Stani szerkesztőség által kiemelt fórum üzenetei

Azt hiszem ennyire üresen még nem láttam a zelli pályákat, valóban az üresség lengedezett mindenhol és csend honolt a tájon. Éjszaka havazott valamit, a hóhatár úgy 1300 méteren lehetett, csúcs közelben talán 4-5 cm friss hó, lentebb pár centi. A pályákon még mindig tekintélyes a hóvastagság és azok jól síelhetek, a völgybe, nevezeten a Schmittentalba két feketén is lesíelhetünk a Trassabfahrton és a Standardabfahrton. A pályák olyannyira üresek voltak, hogy akár piknikezni is lehetett volna bármelyik közepén. A csendes hangulathoz a helyenként megülő köd is hozzájárult. A télhez pedig a szállingózó hó. A csúcson -2 fokot mutattak a hőmérők, míg lenn a völgyben +4 fok uralkodott. Ez a szezonzáró hétvége, azaz holnap az utolsó nap. Aki még egy jót akar síelni fenyőfák közt, mindezt várakozási idő nélkül annak csak ajánlható, Minden bizonnyal hasonló a helyzet Hochkönigen és Saalbachban is, hiszen ezek közeli terepek. A húsvéti vendégek már elmentek, a helyieknek pedig nagyon úgy tűnik már "elegük" van a síelésből, bár idén volt mit lesíelni , ez kétségtelen.

Hétfőtől a környéken már "csak" a Kapruni gleccseren húzhatjuk az íveket.

Pár képet töltök fel a mai napról

A csütörtöki nap ismét hozta a formáját. Szerdán délután menetrendszerűen megérkezett a csapadék; elég intenzíven esett a tóparton. A környező hegyek sűrű felhőkkel takaróztak és csak esett és esett. Reggel még borús volt, de a Ziller völgy felől már érkezett a kékség, Tirolban már napsütés. A jó idő hamar ideért és a Magas-Tauern háromezreseit is beragyogta a Napsütés. Igazi téli idill uralkodott odafenn; frissen behavazott fenyőfák, a háttérben havas hegyóriások, mindez kék éggel. Akár a képeslapokon !

Az Alpincenternél -7 fokot mutatott a hőmérő, fent -10 fokot, mindezt a reggeli órákban. A mai napon sokkal több hó esett, kb 30 cm, de az Ice Age-en még ennél is több, ráadásul abból a puha fajtából, így nagyon jókat lehetett menni. A húsvéti "tömeg" is a múlté, a lifteknél gyorsan lehetett széket, kabint vagy éppen csákányt,esetleg tárcsát kapni. A mai nap elsősorban az Ice Age-en játszódott le, majd később a West Side is kipróbálásra került, ami szintén remek hóviszonyokkal kápráztatta el a síelőket.
Az Ice Age egy kevésbé technikás, jól belátható, széles rész. Itt "ész nélkül" lehet lefelé menni, mintha állnál és előtted vetítenék a tájat. Felső része a gleccsersikló alatt finom meredélyt kínál, személy szerint nekem ez a kedvencem, itt megfelelő sebességgel arcodat csapkodja a friss porhó. Utána elhalványul, majd középütt ismét meredekebbe fordul. Bár alapvetően a lavinaveszély az első részt és a középsőt leszámítva csekélynek mondható, nem árt figyelembe menni, hogy tőlünk jobb kéz felől (völgymenet) meglehetősen meredek hegyoldalak meredeznek, amikről egy spontán lavinamegindulás is előfordulhat.
A West Side bár naposabb oldalon van és alacsonyabban is , mégis kedvenc, mert a terep tagoltsága miatt sok izgalmat és variációt kínál. Ha már 100x lementél itt, még akkor sem ismered igazán, mert tényleg annyira változatos a terep és sok útvonal létezik, na és egyes szakaszok kombinációja.

Mindenesetre a bemelegítő kör a Left Wingen történt, majd utána Krefelder Hütte felé traverz, ami ma szintén kifogástalannak bizonyult.

Mégis a nap egyik fénypontja a Maurer gleccser, amit csal 11 órakor nyitottak meg, így elsőként mentünk fel betörni a lejtőket. Nagyszerű porhó ismételten !

A kezelt sípályákról sajnos nem tudok nyilatkozni, mivel a mai napon ezeken csak keresztül síelt az ember.

Most újfent havazik a gleccseren és az elkövetkezendő napok is téliesen alakulnak. Tehát hó még bőven van , ráadásul a jobbik fajtából!

Mindez képekben:

http://sielok.hu/fotoalbum/freeride-aprilis2012-kaprun/kep/1...

A tegnapi nap, nevezetesen a Húsvét hétfője maga volt a csoda...

Vasárnap havas arcukat mutatták a környező hegyek, vastag hófelhőkkel takaróztak a Magas-Tauern háromezres hegyórásai és szakadatlanul esett a hó..
Hétfőre virradóra továbbálltak a hófelhők és utat engedtek a derűnek. Csak úgy fénylettek a csillagok az éjszakai égbolton.. majd a keleti égbolt lassan világosodni kezdett és a távolban felkelt a Nap, első sugaraival beragyogta a tájat. Pompáztak a frissen behavazott hegyormok-, és oldalak; büszkén viselték friss, fehér ruhájukat.
A felkelő Nap első sugarai festőként mázolták narancssárga a reggeli tájat. A völgyben még csönd honolt...
Már nyolc órakor, kapunyitásra ott voltunk; irány a Mennyország a Gletscherjet 1 majd felső társa, a Gletscherjet 2 kabinosával.

Igazi téli mesevilág fogadta a szerencséseket ezen a napon, friss porhóval, napsütéssel és kék éggel. Akár januárt vagy februárt is írhatnánk és bizony erre a hőmérsékletek is rájátszottak, hiszen -10 fokot mutattak az Alpincenternél és -15 fokot a gleccseren. Mivel előző nap is hasonlóan hideg mellett esett a hó ezért nagyszerű, amolyan elsőosztályú hóviszonyok fogadtak minket a mesterien kivasalt pályákon és a terepen (pályákon kívül) egyaránt. Reggel a nyugalom lengte be az egész tájat, a mínuszfokokban az áprilisi napsütés simogatta az arcunkat. A csendet időnként robbanások zaja zavarta; lavinákat robbantottak, így a felső liftek csak később; körülbelül 9 órakor indultak el.
Húsvét hétfő és tavaszi szünet ide vagy oda, sokan nem voltak; a tömeget elnyelték a széles terek, várakozási idő egyáltalán nem volt a Schmiedinger, Maurer, Sonnenkarbahn (hatüléses) és Kitz felvonóknál, így jókat lehetett "pörögni".
Bár a sípályák is csalogatóak voltak, de ezúttal a szűzhóba húzott a szívem; remeknek bizonyult, igaz fenn helyenként szélfújt (de nem vészesen); így az Ice Age-nél vagy a Maurernál, lentebb már sokkalta kényelmesebb, helyenként térdig érő porhó. A Sonnenkar térsége és a Krefelderhütte-Langwied közti rész ezúttal nagyszerűnek bizonyult, utóbbinál különösen finom-levegős szűzhó fogadott.
Nagyszerű április, még sok ilyet!

S egy jó hír, holnaptól újra havazás, vasárnapig akár fél méter friss hó is lehullhat, a télnek még nincs vége !

http://www.sielok.hu/fotoalbum/husveti-sieles-kaprun2012/gal...

Itt a Húsvét, a gleccsereken jellemzően az egyik főszezon.

Pénteken reggel aki korán kelt napsütését lel, ekkor még az ég némi kékséget mutatott, a kék ablakokon a Nap kandikált ki és beragyogta a havas hegyeket. Aztán később megérkeztek a hőfelhők és amolyan áprilisi idő kerekedett; hol napsütés, hol hóesés, hol sűrű köd. Szombaton szintén a reggel bizonyult szerencsésebbnek időjárás szempontjából, majd újra beborult és elkezdett havazni, időnként elég derekasan, különösen délután.
A pályák nagyszerűek; a gleccseren szuper porhó, lenn keményebb alapon friss porhó. Nyilván ez ma jelentősen változott a nagyobb mennyiségű friss hónak köszönhetően, így már lent is "puhábbak" a lejtők.
Hó még most is bőven akad, pályákon és azokon kívül egyaránt. Tegnap az Alpincenter pályájáira korlátozódott a tömeg, fenn a gleccseren szinte alig lézengtek, igaz ez a ködnek volt betudható. A köd ellenére azonban meglepően jó látási viszonyok (talajlátás) uralkodtak, a hőmérséklet folyamatosan csökkent.
Mivel ma nagyon szakadt a hó és mindehez -13 fok társult az Alpincenternél (a gleccseren ennél még hidegebb) ezért Zell am See-t választottuk, láthatóan többen jöttek át ide a gleccserről, volt aki félidőben váltott és a délutánt a Zelli tó feletti lejtőkön töltötte.

Alapvetően télies idő van, a völgyben jelenleg -2 fokkal és szállingozó hóval. Igaz itt már nem marad meg a hó, de feljebb már igen. Holnaptól megnyugszik az időjárás, aztán szerdától ismét friss hó (10-20cm) várható a gleccseren. Úgy tűnik, hogy az április most "jóvá teszi" a március második felében uralkodó magasabb hőmérsékleteket.

Végezetül néhány kép a tegnapi reggelről, a nagyobb havazás előtt.

Kicsit ugyan megkésve...

December 20. utáni napokat írjuk, erősen havazik az Északi Alpokban, hatalmas hómennyiségek esnek le, és még nem is sejtjük, hogy a nagy havazásnak nincs vége, és januárban rekord mennyiségű friss hó borítja majd az osztrák hegyeket.
Ahogy oly sokszor most is időjárás választónak bizonyultak a Tauern hegység markáns vonulatai;míg egyik oldalán "mélytél", addig a másikon homlokegyenest más idő fogad. A szürke, havat hozó fellegek feloszlottak és átadták a helyet az ég kékjének. A reggeli nap sugarai festik sárgára a napszítta faházikók tetejét és csillog-villog a Zederhausi templomtorony teteje is. Isten hozott Lungauban !
Csak úgy füstölnek a lungaui hegyormok, erős szél munkálkodik oda fenn.
Lenn a völgyben ugyan van hó, de mennyisége az "északi területek" havához szokott szemünknek kevés.
Az Ainecki oldalon libegünk lassan felfelé a fenyvesek közt; lentebb csak a pályák tündökölnek fehérben, fentebb már azokon kívül is megjelenik a fehér arany.
A csúcson süvít a szél, mintha el akarná fújni az egész hegyet. Északra morcos hófelhők akadnak meg a Tauern déli lábainál, ide már csak a szele jutott, de az bőven.
Délről szakadozni látszik a felhőzet; a horizonton a szlovén és olasz hegyek törnek a magasba.
A pályákon az üresség lengedez, asztalsimaságúak; élmény rajtuk minden egyes ív.
Képek:
http://www.sielok.hu/fotoalbum/karacsony-katschberg-2011/gal...

S végül, hogy aktualitása is legyen a beszámolónak az elmúlt két nap jelentése;
Ismét az északi hófelhőkből irány a lungaui napsütés. Bár ezúttal kék ég nem is, de néha-néha szűrt napfény fogadott minket, a szél megint csak erősnek bizonyult, így folyamatosan adták meg magukat a felvonók. Először a Katschberg-Aineck közti összeköttetés (Gipfelbahn és Aineckbahn), majd a még "új szagú" Silverjet is nyugovóra tért.
Délutánra drasztikusan megenyhült az idő; St Michaelben plusz 11 fokot mutatott a hőmérő. A pályák jól bírták az időt, ugyan porhóról már nem beszélhetünk, de jól síelhetők. Péntekre virradóra megfordult az idő, északról Lungau vidékére is befolyt a hideg levegő, így az esőcseppek is szép lassan hópelyhekké alakultak és járták vidám táncukat völgyben és hegyen egyaránt.
Délelőtt különösen sűrűs hullott a fehér pelyhes, nem egyszer vízszintesen, köszönhetően a viharos szélnek. Délutánra 10-15 cm friss hó jött össze a sípályákon, hab a tortán, hogy a záráshoz közeledvén kék ablakok jelentek meg az égbolton, amiken ki-kikandikált a Nap.
Akik most mennek jó havuk lesz, de a februári nagy rajzás előtt még mindenképpen elkelne a friss hó, az égből vagy a gépekből, mert különben kemény menet lesz, ti. az enyhülés majd fagyás bizony beton keménnyé változtatta a lejtőket (ez ma a friss hónak hála nem volt érezhető).

Sziasztok !

Rég jártam erre, mármint virtuálisan, itt az ideje, hogy amolyan utólagosan is, de bepótoljam.

Decemberi besízés (december 8-11)

Az időjárás ismétli magát, ahogy októberi besízésünkkor, úgy most is a hét közepén jött meg a friss hó, majd a hétvégéhez közeledvén utat adtak a hófelhők a Napsütésnek. Ismeretlen festő mélykékre festette a hegyeket, friss porhóban szeltük a lejtőket, élveztük a csodás kilátást. Mivel ekkor már kinyitott Saalbach és Zell am See is, így az emberek is eloszlottak és jóval kevesebben csúsztak a pályákon, mint az azt megelőző heteken, különösen gondolva itt az extra napsütéses novemberre.

Természetesen már a közeli Zell am See-ben is lehetett síelni.

Mindez képekben:
http://www.sielok.hu/fotoalbum/decemberi-besizes-kaprun2011/...

December 18.

Egy hét telt el , és ahogy ez már Mikulás napjától megszokott 3-4 nap múlva újra hófelhők kerekedtek útra, hogy friss köntösbe öltsék a tájat. Igaz ezúttal oly’ verőfényes napsütést nem fogtunk ki , ellenben láthatóan több természetes hó fedte a freeride útvonalakat, így ez a nap - mint oly sok Kaprunban - a mélyhavazás jegyében telt el. Nagyszerűnek bizonyultak a West Side útvonalai, de nem kellett szégyenkezniük a Sonnenkar hegyoldalainak sem.
Pár nappal később újra esett, így bár már kissé "rosszabb" időjárási viszonyok közt, de nagyszerű havat sikerült kifogni. Ráadásul a hidegnek köszönhetően (gleccseren -20 fok), plusz a nagy magasságnak (száraz levegő), nagyszerű, amolyan utahi champagne powder fogadta a szerencséseket, tényleg rettentően finom volt a hó, ilyet az alacsonyabb síterepeken nem talál az ember. Ott is lehet jókat szűzhavazni, örömittasan húzni az íveket a fenyőfák közt, de ilyen havat tényleg csak a gleccsereken talál az ember, és ehhez még repülőre sem kell szállni, hogy a tengerentúlon ízlelhesse meg a síelő, snowboardos, mi is az a híres-hírhedt champagne powder.
"Tömeg" szempontjából még kevesebben voltak, ez az időszak nem a gleccserek főszezonja, a mi legnagyobb örömünkre.

Képek erről a napról:
http://www.sielok.hu/fotoalbum/porhavas-jatszoter-kaprun-201...

Közben észrevétlenül átsiklottunk az új évbe, új év, új fogadalmak , új élmények, új csúszások.

Január 2. Az erős szél megtette a hatását; 4-es lavinaveszély, nagyon labilis hóréteg és pályán kívül eléggé szélfújt hó, de lehetett lágyabb térszíneket is találni. Ezen a napon két lavinát is volt "szerencsém" látni, az egyiket egy síelő indította meg a West Side freeride útvonal feletti részen, a hegyoldal meredek aljában; de időben traverzolt szélre, így a porhógörgeteg a mélybe zúdult, míg ő a másik kuloárban folytatta útját.
Kevessel 12 óra előtt két snowboardos indított meg egy kisebb lavinát a Krefelderhütte alatt. Ez a kis szakasz bár látszólag ártalmatlannak tűnik, a látszat néha csal. Szegény deszkást elkapta és nekisodorta egy villanypóznának. Nem tudom mi történt vele, de a hegyi mentők gerinc/nyak rögzítős hordággyal mentek fel hozzá...
Január 3. Szinte meglepetésszerűen esik 20-23 cm hó a már így is tekintélyes hóvastagságra, ráadásul a Nap is mosolyog ránk az égbolton.

Szürke reggel ébredünk, mi tópartiak, lágyan hullámzik a Zelli tó vize, a környező hegyoldalak sejtelmes ködbe vesznek. Vajon mi lehet odafenn ? A modern kor technikájának köszönhetően gombnyomás és máris kapjuk a panoráma képet. A webkamerák felhőnélküli eget mutatnak és a felkelő Nap által csodás aranysárgában világító hegyoldalakat. Irány a hegy!

A ködből kiérve egy igazi téli mesevilágba csöppenünk; ropog a lábunk alatt a hó, csillámlanak a hómezők, újabb kalandok várnak ránk.

Első körben az Ice Age árnyékos gleccserét sikerül meglovagolni, majd ezt követi a Sonnenkar és végül a Maurer szűz hegyoldalai.
Reggel -8 fokot mutat a hőmérő az Alpincenternél, fentebb még hidegebb van, de a szélcsendben és a napsütésben semmit sem érez ebből az ember.
A nap következő felében a West Side kerül terítékre, a Kristallbahn hatülésestől beszállva, pompás, nagyszerű!
De ott van felette, kicsit távol az ismeretlen, az az útvonal, aminek tetején már sokszor húztuk az íveket, de a krémjét valahogy kihagytuk. Most sorra kerül, kissé Winterkarl (=a hegy túloldala, ld. tavalyi márciusi és április beszámolókat) feeling kerekedik bemben. Távol a zajos hüttéktől, a "zsúfolt" pályáktól, ismeretlen utakon mintázzuk a szűz hegyoldalakat. Teljesen más látószögben a síterep, a gleccser, úgy ahogy még nem láttuk.
A Rettenwand impozáns hegyoldala alatt halad az út, közben fel-fel tekint az ember, nehogy a nyakára zúduljon valami nem várt "meglepetés", később a Lakarscharte felé visz a léc. Mennyei porhavas hegyoldalak, sehol egy ember, csak Te és a Hegy, teljes összhangban a természettel, az összeolvadás délelőttje ez :)
Végül a Rettinger napsütötte lejtőin ereszkedünk le, pihe-puha porhóban lebegünk a Langwied irányába...

Nagyszerű nap hajlott az estébe, a megfáradt freerider jóízűen tér nyugovóra.

A történések fotókkal dokumentálva:
http://www.sielok.hu/fotoalbum/kaprun-freeride-2012januar/ga...

Megérkezett a nagy havazás, kora reggel óta esik a hó , kisebb-nagyobb megszakításokkal.
Várakozási idő (most direkt figyeltem); Areitbahn I kabinos völgyállomása: 8:59-kor álltam be a sorba, 9:00-kor csekkoltam be a forgókapuknál és 9:02-kor már kabinban ültem, tehát kőkemény 3 perc :))

11 óra fele kezdett el úgy igazán havazni, amihez szél is társult, ez különösen a nyitott ülőfelvonókon volt érzékelhető. A szélnek köszönhetően a csúcsra futó felvonók egy részét dél körül leállították, viszont az alsóbb régiókban nagyon jót lehetett síelni, a szinte folyamatos és sűrű havazás ellenére. Így nagyszerűnek bizonyultak a CityXpresshez levezető lejtők, ahogy mindig most is csodás innen a kilátás a havas Zelli óvárosra és a Zelli tóra.
Fenn nem tudom mennyi esett, de a nap végével a kocsiról úgy 10 cm vastag friss havat sikerült lesöpörni a völgyben, ha este/éjszaka így folytatódik, akkor újfent tekintélyes hómennyiség lehullhat.

