fogaskerekű mintegy 45 perc alatt feldöcög Les Houches-ba, ahol közvetlenül a sípályák szélén szállunk ki.
A síterep Chamonix fölött a Mt.Blanc árnyékában van, ennek megfelelően gyönyörű panorámával a környező 4000-es csúcsokra. A leghíresebb pálya a Kandahar nevű fekete lesiklópálya, ha jól tudom, itt rendezik a Chamonix-i VK futamokat. Emiatt persze sokszor le is van zárva, de igazából nekem akkor sem okozott túl nagy élményt, mikor le lehetett csúszni rajta, ugyanis rettentően ki volt jegesedve. Sokkal kellemesebbek voltak a terep középső részén lévő piros pályák, ezek közül is talán a legjobb volt a Plancerts, amelynek elején az ellenség megtévesztésére kiraktak egy táblát, hogy csak "nagyon jó síelőknek". Ne higgyetek neki, én is simám lementem :)
Visszafelé érdemes a végállomáson felszállni a villamosra, mert a középső állomásnál sokan szoktak várakozni. Az indulásig pedig gyorsan lehet pörögni még párat a Grands-Bois nevű jojóssal, nekem főleg a Stade Grands-Bois nevű rövid, de lendületes pálya tetszett.
Összefoglalva: annak aki St.Gervais-ben síel érdemes egy napot rászánnia erre a külön pénzbe nem kerülő kirándulásra.

Sziasztok!

Pár éve Valloire-ból mentünk át egy napra Les Karellis-be, a síbérletre akkor 10 Eurót kellett ráfizetni.
Ez a síterep jóval nyugodtabb, kevésbé zsúfolt, mint Valloire, és a pályákat egy nap alatt be lehetett síelni. A Les Karellis-i részen van néhány igen jó piros pálya, érdemes sorban kipróbálni őket. A Téte d'Albiez csúcsról - ahonnan nevéhez méltón látszik a szomszédos Albiez-Montrond síterepe - egy elég nehéz, buckás fekete pályán is (Enfers) le lehet csúszni. A szomszédos Ponte des Chaudannes nevű csúcsról lehet átsíelni a síterep Albanne-i oldalára, amely egyetlen nagy katlan kényelmes kék pályákkal. Innen érdemes lecsúszni Albanne-ba, amely egy igen hangulatos kis falu, havas időben a fotósok kedvükre élvezkedhetnek. Innen egy erdei zöld szekérúton, a szép környezetben fekvő Lac de Pramol mellett lehet visszatérni Les Karellis-be. Szerintem egy egynapos kirándulást mindenképpen megért ez a kevéssé ismert terep.

Sziasztok!

Egy hetet töltöttünk el Val Cenis-ben, és egy napra négyen egy kocsival átmentünk Aussois-ba. Az út kb. 15 perc volt, a kiegészítő napijegy 12.50-be került.
Aussois Val Cenis-hez képest a völgy másik oldalán fekszik, így itt napsütötte pályák fogadtak már reggel is. A terepen túl nehéz pályák nincsenek (amikor ott voltunk a Balmes nevű fekete le volt zárva), a piros pályák szélesek, tömeg egyáltalán nincs. Nem túl hosszú, de igen lendületes a 2750 m-es csúcsról lejövő Fournache nevű pálya, de jó a Bellecote is, valamint a Plan Sec húzós melletti pályák is élvezhetők.
A terep központjában két étterem is van tűrhető árakkal (a forralt bor 2.50-be került).
Mindent összevetve ez egy egy nap alatt bőven besíelhető kellemes kis terep, ami mindenképpen megérte a látogatást.

Sziasztok!

Most jöttünk haza Val Cenis-ből, ahol egy nagyon jól sikerült hetet tötltöttünk el. Az utat a SkiNet szervezte, a csoport fele egyénileg, a másik fele busszal utazott, kivételesen igen kényelmesen, mivel a Unitravel-es buszon - ahova betársultunk - sok üres hely volt.
Szombat kora délután érkeztünk Termignonba, ahol a szállásunk közvetlenül a pályák aljában volt. A szállás francia viszonylatban egész jó volt, ingyenes szauna- és medencehasználattal.
Az első kellemes meglepetés akkor ért, mikor du. 2-kor átvettük a csoport számára előre összekészített bérleteket, és közölték, hogy már aznap 3-tól érvényesek, így gyorsan ki is próbáltuk a termignon-i pályákat. Ezek igen-igen kellemesek, jól karbantartott, széles pirosak, igen kevés emberrel.
A középhaladók számára a Val Cenis-i részen is sok kellemes piros pálya van, gyorsan lehet pörögni pl. a Solert nevű felvonóval, és szép időben mindenképpen érdemes felmenni a Met ülőssel - egyrészt gyönyörű a panoráma, másrészt egy jó piros és egy ratrakolt(!) fekete pálya vezet le onnan (no meg egy kék is). Igaz viszont, hogy a profik nem túl sok fekete pálya közül válogathatnak.
Annak ellenére jó hetet töltöttünk el, hogy nagyon hideg, szeles időt fogtunk ki, nem egyszer percekre leállították pl. a Ramasse nevű ülőst a nagy szél miatt.
És még egy előny: akinek nem elég egy hétre ez a síterep, az 12.50 Euróért átmehet a szomszédos terepekre is (pl. síbusszal Bonneval-ba - ha érdekel valakit szívesen írok arról is - vagy kocsival a közeli Aussois terepére), esetleg kicsit drágábban Orelle-be, ahonnan Val Thorens és a 3 völgy pályái érhetők el.