Értékelés: Zermatt

Sziasztok!

Egy hetet töltöttünk az olasz Aosta völgyben, ebből 3 napon átmentünk Zermattba. Egész héten gyönyörű napsütéses idő volt, a napot odaszegezték az égre. Csak az egyik délután volt fátyolfelhős, de a szűrt napfény így is átjött rajta. 360 fokban végig csodálatos kilátás. Dufour Spitz, Lyskamm, Castor, Pollux, Breithorn, Matterhorn 4000-esek körben, hát már ezért is megéri ide eljönni akár nyáron is.
Az első napon 9-re értünk föl a Plateau Rosa-ra, a határra, innen jártuk be a Zermatti rész olasz oldalhoz legközelebb eső harmadát.(Matterhorn Glacier Paradise, Trockener Steg, Schwarzsee, Furgstattel,Furi, Zermatt.)Mondhatjuk, hogy gyakorlatilag minden pályát bejártunk ezen a részen.
A pályák kifogástalanok voltak, kellő mennyiségű hó volt, szépen ratrakoltak, a felső pályák még délután is szinte teljesen simák voltak, szuper nagy íveket lehetett húzni rajtuk 1000-el még ekkor is. A legfölső két csákányos melletti pályákon még 4-kor is találtam ratraknyomot.
Nem voltak sokan, sorban nem álltunk 1 percet sem, kivéve egyszer 11 óra körül a Klein Matterhornra vivő kabinosnál, kb. negyed órát.
Reggel és késő délután itt sem volt sor.
Mivel szuper idő volt és délutánra eléggé fölmelegedett (Reggelente 0,-5 fok, délutánra +15 fok körül a völgyekben),a kb. 2300 m alatti pályákon ún. tavaszi, kásás hó alakult ki, több helyen összetorlódva. Ez sokaknak gondot okozott, volt aki lecsatolta a lécét. Egyébként is elmondható, hogy meglepően sok volt a kezdő, vagy gyenge tudású síelő, félmilliós cuccokban, csetlettek- botlottak a pályákon. Amit még szintén megfigyeltem, hogy az átlagéletkor jóval magasabb mint az általam eddig látogatott síterepeken - valószínűleg az árfekvéssel van összefüggésben-, ebből kifolyólag igen kevés snowboardossal találkoztunk. A 25 év alatti korosztály képviselői nem nagyon képviseltették magukat.
5-re értünk le Cerviniába.

A második napon szintén 9-re értünk fül a P.R-ra.
Innen a Furi-Riffelberg-Gornergrat-Gant-Rothorn-Pantrullarve-Blauherd-Pantrullarve-Rothorn-Gant-Hohtalli-Riffelalp-Gornergrat-Riffelbeg-Gifthittli-Furi-Klein Matterhorn útvonalat jártuk be. A pályák itt is tökéletesek, a tapasztalatok ugyanazok mint az előző napon.
5 előtt nem sokkal értünk vissza Cerviniába.

A 3. napon a P.R-ról lesíeltünk Zermattba. Fél 10-re odaértünk.
Ott a felvonó aljánál taláható depóban átöltöztünk, otthagytuk a sícuccainkat, és félnapos városnézésre indultunk Zermattba. Du. 2 körül indultunk vissza a Klein Matterhornra, itt megnéztük, a Gleccser barlangot, lenyűgöző volt, ez egy természetes gleccserszakadék belseje, járatokkal, termekkel, fantasztikus képződményekkel, faragott szobrokkal, és egy olyan jégcsúszda is van benne, mint a Jégkorszak 1.- ben.
Hát persze, hogy kipróbáltuk többször is. Tapasztalatok ua. mint az előző napokban, no problem.
Ja egy érdekesség: a felvonók aljában papírzsebkendő adagolók vannak, a megfelelő szemetessel persze.

Az árakról :
A bérletet Cerviniában vettük, a 3 napos nemzetközi bérlet 140 ojró volt fejenként. Nem olcsó de ezért 350 km kiváló és kiválóan karbantartott pályát síelhetsz be 1524-3883 m-ig.( és itt nem úgy mérik a pályakm-t, hogy ha a fenyőt a másik oldalról kerülöd az már másik pályának számít)
Az étel nagyon drága, a hegyen lévő éttermekben 20 frank alatt nem nagyon van fogás, komolyabb pizza 30.- azt hittem kiesik a szemem. Na ezeken a helyeken még itt sem voltak sokan. Mikor benéztünk ezekbe a menő éttermekbe a rizsparókás pincér már ugrott is ránk, alig tudtunk kiszbadulni.
A Trockener Steg-en van egy elég jó önkiszolgáló étterem, ez olcsóbb, de még így is egy szendvics pl.: 7,- egy sör vagy energiaital 6.- egy tükörtojás baconnal, krumplival 19.- frankba kerül.
Szóval kaját jobb ha visz az ember mert ez már a szemtelenül drága kategória. Euróval mindenhol tudtunk fizetni, kp-vel és kártyával egyaránt.

Szállást semmiképp nem Zermattban foglalnék.
Aránytalanul drága, ráadásul nehezebb oda jutni( Taschba), plusz még Tasch-ból húzhatod a gúnyádat a hátadon vonattal, majd a vasútállomásról még taxival a szállásra.( melyek nagy része nem pályaszállás)
Olasz oldalon a Cervinia-i völgyben sok olcsóbb szállást lehet találni, Breuil-Cerviniában egy 2 fős apartman, pályaszállás, ellátás nélkül, csillagtól függően 550-900 EUR, míg lejjeb a völgyben a pálya 20 km-es körzetében már 100 000 forinttól lehet találni ugyanezt 1 hétre.Az egész völgy 27 km hosszú,és a völgy aljáig autópálya van Budapaesttől. Mi konkrétan Antey St. Andréban laktunk, a Resindence Bellevue-ban egy 2,5 csillagos apartmahnotelben, ez 17 km Cerviniától, 8 km Valtournenche-től, mindkét faluból elérhető Svájc max. 3/4 óra alatt.

3 éve nézegettem, szerveztem ezt az utat, végre összejött, összeségében a 3 napot csillagos ötösre értékelem, megkaptuk azt amit vártunk, jóval többet is.

Baromi jó hely baromi szép hely, de siörült turistáknak nem ajánlanám.

Ajánlom:
freeridosknak,
sznoboknak,
olyanoknak, akik elcsúszkálnak és közben szeretnek gyönyörködni a táj szépségében, illetve azoknak, akik elfogadják, hogy nem minden pálya tökéletes.


Nem ajánlom azoknak:
akik megnézik mi mennyibe kerül, mert itt minden kurva sokba,
akik nem szeretik, hogy vannak vékony pályák (nem is kevés),
nem egyszerű a feljutás mi 1,5 órára saccoltuk!
Akik nincsenek tisztában a lavinával és gletsher hasadékokkal, mert ők ott hagyják a fogukat.