Aki korán kel aranyat lel. Nos, ha a mai napon azt nem is, de friss porhavas pályákat, csendet, nyugalmat biztos leltek a korán kelők. Ez azon napok egyike volt, amikor érdemes korán ébredni, még akkor is, ha a -lenn- szürke reggelen még tartana az ágy. Az elmúlt este ismét megrázta Holle Anyó a párnáját a zelli hegyek felett, aminek eredménye 10-15 cm friss hó lett.
Az Areitbahn parkolójában csend üli a tájat, sejtelmes ködbe burkolódznak a hegyoldalak. A kabin lassan de biztosan belevész a tejfehérségbe, csak a hóágyúk monoton zaja ad némi támpontot, hogy most pontosan hol járhatunk. A hegyállomáshoz közeledve valami fénylik a ködön túl. A reggeli napsütés igyekszik utat törni a makacs ködtakaróban. Próbálkozása feljebb sikert nyer és aranyló sugaraival önti el a szűz tájat. Csillognak-villognak a hómezők, tündököl a Nap a kék égbolton. Körülöttünk havas hegyóriások meredeznek a magasba, délre a Magas-Tauern háromezresei, északra a Steinernes Meer, Leoganger Steinberge markáns sziklafalai törnek az ég felé.
Lenn a völgyben még köd honol, a Nap sugarai utat vágnak rajta és kis idő múlva előtűnik a Zelli tó sötétkék víztükre.

A pályákon nyugalom és simaság; mintha az éjszaka leple alatt gondos kezek frissen szőtt szőnyegeket terítetek volna a lejtőkre. Halkan szelik köreiket a felvonók, suhannak a hóborította fenyvesek közt, ragyogó rétek felett.

A téli reggelhez a hőmérsékletek is hozzájárulnak; mínusz hét fokra süllyedt a higanyszála, amit ki is használ a hóokádó sárkányok armadája...

http://www.sielok.hu/fotoalbum/zellamsee-december13-2011/gal...

Ma remek napot töltöttünk Zell am See-ben, várakozás idők nélkül lehetett síelni, hivatalosan nyitva volt a 13-as fekete pálya, a Standard, de lehetett síelni a másik feketén, a Trassabfahrton is (szerk. most olvasom, hogy ez is nyitva volt "offiziel").

Összesen 70 cm hó van a hegyen, a Schmittental szép télies behavazott fákkal, úgy ahogy azt szeretjük ilyenkor decemberben.
Sajnos a Nap csak néha bukkant elő, javarészt felhős idő honolt, de a látási viszonyok kiválónak bizonyultak. A reggeli órákban tökéletesen láthattuk a Grossglocknert, Ausztria legmagasabb hegyét.

A lentiekhez képest kettő felvonóval több üzemelt; a Kettingbahnt (hatüléses) és a CityXpress kabinosát egyaránt beindították.

Egy kép máról

Kis friss helyzetjelentés.

A hétvégén jóval kevesebben síeltek, mint az elmúlt időszakban. Időközben a Kristallbahn 13as pályáját is megnyitották. A völgyig (azaz Langwied) még nem lehet lesíelni, pontosabban hivatalosan nem, de mivel elég szépen ágyúzzák a lejtőt ezért egyre több síelős és snowboardost lát az ember, akik a kabinos helyett inkább a pályát választják.

Ugyancsak megnyitott a Roxy Park , így a Glacier Park mellett immáron két funparkon ugrálhatnak a freestyle-osok. Szépen haladnak a Super-Pipe-al is, így a napokban ez is megnyitásra kerülhet.

Szenzáció, hogy kinyitott a Maurer a fekete pályákkal, mivel az elmúlt években erre általában december második felében került sor. A hóágyúzás és a snowfarming azonban megtette a hatását.

A pályák rendben vannak, porhavasak; alul jórészt műhó, fenn természetes hó. Az idő továbbra is változatlan, október 27. óta napsütés. Zell am See-ben novemberben 200 órával több napsütést regisztráltak, mint az megszokott.

Hóágyúzzák a Maiskogeli és Lechnerbergi lejtőket is a völgyben. A Maiskogel alsó részét már elég szépen belőtték.

Havazás a jövő hét (azaz december első napjai) vége felé várható, a jelenlegi kilátások kecsegtetőek, leszakadhat az ég :)

Sziasztok !

Az elmúlt időszak intenzív hóágyúzásai kifejezetten jót tettek a pályáknak, az elmúlt napokban a kedvenc lejtőm pl. a Sonnenkar volt (de hasonlóan remek a két Ac pálya és a piros 12-es is), kiváló pályakezelés és kevés ember. Hétfőtől újra megüresedtek a lejtők, különösen szerda volt nagyszerű, mert kedden vége lett a különféle tartomány sí és snowboard oktató képzéseinek, tehát mindez azt jelentette, hogy nulla várakozási idő.

A hétvége természetesen más,akkor összejönnek az emberek, de november jellemzően az egyik legerősebb hónap az összes (nem csak a kapruni) gleccseren, így bizony némi tömeg is garantált.

Hozzáteszem hétvégén is alig lézengtek a Schmiedinger nagyon szép széles pályáján, ami így még délután is itt-ott ratraknyomos volt.

A Síman által említette 8-as összekötő síutat időközben nagyszerűen behavazták és szélesítették is.

Friss képek itt:
http://www.sielj3000meteren.hu/blog/decemberi-sieles-friss-k...

Érzed már? Érzed az első hó illatát, a lábad alatt ropogó havat, az első ívek ízét ?
Itt van a tél, itt van újra, Salzburg "tetején", a kapruni gleccseren.
Lenn a tarka ősz ezernyi színében pompáznak az erdők, fenyvesek, rétek, legelők. Reggeli szellő fújdogálja a rozsdásbarna-sárga leveleket a Kapruni vár ódon falai körül. A távolban a felkelő Nap első sugarai festik aranysárgára a havas hegyormokat, háromezres hegyóriások felett járja táncát a Nap, lassan, de biztosan beragyogja az egész tájat.
Úgy csillognak a végtelen hómezők, mintha apró manók szórtak volna gyöngyöket a friss hólepelre.
Az utolsó hófelhők is továbbálltak és ismeretlen festőnek adták át a helyet, aki festékes vödreit nem sajnálva mélykék színre festette az égboltot és hófehérré a hegyeket.
Örömittasan húzzuk a téli szezon első íveit a széles gleccserlejtőkön, majd a szabadság érzésének még jobban adva lebegünk a friss porhóban.
Felhők felett járunk, szigetként bújnak elő a felhőpaplan alól a magasabb csúcsok; büszkén pózolnak a véget nem érő napsütésben.
Észak felé a Steinernes Meer és a Hochkönig sziklás hegyoldalai meredeznek, nyugat felé a tiroli hegyek köszönnek vissza. Déli irányba pillantva szinte karnyújtásnyira tűnik az alpesi ország legmagasabbja, a Grossglockner.

Remek besízés volt ez parádés hóviszonyokkal pályákon és azokon kívül egyaránt, mindez még az igazi tömeg nélkül, hiszen a nagy népvándorlás csak most indul el, mi a „vihar” előtt élveztük a csendet, a nyugalmat itt valahol a Magas-Tauernben.
Decemberben újra megyünk, addig is meséljenek tovább a képek:

http://www.sielok.hu/fotoalbum/kaprun-besizes-2011oktober/ga...

What is summer, avagy fél méteres friss hó odafenn...

Reggel kinyitva az ablakot hihetetlen friss levegő csap meg, ami azonnal betölti a szoba minden egyes zegzúgát; a hó illata ez..
Csendesen, de kitartóan esik az eső, az út vizes tükrében a környező hegyek köszönnek vissza, melyek teteje sejtelmes ködbe burkolódzik.
Kapruni völgybe érve a távolban valami világít, a felhők mögött valami fehéren világít... Nem lehet ez más, mint a frissen esett hó (szín)játéka.
Irány a hegy ! Csak úgy kopog az eső az ablakokon, áztatja a tájat, kabint, lécet. Aztán kisvártatva a kopogást sistergés váltja fel, az átlátszó, hosszú esőcseppeket vidáman táncoló hópelyhek váltják fel. Méterről méterre fehéredik a táj, egyre vastagabb köntöst öltenek a fenyők, a mezők.
Ott ahol tegnap a tavasz első hírnökei fakadtak most hó fedi a tájat.
Fenn még inkább hull a pelyhes, mintha most akarná az időjárás mindazt bepótolni, amit idén elmulasztott.
Az Alpincenternél tekintélyes fehérség borít mindent, térdig, hol combközépig süppedünk a friss hóban.
A Langwied (lezárt) lejtője igazi mélyhó élményt tartogat, a meredek részeknél előjön a "Kanada-feeling".
A hihetetlen nagy csendet, a csend csendességét időnként hatalmas robajlások zavarják meg, mintha pofont adnának egymásnak a szomszédos hegyoldalak, úgy visszhangzik köztük a robbantások zaja.
Lavinákat robbantanak, a négyes (majd' legmagasabb) lavinaveszély miatt egész nap álltak a felső liftek.
Majd talán holnap...

Mélykék égen táncolt a Nap, mosolygott az alatta elterülő üde-zöld tájra; beragyogta a völgyeket, a hegyoldalakat, megcsillant az utunkat kísérő patakokon, folyókon.
A nem is olyan távolban a Keleti-Alpok végvára tornyosult; a Schneeberg. Hátán kiterjedt hómezők és hónyelvek hívták fel a figyelmünket az elmúlt tél nyomaira.
Eljött az idő, hogy az utolsó símohikánok birtokba vegyék a Hóhegyet. Modernkori mohikánok lévén ezt nem lóháton, hanem a szalamandrának álcázott hegyi vasúttal tettük meg.
Felérve friss szellő késztetett minket egy lenge felső felvételére, irány a csúcs! A Waxriegel közeli törpe-fenyves útvesztőiben sikeresen elvesztettük a fonalat, így macséta híján visszavonulót fujtunk és egy kis kerülővel igyekeztünk a Damböckhaus felé.
Waxriegeli tapasztalat: nem mindig a rövidebb út a legrövidebb.
A Pazar idő és a méterről-méterre közelebb kerülő csúcs kárpótolt minket e malőrért.
Ott ahol néhány nappal ezelőtt fehér köntösbe öltözött a vidék és a szürkeségből hópelyhek táncoltak alább most semmi nyoma nem volt a télnek.
Azonban egész utunk során tekintetünk szinte beleütközött a Hackermulde fehér hegyoldalába; Alsó-Ausztria utolsó gleccserébe, ami doppingként hatott ránk, különösen Vassy-ra, aki a meredek hegyoldalakon igencsak belegyorsított.
Egy „laza” hochschneebergi korzózás után elértük a Fischerhüttét (2049m), mely nevét nem a halakról és tavakról kapta, hanem az ismert alpinistáról, Fischer Von Röslerstammról, aki 100 guldennel szállt bele a menedékház felépítésébe, még a 19. század végén.
Napsütötte teraszán némi folyékony energiát vittünk a szervezetünkbe, hogy újult erővel vágjunk bele a gerincen haladva a csúcsnak.
A kilátás csodás; bár az alsó-osztrák és a pannon síkvidék fele kissé párás; déli és nyugati irányba nagyszerű panorámában gyönyörködhetünk.
Lábunk előtt az egész Elő-Alpok; Rax, Schneealpe, Veitschalpe, kissé északabbra magányosan az Ötscher. Még nyugatabbra, az üveghegyeken is túl a Hochschwabot és az Ennstali Alpokat pillantjuk meg.
Figyelmünket dél felé fordítva a Fischbachi Alpok két síhegyén; Hirschenkogelen és Stuhlecken ütközik meg először a tekintetünk, majd a mögötte elterülő Bucklige Welt dimbes-dombos vidékét őrző Wechselre. A horizonton a Schöckl (Grazi hegyvidék) trapéz alakú vonulata zárja a vizuális parádét.
Közben megérkezünk a csúcsra, a 2075 méter magas Klosterwappenre, ami nem csak a Schneeberg, hanem egyben egész Alsó-Ausztria legmagasabb pontja.
Kis rövid piknik után csatolás és következik a nap fénypontja, lesiklás Alsó-Ausztria utolsó hófoltjain, talán utolsóként is.
Léceink késként kenik a remek firnhavat a Hackermulde hónyelvein. Lesiklásunk ezzel még nem fejeződött be; az Ochsenboden mélyedéseiben ismételten hófoltokra lelünk, így ezeken siklunk örömittasan a Damböckhaus integető és fényképezkedő közönségéhez.
Gyors autogramosztás és közös sztárfotózás után a Waxriegelen mászunk át, majd annak túloldalán néhány utolsó kanyar következik a már valóban utolsó hófolton.
Ismét egy nagyszerű nap volt, méltó nyitánya a nyári síszezonnak :)

Történetünk képekben:
http://www.sielok.hu/fotoalbum/schneeberg-summeropening2011/...

Mily csodás nap ért ma végett, ismét napsütés ragyogta be a tájat; a zöld völgyeket és a havas hegyeket.
A Gletscherjet különösebb várakozási idők nélkül vitt fel az árnyékvilágból a napsütötte fehérségbe.
A Kees, Maurer, Schmiedinger pályák ismét parádésak, simára vasaltak, akár egy biliárdasztalt döntöttek volna meg.
Reggel még csend és nyugalom üli meg a tájat, majd ahogy az lenni szokott 10 és 11 közt jön a roham.
A fenti pályák továbbra is porhavat kínálnak, lentebb tavaszi hó fogadja a síelőket.

Az Alpincenter alatti freeride útvonalak, így a Left Wing, Jump Run és a West Side mesés firnhavat tartogatnak a kiválasztottak számára, ami élvezetes és izgalmas lesiklásokat kínál a szűk szurdokoktól egészen a széles hegyoldalakig.
Reggel a hőmérsékletek nulla fok alatt, napközben az felett (kivétel a legfelső részek); a völgybe leérve nyárias idő 25 fokkal és vitorlásokkal a Zelli tavon.

Beszéljenek tovább a képek:

http://www.sielok.hu/fotoalbum/sunnyskiing-kaprun2011/galeri...

http://www.sielj3000meteren.hu

Ski 4Ever

Kis mai helyzetjelentés.

Az emberek rettentő korán kelnek, nem tudom , hogy mi van ? Nincs aprés sí? Bezárt a Baumbar, a Viva, a Zucchini? Vagy rossz a reggeli a hotelekben? Lényeg, hogy nyolckor már szép számú autós flotta a parkolóban.
A Gletscherjetnél 1-2 perc (jelentéktelen) várakozási idő. S az időjárás? Napok óta egy felhő sincs az égen, csak a kék ég meg csak a napsütés...
Irány egyből a gleccser, a pályák remekül kivasaltak, jó gyönyörködni bennünk, már maga a látvány is szemet gyönyörködtető.

Egy-két kör a Keespályán, még nincs senki, csak a szélét tűzik a versenyzők. Széltől szélig síelhetünk, remek !

Utána az AC pálya, majd a Langwied, utóbbin sem kell még az embereket kerülgetni. 10-11-re megérkezik a nagy "tömeg" is, sok iskolai csoport köztük. Mivel a környéken szinte már minden zárva tart, ezért aki Saalbachba, Zellbe, Hochkönigre, Kitzbühelre stb. bookolt az most mind ,itt a gleccseren síel.
Javarészt nyugat-európaiak, magyarokat elvétve látni, most lengyelekből és csehekből sincs annyi.

A pályák a felső részeken porhavasak, lejjebb tavaszi hó. A gleccser lejtői délután is remekül síelhetők.

Várakozási idő változó, ha a Single Spurt választjuk, akkor max. 1 perc, egyébként akár 4-5 percbe is belekerülhet (bár ez még mindig nem sok).

Off Piste: Az Alpincenter alatt nagyszerű firnhó mindenhol, ez is egy élmény, bár nyilván más, mint porhavasan. Utóbbit azért a feljebb eső off piste területeken még találni. Időközben páran már a csúcstól is lejöttek.

A Nap brutálisan erős, érdemes magas faktorszámú krémekkel és jó nap/síszemüveggel készülni.

Keddtől lehűlést mondanak, újra hullhat a fehér pelyhes... Meglátjuk!


http://www.sielj3000meteren.hu

Ski 4Ever

Kis délelőtti síelésre Wildkogelre esett a választás. Előző nap Kitzbühelen gondolkodtam, de mivel a Resterhöhén nagyon limitált a kínálat, ráadásul egészen a Pass Thurnig fel kellett volna autókázni, hiszen a Hollersbachtól induló Panoramabahn kabinos már nem üzemel, így a választás Wildkogelre esett.
Az idén épült brambergi Smaragdbahn már nyári álmát alussza, így Neunkirchenből lehet beszállni. Lenn a völgyben rövidujjúban sütkérező turisták és ide-oda cikázó kerékpárosok. A kabinos előtt néhány síelő emlékeztet arra, hogy itt még síelhetünk, na nem a völgyben, hanem fenn.
A kabinost csak úgy süti a Nap; zöldellő, virágokkal tarkított rétek felett libegünk felfelé; hónak egy nyoma sincs. Kicsit olyan érzése van az embernek, mintha nyári síelésre menne. Ez a hegy déli oldala, így közvetlen a csúcs (2100 m) alatt sincs hó, csupán egy-kettő hófolt, mutatóban.
A hegy túloldala már bizalomgerjesztőbb, bár téliesnek ezt sem nevezném; alaposan munkát végzett a napsütés. A még tegnap üzemelő hatüléses Pfeifferköpfl zárva van. Ami még megy: négyüléses Ganseralm, két felső rövid tányéros (gyakorlóliftek) és a Braunkogellift csáklyása.
A lejtők a reggeli órákban még kemények, aztán gyorsan felfirnesednek. A Ganseralm melletti 3-as pályán nem ártott figyelni, különösen a letöréseknél, mert könnyen előfordulhatott, hogy aki nagy svunggal jött az a letörés után gyepen találta magát :)
4-es lejtőnél ugyanez, de alapjáratban mindkettő kellemesen síelhető (még).
A Braunkogellift melletti 8-as és 9-es is rendben van, igaz a végük nagyon-nagyon lapos, ráadásul az egyiket pirossal jelölik, ugyanakkor a lejtése inkább a kékre hajaz.
Pályán kívül odafigyelve, de lehet menni; nagyszerű firn, ami kicsit élvezetesebbé teszi ezt a délelőttöt.
A kilátás fantasztikus a Magas-Tauern Nemzeti Park 3000 méteres hegyeire, köztük az impozáns Grossvenedigerre. Ott még tartja magát a tél; nagy kontraszt a Wildkogellel szemben.
A kiírás szerint még május 1.-ig síelhetünk itt, legyen szerencséjük, én azt mondom ! Mindenesetre havasan van a helyben freeride potenciál, ráadásul a területek döntő többsége liftekkel gyorsan elérhető.
A pályakilométer szám senkit ne tévesszen meg, mert ennek egy nagyobb szeletét a déli oldalon kanyargó (sítechnikailag érdektelen) síutak teszik ki, ha ezeket levesszük mindjárt másként néz ki. Salzburgi mértékkel nézve egy alsó-közép kategóriás hely, és az is látszik, hogy hóágyúilag nincsenek annyira eleresztve. Az alacsonyabban fekvő Leogangon tegnap nagyságrendekkel jobbak (havasabbak) voltak a sípályák.

http://www.sielj3000meteren.hu

Ski 4Ever

Kapruni szombat után ismét Weisssee került sorra, Salzburg legeldugottabb síterepe. Amikor már azt hisszük, hogy a következő kanyar után már a parkoló jön még mindig jön egy kanyar a hossszasan kanyargó hegyi úton.
A parkolóba megannyi autó, tömeg lesz :) Persze ezt weissseei mértékkel kell érteni.
Kiszállva a kabinosból ismét impozáns látvány tárul elénk; balra a Johannisberg oldal gleccserei kúsznak lefelé, itt-ott megtörve, jobbra a Sonnblik és a Granatspitze végtelen hómezői terpeszkednek a széles hegyoldalakon.
Irány a csúcs ! Újra a duplaüléses melletti lejtőket vesszük célba, a hó fekvéstől függően más és más képet mutat. Hol porhó, hol keményebb Harsch, megint máshol firnesebb.
Dél körül hirtelen felindulásból és a porhó reményében elkezdünk felfelé mászni egy széles kuloárban. A hó jónak tűnik (porhó), végül egy óra felmenetel után elérjük a végcélt. Kis pihenés és irány lefele; valóban minden egyes kanyarért keményen megdolgoztunk.
Itt végig porhóban jövünk le, hol kisebb, hol nagyobb íveket rajzolunk a hómezőbe.
A mászás fáradalmait a Rudolfshütte napsütötte teraszán pihenjük ki.
Új erővel, üdén és frissen csapunk bele az utolsó lesiklásokba; a duplaülésnél még kifogjuk az utolsó hegymenetet, a liftes már int, hogy menjünk, mert záróra. Mindez 15.40 órakor, meglehetősen korán, főleg ilyenkor tavasszal, amikor egyre hosszabbak a nappalok. Újra kis traverz és egy gyors, de annál élvezetesebb menetben elérjük az utolsó csákányok (itt is záróra) egyikét. Utána még kikalandozunk a „hátsó” hosszabb csáklyás melletti területekre, amik nagyszerű firnhavat tartogatnak, végül irány a Grünsee, azaz a középállomás.
Ismét egy intenzív freeride nap Weißsee-n, ami beírta magát a Top of Weisssee sorozatba, tán még sohasem volt ilyen jó, itt legalábbis.

http://sielok.hu/fotoalbum/weisssee-aprilis2011/galeria/

http://www.sielj3000meteren.hu

Ski 4Ever

Igaz Saalbach és Hinterglemm már hetek óta feladta a küzdelmet, a sícirkusz túloldalán; Leogangban még járnak a felvonók, ha minden jól megy egészen Húsvét hétfőig.
Irány egy délelőtt erejéig Leogang. A völgyben már tavasz zöld rétekkel, virágzó fákkal és bokrokkal, megannyi virággal.
Lehet itt még síelni? A síléceket és snowboardokat cipelő turistákat nézve csak maradt még valami az idei szezonból.
Üde zöld sípályák felett lebeg az Asitzbahn kabinos, kicsit feljebb érve itt-ott fehér hófoltok jelzik az elmúlt tél nyomait.
Első pillantás a kék 88-asra; nagyszerűen kezelt és még hó is van rajta :)
Kiszállva a kabinosból az első menet a 87 és 87a pályákon. Nagyszerű firnhó, remek napsütés, kellemes hőmérsékletek.
Ahogy az a nagykönyben meg van írva, ilyen egy igazi tavaszi síelés.
Kis váltás az Asitzmuldenbahn melletti lejtőkre, amik úgyszintén pompásak. Itt a felső részen még elegendő hó van, sőt pályán kívül is, különösen a Sportbahn 2000 melletti off piste terepek hívogatóak. Sajnos ez a felvonó már nem üzemel, bár okát nagyon nem tudom, hiszen hó szemmel láthatóan azokon a pályákon is van.
A 88-as pálya következik, nagyszerű, bár a hosszú ívekhez kicsit sokan vannak rajta, de délben már egész jókat mehet rajta az ember.
Azért egy kis pályán kívüli kaland sem maradhat ki; az Asitzgipfelbahn mellett élvezetes firn; igaz később már túlságosan „fogós”.
A kilátás a saalbachi sícirkuszban talán itt, Leogangban a legszebb; szinte beleütközik az ember tekintete a Leoganger Steinberge markáns sziklafalaiba, távolabb északon a Steinernes Meer és a Hochkönig vonulataiban gyönyörködhetünk. Dél felé a vastagon behavazott Magas-Tauern hegyei emelkednek, szépen kivehető a Kitzsteinhorn hátterében magasba törő Großglockner.
Őszintén megvallva nem számítottam ilyen remek feltételekre, de Leogang bebizonyította, hogy még 2000 méter alatt is van (sí)élet.
Néhány kép a parkolóból (fel nem vittem most).


http://www.sielj3000meteren.hu

Ski 4Ever

Kis helyzetjelentés.

A bergfex pár nappal ezelőtti (azóta nem néztem rá) előréje nem jött be, nem a napsütés jellemezte ezt a pénteket, igaz néha meg-meg mutogatta magát a Nap a fellegek mögül.
Amolyan hamisíthatatlan áprilisi idő, az egyik pillanatban rácsodálkoztunk az árnyékunkra, 5 perc múlva sűrű pelyhekben esett a hó, és ez a változatosság jellemezte az egész napot.
A hőmérsékletek bőven nulla fok alatt.. a hó ?
Fantasztikus, megmondom őszintén kissé szél fújtra számítottam a pályákon kívül, helyette piha-puha porhó fogadott, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva.
Meglehetősen sok nyugat-európai diákcsoport a lejtőkön, elsősorban angolok. A felső pályákon már lényegesen kevesebben, a pályán kívüli területeken meg senki sem zavar.
Alapvetően egy jó nap volt, három hét után már kellett ez a friss hó, jelenleg klasszisokkal jobb az off piste, mint március végén (a legutóbbi jelentős havazást követően), akkor se volt kutya, de most...
....Macska :)

Holnapra napsütést rendeltem :)


http://www.sielj3000meteren.hu

Ski 4Ever

Ha kicsit megkésve, bár törve nem egy kis beszámoló múlt szombatról, azaz március 26.-ról Zell am See síterepéről.

A kapruni varázslat után úgy gondoltam, hogy újra eljött az idő egy zelli síelésre. A síközpont hosszú pályáival és Pazar kilátásával mindig is nagy kedvencem volt Salzburg tartományban.
Az időjárás előrejelzés az esti híradóban csapadékot jelzett szombatra, ezzel szemben a bergfex napos időt. Na ilyenkor jön, hogy kinek is higgyen az ember. Mivel a levelibékák ideje még nem jött el, így leporoltam a varázsgömbömet és abba maradtam; "majd reggel kinézek az ablakon és meglátom".
Így is történt, napsütés reggelre ébredtem aznap, igaz a gleccser felett már gyülekezett a fekete sereg, így még egy plusz Zell am See mellett, ami fölött, mintha mesterséges, hatalmas turbinákkal fújták el volna a felhőket. A szélrózsa minden irányába felhők tornyosultak, Zell felett kékség mutatkozott és napsütés ragyogta be a tájat.

A modern TrassXpressel szálltam be a rendszerbe; mondanom sem kell, hogy várakozási idő sem itt, sem a többi felvonónál nem volt, így jókat lehetett pörögni. Egyből átmentem kedvenc részemre, a Sonnenalmra, ami mindig is amolyan tuti tippnek számított Zell-ben, még akkor is, amikor a fő rajzási útvonalakon (1-es és 2-es lejtők) egymást kerülgetik a síelők.
A pályakezelés és a hó meglepően jó az elmúlt időszak hőmérsékleteihez képest, és ahhoz, hogy köztudottan ez a síparadicsom napos, azaz délies oldala. Első menet a Jedermannabfahrt piros lejtőjén; mesterien kezelt , a teteje 1-2 centiméter „vastagon” felfirnesedve. Egy élmény a javából, főleg, hogy a lejtőn csak én vagyok, aztán később megjelennek a helyiek is, de szép moderáltan. Hasonló élményt tartogat a hatüléses melletti Maiskogelabfahrt, így csak fel-le és fel-le. A liftesek már mosolyognak :)
Mivel a sok jót is meglehet unni, így vissza a háromszékessel, majd ezzel felérve a duplaszékest választom. Alapjáratban sokkal egyszerűbb és gyorsabb, ha az ember a Sonnenalmról lesíel a Schmittentalba és felmegy a Porsche által tervezett nagykabinossal vagy a TrassXpress nyolcfős kabinosával. De ilyenkor tavasszal kicsit chilessebb a hangulat, végre jó ezt a nyugalmat élvezni; a napsütés melegét, a lágy szellőt, a tavasz illatát.
A duplaszékes után a fekete Sissi Hang következik, ami északi fekvésének köszönhetően még kemény, de nem jeges. Ez a pálya a néhány éve épült hatüléses Kettingbahn-hoz visz le, aminek érdekessége, hogy a lábtartó és biztonsági korlát automatikusan záródik és nyitódik (a völgyállomásánál egy aranyos kis rajzfilm is bemutatja a helyes használatát).
Az ülésfűtést, a párnázott bőrüléseket és a fejtámaszt már meg sem említem…
Kis nézelődés és csúszkálás után a Nordhangon találom magamat, a városba levezető feketepálya. A panoráma csodás, háttérben a Zelli tó, benne a környező hegyek tükröződnek, előtte a belváros a zegzugos sétálóutcáival. A lejtőn csak én síelek, hihetetlen ! Egy bucka sem, ezt szeretem !
A jól sikerült délelőttöt a Standardabfahrt feketején zárom, ami szintén hibátlan.
Mi is a nap konklúziója? Egyrészt bármilyen furcsán hat ezt olvasni a 20 fokos Magyarországról, síelni még mindig lehet, ráadásul mindezt tömeg nélkül 2000 m alatt is. Másrészt nagy hibát követ el, aki az utolsó magyar megszállás (március 15.) után nyári pihenőre küldi a léceket. Hiszen síelni még ilyenkor is lehet, nem is akárhogyan. A magasabb síterepekről és gleccserekről nem is említvén, ott még tél van a javából.

képek március 31.-ről:
http://www.facebook.com/pages/Schmitten-in-Zell-am-See/23917...

http://www.sielj3000meteren.hu

Ski 4Ever

A szerdai kapruni élmények után Pinzgau és egyben talán Salzburg tartomány legeldugottabb síterepére indultunk; Weißsee-re. A sítereppel először tavaly áprilisban ismerkedtünk meg. Itt volt az ideje, hogy ebben a szezonban is kipipáljuk a barátságos síterepet.
Ha valaki már unja a tömött sorokat és modern technikát, annak Weißsee egy igazi megváltás. Sípályák tekintve a „nem nagy szám” kategóriába tartozik, ellenben fekvése, a táj és a freeride lehetőségek igen felértékelik a szememben. Kilenc óra is elmúlt, mire beszállunk az Enzigerbodentől induló lassan matuzsálemi kabinosba. Hosszú út után felérünk a Rudolfshüttéhez, ami egy jóval 2000 méter felett fekvő hotel. Az idő fantasztikus, felhőket most sem látunk, csak néhány, a magasban elsuhanó repülő rajzol fehér csíkokat a kék tengerbe. A Nap beragyogja az egész tájat, a végtelen hómezőket, a havas hegyóriásokat.
Útnak indulunk a duplaülésessel; lassan libegünk felfelé, Weißsee legmagasabb pontjára (2600 m felett). A Sonnblick széles hegyoldalaiban nyolcasok rajzolódnak ki, az apró fekete pontok sítúrázok, akár egy hangyasereg, úgy vándorolnak fel magasabbról magasabbra.
Talán nem véletlenül a sítúrázok paradicsoma a hely. Mi is felkerekedünk, hogy újra betörjük a tavalyi kuloárokat. Sajnos ezúttal a hó szélfújt, így kevésbé tartozik a lesiklás az élmény kategóriába. Természetesen nem adjuk fel, újra és újra új lejtők, helyszínek után nézünk, de úgy látszik, hogy ahol még porhó leledzik az egy-két kivétellel szélfújt. Aztán átcsúszunk a Kalster Törl déli oldalára, hogy az átjárót megkeresve az északi oldal –remélhetőleg porhavas- lejtőin csússzunk le. 2500-2600 méter körül járunk, a sötét, már-már függőleges sziklafalak csak úgy ontják magukból a hőt, így a kabát hamar le is kívánkozik az emberről. Közben rájövünk, hogy átjáró nincs, így irány vissza a Kalser Törlhöz. Remek firnhavon haladunk, ha itt lesíelnénk Kelet-Tirolba érnénk le, Kalsba. Igaz onnan nehéz a visszajutás (még autóval is), így ezt a kosza ötletsugárt gyorsan ki is verjük a fejünkből. Felérve a keresztnél jól megérdemelt pikniket tartunk, majd újra mászunk és a meredek hegyoldalon végre megtaláljuk a várva várt porhavat, igaz a szakasz rövid, de akkor is!
A napot a Weißsee hütte napsütötte teraszán töltjük,sítúrázok népes seregével egyetemben, majd fél öt után elindulunk a völgy fele; immáron a sípályákon.
Ez az a nap volt, amikor több időt töltöttünk mászással, mint lesiklással. A hatalmas hegyek, a táj azonban gyorsan feledtette a „megpróbáltatásokat”.

Képek:

http://www.sielok.hu/fotoalbum/weisssee-marcius2011/galeria/


http://www.sielj3000meteren.hu

Ski 4Ever

A múlt hétvégi havazások után időszerű volt egy újabb freeride hétvége -igaz ezúttal hétköznap- összehozása.
Már régóta érdekelt Kaprun túloldala, az ún. Mühlbachtal, ti. a hegyről le lehet síelni egészen Niedernsillig, ami egy 12 kilométer hosszú lesiklás, távol mindentől a Magas-Tauern Nemzeti Parkban.
Szerdára az egyik helyi síiskolában foglaltunk egy guide-ot. Michi osztrák állami vizsgás sí és snowboard oktató, illetve korábban a Bécsi Síakadémia síoktató képzője.

Szerda reggel, az ég kékséget egy felhő sem zavarja, csupa kék odafenn minden, mintha festették volna. A Kapruni völgybe beérve ott tornyosul a 3204 méter magas Kitzsteinhorn; mint mindig most is fantasztikus látványt nyújt.
9 órakor találkozás Michivel, gyorsan megkapjuk a lavinaszondát-, és lapátot, illetve a piepset. Ezután indulás néhány warm up körre a Kristallbahn környéke. Miután kellően bemelegedtek a síelős izmok irány a Maurer felvonókkal felfelé, majd kiszállva jobbra (hegyfelé nézve) elkezdünk traverzolni. A traverz korántsem olyan veszélytelen, hiszen január végén egy hatalmas hótábla szakadt le ezen az oldalon, magával rántva két brit síoktatót. Szerencsére kisebb sérülésekkel megúszták a kalandot.
Cél a Winterkarl, az egyik beszálló a Mühlbachtalba. A traverz közepén nagy figyelem szükségeltetik, hiszen egy meglehetősen szűk szakaszon haladunk át a gerincen, balra és jobbra is mély, sziklás szakadékok. Elhagyva ezt a szakaszt a Kristallbahn hegyállomása fölött érkezünk ki, ahol újabb traverz kezdődik, egy ismételten meredek hegyoldalon. Itt mindjárt az elején érdemes lendületet szereznünk, hogy a keskenyebb, és kissé felfelé haladó ösvényen felcsússzunk. Ellenkező esetben kerülhetjük meg az egész sziklatömböt…
Elhagyva ezt a passzázst a Rettenwand függőleges sziklafalai nyújtanak pompás látványt az amúgy is bámulatos kulisszához.
A Rettenwand előtt megállunk, és innentől elhagyjuk a nyüzsgő gleccsert, búcsút intünk a civilizációnak, irány a Winterkarl. A terek hatalmasak, az egész „kuloárt” tekintélyes sziklafalak szegélyezik. Északi fekvésének és a körülölelő hegyoldalaknak köszönhetően még mélyen a tavaszba belenyúlóan is porhavat találhatunk itt.
Magába a Mühlbachtalba három elfogadott beszálló létezik. Az egyik még a Kristallbahn hegyállomása felett magasodó rész. Lavina szempontjából ez a legveszélyesebb, 2000-ben itt történt Ausztria egyik legtragikusabb lavinaszerencsétlensége, amikor a fehér halál 12 személyt, javarészt oktatókat ragadott magával.
A második beszálló a Winterkarl (sokak szerint a legjobb), míg a harmadik a Rettenwand után a L.Scharte.
Guide-unk előremegy megnézi a hóviszonyokat, majd int, hogy indulhatunk, persze távolságtartással. A belépő szép meredek, porhavas lejtő. Élmény húzni az első íveket a szűz porhóban, és utána jön a többi meg a többi. A hó továbbra is porzik, arcunkra kiül a mosoly, hatalmas vigyorral törjük be a szűz hegyoldalakat a Winterkarl monumentális völgyében. Ez olyan, mint a heli sí, szólal meg Michi. Bár heli síelni még nem voltunk, de valóban, valami hasonlónak képzeljük el mi is, távol a Világ zajától, csak Te és a hegy és a porhó.
Végül elérkezünk lesiklásunk utolsó meredélyéhez, ami legalább van olyan meredek, mint a belépő, csak hosszabban. Itt a terek összeszűkülnek és egy szűkebb helyen kanyargunk. Míg az árnyékos részeken nagyszerű porhó fogad minket, addig a napos oldalon már beszakadós Bruchharsch. Így innentől lassabban és óvatosabban haladunk a völgy irányába, mintha tojáshéjakon síelnénk. Ez az útvonal legveszélyesebb szakasza, keresztezünk is jó néhány már lejött lavinát. Végül leérünk a Mühlbachtalba; ahol alpesi faházikók mellett visz tovább az utunk. A hótakaró egyre inkább ritkul, de mi az utolsó méterekig csúszunk, néha lecsatolva a léceket is. A télből a tavaszba, a porhóból a firnbe jutunk.
Végül elfogy az utolsó hófolt is, vadul csicseregnek a madarak. Mi lecsatolunk, levesszük a sícipőt és gyalogosan folytatjuk tovább utunkat Niedernsillig, ahol már vár minket a transzfer.
A jól sikerült napot méltóan a Panorama étteremben (Kitz) zárjuk.
Összegezve az idei szezon legnagyobb freeride napja, ehhez semmi kétség sem fér. Olyannyira belelendültünk, hogy pénteken (azaz ma) újra lesiklottunk, ezúttal már guide nélkül. Mondanom sem kell, hogy ma is egy élmény volt!

Sajnos a képek az egyes lejtők meredekségét nem adják ki.

Adatok:
Max. magasság: 2600 m (beszállás)
Min. magasság: 769 m (Niedernsill)
Hossz: 12 000 m



http://www.sielok.hu/fotoalbum/kaprunwinterkarl-2011marcius/...

A videóról majd a Koty gondoskodik :)

http://www.sielj3000meteren.hu

Ski 4Ever

Egy kis napi friss Gasteinből:

Hó itt is esett, bár nem annyi, mint egyes északabbi, nyugatabbi terepeken.
Tegnap reggel csodás napsütés, a schlossalmi rész rendben volt, freeride-hoz annyi hó nem esett, de ahol kicsit megállapodott a hó ott lehetett valamit kezdeni. Az itteni (felső) duplaülésesnél már reggel negyed 10kor sor (csodálkoztam is). Egyébként nem ez volt a jellemző. Az északi pályák a Senderbahn I kabinosa mellett kemények, igazi kifagyott pályák, az alsóbb részeken mindenképp.
Ma lenn a völgyben és a napos oldalon firn hó.
Délután Sportgastein. Itt porhó és viszonylag kevés síelő. A táj csodaszép, de pályarechnikailag nem egy nagy durranás, ebből a szempontból még Weisssee is veri, de hát ugye sem Sportgasteinbe sem Weissseebe nem a pályasíelésért megyünk, hanem az azon kívüli kalandokért. Itt Sportban rettentő sok lehetőség leledzik, természetesen helyismeret, annak hiányában egy jó guide azért nem árt. A Skiroute elég hiányosan van kitáblázva.
Hó: porhó, de nem esett annyi, mint Kaprunban. Sok helyütt szélfújt, mindenesetre rossz így sem volt.

Néhány kép a mai és a tegnapi napról.


http://www.sielj3000meteren.hu

Ski 4ever

Vége az utolsó nagy magyar rajzásnak, hátunk mögött a hosszú hétvége fantasztikus idővel, sok-sok napsütéssel, kellemes hőmérsékletekkel és -ha nem is mindig - kék éggel.
Szombat mindig is amolyan tuti tipp a turnusváltások végett, hiszen az emberek már vagy még nem síelnek, így ezen a napon nem volt jellemző a "tömeg", vasárnap azért már többen voltak, de vészesnek nem mondanám. Hétfőtől aztán beindult az igazi rajzás, egész Európa képviseltette magát. A keleti nemzetek közt a csehek és lengyelek vezettek, utána jöttünk mi magyarok, de azért voltak szép számmal románok, bolgárok, szerbek is. S ne feledkezzünk meg az oroszokról sem, akik ahogy oly' sokszor most sem az úri viselkedésükről híresek (tiszt a kivételnek).
Ez mellett sok holland, dán, angol, de voltak svédek, norvégok, egyszóval egy igazi nemzetközi síhétvégét , sínapokat tudunk a hátunk mögött.