Első két nap off-piste sieltünk a Matterhorn alatti gletsher szélén baromi jóminőségű, hó, de az eléjén minden menetben kb 100-200 m szintkülönbséget kellett mászni, ami ebben a magasságban nem annyira egyszerű 3-4 alkalommal plusz 1500 méternyi szintkülönbség a lábban és az ABS hátizsák is jó nehéz, Második nap pár menet az elöző napi helyen majd a Kis-Matterhornról szintén off-piste, de ez már erősen napsütötte volt, illetve sikerült a kék gletsher jégre tévedni, ami nem annyira kellemes ez csak a magasság megszokására tettük, mert másnap érkeztek a többiek és hogy felhőtlenül röhögjük ki öket a magasságból eredő tüneteiken.
Harmadiknap heli sielés, a svájci guide majdnem 3/4 órát késett a heliportból, de leglább a helikopterek jövés menése szórakoztatott minkett. Megtudtuk, hogy a 80-as években napi 200-an!! helisieltek itt! Aznap csak kb 20 ember lehetett. Mivel nem volt sok hó, illetve nagyon meleg volt, ezért csak a Dufourspitz ról való lesielés maradt, ami 4300-ről 1600-ot jelentett (nem teljesen a csúcsra tettek le minket) Innen csodálatos tájban lesielés a Monte Rosa menedékházhoz ami úgy 2800 -en lehet emlékeim szerint, ez kb 1 órás sielés volt. A menedékház Svájc büszkesége. Itt pezsgőzni szerettünk volna hiszen társünk kerek szülinapot ült, de közölték, hogy pezsgő nincs. Így hát egy üveg borral beértük, nagy dúzogva, miközben egy igen látványos por lavina zúdult el feletünk, melletünk elterülő gletshere. Ilyet utoljára a Monte Rosa másik oldalán láttam Alagnában. Majd jött a si safari le a gletsheren kisebb furcsa UV kék-zöld színekben pompázó olvadék tavak közt, illetve keresztül sieltünk egy jégbarlangon is! Majd egy kissé technikásabb szakasz következett a patak szurdokában ahol a hatalmas köveket illetve a zubogó patakot kerülgettük, mig nem el nem értük a pálya rendszert, ahol a Guide a már lefoglat asztalnál megebédelt velünk a gyönyörű tájban gyönyörködve.
Utolsó napra úgy gondoltuk bérelünk egy guidot és off-pistezünk vele egy kicsit, hátha ismer jó utvonalakat. Az első két menetben erősen szívtuk a fogunkat, hogy zeért pénzt kiadni teljesen felesleges volt, de guide felismerte, hogy ezzel mi nem vagyunk elégedetek, illetve viszonylag urai vagyunk a léceinknek ( a csapat tagja volt egy volt vb résztvevő illetve egy freeride bajnok - jómagam, míg a többiek is jó és biztos sielöknek mondhatóak). Tehát elvitt minket egyre izgalmassabb helyekre, már megállni sem hagyott minket és ha leérkeztünk egy lifthez akkor 2 másodpercen belül már hajtott is minket tovább. Elvezetett minkett egy szakaszra, ahol nagyon elégedett volt magával és kérdezte, hogy hol lehet a többi guide és igaza is volt mesés kilátás, mesés hó!! Még a guidunk is elkezdett sziklákról ugrálni illetve különböző kunsztokat bemutatni látva a lelkesedésünket, illetve a kisebb kunstjaikat, mint szikla ugrások, avagy a fújt hóperemen slidolás. A menet végén közöltül, hogy menni kell, mert megy a repülője a csapat egy részének a Guide megkérdezte, hogy mikkor is megy hát közölték, hogy 8 kor a Guide röhögött egyet és közölte, hogy akkor nincs kecmec, mert még megyünk egy menetett, ami az év egyik legszebb és legjobb menete volt tökéletes sezon zárás!!!

Zermatt megér egy misét, egy kicsit sok pénzért, így azt számolni nem szabad csak nyelni egyet az elején. Sznoboknak ajánlani tudjuk a Michelin csillagos hüttét, bár idő jó előre asztalt kell foglalni, az meg egy kicsit víces sieléskor előre tudni, hogy 3 nap vagy 2 hét múlva mikkor is fogunk megéhezni, de ezek már csak ilyen dolgok, de a iszonyú hosszú lifteken (kb 2500 m szintkülönbséget tesz meg) nagyon békésen el lehet szendvicsezni, hogy kicsit olcsósítjuk a helyet :-)

Sziasztok, itt vagyok!

Bocsi, hogy nem jeleztem vissza azonnal, de szinte haza sem értem, és indultam vissza Olaszországba, aztán meg Ausztriába, és most van egy szusszanásnyi időm, hogy megírjam a beszámolómat, íme:

Vegyes érzelmek keringnek bennem ennek a csodálatos helynek kapcsán. A hely csodaszép, a szállás kiváló, az emberek nagyon kedvesek, a pályák; mindenféle megtalálható belőlük.
Az utazás kapcsán meg kell említenem, hogy az általam választott Furka alagutas vasutazás nem volt rossz választás, mert a 30CHF-ot simán megérte egy kis pihenés a vonaton a hosszú út vége felé, csak nem ajánlom turnus váltáskor (szombat du.) mert mi 2 óra hosszát várakoztunk, mire feljutottunk rá.
A Monte Rosa apartmanház kiváló, egy szavunk sem lehet rá. Mélygarázs a házak alatt, uszoda, szauna, internet, ping-pong, stb. a vasútállomás pár méterre a háztól, reggel 7 induló, délután 3 érkező vonattal.

Ami számomra borzasztó volt, az a hegyre való feljutás. A háztól kb. 12perc volt a vasutazás, persze azt nem számolom, hogy ott is várakozol, na nem azért mert késik a vonat, hiszen svájci pontossággal másodpercre pontosan érkezik, hanem mert illik idejében kiérni. :)
Onnan vagy vársz a Gornergrat fogaskerekűre, aminek további kb. 20perc a menetideje, ha az expresszel mész, ami nem áll meg csak a csúcson, de lehet 35-40perc is, ha azzal mész ami minden állomáson megáll.

Persze Zermattból mehetsz a metroval is, ami bevisz a Sunnegga-ra, de oda is el kell sétálni vagy síbuszra szállva utazni. Nekem ezek a pályák kevésbé jöttek be.
Az én tapasztalatom, hogy a térkép bal oldalán lévő pályák inkább keskenyek, és mivel nem volt minden nap kezdésre megcsinálva, így sokszor buckásak is. A 2-esből nyíló 3-as "pályát" csak mazohistáknak javaslom, mert még síútnak sem merném nevezni, max. síutcácskának, mert olyan keskeny, hogy ketten csak óvatosan fértek el egymás mellett, és az aljában már a kirándulók jönnek szemben. :)

A másik megoldás, hogy síbuszra szállsz, amire szintén várakozni kell, utána pedig felpréselődni, majd kb 8-10perc menetidő után beállhatsz a sorba (ismét várakozás), ami a Matternhorn glacier paradise nevű csúcs irányába visz kb 4 megállóval a Trockner Steg-ig.
Innen célszerű tovább menni a kis Matternhornra a nagy (kb. 120 fős) kabinnal, csak erre is egy jó fél óra a várakozási idő a reggeli csúcsban.
Ha ide felértél, akkor már minden happy. Csodaszép kilátás, tökéletes pályák várnak, széles, megfelelően kezelt minőségben. Ez feledteti a körülményes feljutást, mert olyat kapsz, amit talán sehol máshol nem tapasztaltam még eddig. Őszintén szólva, számomra ez volt a rendszer legjobb része, de ez inkább már az olasz oldal...

Összességében, egy tökéletes hely, komoly pályarendszer, csak a hegyre kell születni! :)

Sziasztok!