Az enyhe időjárás miatt sokan átmenekültek a környékbeli terepekről; elsősorban Hochkönig, Saalbach, Zell am See, Rauris). Jó pár saalbachi síbusz közlekedett ezeken a napokon, de nem kis meglepetésemre egy zillertali síbuszt és megpillantottam, hogy utóbbi miért nem a Tuxra ment? No mindegy.

Egyszóval voltak, nem is kevesen, már rég láttam ennyi embert a gleccseren, de szerencsére a széles pályák és nagy terek , legalábbis a felső részeken elnyelték a tömeget. Az Alpincenterhez vezető két pálya más kérdés , na és a Langwied, ezek mindig is fő rajzási útvonalak voltak, ez tudván itt legfeljebb a reggeli órákban ment le az ember.

Hőmérsékletek: a gleccseren mínusz fokok, vasárnap -4 fok a többi napon -3 és mínusz kettő.
Az Alpincenternél hétfőn nulla fok volt, lejjebb délután plusz néhány fok. A felső pályák nagyszerű, porhavasak, az alsóbbal déltől firnesedtek, de nem kásásodtak, tehát olyan mélykása síelésben, mint ami a többi alacsonyabb osztrák terepen volt, itt nem részesültünk (szerencsére).
Várakozási idők: elsősorban a hétfő és a kedd volt húzós, de ekkor sem vártam többet (direkt mértem, figyeltem) 5 percnél többet. Bár kétségtelen, hogy szemmel nézve néha ijesztő volt.

A gastro vonalra reagálnék, mert ezzel abszolút nem értek egyet. Véleményem szerint megfelelő számú hüttével rendelkezik a terep:

Lenn a Langwiednél mindjárt van kettő nagyobb hütte, aztán a piros Langwied pálya közepénél a Krefelder hütte (sokan nem is ismerik). Az Alpincenternél a Big Apple és a Gletschermühle, fenn 3000 méteren a Panorama étterem.
A Big Apple osztrák szinten is szinte párját ritkító, ami a férőhelyek számát illeti és tényleg mindenfajta étel kapható a különféle pontoknál. Gyorsételek, ázsiai kaja, tészta ételek, pizza, húsféleségek, édességek.

Ma egyszerűen fantasztikus volt, itt lehet a legjobbakat síelni, ha az idei szezon átlagát vesszük, az tuti :)
A pályák remekül rendben voltak, a mai kedvenc carvingolásra a Schmiedinger extra szélességű lejtője volt, persze a Keespiste és a Maurer pályák is hozták a formájukat. A Langwiedboden lejtőjén dél körül nagyon jókat lehetett menni.
Várakozási idő azoknál a lifteknél, ahol én voltam szinte egyáltalán nem volt; Kristallbahn, Langwiedbahn, Maurer, Schmiedinger, Kitzlifte, Sonnenkarbahn hatosa.
Néhány kép, igaz ezek az elmúlt napokról, ma nem vittem fel a kamerát.

Rég jelentkeztem Kaprunból, most bepótlom.
Tegnap és tegnapelőtt parádés idő mesés kilátással. Nap mosolygott a hófedte gleccserpályákra és hegyoldalakra. A 3000 méteres hegyóriások varázsa minden egyes alkalommal lenyűgözi az embert, itt jössz rá igazán milyen hatalmas és nagyszerű a természet és ebben a világban apró kis hangyaként suhanunk tova.
A pályák, ahogy a honlap is írja valóban fantasztikusak, jó kis porhó fedi őket. Tegnapra virradóra esett némi friss hó, mint ahogy oly sokszor az idei szezonban ismételten szél társaságában, így ennek eloszlása meglehetősen nagy különbségeket mutatott. Egyes helyeken mindössze pár centi, megint máshol 10-15 cm porhóban gázoltunk alább. Hivatalosan az Ice Age és West Side freeride útvonal van nyitva. Nem hivatalosan a többin is gond nélkül le lehet síelni. Az alap igen kemény és tömör, ha most erre esne 20-30 cm friss hó az maga lenne az álom.
Ma reggel: az álom valóra válik? A havat a völgyben esőcseppek sokasága váltotta fel, de odafenn rendben van még a világ. Ha hinni lehet az adatoknak, akkor a gleccseren eddig 30 cm feletti friss hó hullott.
Milyenek voltak a pályák: porhavasak, igen jól síelhetők. Ahogy az szokott lenni továbbra is az Alpincenter pályákon és a Kristallbahnhoz vezető lejtőkön gyűlt a sokaság. Igaz várakozási idő itt sem nagyon adott. Fenn sokszor kongtak a lejtők az ürességtől; a Schmiedinger pályákon vagy senki sem síelt vagy 3-4 fős csoportok vittek némi életet a széles hegyoldal életébe. Egyik kedvencemen a Keespistén is jókat lehetett menni, igen jókat !
Immáron az összes funpark fogadja a freestyle ág szerelmeseit, a félcső ismételten igen komolyra sikeredett! Hétvégétől a nagy attrakció, a Volvo Ice Camp is megnyitja kapuit; jégbárral, jégasztallal, székekkel.

Mivel ma délután szabad voltam így a közeli Maria Almra esett a választás. Tervek szerint pár órát síeltem volna, aztán irány vissza a "bázisra". Végülis olyan jól sikeredett a nap, hogy a pár órából lett fél négy. A kocsit Maria Almnál a Dorfjet kabinosánál tettem le. Natrun lényegében a település házi hegye, melyen a remek lejtőknek és a modern felvonónak köszönhetően jókat lehet pörögni. A Dorfjet egy ún. hibrid felvonó, vagyis ugyanazon a kötélpályán kabinos és ülések is lógnak; egy kabinost három darab hat-férőhelyes székek követnek. Ha itt szállunk be a Hochkönig síhintájába, úgy az összeköttetést a 9-es pálya jelenti az Aberggel. Ez a mai napon zárva volt; ok hóhiány ti. egyrészt napos oldalon kanyarog, másrészt nincs kiépítve a hóágyúrendszer. Ennek ellenére azért lementem rajta, és a végén konstatáltam, hogy valóban jogosan tették ki a "gesperrt" táblát; egy-két helyen már majdnem léclecsatoláshoz kellett folyamodni. Az Abergen aztán fel a csúcsra, jó vonalvezetésű pályák, de semmi extra. Fentről szép kilátás nyílik többek közt a kapruni gleccserre.
A pályák már kissé széttúrtak, viszont nem jegesek. Felvonóknál nem kellett várni, de a pályákon többen síeltek, így egy gyors menet után vissza Natrunba, síbusszal; lévén vissza irányba sem pálya sem felvonó (egyelőre).
A nap hátralévő részét A Dorfjet melletti lejtőkön töltöttem; nulla sorban állás és sokszor üres pályák. A lejtők némelyike még záráshoz közeledvén is ratraknyomos volt, a piros 5-ös és 6-os nagyszerűek, különösen a csáklyás melletti FIS versenypálya, tényleg hibátlan. A fekete rendben, csak túl rövid, az utána következő kék laza, utazós; kezdőbbeknek megfelelő, igaz kissé srég felé lejt.
A natruni rész előnye, hogy ilyenkor januárban, amikor a Nap még alacsonyan delel is napsütésben síelhetünk a késő délutáni órákban, így a talajlátás is nagyszerű.
Azt hiszem, ha a környéken ólálkodok és van némi szabad órám biztosan fog látni még ebben a szezonban a hibridlift és lejtői, carvingolásra (is) ideális.

Január elsején lenn sűrű köd ült a tájon, vastag zúzmara lepte be a az ágakat, fákat, bokrokat.
Talán kedveskedni akart az időjárás a szilveszteri mulatozóknak. Kiérve az álmot hozó tejfölből fenn a Nap ragyogott a zelli pályákra. Mintha tűvel rajzolták volna a hegyeket; délen a Magas-Tauern háromezresei figyeltek, északon a Hochkönig és a Steinernes Meer meredek sziklafalai nyújtották a kiváló kulisszát.

Zell-ben a hóviszonyok a pályákon és azokon kívül is szuperek, egyrészt sok természetes hó esett, másrészt a hóágyúk is rendesen üzemeltek.
Holnaptól újra kinyitják a Sonnenalm térségét, tehát az itt lévő felvonók (nagykabinos, hatüléses, 3 üléses stb.) üzemelni fognak a pályákkal egyetemben, azaz, ha jól számoltam, akkor minden menni fog. A Sonnenalm hétfőtől egészen máig valóban nem volt nyitva, az előszezon végett.

Jó volt !

Igazi téli mesevilág Katschbergen; mély hó alatt roskadozó fenyőfák, alpesi faházak. Szikrázó lejtők, hegyi tisztások. Fantasztikus porhó a pályákon, amik kongnak az ürességtől! Sorban állás? Ismeretlen fogalom. Igazi képeslap idő fogadott bennünket ma Salzburg naposabb részén. Szinte az összes felvonó üzemel; a Freiberg és Sonnleiten liftek nagyszerű lejtőit a mai nap "rakták össze". St Margaretehn fele, a völgyben gőzerővel mennek a hóágyúk, még így is! A 110 cm tényleg igaz, pályán kívül mesebeli hóviszonyok, csend, nyugalom, kék ég, fehér fenyők; egyszóval téli idill a javából!
Természetesen a Snowbowle is tesztelve lett; elsőként sikerült betörni a porhavas hegyoldalt... na de beszéljenek a képek, több majd holnap este!

Kaprun: még mindig porzik !

Két hét múlva októberi besízésünk után újra összeverődött egy kis társaság; a helyszín ezúttal is Salzburg "teteje"; a kapruni gleccser. Az időt ismételten sikerült kifogni; október 30.-tól egészen november 7.-ig, azaz 9 napon keresztül ragyogó napsütés, kék ég és kellemes hőmérsékletek. Csupán a keddi nap mutatta meg magát Holle Anyó némi havazás keretében.

Míg itthon 20 fok feletti hőmérsékleteket mértek, addig mi porhavas gleccserpályákon síelhettünk; mindezt az igazi síelős időben. Jómagam nem először vagyok a gleccseren, de minden egyes nap után megállapítom; idefenn 3000 méteren minden egyes nap egy ajándék. Tiszta, friss hegyi levegő, lélegzetelállító kilátás, széles pályák... Síelős, hódeszkás szív; mi kell még ?

A mai nappal megérkezett a lehűlés, így újra beindultak a hóágyúk; holnap várhatóan havazni fog. A következő napokban télies jellege lesz az időjárásnak mínusz fokokkal és időnkénti havazással, de természetesen azért a Nap is sütni fog!

Nem szaporítom a szót tovább, beszéljenek az elmúlt időszakról a képek;
http://www.sielok.hu/fotoalbum/kaprun-november2010/galeria/

Kedden Semmeringen volt dolgom, látva a friss havat és a különösen behavazódott stuhlecki fenyveseket, lejtőket és tudva a holnapi fantasztikus időt megfogalmazódott bennem, a "mi lenne ha..." , így délután repült is az sms, email az érintetteknek. Koty ki tudta magát szabadítani a pannon ősz karmai közül, így szerdán reggel elindultunk a havas világ felé. A felkelő nap első sugarai rózsaszínre, aranysárgára festették a keleti végvár; a Schneeberg mélyen behavazott ormait. Az égen egy felhő sem, csak a kékség és a mosolygó Nap köszönt vissza. Már ekkor sejtettük, ez Az a nap lesz! Röviddel kilenc óra után a Nachtpiste tetejénél pakoltuk ki a kocsiból a léceket, majd hátunkra vettük a nagy terhet és amolyan serpakánt elindultunk felfelé, hogy meghódítsuk a Fischbachi Alpok legmagasabb csúcsát, a majd 1800 méter magas Stuhlecket. Szép kényelmesen, meg-meg állva; gyönyörködni a tájban és erőt szedni négy óra alatt csúcsra értünk; 800 méter szintkülönbséget és jó 10 kilométert a hátunk mögött hagyva.

A kilátás ma igen pazar volt; az egész Elő-Alpok előttünk; keletről nyugatra haladva: Sonnwendstein, Schneeberg, Raxalpe, Schneealpe, Veitschalpe, Hochschwab... Nyugaton a felhők közül a Niedere Tauern (Alacsony Tauern) hegyei törtek elő.
Dél felé a Graz körüli hegyekben gyönyörködhettünk.
A csúcson mínusz hét fokot mutatott a hőmérő, igaz ebből felfele alig éreztünk valamit... nem csoda!
Kis szusszanás a menedékházba; némi energia és bátorító bevitele után csatolás és következett a jól megérdemelt lesiklás hosszú kilométereken keresztül. Kiváló porhó (felső részeken csaknem 40 cm) fogadott minket; nagyszerűnek bizonyult az excsákányos nyomvonala, a FIS Abfahrt; a Standardabfahrt. A Schieferwiesénél már azért nyoma sem volt a 40 centinek, de hála a gyepes aljnak így is vidáman siklottunk, miközben a szemközti hegyoldal zöldellő rétjein tehenek legelésztek. Csaknem az autóig lesíeltünk. Lecsatoltunk, és elkönyveltük, hogy igen, ez megérte !
Meséljenek tovább a képek:
http://www.sielok.hu/fotoalbum/stuhleckopening2010/galeria/

Sziasztok

Megérkeztünk a szokásos kapruni besízésünkről. A hagyományokat folytatva ismét Ausztria szívében, Salzburg tartomány legmagasabb síterepén, a Kaprun felett elhelyezkedő Kitzsteinhorn gleccseren kezdtük a szezont. Mindig nagy élmény 3000 méteren húzni az íveket, különösen ha azok a szezon elsői; nem volt ez máshogy idén sem.
A hét közepi havazást csütörtöktől napsütés váltotta fel, sokszor már valószínűtlenül kék éggel fűszerezve. A hőmérsékletek nulla fok alatt maradtak, így a hóágyúk szorgosan, éjt nappallá téve dolgoztak, hogy támogassák Holle Anyó munkáját. Reggel mesterien kivasalt pályákon síelhettünk; avagy aki korán kell frissen kezelt pályát lel :) A hó szupernek bizonyult, nagyon jó porhó, nem csak fenn a széles gleccserpályákon, hanem lenn az Alpincenternél is. A sípályák az Alpincenterig voltak megnyitva, de a bátrabbak egészen a Langwiedbodenig, azaz a síterep aljáig lesíeltek. Bár hivatalosan még zárva volt, meglepően jól lehetett rajta síelni.
A kilátás pazar, Tirol és Salzburg havas-sziklás hegyvonulatai mellett északkelet felé a Dachstein masszívuma is láthattuk, dél felé Ausztria legmagasabbja, a Grossglockner tornyosult.
Lenn az ősz ezernyi színében pompázó erdők, fenn a havas hegycsúcsok; szép ez a kontraszt ilyenkor ősszel, akár fentről, akár a völgyből szemlélve.
A sok-sok napsütést vasárnap zavarták meg a felhők, ekkor délutántól megjelentek az első hópihék, laza táncot járva hulldogáltak az égből, hogy egyesüljenek a lenti fehérséggel. Ők már a későbbi (mai és holnapi) nagy havazás előhírnökei!
A felvonóknál számottevő várakozási idő nem volt, sokszor szinte azonnal mehettél is fel, vagy mindösszesen néhány percet kellett várni a következő feljutásig.
Jövőre természetesen újra itt, és természetesen decemberben is !
Képek: http://www.sielok.hu/fotoalbum/kaprunbesizes2010/galeria/

Brunnalm nyáron, pontosabban ilyenkor késő tavasszal is csodaszép. Igaz mostanság az idő inkább kedvez egy freeride-nak a gleccsereken, mintsem túrázásnak a hegyekben. Vasárnap Vassy-val a Veitschalpéra indultunk, 9 óra előtt már a Scheikl fogadó előtt (Sonnkogel lift) pakoltunk ki a kocsiból, majd a Sonnkogel melletti sípályán indultunk felfelé.
A Lahnbodennél egyre meredekebbé vált a terep, végül az 1860 méter magasan fekvő Graf Meran háznál lyukadtunk ki, ahonnan tovább haladva a Veitschalpe legmagasabb pontja, a majd 2000 méteres Hohe Veitsch volt a cél. A menedékház és a csúcs között még kiterjedt hómezők és hónyelvek nyújtózkodtak. Bár most sílécet nem vittünk, jó volt látni, hogy rajtunk kívül is vannak fanatikusok; kisvártatva egy hölgy csúszott le firngleiterével (hasonló, mint a big foot).

A csúcstól a gerincen haladtunk tovább a Bärentaler Wand meredek sziklafalai felett. Pompás látványt nyújtott a meredeken mélybe szakadó sziklafalak és kuloárok sokasága. Kicsit távolabb Wildklamm markáns gerince kísérte utunkat. A távolban magányos faházikók tűntek fel a végtelen fennsíkon; a Seeboden hütte. Előtte még egy rövid kitérő a felette magasodó Seeboden csúcsáig, közben az idő is rosszabbra fordult; erős szél, leszálló köd és intenzív eső elől a Seeboden hütte adott némi menedéket. A hütte előtt két kis tavacska áll, amik a csapadékvízből és a felettük elterjedő hómezőkből táplálkoznak. A víz jelenléte errefelé nagyon ritka, hiszen egy mészkőfennsíkról beszélünk, ezért is volt meglepő.

Mivel az eső csak nem akart elállni és a hőmérő mindösszesen 4 fokot mutatott jobbnak láttuk, ha vissza indulunk a Graf Meran ház felé. Csak később derült ki, hogy hiba volt, ugyanis bő fél óra után elállt, s mire a Lahnbodenig értünk már a Nap is kisütött.

Igaz nem éppen azt a napsütéses & kék ég időt fogtunk ki, de így is megvolt a hangulata a sejtelmes köddel, a hegyeket, völgyeket beterítő felhőfoszlányokkal, és a sötét ég miatt a zöld megannyi árnyalataiban pompázó mezőkkel, erdőkkel.

Mindez képekben:
http://www.sielok.hu/fotoalbum/veitschalpe-brunnalm-kirandul...

Nyári síelés a magyar határtól alig egy órányira, hogy hol? A Schneebergen! Óriásként töri meg a Fertő-tó síkvidékét, az Alpok keleti végvára, a 2075 méter magas Schneeberg. Szombati úticélunk a hóhegy volt, hogy a téli szezon után méltóan ünnepeljük a nyár kezdetét. Reggel a puchbergi fogaskerekű állomásánál várakozva percről-perce gyűltek a lelkes síelők, egészen fiataloktól az idősekig mindenki képviseltette magát. 9 órakor elindult fekete-narancssárga szalamandra szerelvény, hogy az üde-zöld völgyből a télbe szállítson bennünket. Virágba borult gyümölcsfák mellett suhantunk el, „kissé” feljebb már hófoltok jelezték az elmúlt tél utolsó nyomait.
Megérkezvén a hochschneebergi végállomásra csípős hideg és sűrű köd fogadott bennünket, jó másfél órás gyaloglás után a Klosterwappen tövében pihentük ki magunkat, és vettünk erőt az első lesikláshoz Kelet-Ausztria elfeledett nyári síterepén, a schneebergi Hackermulde firnhavas lejtőin. A hó nagyszerű volt, nem süppedt, nem szakadt be, csak úgy spriccelt minden egyes kanyarnál. A gyors lesiklás után következett a neheze, a felmenetel. Elmondhatjuk, hogy minden egyes kanyarért keményen megdolgoztuk, de ennek is meg van a maga szépsége.
A csúcson összeölelkeztek a felhők és egy rövid hózápor emlékeztetett minket a télre. Következett a második és egyben utolsó nagy lesiklásunk, utána egy kis „bohóckodás”, aztán indulás a vonatra.
Érdekesség, hogy pont ekkor rendezték a Hackermulde egyik hófoltján a hagyományos óriás-műlesiklást, így ezmég inkább rádobott - Sípark után szabadon – a gleccserfeelingre.

Galéria: http://www.sielok.hu/fotoalbum/schneeberg-nyari-sieles-2010m...

A csütörtöki és pénteki kékséget a hétvégén felhők szürkesége törte meg , hol beborult, hol kiderült. Aranyló színben pompázott a gleccser, máskor sejtelmes köd lepte be az alsóbb régiókat. A gleccseren megannyi program közül választhattunk ezen a hétvégén. Tesztelhettünk a 2010/11-es símodelleket a legnevesebb gyártóktól; többek közt képviseltette magát az Atomic, Völkl, Fischer, Rossignol. Az Alpincenter előtt különféle zenekarok, dj-k léptek fel, de volt gasztró és bármixer show egyaránt.

Lenn Kaprun főtéren igazi osztrák majálisban lehetett részünk hideg sörrel és osztrák muzsikával. Szombat este a snowboard freestyle versenyek amolyan záró akkordjaként óriási buli helyszínéül szolgáltak a Kapruni vár ódon falai.

Most már ideje búcsút inteni, képek:
http://www.sielok.hu/fotoalbum/kaprun-szezonzaro-2010majus/g...

A tegnapi borút derű követte, a kékség és fehérség harmóniája lengte be a tájat. Igaz vizuális gyönyör; északra a smaragzöld völgyben a Zelli tó vize csillan meg, aminek víztükrön havas hegyek köszönnek vissza. Távolabb sejtelmes felhőkbe takaródznak a Hochkönig sziklás hegyoldalai, szigetként törnek utat a felhőtengerben a magasabb csúcsok.
Délre pillantva a Tauern hegység háromezresei tornyosulnak, Ausztria legmagasabbját, a Großglocknert mintha most faragták volna, olyan élesen lehet látni.
S a pályák? Egy élmény, mesteri munkát végeztek a kezelők, friss szőnyeg várta a reggeli síelőket.
A jobboldali Kees pályán délben szinte csak én húztam a hosszú carving íveket; balra-jobbra ringatóztam a vakítóan fehér lejtőn, ami még ekkor is akár a biliárdasztal, olyan sima volt.

A West Side vadregényes útvonalán fenséges firn fogadott, a lenti kuloárban csicsergő madarak éneke kísérte minden egyes kanyaromat. Bal kéz felől kis vízesés vágott utat a hómezőben, moraja megtörte a csendet, idefenn ezer méterekkel a dolgok felett.

Sok ilyen szép sínapot, azt hiszem mindannyian kiegyeznék vasárnapig ilyen idővel.

Igazi áprilisi idő; jöttek mentek a felhők, néha a Nap is megmutatta magát némi kék ég kíséretében. Az összeboruló felhőkből délutánra kisebb-nagyobb hózáporok kerekedtek, időnként elég derekasan szakadt hó.
Tömeg ma sem volt, így jól lehetett a felvonókkal pörögni.
Mivel az éjszaka folyamán friss hó esett ezért a mai napot lényegében a pályáktól távol töltöttem, elsősorban a West Side-on, aminek felső szakaszát (a meredélyeket) én trekkeltem be először, másodszor, negyedszer is. Bár most olyan sok hó nem esett, kb 5-10 cm, de a szélnek köszönhetően a mélyedésekbe és a szélcsendes lejtőkre befújta, lerakta a havat, így ezeken a helyeken igai mélyhavas élmény fogadott. Ilyen lejtő volt a West Side legfelső része, na az szuperre sikeredett. Kis oldalváltás és irány a Left Wing, ami a Gletscherjet 2 kabinostól induló freeride útvonal. Ahogy múlt héten, most is csaltam és bemenetnek nem a hivatalosan jelöltet, hanem attól tovább a korábbi (ex)kabinos alatti részt választottam, ahol szintén én rajzoltam elsőként az íveket. Majd tovább a Krefelder Hütte felé, itt egy rövid traverz és még rövidebb taposás (mászás), hogy utána a hütte alatti részt törjem be, ami beletorkollik a 11-es lejtőbe, ahol pár száz métert mentem, majd újra a terep. Bár ez a terep nincs jelölve, mint hivatalos freeride útvonal, ennek ellenére nagyon finom kis lehetőségeket tartogatott.
Aztán következett a Sonnenkar, a duplaüléses alatt senki sem ment (bemenet a Mauerer liftek alsó állomása közelében), itt is párszor lezúgtam.
Délután sikerült magasabbra is feljutnom, konkrétan az Ice Age és a Maurer feketéktől balra eső rész (hegy felé nézve). Az Ice Agenek ezúttal a közepétől volt igen jó, mivel az egyik oldalon még nem volt egy nyom se, a Maurer bal oldala meg valami szenzációs volt a puha porhóval.

Napsütéssel búcsúzott Zell am See, a mai délutánt az itteni sípályákon töltöttem. Kedden azt írtam, hogy üresek voltak a pályák, ha akkor így fogalmaztam, akkor nehezen találok megfelelő jelzőt a mai délutánra. A Hirschkogel Express és Gloknerwiese négyüléseseket csak miattam kapcsolták be, amikor kiszálltam a Hirschkogelből egyből le is állították. Mikor felértem kissé befelhősödött, aztán három óra körül újra a napsütésé lett a főszerep. Lenn a völgyben smaragzöld színben pompáztak a mezők, a nap sugarai meg-meg csillantak a Zelli tó mélykék víztükrén. S a pályák? Egy élmény, kiváló firn. A Breiteck Alm széles lejtője ezúttal is jó választásnak tűnt. A Kettingbahn és Kapellenbahn libegőknél a 8-as, 6-os és 3-as fenomenális volt. Rég síeltem ilyen jót a fekete Wilder Kaiseron (6-os).
Ahol szerdán friss porhóban rajzoltuk a hegyoldalt, most nagyszerű firn fogadott, olyan, amit utoljára jó egy hete a Katschbergi Snowbowle-ban élvezhettem.

Zárásra feltámadt a szél, a fenyőfák ágai csak úgy lengedeztek, mintha integetnének, ők is búcsúznának.

Három napos intenzív freeride síelésünk harmadik és egyben utolsó helyszíne Weißsee Gletscherwelt volt.
A sípályák mondhatni a semmi közepén fekszenek, távol a civilizációtól egy vakvölgyben indul egy retro kabinos, ami egy középállomás beiktatásával a Weißsee felett magasodó Rudolfshütte szállóig visz. A síterep csúcsára a szálló alatt induló (szintén nem mai) duplaülésessel juthatunk fel.
A síparadicsom gyönyörű környezetben fekszik; hatalmas nagy hegyek, tág terek, gleccserek és megannyi háromezres köszön vissza.
Az első menet egy kis warm up a felső piros lejtőn, majd irány a terep, először a 2-es freeride útvonal, sok helyütt már kérges-szakadós (Bruchharsch) hóval, de egyes részeken mesés porhóval. Végül a Tauernkogel túlsó oldalán találtunk igazi porhavas, meredek lejtőket, elszigetelve mindentől. Az egyik tágasabb kuloárban mi rajzoltuk elsőként az íveket, itt háromszor is lejöttünk.
Irigykedve néztük a sítúrázókat, akik a Sonnblick és a Granatspitze nem is olyan távoli hómezőin rajzolgatták a nyolcasokat.
A "szpot" igen finom freeride lehetőségeket kínál azok számára, akiket nem rettent el némi gyaloglás (adott esetben felfelé).
Sítúrázóknak minden bizonnyal egy igazi paradicsom (esetleg hótalppal, síléccel a hátamon a Sonnblicket én is bevállalnám).

Weißsee egy olyan hely, ahol hiába keressük a modern kabinosokat, a kényelmes hatüléses libegőket, a döntött biliárdasztal jellegű carvingpályákat. A osztrák haknitól hangos bárokban sem itt fogunk aprés sízni.
Ez egy olyan hely, ahol csendet, nyugalmat találsz egy érintetlen téli világban; hatalmas hegyek árnyékában törheted be a szűz lejtőket.

A mai délutánt ismételten Zell am See-ben töltöttük. Ahogy tegnap írtam a kilátás meseszép volt a tóra, ma ebben nem gyönyörködhettünk, de nem bántunk, hiszen helyette igencsak megrázta Holle Anyó a dunyháját és Kaprunhoz hasonlóan itt is temérdek hó esett le, a hóhatár kb. 1100-1200 méteren mozgott.

A pályán kívül valami hihetetlen élményben volt részünk, és tényleg csak mi voltunk azon a bizonyos hegyoldalon, senki más. A hatüléses Kettingbahn melletti erdős részen igazi tree skiing élményben részesültünk, de jónak bizonyult a Hahnkopf melletti fenyőfákkal övezett rész is.

A tegnapi naphoz hasonlóan ma sem kellett embereket kerülgetni, különösen nem a pályáktól távol. Egy igazi téli nap, sok-sok mélyhavas csúszással, kicsi olyan volt mint az október közepi Planai szezon nyitó freeride-unk, de ez a délután sokkalta aktívabbra sikerült, egymás után soroztuk a lejtőket.

Soha rosszabb áprilist !

A kedd délutánt Zell am See-ben töltöttem, és meg kell mondanom; igen jó választás volt. Ilyen üresen még nem láttam a síterepet, csak te és a hegy. Felfelé a felvonókon hihetetlen nagy csend volt, csak itt-ott csicseregtek a madarak.
A teljes csendet és ürességet csak helyenként "zavarta" meg néhány kóbor angol és belga síelő.

A Breiteckalm sípályája kitűnő, jókat lehetett rajta carvingolni. A Hahnkopfnál némi kis tree skiing-el fűszereztem meg ezt a csodás napot.

A völgypályák közül hivatalosan a fekete Standardabfahrt tart nyitva, ami még négy óra után is meglepően jó állapotba volt.

Egészen zárásig pislákolt a nap a szürke felhők közül, az utolsó menetnél egy-két eltévedt hópihe táncolgatott alább; előhírnökei a holnapra várható havazásnak.

A kilátás a tóra igen pazar, lenn már üde zöldek a rétek.

Zauchensee - Itt van a tél itt van újra

Némi tavaszi intermezzo után ismételten visszaköszönt a tél az osztrák hegyekbe, ma reggel csodás fehér ruhát öltött a legtöbb völgy. Kilenc óra után érkeztem Zauchensee-be, mivel Rennwegből indultam (Katschberg), ezért az új nyolcüléses kabinosnál (Sunliner) szálltam be a sípályarendszerbe. Az új kabinossal és az azt követő, szintén idén megépült hatülésessel gyorsan és kényelmesen feljuthatunk a hegyre. Az első menetet ezen felvonók mellett mentem, sajnos a mai napon a pályakezelés nem volt valami jó, így elég nyugtalannak bizonyult a síelés, legalábbis a nagyobb ívekben.
Az első lesiklások után oldalváltás és irány Zauchensee központi völgye, kezelés ismét nem a legjobb, szintek voltak a ratraknyomok közt, ami a hidegnek köszönhetően keményre fagyott, még szerencse, hogy esett úgy 10-15 cm friss hó, ami valamit dobott a helyzeten.
Fel a hatüléses Tauernkarral, majd le a Tauernkar csákányos melletti kék pályán. Na itt már jobb volt a pálya, ugyanez elmondható a Tauernkar hatülésesnél kanyargó fekete pályára is. Ismét át a szemközti oldalra, ahol először a Gamskogel hatossal, majd a Gamskogel duplaszékessel jutottam 2000 méter fölé. A Gamskogel melletti pálya, ha jól rémlik az 5ös piros szuper volt, jó kezelés, porhó, már csak a nap hiányzott.

A síterep meglehetősen szimpatikus, sok (és nagyon jó) freeride lehetőséggel és túlnyomórészt modern felvonókkal. Ahogy láttam hóval is jól álltak, és a tegnapi lungaui síszafari után erős kontraszt volt visszacsöppenni a télbe. Ez nem csak a friss hó miatt volt, láthatóan nélküle is vastag a hótakaró.

12 óra után átnyergeltem a Shuttlebergre, de azt már a másik topicba írom.

Fotókat nem csináltam, mivel esett a hó, helyenként a köd is megült.

Egy napos lungaui síszafari

A mai napot két lungaui síterepre szántam, az egyiken már jó néhány éve (Grosseck) jártam, akkor az időjárás végett csak a kabinosnál síeltünk, a másikon (Fanningberg) még nem.
11re értem a St Martinból induló duplaüléshez, ami a hegy déli oldalán visz fel. Ennek megfelelően havat itt már nagyítóval kellett keresni, a fehér szín helyett egyre inkább a zöld dominál. Az üde zöld hegyoldalakon fehér csíkként vakított a duplaszékes aljába levezető völgypálya. Aki teheti, az inkább a túloldalon, azaz Mauterndorfnál szálljon be a síterepbe, a kabinossal gyorsabban fel lehet jutni. A St Martini oldalról meglehetősen lassú, igaz mivel sem a szél nem fújt, sem a hó/eső nem esett, így elviseltem, valahogy elütöttem a menet időt. Ennek eredményeként megállapítottam, hogy a felvonó nyomvonalában leszórt szemét (vigyázzunk jobban a természetre !) sorrendben a következő: papír zsebkendő, csokipapír, üdítős dobozok, pályatérkép, cigis doboz.

Végre felérve kissé Aflenz – Bürgeralm flashbackem támadt, ott is egy irdatlan hosszú és lassú duplaüléses visz fel a hegyre, és a környezet is hasonló. Lejjebb, a négyüléses Gipfelbahn-nál, mintha Hochkarra hajazna a táj, a fedett négyes ezt még erősítette.

Irány a Gipfelbahn, ami 2400 méter magasra, a síterep legmagasabb pontjára visz fel, ahonnan szép időben minden bizonnyal csodás lehet a kilátás, most szürke felhők honoltak a környék hegyein. A gerincen futó lejtő jópofa, bár ma igen kemény volt és kissé nyugtalan (kezelés). A Gipfelbahn mellett a térkép szerint elvileg 3 fekete pálya is van, én ezek közül csak egyet láttam, az is csak félig (szélességre értve) volt ratrakolva.

A Mauterndorf felé vezető völgypálya rendben, igaz alul firnes, kásás, de nem a fékezős fajtából. Ugyanez elmondható a másik oldalon, St Martin felé kanyargó völgypályára.

Benyomások: a pályák igen rövidek, leszámítva a gerincen futót, a liftek lassú dupla és háromszékesek (ok van egy kabinos és egy négyüléses). A kék pályák túlnyomórészt síút jellegűek. A St Martini (vagy St Michael) völgypálya az elején szuper, tényleg élvezet rajta menni, de aztán a közepétől egy szűk síútba megy át. Ma nem volt gond, de eltudom képzelni mik játszódhatnak le főszezonban. A Mauterndorfba kígyózó lejtő mondjuk úgy, hogy rendben van, remek a kilátás a mauterndorfi várra.
Freeride: a négyüléses jobb oldalán megfelelő hóviszonyok esetén biztosan jókat lehet mélyhavazni, széles, fától, erdőtől mentes részek. Friss hóesés után azért megnézném még egyszer a helyet. Az, hogy hol van 47 km sípálya még mindig nem értem, ha itt 47 van, akkor Katschbergen legalább 100 :)

Fanningberg

Szűk két óra múlva csatoltam is, és irány Fanningberg, ami mint utóbb kiderül jó választás volt és a mai nap legjobb síelését tartogatja.

Grosseckhez hasonlóan itt sem kellett embereket kerülgetni, a parkolóban alig néhány autó.
A pályák a felső részeken kemények voltak, alul firn, kása, de jobb fajtából. A lejtők carvingra ideálisak, bár a kékek igen laposak, és a pirosok vége (3, 3a) szintén lapos. Feltehetően a legjobb carvingolásra a 3-as piros meredekebb szakasza, onnantól, ahol elágazik a 3a, ami egy lankásabb,de szintén középnehéz. Ezen a részén (3as "meredély" eszméletlenül jókat lehetett húzni, széltől szélig. Már ezért megérte eljönni.
A feketék rendben, igaz a 4-es már zárva volt. Talán a legkeményebb a Radar Steilhang, őt követi a Mausefalle. A síterep felső részéről remek a kilátás, ráadásul a ritkás erdő a különös fenyőkkel egyedi hangulatot kölcsönöz a helynek. Freeride-ra ahogy láttam megfelelő, igaz túlságosan szem előtt vannak, közel a civilizációhoz. Speciel, ebből a szempontból Grossecken a Gipfelbahn jobb oldalán jobban tetszett a backcountry. Bár csak szemlélve, a viszonyok miatt (kemény, fagyott hó) egyik helyen sem mentem terepre.
Fanningon egy mínusz, a kitáblázottság gyenge, sok elágazásnál nincs semmi tábla. Nem egy hatalmas hely, de akkor is, valahogy megszoktuk, hogy minden tüchtig.

Képeket a felhős idő miatt nem lőttem, leszámítva a grossecki hosszú kétülésesen; legközelebb oda valami jó könyvet viszek :)

Napsütés és kég ég, a tegnapiak után egy igazi megváltás. Reggel a szokott kör; Tschaneckbahn, aztán irány a Freiberg. A pályák simák, de betonkemények , helyenként jégpáncéllal. A Gamskogelhütte előtt csak azt vettem észre, hogy az előttem úgy 100 méterrel síelők alól szabályosan kicsúszik a síléc, mintha banánhéjat dobnának a talpuk alá. Így időben fékeztem; glatt jégpáncél volt ezen a részen. A napsütés aztán megkönyörült a síelőkön és délre, délutánra már élvezhetőek lettek a lejtők. Délben az egyik tanítványommal felmentünk az Aineckre, aztán le Margarethenig a völgybe.
Fenn szuper porhó a piros 25ösön, lent firn élmény a fekete 23-ason és a piros 22-esen. Utóbbi kettőn kétszer is lementünk, csak mi voltunk rajta! A pályák egészen a völgyig nagyon rendben vannak.
Köszönhetően a sok angol kezdőnek a liftek ki és beszállóhelyein érdekes, mókás szituációkban lehet részünk :)

A tegnap esti havazásnál már sejteni lehetett , hogy a mai nap amolyan "best of" lesz. Reggel egy felhő sem volt az égen, mindez mellé a frissen behavazott táj szépsége társult. Akár télen ! Nem is lehetett kérdés, hogy ez a nap nem a pályasízésről fog szólni (leszámítva a déli okítást), hanem a freeride élményről. Irány az Aineckbahn, fel magasra az Aineck csúcsára, onnan pedig a Snowbowle. A Snowbowle az Aineck St Margarethen felő eső oldalán, a fahatár felett elhelyezkedő backcountry. Ahogy a nevében is benne van az egy teknő, aminek DK-i fala kissé meredekebb, ÉNY-i "fala" szinte összemosódik a teknő középpontjával és szélesen nyújtózkodik a Nockberge irányába. A vertikál kb. 250 m, a lesiklás hossza útvonaltól függően 1-2 km.

S egy nyom se, csak a szűz lejtők, amiket elsőosztályú porhó borított, mindez napsütéssel és mélykék éggel fűszerezve. Már-már meseszerű ! Fél 12-ig tényleg csak én rajzolgattam a mélyhavas hegyoldalakon.
Délután ismét visszatértem, ekkor már felhősebb idő fogadott szűrt napsütéssel, azért látszott, hogy időközben pár síelő már felfedezte, de még így is bőven akadtak szűz oldalak. Ekkor az ÉNY-i lejtők kerültek betörésre. A legegyszerűbb ezt a részt a víztározó felől (ami a gerincen található) megközelíteni, gyakorlatilag a gerincen kell haladni. Itt már van némi gyaloglás, de javarészt vízszintes vagy legalábbis minimális emelkedésű terepen, aztán utána jön a suhanás.