A hosszú hétvégét a párommal Zermatt pályáin töltöttük. Vegyes érzelmekkel tértünk haza. Egyrészt a hely szépsége magával ragadja az embert egyből. Egy élmény a Gornergrat felé vonatozni, a csúcsról (3883m) (ahol nem mellesleg megkértem a párom kezét:) letekinteni a környező 2-3000 méter magas (alacsony) hegyekre :)
Igen finom fondue-t és röstit ettünk, a hegyen a hó és a pályák állapota szinte kíváló... De
Ami nem tetszett, hogy vasárnap csak a gornergrati és ganti rész volt nyitva, a többi pálya a nagy szél miatt zárva volt (bár ez egy gleccser terepen nem meglepő). Itt viszont a pályák állapota hagyott maga után kívánni valót. Mivel mi boardozunk, a gornergrati pályák keskenysége (néhol csak 2-3 m) nem igazán kedvezett nekünk, glacier paradise pályák zártsága miatt itt hatalmas tömeg volt. Itt nem túl sok hó volt, mert a pályákon már a délelőtti órákban is mohacsomók és kisebb-nagyobb kavicsok voltak. A meredekebb részeken du. 2 felé már erőteljes buckásodás vette kezdetét. A felvonóknál viszonylag keveset kellett várni, kivétel ez alól a ganti óriás kabinos, ahol nem volt kellemes a 30 perces várakozás a 40-50 km/h-s szélben. Viszont az iglu falu nagyon hangulatos és isteni finom a fondue (az árát ne is akarjátok tudni...).
Szerencsére hétfőre megkegyelmeztek nekünk az istenek és gyönyörű időt varázsoltak az egész (svájci) terepre. (az olaszoknak nem volt szerencséjük) gondoltuk, hogy egyből a csúcs meghódítására indulunk, aztán a trockener steg-i nagy kabinosnál megakadt a lendület, 1 óra 10 percet vártunk a beszállásra! (+ negyed óra az út felfelé) Azért csak feljutottunk a csúcsra, a kilátóból olyan panoráma tárul az ember szeme elé, hogy... (azt látni kell:) A fenti pályák már barátságosak voltak (snowboardos szemmel nézve), jól kezeltek, szélesek, a tömeg eloszlott rendesen (és kavicsok sem voltak...). Bár a délutáni órákban furggsattel-i felvonó tetjén az indulásnál volt egy meredekebb rész, ami rendesen buckásodott.
A liftek zárás után (értsd: a kiírt utolsó kontrollfahrt időpont után) fél órával még simán üzemeltek, tele emberekkel minden irányban. Sajnos a talabfahrt itt sincs a helyzet magaslatán, board-al küzdelem lejutni, de még a síelők is megszenvedtek néhány nagyobb emelkedőn. Illetve a lenti részeken (1900m alatt) eléggé kásás volt az állapota.

Összességében jól éreztük magunkat, nagyon szép terep, de nem ez lett a kedvencünk (az még mindíg Hintertux).
A szállásunk Täsch falujában volt a vasútállomás melett (hotel täscherhof), de egyáltalán nem volt zavaró az este 11-ig tartó vonatforgalom. Egyébként ezt a szállást ajánlom bátran, nem túl drága (helyi viszonylatban), szép tiszta, tágas szobánk volt, hatalmas káddal, elméletileg lett volna internet is, de a gyenge jel miatt nem tudtunk kapcsolódni. Viszont szó nélkül ideadták 2 órára a pezsgőfürdő helyiséget, bekészített pezsgővel (általam vitt d.p.), eperrel, virágcsokorral, gyertyával, kellemes zenével (az epret és a virágot term. ki kellett fizetni).
Lehet, hogy még egyszer majd visszatérünk öregkorunkban nosztalgiázni...