Összegezve: az idei szezonban ilyen jó hó még nem volt a Bowleban (legalábbis amikor én itt voltam), így mindenképpen az első helyen foglal helyet ez a pénteki nap a katschbergi freeride napok sorában.

Firn élmény, tavaszi hangulat ide vagy oda, azért be kell ismerni, hogy a friss hónál nincs jobb, a frissen behavazott tájnál, fenyőfáknál nincs szebb. Igen, ma reggelre ismételten téli ruhát öltött Katschberg az éjszaka esett 10 cm hónak köszönhetően, helyenként talán valamivel több is.
A legjobb az volt, hogy leszámítva a Königswiesét nem ratrakolták be újra a pályákat, így a friss hó egy konstans alapra esett, ami csak úgy fokozta az élményt, különösen reggel, amikor még szűz lejtők fogadtak. Pályán kívül azért oda kellett figyelni, de pl. a Sonnalm egész jóra sikeredett.

Néhány mozzanat

A mai napba sikerült egy kis Kapruni csúszást beiktatni, igaz délután 3ra értem az Alpincenterhez, de még így is megérte, jó másfél órát síeltem. A pénteken átvonult hidegfront úgy 20 cm friss havat, méghozzá porhavat hozott. Reggel, délelőtt ez egy csoda lehetett, de akkor dolgom volt. De így délutánra is lehetett találni bőven szűzhavas részeket, pl. a Kitz és Schmiedinger közt vagy éppen a Magnetköpfl bal oldalán. Egy igazi élmény volt, utoljára március 20.-án síeltem télies viszonyok közt, hol másutt, mint idefenn. A mai nap is kellően téliesre sikeredett. A nap végén következett a kis kedvenc, a Gletscherjet 2 és a Krefelder Hütte közti szakasz, ahol szűz lejtőket találtam, majd a Langwiedbodentól jobbra a pályán kívül.
A lifteknél nem volt várakozási idő.

9 órakor érkeztem a Hochalm parkolójába, verőfényes napsütés és kék ég fogadott. Valami kis hó is esett úgy 1200 métertől, jobban mondva inkább becukrozódott. Mivel 10től kezdődött az oki, így gondoltam ezt a röpke egy órát kihasználom és felmentem a Hochalmbahn kabinosával, majd tovább a Spieleckkogel hatülésesével. A reggeli panoráma a csúcsról szép volt (ld. csatolt kép), de a mai saalbachi napnak ez az egyetlen pozitívuma. A napsütésnek és az enyhe hőmérsékleteknek köszönhetően hamar puhult, kásásodott a pálya, fenn és lenn egyaránt. Ráadásul a Hochalmbahn melletti pályán nem mentek le a ratrakok , így az 3-4 cm friss hó a meleg hatására megrogyott és néhol majdnem kiszabta az embert a kötésből. Déltől teljesen kiürültek a sípályák, pl. a Spielecken csak mi síeltünk. A kása a térdünkig ért. Én nem tudom, hogy mi lehetett itt az elmúlt napokban, amikor még melegebb volt, de ma élvezhetetlen volt az egész. Így oki után gyorsan átruccantam Kaprunba, ahol egy jót porhavaztam, de erről majd az ottani topicban.

A tegnapi képeslap időt ma barátságtalanabb követte. Makacs köd ülte meg a hágót és a csúcsokat, amihez még a viharos szél is hozzájött. A szokásos reggeli kör a Tschaneckbahn-nal. Egyre feljebb jutva, mintha fénylene a köd, talán a csúcson napsütés? Csupán a képzelet szüleménye volt az egész, fenn tejköd fogadott, mindent beborító fehérség.
Délre az erős szél elfújta a ködöt, helyette jöttek a felhők, időnként a Nap is megmutatta magát. A ködnek köszönhetően a hó is jóval gyorsabbnak bizonyult, mint az előző napokon, kiválót lehetett síelni a Freiberg 9-esen és a Sonnleiten 11-esén. Mivel szeretek nagy íveken menni, adott esetben fel-fel kanyarodni a hegynek, ezért fő szempont, hogy a pályán ne legyenek sokan, legjobb, ha senki sincs rajta. Ezen a napon összejött ez, legalábbis a fentebb említett lejtőkön.
Ismét egy kellemes nap ért véget, és a gyerekek is megtanultak síelni.

Ismét egy csodás tavaszi nap ért véget. Egy felhő sem zavarta a mélykék eget, reggeltől estig ragyogott a Nap.
Délben csak úgy spriccelt a hó a pályákon, mélyen szántotta a léc a kiürült lejtőket. A Freiberg csákányosánál kézi frézerrel szórták a havat a lift nyomvonalára, ott ahol a hó behódolt a napsugarak előtt.

Szab, a felvonók április 10.-ig tartanak nyitva, ami egy szombati nap. Mindig is furcsa megélni egy síterepen a szezon utolsó napjait, persze utána is van élet; gleccserek, Obertauern és aki még nyitva tart.

A hétvégétől lehűlést és havazást is mondanak Salzburgra, meg látjuk mennyit kap ebből Katschi.

Egy kép a mai napról

A hétfői és keddi havas és meglehetősen téli napokat szerdán verőfényes napsütés váltotta. Nem lehetett kérdés, hogy ezen a napon korán kell kelni és nyitásra kinn lenni, hogy elsőként élvezhessük a csodás időt és a friss havat.
Már csak azért is, mivel némi porhavazás volt tervben, ugyanakkor az előrejelzések enyhülést mutattak, és ki tudja, hogy délben még porhó lesz vagy már nem (később kiderült, hogy nem csak délben, de még csütörtökön is).

Hivatalosan 8.30 h-kor kezdenek a felvonók, de a Schmittental végéből induló Schmittenhöhebahn nagykabinos már rendszerint 8 óra után 10 perccel startol. A "váróban" néhány helyi és egy-két alkalmazott, no meg 2-3 elszánt freerider toporgott, várva, hogy a forgókapukon zöldre váltson a jelzés.

S végre, zöld utat kaptunk, irány a kabin, ami el is indul, hogy gyorsan a magasba röpítsen. Bár a modern nagykabin lcd kijelzőkkel van felvértezve, ahol különféle sífilmeket vetítenek; ezúttal a tekintetek a tájra összpontosultak; frissen kezelt lejtők, behavazott fenyőfák , a fehér hegyoldal és a mélykék ég lélegzetelállító kontrasztja.
Kivasalt lejtőkön az első íveket húzni mindig is nagy élmény, csak te és a hegy, a lejtő.
A Breiteckalm valami fenomenális volt, hasonlóan a négyüléses Kapellenbahn melletti Sissi Hang.
Végül aztán a Rome Park melletti ritkás fenyvesbe kötöttem ki, ahol meglepően sok mélyhó fogadott; sehol egy nyom.
Míg délutánra a Sonnalm egyes lejtői már kissé firnesedtek, másutt még porhóban rajzolhattuk az íveket. A 15-ös Südabfahrt ekkora maga volt a tavaszi élmény; mintha késként kented volna a vajat.

Másnap újra Schmitten, az idő hasonlóan meseszerű, a kilátás ugyanúgy pazar. A csúcsról vagy 30-40 háromezrest számolhatunk össze, köztük Ausztria legmagasabbát, a Grossglocknert.
De lesz e még porhó odafenn ? A válasz igen, a Kettingbahn északabbi oldalán "némi" tree skiing, lényegében a szabad órákat szinte csak itt töltöttem, nem lehetett megunni. Ráadásul a meredekség is adott; egy jó piros, fekete pályának felel meg. Az itt vezető freeride útvonal azonban a naposabb oldalon van, és az már firnes volt. Hihetetlen, hogy mennyire számít, hogy hogyan éri a Nap, vagy éppen hogyan nem. A kicsit más fekvésű lejtők már tavaszi firnet kínáltak, míg tőle két-három méterre csak úgy porzott a fehér molekula.

Mindez képekben:
http://www.sielok.hu/fotoalbum/zellamee-marcius2010/galeria/

Ma Zell am See-be voltunk. Az időjárás télies arcát mutatta, sűrű havazás völgyben és különösen a hegyen, a csúcson még a szél is hozzájött. Ilyen időben tudja az ember értékelni a kabinos felvonókat és a buborékos székes felvonókat, a Breiteckbachn párnázott és fűtött ülései és lehajtható buboréka kifejezetten jól esett. A TrassXpress mellett némi mini freeride, meglepően sok hó, lehet, hogy a szél is ludas és itt-ott befújta, de helyenként combközépig süllyedt az ember.

Kis helyzetjelentés Kaprunból.

Csütörtökön reggel érkeztem a régióba, úton azon tanakodtam, hogy hova menjek síelni, végül Maiskogel mellett döntöttem, hiszen idén még nem síeltem itt, annak ellenére, hogy jó néhányszor voltam a gleccseren ill. Zell-ben. Az idő felhős, ilyenkor a gleccser kétesélyes, vagy még felhősebb, vagy a felhők felett van. Utolsóban bizakodtam és biztos ami biztos Maiskogel parkolójában még egy gyors laptop bekapcsolás és webkamera nézés. Ok, újratervezés, mégis a gleccser. Ha nem is kék ég volt, de egész jók voltak a látási viszonyok, egészen a felső rész burkolódzott szürke felhőkbe. Kevesen síeltek. Egy-két warm up kör után következett az X2, azaz a West Side útvonal. A hó kissé már megállapodott, helyenként windpacked, de porhó.

Pénteken aztán az időjárás is barátságosabb arcát mutatta kék éggel és napsütéssel fűszerezve. Ismételten a pályán kívüli részek kerültek előtérbe, és a kedvenc az X2. A West Side talán (vagy nem is talán inkább biztos) a legizgalmasabb freeride útvonal Kaprunban, ami a Kristallbahn segítségével könnyedén és kényelmesen elérhető. Az első köröknél a Langwiedboden felett még köd és felhő honolt, így az alsóbb részét nem vállaltam be. Később a napsütés hatására megadta magát az utolsó felhőfoszlány is, igen, irány a Langwiedbodenig. Érdemes a jelöléstől egy kicsit eltérni, és ekkor még napokkal a havazás után és friss, érintetlen területeken húzhatjuk az íveket. A hó változó volt, hol windpacked, elsősorban a Rettenwandabfahrt környékén lévő meredélyen, ami kiváló hosszabb, elnyújtott ívekre, majd kis traverz egy markáns csúcs alatt és igazi mélyhavas élmények a puha porhóban. Itt még senki sem járt, én töröm be először a lejtőt, az első, második, harmadik … körökben egyaránt.
Ahogy fent írtam, a Langwiednél is rendben lettek időközben a látási viszonyok, így lecsúszás végig, kiváló mélyhóban csúszok a peremen, tőlem jobboldalra meredek sziklák szakadnak le, úgy 15-20 emelet (ha nem több magasságban). Aztán jön az utolsó rész egy viszonylag szűk és meredek kuloáron keresztül, ahol már előtérbe kerül az ugratásos technika, minden egyes leérkezésnél egy kisebb fajta hó jön le, jobbra, balra hógörgetegek rohannak a völgy felé.

Szombat reggel ismét az X2, utána szépen beborult és elkezdett esni, tetejébe még a szél is megélénkült.

Vasárnap a reggeli kamerák valami csodát mutatnak odafenn 3000 méterrel a dolgok felett; kék ég és friss porhó. Sajnos csak a reggeli órákban, úgy fél 10-10ig volt napsütés, utána újra jött a havazás, igaz dél körül itt-ott megmutogatta magát a Nap, elsősorban a Schmiedinger lifteknél.

Reggel a Sonnenkar és környéke kerül betörésre a friss porhóban.

Hétfőn, nemzeti ünnepünkön Zell am See. Estére, és holnapra, egészen szerdára virradóig erős havazást mondanak, utána megnyugszik az idő, és ismét főszerepbe kerül a napsütés. Szerdai nap minden bizonnyal frenetikus lesz.
Csatolok egy-két képet, galéria majd később, hiszen szerdától elég erősen fotogén táj várható.

A délelőtti oki után úgy gondoltam, hogy itt az ideje valami számomra újra. Ahogy nézem, nem csak számomra, hanem a fórum számára is új. Elvileg tegnap délutánra terveztem, de mivel a Radstadti Tauern felett felhők gyülekeztek, így maradt Radstadt. A mai napsütéses időben – igaz délutánra a felhők is megjelentek – nem lehetett kérdés, hogy Wagrainból egyenesen a Shuttlebergre megyek.

Shuttleberg egy fantázianév (de sokan csak így ismerik), és Flachauwinkl-Kleinarl síterepet takarja. Gyors elérhetőség ide vagy oda, kissé eldugottnak számít ez a síterep, közel a Tauern alagúthoz, az A10-es autópálya mentén. Ma az A10-esen közelítettem meg a síterepet, másik lehetőség, ha Wagrainból egy normál hegyi úton Kleinarlnál száll be az ember.
Véleményem szerint a régióba (Salzburger Sportwelt) érkező vendégek nagy része Flachau-Wagraint választja, esetleg Alpendorfot (St Johann), Zauchenseet; Shuttleberg valahogy kimarad a rajzásból.

Fél egy után érkeztem meg a parkolóba, ahonnan egy hatüléses buborékos szállítja fel a síelőket. Pályákon alig lézengtek, szép téli idő; havas fenyőfákkal és napsütéssel. Kell ennél több ?
Felérve átszállás egy újabb hatülésesre, ami már párnázott székekkel kínálja a kényelmet.

Ezzel is felérve, két újabb hatszemélyes libegő közül (már lassan kezd unalmassá válni:) választhatunk; az egyik a Powder Shuttle (nomen est omen), a majd' 2000 méteres csúcsra szállít fel, és izgalmas mélyhavas területeket lehet a csúcsáról elérni.
A másik, az Absolut Shuttle a félcső és az Absolut Park aljáról indul. Felérve ezzel a felvonóval újabb freeride szívet megdobogtató helyeket fedezhetünk fel, északra elnézve a nem is olyan távolban emelkedő kereszt a Grießenkareck csúcsát jelöli, aminek túloldalán már Flachau széles pályáit találjuk (ide tervezik az összeköttetést).

Kleinarlba, azaz a hegy másik oldalára nem síeltem le, végig Flachauwinkelben élvezkedtem, pályákon és azokon kívül egyaránt. Igaz ez a nap inkább a pályán kívülről szólt. A freeride részek könnyen elérhetők, nulla vagy minimális mászás nélkül (mindenképpen jóval kevesebb mászás, mint Obertauernen). S a hó? Az maga volt az álom, finom, száraz pihe-puha porhó, olyan, amit február 13.-án tapasztaltunk OT jobb részein. Hóból pedig van bőven, a Powder Shuttle tetején a hómérce 190 cm-t mutatott, így terepen sem kellett attól tartani, hogy elkap a léc valamit.
Van itt minden lejtő; tágas, famentes részek, ritkás tree skiing, sziklák, letörések, mindez valami csodás egységet képezve, olyat, ahol az ember minden 10. méter után megállna, hogy megörökítse a pillanatot, a tájat, a természetet, a fényeket. A Powder Shuttle-tól a flachauwinkli völgy irányába is jó néhány nyom ment alább, és igen komoly freeride lehetőségeket véltem felfedezni. Egyedül azonban nem próbáltam be.

A pályák tökéletesek, jó kis porhavas lejtők, szélesek, piszok jól lehetett carvingolni, vagy ki, amit akar. A völgybe (Flachauwinkel) levezető kék inkább piros, igaz elvileg van egy elkerülő síút, amit itt-ott lehetett látni.

Mit is mondjak még, valóban egy kellemes hely, és Flachauwinkellel lett egy favorit helyem, még biztos visszajövök, remélhetőleg még ebben a szezonban.

Néhány fotót is lőttem, de Murphy törvényét igazolva pont az új helyen merültek le az elemek, így vakuzni nem tudtam, holott a fényviszonyok (ellenfény) többször megkövetelte volna ezt. Majd legközelebb !

Koty, Minerel, na és Vassy ! Ide nektek is el kell jönni, aztán „forgathatunk” egy OT –hoz hasonló freeride videót :)

Képek:
http://www.sielok.hu/fotoalbum/shuttleberg-2010marcius/galer...

Tegnap délután oki után ismét Radtstadt volt a cél, hogy ezúttal egy kicsit jobban körbenézzek.

Vasárnapra tekintettel már többen voltak a pályákon, de várni így sem kellett. Ismételten a Königslehen kabinosánál parkoltam, ami gyorsan felrepíti a síelőket a csúcsra.

Mivel tegnap már kipróbáltam a tűzpiros kabinos melletti lejtőket, így most a másik oldal következett, amit egy nyitott négyes (kétsebességes) és egy jóval idősebb kétüléses szolgál ki. A négyes melletti lejtő kissé ki volt buckásodva, hogy panaszkodjak is :) A kétüléses melletti fekete jó kis pálya, kár, hogy nagyon rövid, ezen konkrétan csak én síeltem. Az itteni kék lightos, így kezdőbbeknek is bátran ajánlható. Számukra talán célszerűbb Altenmarktban parkolni, lenn itt is van egy tányéros kezdő felvonó, és ha ezen túljutottak, akkor felmehetnek a duplaülésessel.

Télies idő fogadott, Nap és felhők váltották egymást, amikor elment a Nap és jöttek a hőfelhők meglehetősen csípős idő lett.

Freeride szempontjából a javarészt zárt erdőségek miatt hanyagolható.

Ma voltam itt. 10 órára értem ki, a kabinosnál parkoltam. Mindössze szűk fél órát (se) síeltem, két pályán csúsztam le; a piros 5ös és a kék 6os. Mindkettő nagyon szép széles, jól kezelt és a kevés síelő hatására még ratraknyomos részek is voltak. A kabinosnak köszönhetően gyorsan és kényelmesen fel lehet jutni a csúcsra. Viszont az 5ös kék amolyan saalbachi kék, azaz sok helyütt már piros lenne, szóval a kezdőbb, középhaladóbb sízőket ez ne tévessze meg.

Mindenképpen kellemes hely, így aki a környéken síel egy napra érdemes ellátogatni ide is, főleg azoknak, akik szeretik a carvingot nagyobb íveken.
Az idő felhős volt, kisebb havazással. Azóta intenzívebben esik a hó itt Radstadtban.
Képeket nem csináltam, de majd igyekszem bepótolni, ha lesz időm.

Tegnap és ma Flachau-Wagrainban tevékenykedtem, kis helyzetjelentés.

Keddre az időjósok havazást jósoltak, reggel a Nap mosolygott be az ablakon, havazásnak egyenlőre nyoma sincs. Végül az egész nap szárazon ért végett, még a Nap is sütött, igaz felhők közül. A csúcson Nulla fok körül volt a hőmérséklet, így az itteni pályák már-már porhavasak voltak helyenként jég-glatt felületekkel tarkítva, lentebb már a kásás buckák kerültek előtérbe, különösen a meredekebb szakaszokon.
Várakozási idő nem volt, vagy minimális, ellenben a pályákon azért nem egyedül síelt az ember, de el lehetett férni. Flachauban sajnos a liftek kapacitása nincs egyenlő arányban a pályák befogadóképességével, több pálya ennyi hat és nyolcüléseshez remek lenne.

Szóval visszakanyarodva az időjárásra ott tartottam, hogy azok a fránya hófelhők csak nem akartak megérkezni, lehet jól is tették, ugyanis délután a völgyben +7 fokot mutatott a hőmérő, így ha vmi esett volna, az inkább az eső.
Végül este hét körül meg is jött, csak úgy szakadt, ami az éjszaka folyamán átment havazásba a völgyben, így reggel néhány centis friss hótakaró lepte be a tájat, a hegyen kb 8-10 cm friss hó. A hó és a hideg (ma -3 délután a csúcson) kifejezetten hasznosnak bizonyult a pályákat nézve, és ez még csak a kezdet, az előrejelzések szerint újra vissza tér a tél, lesz még jóval hidegebb is. Nem csak itt, máshol is.

Utoljára egy igazán jót pályán kívül még december közepén síeltem, itt Kaprunban. Utána jöttek a pálya síelős napok, míg jó egy, de inkább másfél hónap várakozás kellett ahhoz, hogy újra szaporán dobogjon a freeride szív.

A pénteki nap kora reggel elsők közt teszteltem a Schüttabfahrtot, ami ekkor még kiváló állapotban volt.

A szombati nap amolyan best of season, véget nem érő napsütéssel, mélykék éggel és lélegzetelállító panorámával. A völgyben a mélykék Zelli tó víztükrön megcsillanó hegyek, távolabb az északi horizonton a Bajor Alpok vonulatai rajzolódtak ki, míg északra a megannyi csipkés háromezres tört a magasba, köztük Ausztria legmagasabbja, a majd' 3800 méteres Großglockner.

Jó korán, már 8 óra előtt ott voltam egyedüliként a kabinosnál, úgy 4-5 perc múlva két helybéli is megjelent, mire a liftes egész után kicsivel megszánt minket és kinyitotta a Gletscherjet 1 kapuit (hivatalosan 8.15 a nyitás), így valóban elsőként érkeztem a gleccserre. Egy igazi élmény volt a frissen kivasalt és még szűz pályákon húzni az íveket.
Délután némi terep síelés következett, elsősorban a West Side freeride útvonalon, amelynek hol lankásabb, hol már-már kisebbfajta kihívást jelentő hegyoldalai szép számmal tartogattak nyom nélküli porhavas hegyoldalakat.

Egyszóval ismét egy élmény volt, de meséljenek tovább a képek:
http://www.sielok.hu/fotoalbum/kaprun-zellamsee-2010januar/g...

Ma Saalbach volt soron.
Hinterglemmben, a Zwölferkogel kabinosánál kezdtem, Saalbach és Hinterglemm sípályáin mentem. Napról napra hidegebb van itt Salzburgban, ma 2000 méteren -18 fok volt, a völgyben - 8 fok.
A természetes hóból láthatóan kevesebb van, mint a szomszédos Zell am See-ben, igaz ez inkább a terepen mutatkozik meg, már ahol (speciel a Spieleckkogel alatt nagyon rendben van az off piste) A pályák rendben voltak, délutánra itt-ott kissé keményedtek, "köszönhetően" a kompakt hónak. Szuper kis pályák vannak errefelé, nekem speciel a kedvencem a Muldenabfahrt a Limberg négyüléses (Schattberg Ost) volt, nagyon szép, idilli a fekvése. A másik a 17-es a hatüléses Zehner mellett (Zwölferkogel).
Ami nem tetszett az az összeköttetés Saalbach két oldala, nevezetesen a Schattberg Ost és a Bernkogel között. Lejössz a SchatbbergXpress kabinossal (csak a középállomásig volt nyitva a pálya), és utána jó pár száz ,métert gyalogolhatsz hegynek felfelé Saalbach utcáin keresztül, mire eléred a 3üléses Bernkogel. Ide jobb lenne egy kabinos, ami közvetlenül a SchattbergXpress alsó állomásától indulna, mondjuk egy középállomással. Amúgy a Bernkogel felső része (ahol a dupla csákányosok üzemelnek) idilli, kicsit Zell am See Osthanglift környékéhez hasonlít.
Jó kis lejtők vannak a Reiterkogel és a Spieleckkogel közt. A Spieleckkogel alatt egy nagyon szép, javarészt nyílt és széles freeride terepet találtam, többnyire érintetlen szűzhavas hegyoldalakkal, így a délután jó részét, vagy 2-3 órát itt töltöttem, valami mennyei volt; 400-500 m vertikál/menet, és mindez különösebb mászás nélkül, a hatülésestől elérhető, tetején balra kell tartani, a csúcskereszt irányába.
A nap zárása a Hohe Penhab (2112m) alatti Seekarba történt, ahol szintén kellemes kis mélyhó fogadott.

Még több hó esetén remek kis (nagy) freeride terepek vannak errefelé, valamelyik "lyukas napon" biztos még visszatérek, már csak azért is, mert Leogang és a Kohlmaiskopf környéke teljesen kimaradt.

Képek:

http://www.sielok.hu/fotoalbum/saalbach-2009dec/galeria/

kis helyzetjelentés Kaprunból:
csüt: napsütés, 11től felhősödés, 1től havazás
pént: egész nap havazás
szombat: délelőtt napsütés, délután havazás
vasárnap: száraz idő, napsütés

Kiváló, elsőosztályú porhó, igazi champagne powder, nagyon száraz, puha, könnyű, levegős porhó, fantasztikus volt benne síelni, akár a Schmiedingernél, Sonnenkarnál, vagy Kristallbahn-nál. A West Side Route valami mennyei, lavinaveszély 2-es, meredek részeken kisebb sluffok indulnak be, amikor betöröd a lejtőt.
Az idő igazi télies, már-már arktikus, ma -15 fok volt az Alpincenternél, a gleccseren inkább a -20 fokhoz volt közelebb.
Szezon eddigi legjobb freeride-ja...

Igen, csak megerősíteni tudom Powee-t. Fantasztikus volt !
Gyönyörű napsütés, mélykék ég és remek sípályák. Várakozási idő, zsúfolt pályák, remegő lábakkal kamikaze módon síelő egyének, kígyózó (iskolai)csoportok, léctaposás ? Nem, ez a nap nem erről szólt. Tág terek, "privát" sípályák, csend, nyugalom.
Ennyire "chill out" még sohasem fogadott Obertauernben.
Négy felvonó és 4-5 sípálya állt rendelkezésünkre; bőven elegendően voltak erre a napra, aminek végére kellemesen elfáradtunk és síléceinkkel a völgy felé vettük az irányt.
A Grünwaldkopfbahn melletti Talabfahrt (8as) igaz hivatalosan nem volt nyitva, de a fene megy le az ülőfelvonóval, vagy a Kringsalmtól induló síbusszal, ha mindez lécekkel is lehetséges. Igaz volt benne néhány lecsatolás és némi gyepsí, de ez is jó móka volt :)
A nyitva tartó pályákon biztos alap van, sőt egyes lejtőkön csak is természetes hó !

Egyszóval aggódásra semmi ok; reggel és délután is fagyott, sőt az 5a pálya felső része az egész nap során porhavasnak bizonyult. 20 fokokról itt szó sincs, lehet Innsbruck valamelyik napsütötte teraszán mérik azt, de itt biztosan nem :)

Néhány kép csatolva, a többit a galériában tekinthetitek meg.
http://www.sielok.hu/fotoalbum/obertauern2009opening/galeria...

Üdv

Tegnap kinéztünk Planaira, ha már voltak olyan kedvesek és mobilisak, hogy kihasználva a hirtelen jött telet és a vele párosult nagy havat és mínuszokat megnyitottak a hétvégére.
A honlapjuk szerint szombaton és vasárnap 2000en voltak éhesek a friss hóra. Mindenesetre várakozási idő nem volt, lecsúsztál és már mehettél is.
Először néhány kör erejéig a kezelt pályákon maradtunk, majd utána elhagyva azokat terepsíelés szerepelt az aznapi programunkban, hiszen ilyen hóviszonyok mellett egyszerűen hiba lenne a sípályákon maradni.
Télen sem mindig van szerencsénk pihe-puha porhóban húznunk az íveket, hát még ilyenkor, amikor is október 18.-át írunk, és 2000 m alatt vagyunk.
Meglepően vastag hótakaróval találtuk magunkat szembe, hol térdig ért, de akadtak helyek, ahol még ezt is meghaladta a fehér molekula mennyisége.
A -7 C fok garancia volt a porhóra !
Javarészt a Burgstallalm négyülésesétől balra (hegyfelé, felfelé nézve) mozogtunk. Kiszálltunk a négyülésesből, balra elmentünk a keresztig, majd onnét is tovább, hogy betörjük a szűzhavas lejtőket. Fenomenális élmény volt, mondanom sem kell ! Míg egészen fenn széles, fahatár feletti részeken addig kicsit lejjebb mélyen behavazott fenyőfák között és tisztásokon haladtunk. Egyszer a nagy adrenalin hajhászásban sikerült kissé eltávolodnunk Planaitól a még zárva tartó Hauser Kaibling felső völgy felé. Így úgy 45 perces kényszermászás következett.
Síelések közt a Schafa Alm pofás kis hüttéjébe tértünk be, ahol a kellően "forró" "hangulatról" felszolgálónk gondoskodott :))

Mit mondjak még? Eszméletlen volt, sok ilyen porhavas napot, sok ilyen porhavas októbert !

Csütörtök; a hét legforróbb napja, bőven 30 fok feletti hőmérséklettel, kék éggel és napsütéssel. Igazi strandidő, mondanák az időjósok.
Vagy egy tökéletes nap a gleccser síelésre, mondanák a fanatikusok.
Mivel egy-két napot a környéken mozogtam, így természetesen nem lehetett kihagyni egy csütörtöki síelést (június 18.).
Kevéssel fél kilenc után már az Alpincenter előtt álltam, hogy jó másfél hónap után ismét egyet karcoljak.
Tömeg? Várakozási idő ? Zsúfolt sípályák ? Metsző, hideg szél?
Természetesen ilyenkor nyáron ezek mind ismeretlen fogalmak (igaz most éppen havazik odafenn:)
A jórészt olasz edzőcsapatokon és a néhány tucatnyi hobbi síelőn és deszkáson kívül mások nem voltak a gleccseren, ráadásul a versenycsapatok 11 fele befejezték a kapuzást, edzést, így szinte teljesen kiürültek a pályák. Néha már-már olyan érzésem volt, mintha a privát síparadicsomomban szelném a lejtőket.
Rettenetesen jót lehetett carvingolni, a pályák délig egész jól tartották magukat, tényleg tip-top pályakezelés, mind szinte mindig.
Aztán egy körül irány a nagykabinos (Gipfelbahn).
Fenn a csúcson csodás kilátás, ma igen messze el lehetett látni. A kis nézelődés után a kapruni meredély következett, a Gipfelsteilhang. Az egyébként soha nem kezelt sípálya ezúttal zárva volt, legalábbis hivatalosan. Azt, hogy miért, nem tudom, mivel hó még bőven volt rajta, sőt nagyon jó minőségben! Igazi kompakt, kemény hó, aminek mindössze a teteje volt 1-2 cm vastagságban felfirnesedve. Egy élmény !
Kettő óra fele befejeztem a síelést és irány a völgy, vissza egy másik évszakba; a nyárba.

A Zelli tó még kissé hűvös; 17-18 fok, bár ez láthatóan sokakat nem zavart, igaz a legtöbben inkább a parton napoztak, vagy a tavon szörföztek, vitorláztak.

Néhány kép, többi idővel.

Eredetileg szombatra terveztük a túrát, a rossz időjárási viszonyok miatt vasárnapra csúsztattuk. Este egy pillantás a webkamerákra: kitisztult ! Mivel inkább vasárnap délelőttre jósoltak szebb időt, ezért korai kelés volt a soron, így már 8 órakor a Preini hágónál készülődött az ember.
Útközben Gloggnitznál +7 C fok, Reichenauban +6 C, és fenn a hágónál +2 C némi köddel fűszerezve, ami 100 méterrel feljebb szépen fel is oszlott.
A hóhatár meglehetősen alacsonyan volt, hiszen kicsivel a parkoló után feltűntek az első hófoltok, úgy 1200 méter felett zárt hótakaró, a Siebenbrunnwiesénél legalább 20 cm hó, feljebb 30-40 cm. Még fentebb ennél is több, nem egy helyen térdig süllyedtél a hóban, és még mindig volt hó a lábad alatt !!! Útnak a Siebenbrunn réttől felfelé kígyózó Schlangenweg (nomen est omen) lett választva. Közben az út fölött magasodó Predigstuhlról folyamatosan jöttek le a kisebb-nagyobb lavinák. Az egyik a Schlangenweget több helyen is keresztül vágta. A lezúduló hógörgetegek egyszerre voltak csodálatosak, ugyanakkor némi félelmet is keltettek benned.
Jó másfél órás hegymenet után a Karl Ludwig Haus tűnt fel a végeláthatatlan hómezőkön. A Heukuppe (Rax csúcsa) ezúttal kimaradt, két ok miatt:
egyrészt fenn nem egy helyen térdig süllyedtél a hóban, másrészt déltől rosszabb időt mondtak, és white outban nem egy kellemes hely a Rax-fennsík.

Azt hiszem az utóbbi évek túrái közül kétségtelen a legszebb volt a mai; igazi hamisíthatatlan téli táj, mindez május utolsó napján, amikor minden már kizöldült. Különös volt a virágba borult réteket és lombkoronájuk teljes zöldjében pompázó fákat fehérben látni.
Igazi szürrealizmus a hegyekben !

Végezetül néhány kép, több majd holnap este.

Lélegzetelállító kilátás, hófedte hegycsúcsok, hatalmas terek, tiszta természet, szabadság.
Ezért szeretjük mindannyian a síelést.


Szinte hihetetlen, de már májust írunk. Gyorsan tovaszállt az idei fantasztikus szezon.
A májusi hosszú hétvégére újra a kapruni Kitzsteinhorn gleccser volt a cél, hogy méltóan zárjuk a szezont.

Míg az októberi besízésünkön napokon keresztül csodás napsütéses időnk volt, addig most a téliesebb arcát mutatta a hegy.
Április utolsó napján +4 fok Zell am Seeben, fenn a hegyen keményebb mínuszok, de ami a legjobb:
30 cm friss porhó, ráadásul az az igazi könnyed, levegős puha porhó, ami minden freerider álma.
Fantasztikus volt ez a nap, amit szigorúan csak a pályákon kívül töltöttünk, mindezt igazi minőségi porhóban.

Pénteken és szombaton felhő, köd és némi napsütés váltogatta egymást, de inkább a felhők kerekedtek felül.
Szombatra ismételten friss hóval ajándékoztak meg minket az égiek.
Végül vasárnap kegyeibe fogadta csapatunkat az időjárás; gyönyörű kék ég, szikrázó napsütés, frissen kezelt sípályák:
Síelő szív, kell ennél több ?

Természetesen betörtük a "kapruni síratófalat" (Gipfelsteilhang), a Magnetköpflroutét, továbbá a Maurer gleccser és a Kristallbahn közti szűzhavas lejtőket.

http://sielok.hu/fotoalbum/kaprunclosing-2009maj/galeria/

sziasztok

A múlt héten egy hosszú hétvége keretében ismételten Schmittenhöhét céloztuk meg.
Hó az van, nem is akármennyi. Az a három méter, amit a csúcsra írnak biztos meg van, helyenként talán még ennél is több. Az a faház, ami még decemberben (kevés hó akkor sem volt, sőt) kilátszódott a hó alól, most teljesen be van fedve, sőt a Hirschkogelexpresstől a Breiteckbahn felé tartva a jobb oldalon lévő vadászles (!) is csaknem eltűnik a hatalmas hómennyiség alatt.

Időjárásból kifogtuk amit lehetett, volt télies idő hóeséssel, havas fenyőfákkal és némi porhó-freeride élménnyel, és volt csodás napsütés mélykék éggel és fantasztikus firnhóval.
Várakozási idő egyáltalán nem volt számottevő, sőt néha az embernek olyan érzése volt, mintha kibérelte volna egész Zell am See-t, különösen a Sonnalm környékén, ami mellesleg -talán utóbbi okból kifolyólag is- a kedvenc részem Schmittenhöhén.

De beszéljenek a képek:
http://www.sielok.hu/fotoalbum/zellamsee-2009marc/galeria/

Április végén újra visszamegyünk, igaz akkor már a kapruni gleccserre (ld aláírás), igaz ezt a havat látva talán még akkor is lehetne síelni Schmitten felsőbb részein.

A mai reggel inkább hasonlított egy decemberire, mint egy március végire.
Az út egészen a Ternitzig száraz volt , utána nedves, majd Gloggnitz után már enyhén -de csak szakaszokban- latyakos. A viaduktnál két hótoló fogta a sort, Stuhleckig 50-60 km/h-ás tempó.

Pályákon kevés ember, nulla várakozás és fantasztikus hóviszonyok. Igazi téli hangulat. Az időjárás változó volt, hol a nap mutogatta magát, hol elkezdett havazni.
Hétvégén érdemes kimenni, ide, vagy akár máshova is.

Sziasztok !

Tegnap este mi (Síelj3000méteren) is megérkeztünk.
Röviden; fantasztikus volt; csodás idő kék éggel, napsütéssel és remek pályákkal. Úgy is mondhatnám, igazi síelő és fotós idő volt mesés kilátásokkal. Alant a smaragzöld rétek és a Zell-i tó mélykék vize, feljebb az örök hó birodalma.
A pályák szinte tökéletesek voltak, szép szélesek, bőven van tér és a hóviszonyokkal sem volt gond (pályasízésre megfelelő). Egyedül az 1-es, Alpincenterig vezető pálya firnesedett, ill. kásásodott délutánra. A hőmérsékletekek fenn napközben 0 fok körül, ill. gyenge mínuszok, lenn az Alpincenternél pluszfokok. Délben jól esett egyet napozni az Alpincenter teraszán.
Csütörtökön és pénteken gyakorlatilag nulla sorbanállás. Hétvégére értelemszerűen többen lettek. De vasárnap is inkább kinézetre voltak riasztóak a sorok. A legtöbbet, amit sorbanálltunk az fél 11 körül hat perc volt. 11 után már jóval 5 perc alatt.
Hétfőn, kedden és szerdán változóan felhős-napos idő volt. Szerdára kb. 10 cm friss hó esett, amit napközben elkezdtek járni a ratrakok.
Szerdán dél fele erősen elkzedett havazni, átmenetileg a Keesliftet lezárták, aztán később újra megnyitották.
Kedvenc pályák:
Keeslift melletti jobbos
Schmiedinger melletti két pálya

Novemberben és decemberben újra meghódítjuk;
http://www.sielj3000meteren.click.hu/situra.html



Néhány képet csatolok

Tegnap kihasználva a csodás időt ismételten a Raxon voltunk. Kocsival a Preini hágóhoz (1040 m), innen gyalogosan a Siebenbrunnwiesé-ig (1370 m) , majd a Karl Ludwig Steigen, végül a Schlangenwegen a Karl Ludwig menedékházig (1804 m). Innen a Schneegraben jobb oldalán a Heukuppéig (2007 m). Heukuppétól Gams Eck felé túráztunk.
Összeségében nagyon szép túra volt kellemes hőmérsékletekkel, ami inkább a Nap erejének volt köszönhető. Kicsit le is barnultam :) Délután ötkor a Karl Ludwig háznál +4 fok volt árnyékban. A szeptemberi és októberi hó javarészt elolvadt, inkább a grabenekben, dolinákban és egyéb méllyedésekben továbbá a peremeken (pl. Raxenmauer) van hellyel-közzel összefüggő hótakaró.
A kilátás pazar volt, nyugat felé a közeli Schnee-, és Veitschalpe mellett a Hochschwab, sőt a horizonton a Dachsteinet is lehetett látni.
Az utak és a steigek jól járhatók, itt-ott egy-két helyen hóborítottak.
Egy-két képet csatolok, a többet majd később.