Sziasztok!
Az igazság az, hogy bár nem idén és nem is tavaly, hanem azelőtt voltunk Zermattban, viszont van egy-két dolog amit akkor elfelejtettem leírni, aztán úgy gondoltam, hogy most ilyen jobb később, mint soha alapon megírom.
Amolyan ajánlónak, ismertetőnek szánnám, hátha segít azoknak, akik még nem jártak erre. (Természetesen abszolút szubjektív lesz. :) )
Kezdeném az utazással: Úgy terveztük, hogy késő este indulunk és másnap dél körül már ott is leszünk, körbenézünk stb. A térkép alapján az útvonal a következőképpen volt betervezve: München felé az autópályán, utána Lindau felé az E54-en, határátlépés a Bódeni-tónál, majd mivel az útvonaltervező legrövidebbenk Chur felé mutatta az utat, így arrafelé vettük az irányt. Chur után egy főútnak nevezett hegyi út váltja fel az autópályát. A hegyek errefelé már gyönyörűek, de a cél még messze volt. Az érdekes az volt, hogy ahogyan közeledtünk az Oberalppass felé (az út legnagyobb hágója a térkép szerint), úgy fogytak el az autók. Az elején még hatalmas forgalom volt, aztán mikor már a Mustérnak nevezett hegyi falut is elhagytuk, akkor már szinte senki nem volt arra rajtunk kívül. A táj egyre szebb volt, a vasút végig követett minket a völgyben, néha igen érdekes volt látni, hogy az a vasúti sín, ami előbb még lenn volt a völgy mélyében, az egyszer csak megjelenik a hegyoldalban mellettünk. Akkor még abszolút nem is értettem, hogy hogyan tud ílyen gyorsan felkapaszkodni, mert hát eléggé rendes emelkedők voltak az úton is. Aztán megérkeztünk Sedrunba, ez egy falu még a hágó előtt valamennyivel, a térképünk már sípályát jelzett, kis izgalom, első nagyobb svájci sípálya amit láthatunk, meg amúgy is az mindig jóérzés, amikor először megpillantjuk a hegyek között a legelső felvonókat, az első pályákat. Aztán egyszer csak megszólal a gps, hogy a következő lehetőségnél réjen le jobbra... Gyorsan ránézünk a térképre; faluban vagyunk, jobbra hegyek, illetve lakóházak, meg ott megy a vasút, de nincs arra semmilyen főút. Megyünk tovább. Keresztül a sípályán, majd tovább az úton, közbe a gps folyamatosan visszaküld minket. Az út egyre katasztrófálisabb, a hó nincs letakarítva, egyre gyanúsabb, hogy rossz irányba megyünk. Dehát a térkép ezt mutatta. Megkérdezünk egy úton sétálő hölgyet, hogy jó úton vagyunk-e. Nos a hölgy felvilágosított minket, hogy télen a hágó le van zárva és erre nem lehet autóval menni. Térképre nézve rájövünk, hogy a kerülő több száz kilométeres. Visszafele a gps még mindig a faluba küldd minket. Nincs vesztenivalónk alapon úgy döntöttünk, hogy mostmár megnézzük, hogy vajon melyik kertbe akar minket küldeni, mert, hogy a térkép szerint arra semmi sincs, az tuti. Kiderült, hogy fel kellet menni a vasútállomásra és a gps rávezetett minket a "vonatra". Ugyanis télen a hágon csak úgy lehet átjutni, ha felszállunk az autóval a kisvonatra, ami átvisz minket. Maga a vonatozás hatalmas élmény, a sípálya alatt megy el, időközben arra is rájövünk, hogy azért tud ez a vonat minden emelkedőt megmászni, mert amikor már túl magasak a hegyek, akkor hirtelen átvált fogaskerekűvé és egyszerűen nyílegyenesen felmegy a hegyre ennek segítségével. A hágó után egy síterepen keresztül megy lefele a vonat, mellettünk mindenhol sielők, majd aztán egy jó óra után megérkezünk Andermatt állomásra, ahonnan negyed órán át ismét a kocsié a szerep. A gond csak annyi, hogy ezek az autó szállító vonatok elég ritkán közlekednek és négy főnek kocsival nem igazán olcsó. A második vonatozás már be volt tervezve, ott vagy 20 percig egy hegy belsejében száguldunk a vonattal a kocsiba ülve. :)
A szállásunk Täschben a Monta Rosaban volt. Kellemes szobák, ping-pong asztal, uszoda, külön vasútállomás, igen jó szállás. Itt kell megjegyezni ugye, hogy Zermattba csak vonattal lehet eljutni(a síbérlet egyben a jegy is a vonatra), külön sítárolóval vannak ellátva a vonatok, amik reggel a szálláshelytől körülbelül óránként mennek, de ha begyalogolunk a nagyállomásra, akkor nagyjából 15 percenként mehetünk át Zermattba. A menetrend a szálláshelyen több helyen is ki van rakva.
A síterepről:
Gondolom akik már megnézték a térképet azoknak feltűnt, hogy igazából 3 részre lehet osztani a síterepet. (Csak a svájci részről beszélek most, ezt is alig bírtuk bejárni a hét alatt.)A zermatti vasútállomás közvetlen szomszédságából induk a Gornergratra a fogas, ami reggel/délelőtt gyakran jár felfelé, vannak olyan járatok is ilynekor, amik ilyen expresszek, azaz csak legfelül állnak meg. 40 perc alatt fel lehet érni a tetőre. Ha esetleg a térképen a baloldali részt célozzuk meg, akkor a vasútállomástól egy kellemes bemelegítő séta segítségével érhetjük el a "metrót", ami egy földalatti sikló. Ezzel pillanatok alatt fenn lehet lenni ~2300m magasan. Ha pedig a legkörülményesebb jobb oldali részt válasszuk, akkor a tömött elektromos busszal el kell menni a kabinos lift végállomásáig. Mondjuk én személy szerint inkább javasolnám azt, hogy a fogassal Riffelbergig menjünk, aztán csússzunk le a piros pályán a kabinos liftig, és így ki is kerültük a buszozó szenvedést. Persze a vasútállomáson mindenféle kistaxik is állnak, akik oda visznek ahové kérjük. Csak míg a busz az "ingyenes", addig ez nagy valószínüséggel nem, bár nem próbáltuk.
Kezdeném rögtön a baloldali sítereppel. Nekem személy szerint igen kevés pálya volt ami nem tetszett, ezen az oldalon nem is nagyon volt ilyen. A siklóval felérkezés után mi mindig a bemelegítést az apró 91-es pályán kezdtük a hozzá tartozó rövidke, lassú lifttel. A pálya az abszolút kezdőknek tökéletes, igazából nem nagyon áll másból, mint egy kis lejtőből és egy darab kanyarból. A 6-os kék pálya egy kicsivel technikásabb már, tetején egy ilyen gyerekparkkal utána egy kellemes lejtő, egy két kanyar a hütték és a faházak mellett, aztán nemsokára lent is vagyunk. Elég sokan szokatk rajta lenni, nehezebb részt nem nagyon tartalmaz, talán csak a szűk legtetejét, ahol délután felé már mindenféle nyom, meg jegesedés is előfordulhat igen nagy buckákkal, de ez egy nagyon rövis szakasz. A C lift, mint ahogy a térkép is jelöli; valójában egy lift, amivel mindkét hegyre fel lehet menni. Kényelmes, gyors, új lift. Egy szinttel feljebb az A2-es lift egy viszonylag frissen épült hibrid lift, pillanatok alatt fel lehet jutni vele a Bluherdre, ahonnan egy jó nagy kabinos lifttel pedig a Rothorn paradisera, a legmagasabb pontjára a síterület ezen részének. A 11-es piros pálya gyakorlatilag egy kék pálya, gyönyörű panorámával, míg a 7-es pálya, ami kíváló folytatása ennek; azt már inkább lehetne pirosnak mondani, csak az óriási szélessége miatt lehet kéknek mondani. Kellemes, napos, széles pályák; cserébe vannak is rajta jó sokan. Fent a 14-es pálya egy jó kis dimbes-dombos kék pálya, a hegy árnyékolja majdnem egész nap, viszont kevesen vannak rajta, bár a hozzátartozó E lift egy idős, lassabb lift, ami miatt szinte senki sem használja, hanem inkább mindenki továbbcsúszik a piros 15-ös pályán ami a D lift aljáig igen változatos, vannak benne hosszú vékony szakaszok, vannak vékonyabb meredekebb részei is, megy fák között is, bár a tetején ahol a kék pályával fut együtt, még nincs sok fa. A 9-es pályával egyesülve igazi hosszú erdei kék pályává szelidül, de szerencsére nem az a nagyon vékony pálya lesz belőle. Gyönyörű, hosszú, változatos, technikás pálya. Ha valaki félúton megunná a lecsúszást, akkor fel lehet jönni a D lifttel, ami szerintem az egyik leghosszabb ülős lift, viszont nagyon jók a hozzátartozó pályák (9-es piros,8-as fekete,7+4-es kék+piros). Kipróbáltuk azt, hogy milyen lehet a piros pálya továbbcsúszva a metró aljáig.(2-es és 3-as piros) Az eleje nagyon jó, a pályán tényleg szinte senki sincs, majd egy nagy hajtűkanyar utánkeskenyül a pálya, amolyan állunk és nem fékezünk pálya lesz belőle, majd egy idő után (valószínüleg ez a szaggatott rész)a pálya egy egysávos erdészúton kanyarog végtelenül hosszan; megállás nélkül lemenni a metróig azért eléggé combgyilkos dolog. Valószínüleg szerencsénk volt, hogy üzemelt ez a rész is, mert szerintem ha nincs sok hó (bár lehet itt ilyen?), akkor nem valószínű, hogy használható. A végén egy lift vitt minket a föld alá, ahonnan a mteró indult felfelé. Talán ez a rész a legnaposabb, legalábbis ez volt a család érzése, amíg ott voltunk.
Térjünk át a középső síterepre. Ide legegyszerűbb a fogassal feljutni. A tetejétől halomnyi, változatos kék pálya indul a riffelbergi állomásig (35-38). Mehetünk távol a vasúttol, mehetünk a vsút mellett is, vagy akár keresztezni is lehet azt. A pályák szélesek és nem igazán nehezek. Kezdők és haladók egyaránt élvezhetik szerintem. Rifflebergről egy hatüléses felvonóval lehet visszajutni, de nem olyan magasra, mint ahonnan a vasúttal lehet lejönni. Persze a lassabb és ritkábban járó fogassal is felmehetünk, de azért a plusz párszáz méterért nem éri meg erre várni. Ha valaki szánkózni szeretne, akkor persze érdemes azzal menni, mert az első megálló felfele, az a szánkópálya teteje. Ez a rész, ha jó az idő, akkor végig napos. A riffelbergi állomásról persze megállás nélkül tovább is lehet csúszni egy piros pályán lefele (39). A pálya felső része a hegyoldalban megy egy "betonperonon", így sikerült megoldani, hogy le lehessen itt is sielni. A pályán sajnos sokan vannak, nem a legszélesebb, de nem vészes, viszont közvetlenül a vasút mellett megy, viszont mivel a vasút egy faalagútban küzdi le a magasságot, így az egyáltalán nem veszélyes. Sokkal érdekesebb később visszanézni, hogy hogyan csinálták meg, hogy sielhető legyen a pálya. A "betonpálya" végén van egy jó nagy lejtő, amin érdemes kicsit megindulni, mert után úgyis belassulunk. Itt lehet választani, hogy lesielünk-e vagy elmegyünk jobbra a vasúti sín alatt a riffelalpi állomásra. (40) Ha itt nem mentünk el, akkor a házak után már ne is menjünk el oda, mert bár a térkép jelöl egy kis szakaszt, azonban igen sokat kell tolni emlékeim szerint magunkat, amit gondolom a sífutókon kívül nem sokan szeretünk. Ha viszont vonattal szeretnénk lemenni délután, akkor még van egy állomás ahová le lehet csúszni: Landtunnel. Itt csak egy idő után és csak lefelé állnak meg a vonatok!! Mi elég gyakran erre mentünk, az okokat, majd a jobboldali síterep ismertetésénél... Ha tovább megyünk az immár 42-es számot viselő piros pályán, akkor egy kanyargós, erdős, egyre meredekebb pályán találjuk magunkat. A pálya alján található egy kabinos lift, amivel fel lehet menni vissza Riffelbergre, illetve ha a másik irányba megyünk, akkor pedig már a harmadik régióban találjuk magunkat. Nekem személy szerint ez a 39-41-42-es pálya az egyik személyes kedvencem lett. Ha a Gornergratról esetleg elindulunk a Sunegga paradise felé, akkor hegyek között megbúvó piros-fekete pályákat találunk. Sokszor már a tájékozódásom is elveszett arrafelé. :) Egész jó pályák, viszonylag kevesen vannak arra, egész technikásak. A C lift tetejétől választhatunk, hogy egy csak csúszós erdei pályán lecsúszunk a fogas riffelalpi állomásához (A végén sajnos kell egy kicsit tolni magunkat), vagy pedig válasszuk a jobboladalt és egy hosszú vékonyabb kanyargós pályán lecsúszunk egészen Gantig. Itt a kiskabinossal felmenni Rothornra egy élmény volt, amikor ott voltam. A lift már igen idős, alig lehet ketten is beférni és igen izgalmas volt, amikor a görgőkön ment át a kabin. A másik irányba felfelé egy óriási kabinos lift megy, hatalmas szintkülönbséget leküzdve. Amikor én mentem fel, még a rádió is szólt benne. Fentről mindenféle extrémebb pályákon lehet lemenni a nagykabin aljába, vagy pedig ott a 28-as, 44-es pálya, ami egy meredekebb, de vékony pálya és mivel sokan veszik egyszerre igénybe, így vagy meglehet várni, amíg elmegy mindenki aki feljött a kabinnal és erre megy, vagy be lehet előzni őket, vagy marad az, hogy kerülgetni kell őket. Pedig ez is szép pálya. Ettől felfelé én nem jártam; ezek a nem igazán jelölt pályák a nem biztos, hogy működő liftekkel már nem nagyon valóak nekem, sem a családnak.
A harmadik régió leírását kezdeném ott, hogy amikor Riffelbergről a piros pályán lecsúszunk, akkor ott a térkép jelöl egy kék pálya lehetőséget a kabinos liftek aljába. Kipróbáltuk. Egyszer. Érdekes élmény az biztos, de ha lehet, többször nem fogjuk. A pálya fenyőerdőben megy, egy fűrésztelep mellett is elmegy, majd rátér arra az autóútra, ahol jár is autó (legalábbis amikor mi ott voltunk, akkor két ilyen erdészautó is elment), majd egyszer csak oldalra le kell térni az útról. Persze, ha először jár arra az ember és senki sincs arra sielő, akkor hajlamos továbbmenni az úton, mert nehezebben vehető észre a lehajtó. Ezután egy "bátorságlejtő" jön: nagyon vékony, nagyon mreedek, nincs kicsúszási lehetőség, de legalább rövid. Csak úgy lehet átmenni rajta, hogy megeresztjük, majd után fékezünk. Ezután rátér a pálya a pirosnak jelölt pályára, és ezután jön a halálos rész. A piros pályán még csak csak lehet lendületet szedni, azonban a kék pályáról érkezve körbe kell nézni, nehogy jöjjenek oldalról, rádául még ilyen lassító tábla is kinn van, ami mellett nehéz is elszáguldani. Ez viszont azzal jár, hogy innen a pálya végéig egy extrém hosszú tologatás, lépkedés van, úgyhogy ha valaki eddig nem melegedett volna be, na akkor itt biztos. Hozzáteszem a piros pályáról lefelé sem lehet sokkal nagyobb elndületet venni, bár úgy egy jól csúszó léccel, max lendülettel, guggolva, majd amikor már lassul az ember akkor lépkedéssel, egész sokáig el lehet jutni és már keveset kell a végén "szenvedni". Na ezért ajánlanám lefelé inkább a vonatot Landtunnel állomástól. A lift amúgy ami Furira, aztán Schwarzseere, majd tovább a Trockener Stegre megy fel, egy igen modern gyors kabinos, célállomástól függően 8-15-25 perc alatt fel is lehet érni vele. A Schwarzsee paradise részen a pályákon elég kevesen vannak, jók is a pályák, sőt még ilyen kőszáli kecskékkel(?) is lehet arra találkozni. Az 56-57-es pályákon alig vannak, széles, viszont kissé szeles pályák. Az 51-es, 53-as pályák nem iagzán piros pályák, igen kellemesek, csupán annyi a gond, hogy onnan csak a húzólift van vissza. Persze le lehet csúszni tovább a húzólift aljából is. Az 52-es piros pálya viszont egy érdekes pálya. Nagyon kellemesen indul, kanyarog a törpefenyők között egészen egy hüttéig, ahonnan egy nagy lejtő következik, amit muszáj megereszteni, mert ott ahol becsatlakozik az 51-es alja, ott nem az a pálya jön le hozzánk, hanem mi megyünk fel hozzá és ez bizony eddig nálam mindhárom esetben tolással járt sajnos. Utána lassan megindul a pálya egészen Furiig, ahol megint egy nem túl nagy emelkedős rész tolással, majd a házikók közt megérkezünk a kbinos állomásra. Ha innen felmegyünk a nagykabinosokkal egészen a Kis-Matterhornig, akkor szerintem egy különleges élményben lehet részünk. Nekem legalábbis a második lift, amikor kapaszkodik fel a hegy csúcsába vájt alagútba és körülötte hatalmas tér, alattunk óriási gleccser.. Szóval lélegzetelállító. Főleg az lélegzetelállító, amikor a hegycsúcsra felmenő lépcsőn többször meg kellett állnom, mert nem bírtam egyhuzamra felmenni a hegycsúcsra. A kilátás azonban mindenért kárpótól. A hegycsúcson van egy jégbarlang is, ami szintén gyönyörű, és elsőre nekem kissé félelmetes is volt. Lefelé jövet azonban a magasság miatti kellemetlen érzés teljesen megszűnt; eszméletlen széles, hosszú pályák, viszont nagyon nagy szél és hideg volt akkor. A húzóliftek között olyan is van, ami már kifejezetten lefáraszt felfelé, annyira hosszú. A pályák akkorák ott fenn, hogy egyszerűen nem tudnak zavaróan sokan lenni rajta, óriási szabadságélmény van ott fent. Ahogy tartunk lefelé egyre többen lesznek, a pályák egyre meredekebbek lesznek, kezdd visszatérni a civilizáció érzése. :) Sajnos a sokat dícsért 69-es pályát nem próbáltam ki, így legalább van még egy okom ami miatt egyszer szeretnék ide visszajönni. A 62-es feket pálya lefelé nem tűnt nekem vészesnek, igaz vannak benne meredekebb részek, amik ráadásul kissé keskenyebbek is, mint ebbe a régióba a legtöbb pálya, de attól még szerintem nem van ennél nehezebb piros pálya is Zermatton. A folytatás, az 50-es piros pálya aljáról már írtam, a teteje, közepe viszont egész jó, tele hüttékkel, fákkal, csak kicsit sokan voltak.
Összességében remélem, hogy van olyan ember, akiknek tudtam segíteni, ötletet adni, és nagyon remélem, hogy egyszer még visszajutok ide, mert nekem az egyik kedvenc síterepem lett, az összes körítésével együtt(vasút, busz stb.), a csodálatos panorámáival, hosszú és válatozatos, jó pályáival. Hazafelé pedig már Zürich felé mentünk Andermattól elkerülve ezzel az "olcsó" vonatozást, és bár a táv így valamivel hosszabb volt, időben sokkal jobban kijöttünk.
Köszönöm a türelmet!
Teebee

T. Fórumtársak !

Sok-sok élménnyel megrakodva érkeztünk haza Zermattból, íme akkor a beszámoló:

Szállásunk a Monte Rosa Apartmanházban volt Tasch-ben (foglalni már októberben érdemes). Az apartmanok egyszerűek, de kényelmesek, érdemes a 6 ágyasba menni négy személynek is, sokkal tágasabb, megéri az árkülönbséget. Konyha nem a legjobban felszerelt, nincs pl. mikró vagy vízforraló, de összességében megfelel. Vasútmegálló 100-200 m. a háztól függően, reggel 6 induló, délután 3 érkező vonattal. A Tasch-i főpályaudvar kb. 500 m.
Útvonal M7-M70-Maribor-Ljubljana-Trieszt-Milánó-Simplon hágó. Budapestről bő 12 óra alatt teljesíthető a sebességhatáron autózva megállókkal.
A síterepre három helyen lehet feljutni, közvetlenül a vasútállomással szemben indul a fogaskerekű a középső hegyre (Gornergrat), közel 40 perc alatt ér fel a csúcsra. Ez alatt van egy nagyszerű kékpálya paradicsom kb. 5 egymás mellett futó, különböző vonalvezetésű változatos pályával, melyet egy kb. 350 m. szintkülönbségű hatüléses buborékos szolgál ki. Ezen a hegyen van még egyebek mellett 125 fős nagykabinos 1000 méteres szintkülönbséggel. A pályák, melyeket kiszolgál (28,29) nagyszerű pirosok, azzal, hogy a rávezető szakasz (44) meredek, keskeny, a levezető rész (26) pedig meglehetősen lapos.
A következő feljutási lehetőség egy símetró, mely a vasútállomástól kb. 500 méterre indul, és az első hegyre (Sunnegga-Rothorn) visz fel. Oda gyalog vagy meglehetősen zsúfolt síbusszal lehet eljutni. A metró felső állomásától további felvonók visznek felfelé, első pillanatban már önmagában ez az egy hegy is hatalmasnak tűnik. Nekem egyik kedvencem volt ez a hegy nagyszerű pályáival. A nagyon gyors D jelzésű négyüléses a 8-as világos feketét és a 9-es ill. 7+4-es pirosokat szolgálja ki. Ezek a pályák változatosak, lendületesek, szélesek. A csúcsról lejövő 19-es piros ha lehet még jobb: hosszú, változatos, gyönyörű kilátással a szemben lévő hegyekre.
A harmadik hegy a Klein Matterhorn messzemenően a legnagyobb, olasz és svájci oldallal. Ide a vasútállomástól a már említett meglehetősen zsúfolt síbusszal lehet eljutni. Az induló nyolcas kabinos a rengeteg embert is gyorsan "felhabzsolja", kb. 25 perc alatt visz fel a 2900 méteren lévő Trockener Steg-re. Innen egy 100 fős nagykabinos visz fel tovább 3800 méterre. A gleccserpályák innen indulnak. Általában hosszú a várakozás, a látvány miatt igen, a síélmény miatt kevésbé érdemes felmenni, mert a lejövő pálya helyenként igen lapos. Van itt még két buborékos, mely több piros pályát szolgál ki. A 65-66-os piros széles, jó vonalvezetésű, de igen zsúfolt, a nap végére kissé buckásodott. 69-est külön kiemelném, ez a Matterhorn tövében vezet, gyögyörű rálátással erre a csodálatos hegyre. Kezdetben széles, kellő meredekséggel, később laposodik, vége felé egy túlélhető szűk buckás meredek völgyel. A lejövetel kissé problémás, a 62-es fekete szűk, meredek és buckás, kicsit is kezdő ne próbálja ki a nap végén. Érdemesebb Fruggról kabinossal visszamenni Schwarzsee-hez, az innen induló pirosok kezdetben önmagában is jók, később átmennek egy laposabb erdei pályába. Lenn a probléma az, hogy a nap végén rengetegen várnak a síbuszokra, nagy a tolongás.
Összességében az a véleményem, hogy a világ egyik legszebb látványvilágú pályarendszeréről van szó, sok jó pályával, de sok a szűk, helyenként meredek összekötő szakasz. A tömeg elvielhető, sorbanállás a Klein Matterhorn-i kabinos kivételével inkább csak hétvégén jellemző. A pályarendszer hatalmas kiterjedésű, bár jók az összeköttetések, az átjutás időbe tellik. Szemmel láthatóan nem minden pályát kezelnek minden nap, de fagy esetén jól tartjk magukat. Pályaszállás nemigen van, a feljutás időbe tellik (Tasch-ből több mint egy óra bármelyik csúcs), Zermattban lehetne símetró a zsúfolt elektromos buszok helyet. Maga a város igen elegáns, sok üzlettel, világmárkákkal, árak nem a mi zsebünknek valók. A csúcs egy 30 milliós karóra volt (forintba átszámovla) amit láttunk. A hüték drágák, egy főétel 20-30 CHF között, pizza 20 CHF, italok 5 CHF körül, sültkrumpli 8-9 CHF. Síbérlet szintén drága, főleg, hogy a tasch-i vasútra is érvényes kiegészítéssel vettük. Az idő gyögyörű, végig napos volt, ez sokat hozzátett az élményhez, kezdetben hideg volt, később jelentős felmelegedéssel, ekkor a 2500 méter alatt a pályák számottevően romlottak napközben.
Mindent összevetve megérte elmenni, de legközelebb inkább pályaszállásra vágyom.
Egyenlőre ennyit, hamarosan folytatom az olasz oldal leírásával.

Hi,

Megjöttünk...

HÁÁÁÁT, még mindig a hatása alatt vagyunk.

Valami FANTASZTIKUS élmény volt az elmúlt 5 nap!!!

Zermatt és Saas-fee...

Ha magunkhoz tértünk megpróbáljuk leírni az élményeket...:-)

Addig is egy ízelítő kép.

huligan: A szállás Saas-Grudban volt, a Hochsaas felvonó mellett 20m-re, optimális ár-érték aránnyal és kiváló konyhával. Saas-fee kb 6-7 perc, Taesch 35 perc kocsival. Szivesen átküldöm a kontaktot.

Elkészült a beszámoló:
http://www.sielok.hu/rovat/elmenybeszamolo/cikk/5-nap-zermat...
(utólag befűzve - szerk.)

Üdv
MM

A szállásunk Zermatt-tól 6 km-re vissza egy Taesch nevű kis falvacskában volt. A szálloda neve:Monte Rosa. Az út egyik oldalán volt a szálloda rész, a másik oldalon, pedig az Aparthotel Monte Rosa épülettömbje. Kb 4 emeletes házak és a szobákhoz hatalmas terasz is tartozik. Megtalálhatod a http://www.taesch.ch weblapon és ott le is tudod foglalni a szállást. Ja, az autó 1 héten át a hotel fedett garázsában parkolhat, mert minden szobához jár egy "autónyi" garázsrész.Így az autó hazautazáskor is ugyanolyan tiszta lesz mint mikor jöttél. Zermattba, a hotel privát, ford tranzit minibusza viszi fel reggel és hozza vissza este a sízőket,mert Zermatt autómentes övezet és csak külön engedéllyel lehet bemenni, nem-elektromos autóval...Én utoljára 3 éve voltam ott, nem tudom, hogy azóta emelkedett-e az ár de szerintem nem sokat változhatott, mivel a svájci frank egy elég erős valuta.Ez a szállás tuti jó volt, szívből ajánlom!

Zermatt a csúcs, ha síterepekről van szó! Ez volt az első olyan hely életemben, ahol rendes tempóban, megállás nélkül tudtam 30-35 percet sízni lefelé! Mikor a teljes pályarendszert igénybe vettem, akkor 2,5 kilométert tettem meg - függőlegesen!Zermatt és pályarendszere, felvonói egy más dimenzió. Össze sem lehet hasonlítani, mondjuk egy Donovalyval, vagy egy Csertovicában csörömpölő korongossal... Tiszta szívből merem ajánlani bárkinek aki szeret síelni! Mi a svájci oldalon szálltunk-szállunk meg már évek óta, 25.000 Ft/hét/fő és ebben benne van a hotelban az uszoda és fitneszterem használat is. De ami a lényeg, innen a legszebb a Matterhorn látványa! Azokat a fotókat, képeket, amiket eddig csak képeslapokon, vagy posztereken láthattál most saját magad fogod megcsinálni! És csak annyi a dolgod, hogy megnyomod a gombot a fényképezőgépeden!!! Tényleg hihetetlen! Annak aki oda készül csak annyit mondhatok: Menjen!

A múlt héten egy rokonlátogatós svájci csavargás keretében - persze TELJESEN VÉLETLENÜL! - Zermattba is eljutottunk és ha már itt voltunk, akkor csúsztam is egyet Július utolsó napján. Mivel a kocsiban 4 személy (3 nő :-) ) + 4ünk cucca foglalt helyet, a bakancsok itthon maradtak, így a teljes cuccot helyben béreltem. Mivel a kölcsönzők csak 8-kor nyitottak, 9 körül értem fel és az alagút végén a fényen kívül 10-15cm FRISS HÓ is fogadott (ezt még itthonról rendeltem :-) ).
A pályák kellemesek voltak, a felsőbb részeken nem annyira, "alul" 11től már kásásodtak, de mindent összevetve olyan volt mint egy napsütéses tavaszi síelés, síeltem már télen sokkal-sokkal rosszabb körülmények között is.
Nem mondhatom, hogy kevesen lettek volna, de nagyon sokan sem, a felvonóknál nem kellett nagyon várni, pedig viszonylag sok versenyző volt fent edzeni.
Jó volt és asszem azért volt némi szerencsém az idővel...
Amiben nem értettem a rációt, az az volt, hogy a nem síelőknek szóló jegy (amit a család többi tagja vett) drágább mint a síjegy, amivel több felvonót használhatsz, de biztos megvan ennek is az oka...
Rakok fel néhány képet is.

Március 1-8 között lehetőségem volt ellátogatni Európa egyik leghíresebb síközpontjába az olasz-svájci határon található Breuil-Cervina - Zermatt régióba. Szeretném megosztani a tapasztalatokat, hátha jövőre Ti is kedvet kaptok egy ilyen túrához...
A szállást november közepén kezdtem el keresni. A magyar utazási irodáknál már szinte minden apartman be volt foglalva erre a hétre, ezért aztán rövid internetes keresgélés után rátaláltam az ideálisnak tűnő lehetőségre. Cervinia Cielo Alto részében, a 'Cielo Alto Apartments' nevű létesítményben foglaltam 6 ágyas apartmant 1000 EUR-ért egy hétre (minden költséggel együtt). Ha tehetitek, ne foglaljatok irodán keresztül, mert elég keményen rátesznek az árra - akár 15-20 ezer forintot is személyenként.
Elsején reggel Wizzair-rel elutaztam Eindhovenbe, innen 4 órás várakozás után egy Ryanair járattal repültem tovább Bergamoba. A bérautó átvételét követően 2,5 órás kényelmes autózással megérkeztem Cerviniába. Az apartmanház tulajdonosa, Ettore igen kedvesen fogadott. Megmutatta a rendkívül tágas, 3 légterű, 10 fekvőhellyel berendezett apartmant. Nagyon kényelmesen elfértünk benne. A csapat többi része kb. 1 óra múlva meg is érkezett. Ők autóval indultak előző nap este Budapestről. Az út kb. 1200 km, 14 óra. Szinte végig autópálya.
Este mindjárt ki is próbáltuk az apartmanház éttermét. A személyzet végtelenül kedves, a berendezés és az ételek is hamisíthatatlan olasz hangulatot árasztanak.
Másnap reggel lecsúsztunk a falu központjába. Fontos: Cielo Alto-ból nem lehet sítalpon elérni a teljes pályarendszerbe becsatlakozó liftek völgyállomásait. Cerviniába beérve le kell csatolni és gyalogolni kell kb. 300 m-t a felvonóig. Ez azonban még nem szegte kedvünket. Az már viszont igen, hogy nagyon erős szél fújt, emiatt csak öt felvonó működött, később már csak kettő. Így természetesen nem lehetett átkötni sem a svájci, sem pedig a valtournenche-i oldalra. A többszáz kilométernyi pályára elegendő síelő így ennél a két liftnél zsúfolódott össze. Emiatt kissé olyan Szlovákia-feeling lett. Persze ezen a magasságon (Cervinia~2050m) nem kell csodálkozni, ha viharosra fordul az idő. A napsütés egyébként egész héten kitartott, de a szél még egyszer-kétszer bekeményített.
Mérsékelt síélményekkel tértünk vissza a szállásra. Reménykedtünk, hogy másnap talán csökken kicsit a szél, és birtokba vehetjük a teljes pályarendszert. Így is lett. A második és harmadik napról csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni. Szélcsend, napsütés, lélegzetelállító szépségű panoráma minden irányban, csodálatosan karbantartott, kiváló minőségű pályák és különleges felvonók teszik egyedivé ezt a régiót. A Matterhorn kétségkívül uralja a tájat. Ha keresztülsíelünk a svájci rész rothorn-i szegletébe, mindhárom oldalról megcsodálhatjuk Svájc ezen nemzeti jelképét. Utazhatunk a Gornergrat fogaskerekűvel, melynek hegyállomásáról elénk tárul a világ talán egyik legszebb panorámája. Körben több mint tíz 4000 méter feletti csúcsot láthatunk. Kipróbálhatunk különféle "tojásos" és "gyorsulós-ülős" lifteket, valamint számos "nagykabin"-t is. Itt található Európa legmagasabb felvonó-hegyállomása a Klein-Matterhornon 3883 méter magasan. Ide azonban kissé nehéz feljutni (nekünk csak a harmadik nap sikerült), mivel igen komoly sorok szoktak kialakulni a felvonónál. A gleccsersí itt nem különlegesség, a magasabb vezetésű pályák szinte mind gleccseren találhatóak. A csúcstól a szállásunkig akár 20 kilométert is csúszhatunk felvonózás és - ha úgy akarjuk - megállás nélkül. A síélmények mellett megtekinthető egy jégbe vájt kocsma (Iglu-dorf), továbbá a Klein-Matterhorn mellett a gleccser mélyében egy jégszobor kiállítás is. A Plateu Rosa-n 3480 méteren meglátogatható Európa legmagasabban fekvő múzeuma, amely a drótkötélpályák építésével foglalkozik. Igen érdekes.
A felvonóknál általában nem kell sorban állni (kivétel a már említett nagykabin), viszont ha valamelyik átkötő szerepet betöltő lift meghibásodik, könnyen kialakulhat torlódás. Az olasz-svájci határra felvivő és a valtournenche-be átvivő lifteket csak akkor nyitják meg, ha aznap az időjárás egészen felvonózárásig alkalmas arra, hogy a síelők visszatérjenek a szállásukra. Zermatt és Cervinia között a távolság légvonalban csak 20 km, de közúton több mint 220, és egy Zermattban kényszerből szállodában eltöltött éjszaka könnyen felboríthatja a teljes költségvetést.
Az egyes körzetek közötti átjárás - köszönhetően az új lifteknek - kiválóan megoldott. A távoli részekbe - vagyis a Rothorn és a Sunnegga Paradise-ba - a nagy távolságok miatt akár 2 órát is utazhatunk, de ez egyáltalán nem gond, mivel folyamatosan új dolgokat fedezhetünk fel, és csodálatos szépségű pályákon síelhetünk végig.
A negyedik nap ismét kissé szelesre sikerült. Maradtunk Cerviniában. Most azonban több pálya volt nyitva, és találtunk egy olyat, amin igen kellemesen el tudtuk tölteni a napot. Nem is voltak már annyira sokan, nem kellett sorban állni a felvonóknál sem. Talán azért, mert a szél lefújta a havat a pályákról és gyakorlatilag tükörjégen kellett síelni. Tapasztalatszerzésnek azonban ez is jó volt.
Az ötödik és a hatodik nap a szép időnek köszönhetően ismét át tudtunk menni Svájcba, és újabb emlékezetes síélményekkel gazdagodtunk. Valtorurnenche-ba viszont nem jutottuk el. Valamiért az átkötő lift zárva volt, pedig állítólag ott is jó pályák vannak.
Néhány gyakorlati dolog:
A nemzetközi 6 napos síbérlet idén 240 EUR, és ez érvényes a teljes rendszerre és az összes liftre, valamint a Gornergrat fogaskerekűre is. A nagykabinos lifteknek nincs menetrendje, megállás nélkül üzemelnek. A fogas 4-20 percenként jár.
A hüttékben 15 EUR körüli összegért lehet egy főételt és egy italt fogyasztani. Élelmiszerboltok találhatóak Cerviniában és külön Cielo Altoban is. Áraik nem drágábbak, mint más olasz sírégiókban.
Az Eurót a svájci oldalon is elfogadják, és bankkártyával is lehet gyakorlatilag mindenhol fizetni. A határon természetesen nincs sem útlevél sem pedig vámvizsgálat.
A közönség igazán nemzetközi, rengeteg országból érkeznek ide síelők. Emiatt talán kicsit több azoknak a száma, akik 0 tudással, de nagy sebességgel száguldoznak a pályákon ész nélkül. Érdemes tehát elővigyázatosnak lenni.
Nyolcadikán reggel elbúcsúztunk Ettore-tól és megállapodtunk, hogy jövőre ugyanitt találkozunk. Régóta vágytam már egy olyan atmoszférájú síközpontra, ahová érdemes visszatérni, és úgy érzem, most megtaláltam.
A többiek elindultak haza Budapest felé, nekem viszont csak este fél 11-kor indult a járatom haza Bergamoból. Elautóztam tehát Courmayeur-ba, majd onnan tovább Entreves-be, hogy közelebbről szemügyre vehessem a Mont Blanc-t. Szerencsére a szép idő kitartott, így fellifteztem a Punta Helbronner-re, 3462 méter magasra, és a teraszról a Gornergrathez hasonló csodálatos panoráma tárult a szemem elé. A Rifugio Torino-tól le lehet síelni a Pavillon du Mont Frety-ig (vagyis 2173 méteres magasságig), de itt nincs tűzött pálya, hanem mindenki saját felelősségére arra megy, amerre akar. A Helbronner-ről egy panoráma kabin visz át Franciaországba, az Aigulle du Midi csúcsra, és onnan Chamonix-ba is le lehet ereszkedni, de ez az átkötés télen sajnos nem üzemel. Ez a kis kirándulás azonban így is méltó befejezése volt az elmúlt emlékezetes hétnek.

Néhány kép:
http://www.sielok.hu/fotoalbum/breuil-cervinia-2008/galeria/

Szerintem a Gornergrat és a Rothorn nagyon jól össze van kötve, mivel idén újabb lifteket építettek.
Valamint az előző évben átadott Riffelberg-Furi kabinossal a Matterhorn Paradise és a Gornergrat között kapcsolat is nagyszerűvé vált.
Azonban az tény hogy a Mattenhorn és Cervinia "jobban" összefüggő területet alkot mivel egy hegy két oldalán vannak :) azonban azt itt se felejtsük el hogy az átjárás egyik oldalról a másikra a Theodulpass-on és a Plateau Rosa-n keresztül történik, aminek a megközelítése rossz idő esetén majdhogynem lehetetlen.

Amikor kint voltunk febr. elején 6napból 2 nap le volt zárva egész Breuil-Cervinia a rossz idő miatt, legalábbis a svájci oldalon a pályák és liftek állapotát jelző táblán az volt kiírva. Egyik nap át is jött a svájci részre a vihar és akkor kb 1 óra alatt fokozatosan zárták le a lifteket (Matterhorn Paradise-on), egészen Schwarzsee-ig. A Trockener Steg-ig fel sem lehetett menni, hogy onnantól csákányossal feljusson az ember a tetejére és esetleg átmenjen az olasz részre. Ez azoknak nagy szívás akik mondjuk az olasz részen laknak de napközben átmennek a svájci részre síelni és nem tudnak visszamenni, azoknak csúnyán bele kell nyúlni a zsebükbe, hogy egy éjszakát kicsengessenek Zermattban...

Huh egy kicsit hosszúra sikeredett na de mind1
A lényeg az, hogy szvsz ez a hely a világ egyik legeslegjobb pályarendszere minden tekintetben!

http://bergbahnen.zermatt.ch/d/web-cam/standort.html
a sok havazás után érdemes ezt most megézni :D
fáj a szívem hogy nem lehetek most ott... :(

A hütték drágák, nagyon is... ha jól emlékszem a glühwein 5 CHF volt (az kb. 5*180=900 HUF ,nem tudom hogy most mennyi a svájci frank árfolyama).

Az ár nem fix. attól függ hogy milyen apartmant kértek, meg hogy milyen bérletet. Mi úgy voltunk hogy: 6 ágyas apartman, és 6 napos diák síbérlet / :P /.

Szállást neckermannál foglaltuk. Biztosítást mind élet ill. stornót érdemes kötni. ( megjegyzés: A svájci orvosok nagyon drágáért dolgoznak, haveromnak össze kellett varrni az állát mert felvágta a síléce 2 öltés 75000Ft volt... szerencsére a biztosító elintézett mindent még a taxit is az orvosig meg vissza a szállásra. )
Síbérletünk csak Zermattra volt érvényes és az is bőven elég. link: http://bergbahnen.zermatt.ch/e/
itt megtaláltok minden infót!

ha van még kérdés írjatok!
Üdv.

Mi 2006 feb. 3-11 között voltunk Zermattban!
Aki "olcsó" szállás szeretne Zermattban az nem igen talál. Viszont Zermatt előtti településen Tasch/Tisch (svájciak Tasch-nek írják umlauttal, azért írtam így is úgy is mert volt ahol így volt ahol úgy láttam) ahol egyébként is le kell rakni az autóinkat van egészen jó áron apartman. Monte Rosa Aparthotel a neve, a szállás mellett közvetlenül van vonatmegálló. Jah és persze gondolom nem kell mondanom hogy nem olyan mint a MÁV... szóval hang nélkül közlekedik. Mellesleg a szobák is tökéleltesen berendezettek és hangszigeteltek (ezt csak onnan tudom hogy nagyon hangosan buliztunk viszont a lépcsőházban, szomszéd szobában semmit sem lehetett hallani). Szóval mindenkinek ajánlani tudom csak!
A előttem szólók már írták hogy mennyire király a síterep. Szerintem is überelhetetlen, az tény hogy sok a nagykabinos amiben állni kell és többnyire mindig teli van kivétel az ebédidő is 3 fél négy utáni időszak, a felvonók kb. 1/2 5 ig járnak!!!
Aki ide elmegy az számoljon előre hogy nem két filléres mulatság lesz... azonban nagyon megéri!
Ha valaki ügyes akkor az egész túrát szállás+síbérlet (6napos) + utiköltség kb. 80000 ftból ki tudja hozni. A költőpénz meg mindenkinek a saját dolga...
A léc bérlés sem volt valami drága egészen emberi svájciak révén és tökéletes állapotban voltak. Egyik barátom szorult rá mivel tönkrement segénynek a kötése.
Aki igényes helyre akar menni mindenképpen ajánlani tudom csak!!!

Július utolsó hetében Svájcban nyaraltunk 9 napot (nem síelni mentünk), de ha már ott voltunk, akkor csúszni kellett :)
Zermatt előtt a kicsit északabbra levő Jungfrau-Wengen-Lauberhorn környékén voltunk. Itt található Európa legnagyobb gelccsere (Aletsch gletscher): 25 km hosszú, 2 km széles, 800m mély. Itt is volt nyári sípálya, de rövid és nagyon lapos volt: csak angolok és ázsiai túristák "síeltek" ott. Én itt csak szánkóztam :)
Zermatt volt a nyaralás végállomása. Otthonról hoztam a saját sícipőmet, lécet pedig béreltem. Gyönyörű Zermatt, egy régi kis falu, autómentes övezet -viszont hihetetlen drága (ez egész Svájcra igaz).
Nyáron nem csak a síelők, hanem a sziklamászók paradicsoma is. A faluból tökéletesen látható a Matterhorn.
A falu központjában található az Alpine Museum, ahol a Matterhorn és a környező csúcsok meghódítását, az áldozatokat és a sízés történetét mutatják be. Érdemes ide is bemenni.
A síelés pedig szuper volt: kb 8-tól lehet síelni egészen 13-óráig. Tökéletesen megcsinált pályák, jó hó, elviselhető tömeg és fantasztikus hangulat. 4 pálya van egymás mellett, ebből 1 (ez a legszélesebb)a versenyzőké. Van egy hatalmas funpark is, van dj, hatalmas ugrások és esések :)

Én nem nyáron voltam, a gleccser felső része nagyon lapos, viszont Soldenhez és Hintertuxhoz képest is jóval nagyobb a nyári rész. Zermatt fantasztikus hely egyébként, gyönyörű város, rengeteg nagy szintkülönbségű pálya, sok 3000 feletti csúcs. Ami nem tetszett, sok a nagykabin, ahol állni kell, ráadásul tömeg van, a liftrendszere lehetne jobb, az egyes tereprészek, különösen a Klein Matterhorn és a Gornergrat nincs normálisan összekötve, valamint a Gornergrat vonat 40 percet megy fel, ami turisztikai látványosságnak jó, de kéne mellé egy normális sílift. Én kb, 7 éve voltam ott, a liftrendszer állítólag javult valamit azóta.