Múlt szombaton végre sikerült az idei nyáron eljutni a Raxra.
Eddig Murphy törvényét igazolva sokszor hétvégére romlott el az idő, vagy olyan hőség volt, hogy az ember inkább valamelyik vízparton keresett menedéket, minthogy túrára adta volna a fejét.
Szombaton végül az időjárás is kedvezett, nem volt se túl hideg, se hőség, így irány a Rax.
Ezúttal nem autópályán, hanem autóúton Wr. Neustadt - Neunkirchen - Ternitz - Gloggnitz (itt jönnénk le, ha az autópályát választanánk) - Reichenau - Prein - Preiner G'scheid.
A Preini hágónál (~ 1000 m) alig találtunk parkolóhelyet, az autók számát nézve jó pár száz túrázó, hegymászó választhatta aznap ezt a túrát.
Kiszállva a kocsiból azért érezte az ember, hogy már itt sincs az a tipikusan banánérlelő meleg, otthon úgy 30 fok körül lehetett, amikor elindultunk.
Igaz az elő 100 méter után már a hideget legfeljebb akkor érezte az ember, ha leállt. Felérve az Almra, vagyis arra az alpesi rétre, ami a Waxriegel ház alatt fekszik a toronyiránti utat; a Karl Ludwig Steiget választottuk. A Raxon ez az egyike a megannyi Steignek, ami nem igényel speciális felszerelést, tehát kötél és egyebek nélkül is teljesíthető, természetesen csak is akkor, ha nem fedi hó.
Felérve a platóra az ember először a Karl Ludwig házat (1804 m), majd a Heukuppe (2007 m) oldalában a Schneegrabent pillantja meg.
Utóbbi nevéhez méltóan még mindig havas, még ilyenkor a nyár derekán is, és mindez kétezer méter alatt !
A Schneegraben hómezőin zergék pihentek békésen.
A hó vastagsága a grabenokban helyenként igen meglepő, legalább 2-3 méter !!!
A Karl Luwig háznál mindösszesen 9 C fokot mutatott a hőmérő, szóval kellemesnek egyáltalán nem volt nevezhető, főleg amikor a Napot felhők takarták el és még a szél is megélénkült.
Sajnos éppen itt, a csúcson merült le a digicam, így ezúttal a panorámafotók elmaradtak, igaz még pár fotó sikerült.
Szépen lehetett látni Semmering hágó síterepeit, köztük a stuhlecki építkezést is.
A távolban a Fertő tő víztükre csillant meg.
Mindent összevetve jó kis túra kerekedett belőle, csak ne lett volna olyan hideg.

Igazándiból kicsit gúglizva jó pár utazási irodát (természetesen külföldit) lehet találni, ahol nézhetsz szállásokat Andorrába.
Mivel nekem tele a könyvjelzőm ilyen linkekkel ezért majd beszúrok párat, addig is a kérdéseidre válaszolva;
"Hol érdemes Andorrában lakni, ha pálya (vagy pályaközeli) szállást szeretnénk, ahonnan nem kell autózni a síeléshez és városnézés kiindulópontjának is jó?"
Ha pálya(közeli) szállást szeretnétek és Grandvalirán akartok síelni (mi itt síztünk, Vallnordba nem mentünk át), akkor:
- El Tarter
- Soldeu
- Pas de la Casa (ahol mi voltunk)

Canilloban és Encampban legfeljebb liftközeli szállásokról beszélhetünk, mivel ezeken a részeken közvetlenül a völgyekbe nem tudsz lesíelni.

Ami a városnézést illeti: Andorrában inkább síelni, bevásárolni, ill. a természet miatt. Műemlékekben sokkalta látványosabb Barcelona és egyébként a Katalánok földje. Ennek ellenére Andorrában is vannak műemlékek, de ezek inkább a mellékvölgyekben, románkori templomok stb.

Amit melegen ajánlok:
http://www.andorratoerisme.com/de/brochures.lasso
Tőlük rendelj egy brossúra csomagot, pár nap alatt megküldték és nagyon hasznos infókkal, többek közt szállásokkal, árakkal stb.

A másik, a Ski Kamel spanyol utazási iroda (angolul is beszélnek) online is letölthető brossúráját érdemes nézegetni, itt vannak csomagárak is (szállás+ellátás+síbérlet), 4, 5 napos verziók egyaránt. Én éppen tegnap leveleztem velük (mivel jövőre szintén Pireneusokba megyünk, csak más síterepre) és szeptember elején lesz online a 08/09-es kiadvány.
http://skikamel.com/

"Hogyan a legcélszerűbb eljutni Barcelonából Andorrába, figyelembe véve, hogy sem Barcában, sem a síelés közben nem szeretnénk autózni (vagyis nem célszerű a bérlés)?"
Erről már korábban volt szó. Továbbra is azt mondom, hogy autóval. Az utak, kitáblázottság jók, Barcelonában a közlekedés sokkalta észszerűbb és jobb, mint pl Pesten.
Ha autót egyáltalán nem szeretnétek, akkor busszal; Novatel, Autocars Nadal (pl) Barcelonából visz Andorrába, de többnyire csak a fővárosba és innen még tovább kell mennetek a szállásra.
A síbérlettel a GV busz, ami a szektorok közt fut ingyen használható. Éjjeli járatok csak a főváros és környékén üzemelnek (ha esetleg későn érkezne a repülő).
Az Autocars Nadallal még májusban utaztam Nerjába, korrekt társaság.
A Novatelnél a jegyáron felül még a csomagért is fizetned kell x eurót.
Nem tudom, hogy a katalánoknál hogyan van, de Andalúziában a busztársaságoknál (Nadal, Portillo stb) ingyen vihettük a csomagjainkat.

Visszatérve a szállásokra még két német utazási irodát tudnék ajánlani:
http://www.mango-tours.de/skireisen_snowboardreisen/Skireise...
Itt az encampi négycsillagos Guillem viszonylag jó árban van, de mondom ez encampiak egyáltalán nem pályaszállások. Igaz elvileg ez a hotel közel van a Funicamphoz (funitel kabinos, ami a pályákra visz).

Ill.
http://www.skifahren-skiurlaub.de/Grand-Valira-Ski-total-in-...

Utóbbinál az árak kissé húzosak, a Ski Kamelnél, ill. ha megrendeled innen: http://www.andorratoerisme.com/de/brochures.lasso
a brossúrát, akkor elég jó kis ajánlatokat lehet kifogni.

Jut eszembe, írtam egy élménybsezámolót, amit érdemes lesz át/elolvasnad, mert elég sok hasznos infó szerepel benne, linkekkel egyetemben:
http://www.sielok.hu/rovat/elmenybeszamolo/cikk/andorra-2008...

@Change
gemeindealpe.at oldalon megtalálod az aktuális hóadatokat+kamera is van. A képek, amiket beszúrtam, meg azt hiszem többet mondanak 1000 szónál is.
Tömeg?
Passz, Karácsony szinte mindenütt fullos, mondjuk én még GA-n egy percnél többet sohasem vártam.

@Mil
Egy extrém példa; amikor egyszer mentünk ide, akkor a közeli (4 km) Mariazell parkolója tele volt magyar buszokkal és autókkal, itt meg kb mi voltunk egyedül magyarok :D

Korábban nem a nagyközönség számára találták ki GA-t, a felső igen meredek rész sok embert elriasztott, amikor 05/06-os szezonban voltunk itt, akkor még a felső duplaülésesnél tábla figyelmeztetett, arra, hogy nem hóeke bajnokoknak találták ki ezt a részt "Nur für geübte Skifahrer".
Azóta a kék síúttal már változott a helyzet, s így már mindenki élvezheti a csodálatos kilátást:) Akkor még a piros 1a sem létezett.
A 05/06-os szezon képeit itt találjátok:
http://www.sielok.hu/fotoalbum/gemeindalpe/galeria/

Az alsó négyüléses mellesleg Alsó-Ausztria leggyorsabbja.

Felhozom ezt a régóta szunnyadó GA-t, igaz a "határközeli" topicban van néhány infó és beszámoló róla.
A terepet továbbra is mindenkinek csak ajánlani tudom, főleg, hogy új pályákat is csináltak az elmúlt 1-2 évben; így a 7 km-es családi pályát, és már a felső igen meredek fekete pálya is kikerülhető egy enyhe kék síúton.

Képek (nem saját) december 22.-ről:
A Gipfelhang;
balról-jobbra: feketepálya (1), duplaüléses és a piros pálya (1a), közvetlen a jobb szélen.
Jobb szeműek kivehetik a lefelé szerpentinező kék síútat is.
http://farm3.static.flickr.com/2363/2135298926_24c9fc3ea6_o....

Kilátás a csúcsról; alant GA pályáinak egy része, a jobb szélen a befagyott Erlaufsee (tavaly egyszer sem fagyott be..)
és szemben Mariazell-Bürgeralpe sípályái vehetők ki.
http://farm3.static.flickr.com/2041/2134519263_1a73c827f8_o....

A Wiesmath lejtője (pályatérképen balszélső piros 1-es), szuper carvingpálya:
http://farm3.static.flickr.com/2291/2135299338_10bfe229e1_o....

S egy kis naplemente a végére:
http://farm3.static.flickr.com/2270/2135299196_ff559092a9_o....

Az egynapos síbérlet érvényes Mariazellre is!
Mi úgy szoktunk menni, hogy Semmering-Bruck a. d. Mur felé az S6-oson, majd Mürzzuschlagnál lekanyarodunk és Mariazell felé vesszük az irányt.
Mürzstegnél elágazik az út, itt vagy felmegyünk Niederalplnak, vagy a Lahnsattel. Közvetlen havazás után inkább a Lahnsattelt ajánlanám.
Mariazellnél Mitterbachot, ill Erlaufsee táblákat kell figyelni, ill. mindképpen el kell haladni a mariazelli nagykabinos mellett (nagy zöld oszlopok), majd balra lekanyarodni.
Pestről esetleg az A1-es is egy variáció lehet, aztán St Pölten magasságában elhagyni a pályát.

Stuhleck, ha tehetitek, akkor menjetek két napra.
Este érdemes átmenni Hirschenkogelre, 18 h-tól van esti síelés, utána meg egy kis apres sí a Zauberbarban.
Tavaly rettentő sokan voltak, annyi síelőt, snowboardost, mint a Stuhleck Standardabfahrton utoljára a szlovákoknál láttam (de annak már kb 14 éve, ha nem több).
Igaz, akkor nem volt nyitva minden pálya, pl a négyüléses Promibahn sem ment, most azért fényévekkel jobb a hóhelyzet.

Vasárnapi (dec 16.) helyzetkép:
Fantasztikus hó, kb -10 fok a hegyen. Javarészt borús, felhős idő, ill. a csúcs közelében és a "ködhajlamos" helyeken időnként igen makacs köd.

A pályák fantasztikusak voltak, semmi kemény, kijegesedett műhó pálya, hanem igazi Naturschnee, azért még mindig ez az igazi!
Sorbanállás nem volt, kivéve alkalmanként a Schneidliftnél 1-2 perc.
Időnként nagyon becsapos fényviszonyok és kontrasztok és igazi téli táj!

Pár kép:

Lange Mulde melletti havas fenyőfák
http://farm3.static.flickr.com/2107/2124097821_e46364f57d_b....

Silbergraben, szemben a Karnerboden egy része
http://farm3.static.flickr.com/2415/2124103549_59606cf234_b....

Karnerschlag alsó része
http://farm3.static.flickr.com/2060/2124093137_83bd77969c_b....

Karnerschlag melletti téli táj
http://farm3.static.flickr.com/2406/2124090363_fb833f7921_b....

és

http://farm3.static.flickr.com/2029/2124091687_c5e71032ed_b....


Mélyen behavazott fák között
http://farm3.static.flickr.com/2344/2124875114_104539c2fb_b....

"Valahol" az erdőben
http://farm3.static.flickr.com/2406/2124095193_2153cdf564_b....

Karnerboden alsó csákányosa
http://farm3.static.flickr.com/2372/2124087157_86038caa2b_b....

Karnerboden
http://farm3.static.flickr.com/2263/2124084039_6a4636f51d_b....

Karnerschlag pályája
http://farm3.static.flickr.com/2165/2124863596_ec2e235f6f_b....

Ma ismét megvolt Unterberg. Bár az első parkolók meglehetősen tele voltak a pályán szinte alig lézengtek, sorbanállás nulla, na jó egyszer kellett "kemény" két percet várni a Schneidliftnél:)

Hó még továbbra is van bőven, bár már kétségtelenül nem a múlt heti porhó, hiszen ahogy mindenütt itt is olvadt.

Napközben nulla fok volt fenn a hegyen, du. háromkor gyengén elkezdett havazni, hószállingózni... jön a hidegfront, remélhetőleg ismételten egy jó adag friss hóval :)

Jövő héten vasárnap (december 2.) 40 éves Unterberg!! Ennek apropóján mindössze 10 euró lesz a felnőtt egésznapos síbérlet!
S ha lehet hinni az előrejelzéseknek, még friss hó sem elképzelhetetlen.

Hello !

Elég mobilisak, most nem megy, mivel annyi hó azért még nem esett, ill még a talaj is elég meleg.
Ha viszont kimész mindképpen valami olyan cuccal, amit nem féltesz, sajnos nekem anno a lécem utána úgy nézett ki, mintha egy termetes vaddisznó rágta volna meg, mindez 30-40 cm (!) hó mellett.
Én ezért nem járok már fel, illetve azért sem, mert az emberek ahelyett, hogy lefelé állnak sorban, a hegynek felfelé kezdenek sorakozni, így a pályából veszik el a területet.
Ezt egy "síkarámmal" meglehet oldani, akár pár bot és egy szallag..

A különféle fejlesztések, amit igértek, úgy tűnik elmaradnak. Ami várható volt, egyszerűen nem éri meg az osztrák határhoz ilyen közel fejleszteni, amikor úgy is boldog boldogtalan kijár ide a közelbe. Semmeringen ott vagy 45 perc alatt,
Mellesleg még mindig örzöm azt a 96-os cikket, ami egy ülőfelvonóról ír, ami a Lővér Hoteltól indult volna a Dalsohegyig:)
Ugyanitt szó esik a brennbergi sípálya fejlesztéséről, amit már visszahódított a természet, már 6-7 méteres vagy talán még magasabb fák nőnek a helyén.

Ma Hirschenkogelen voltunk, itt is nagyon jó hóviszonyok, viszont szinte egésznap folyamatosan esett a hó.
A szezonkezdéshez képest igen sokan voltak, akár a főszezonban, úgy látszik a tavalyi enyhe tél után mindenki kivolt éhezve az igazira.
Reméljük a folytatás és hasonlóképpen alakul!
Stuhlecken állítólag 20 perces várakozási idők, ill. Powee délután hívott, hogy jönnek át Hirschenkogelre mert a szomszédvárban leálltak a felvonók (elment az áram?).

Ma Unterbergen voltunk, egyszerűen egy kis mesevilág volt, fantasztikus!!!
Igaz a felvonók nem mentek, de a parkolotól a középállomásig a Busstraßén felgyalogoltunk, hátunkon a sível és boarddal, majd irány a csúcs.

A hó elsőosztályú volt, rendkívül puha, finom porhó, nem is tudom, hogy utóljára mikor freerideoltam ilyen eszméletlen körülmények közt, tiszta Kanada :)
Őszintén megmondva ekkora mennyiségű porhónál (1,5 méter felett) már bizony kivánkozott egy igazi freeride, "fat ski", de azért a b5 is tudta a dolgát.
Meglepően sok sítúrázó, ill volt néhány elvetemült (mint mi), akik bakanccsal vágtak neki a hónak. Hál Isten délutántól itt-ott elkezdtek a ratrakok járni, így legalább felfelé nem a hatalmas mélyhóban kellett besüllyednünk, mert az kissé fárasztó volt.
Thaltól havas volt az út, mivel onnan Unterbergig nem sóznak.
Bővebb beszámoló képekkel majd később.

@engel: hétköznaponként ca félóránként, egyébként (hétvégé, szünet, ünnepnap) gyakrabban.

Képeslap idő fantasztikus hóval.
A várakozási idők nem voltak olyan vészesek (5-6-7-8 perc). Persze nem a csákányosokkal kellett felmenni, azoknál azért nem volt ilyen rózsás a helyzet.
Reggel vagy korán keltél vagy a Gamsgartennél mentél fel, s így kb 10 perc volt a sorbanállás.
Nap végén még nem volt mese, le kellett csúszni a Fernauig (2300m), így megspóroltál vagy 20-30 perc várakozást, mivel a Fernauig levezető pályák hivatalosan zárva voltak, így az ottani állomásnál csak magunk voltunk :)

Beszámoló:
http://www.sielok.hu/rovat/elmenybeszamolo/cikk/stubai-glecc...

Fotóalbum:
http://www.sielok.hu/fotoalbum/stubai2007/kep/26/

(utólag befűzve - a szerk.)

Furcsa volt októberben sízni egy határközeli terepen:)
Ráadásul több hóó volt, mint pl tavaly februárban:)
Egyébként úgy +3 fok volt lenn a parkolónál, fenn valamivel hidegebb,bár ezt az erős szél is tetőzte. Volt némi napsütés is, de javarészt inkább felhős időt fogtunk ki
Ca. 100-200an lehettek, várakozási idő nulla, pályákon (mivel hosszúak) teljesen eloszlott az embertömeg.
Ahogy néztük a többi sípálya is ratrakolva van pl Diestel Piste stb, de ezek még nem voltak nyitva.

A fekete pálya érdekesnek tűnt, látszott,hogy ratrakolták, de szerintem nem eléggé, mert a felső réteg nagyon puha volt és hamar felszakadt, így helyenként kissé off piste feelingje volt. A hó nehéz, de nem a tavaszi kása!!!

A piros egész jó volt, főleg az alsó fele. A meredekebb részeken elég szépen buckásodott.
Alapvetően így szezon első síeléséhez kissé dolgozosak voltak, így kellően el is fáradtunk.
Annyit tudni kell, hogy a Nagy Ötscheren nincs hóágyú, tehát a pályák hátukon hordozzák ennek minden előnyét és hátrányát.

Mivel vasárnapra esőt jeleznek, ezért aki teheti az inkább várjon, mivel a jövő hétre havazást mond!
Mi ott a helyszínen úgy láttuk, hogy a hó (legalábbis az alsó részeken) kaphatott tegnap vmi kis esőt.

Képek majd holnap, addig csak egy útközbeni kép:
Neuhaus, kis település Mariazell és Langau között:
http://farm3.static.flickr.com/2073/1760988969_68a9e256fd_b....

Hó itt is volt :)

Hivatalosan 30-70 cm van, a 130 a Nagy Ötscher csúcsára értendő.
Azt hiszem tavaly ilyenkor még a tél közepén is összetettük volna a kezünket egy félméteres hóért, nemhogy hetvenért. Ráadássul mindez október 26.-án, egy határközeli síterepen 800 és 1400 m között:)
Kicsit olyan mintha nem is lenne igaz, pedig mégis az:D

Viszont kezdőbb sízők, snowboardosok ne ide menjenek, talán középhaladóknak sem a legideálisabb a Nagy Ötscher.

Loser:
Ha pályasíző/boardos vagy, és ráadásként még kilométerhajhász, akkor Loser nem a te helyed.
Ha azonban szeretsz egy kicsit az erdőben, tisztásokon kalandozni (értsd mélyhó) arra tőkéletes helyszín, ráadásul avy gear nélkül is kivitelezhető a legtöbb.

Kombinált bérlet van; Planneralm, Loser, Riesneralm és Tauplitz pályáira érvényes.

Tuaplitzon sokan mondák, hogy egy-része amolyan botozos. Az elmúlt évek alatt ez sokat változottpl. kis zubringerek stb. Ill ha ismered a terepet, akkor utána tudod merre kell menni, az első nap lehet belefutsz egy-két ilyen részbe
Képek itt a sielok.hun vannak; Loserről és Tauplitzről is, a gallériában!

Ismételten megvolt :)
Március 31.-től a mai napig voltam Katschbergen, ami az időt illeti volt itt minden, mint a bucsuban :) Szombaton (márc. 31.) igazi tél , a Passhöhén -5 fokkal, porhóval és enyhe havazással! Kicsit hihetetlen volt ez, hiszen itt nálunk +20 fokot mértek aznap... Aztán vasárnap és hétfőn korántsem sielőbarát, ködös idő volt. Még lenn (pl Königswiese v az Aineck alján, St Margarethen felé) még csak-csak látott valamit az ember, de fenn a csúcson...
Aztán keddtől rohamosan javult az idő, napsütés, kék ég, hó stb, mi kell még ?:) Szerdán du. némi hózáporral azért még visszaköszönt a tél, de utána napsütés !!!
Egy-két tipp:
A katschbergi oldalon a Freiberlift és Sonnleitenlift melletti (mindkettő csákányos) sípályák; 9, 10, 12, 14 nagyszerű carvingpályák és alig lézengenek rajta az emberek. A többség inkább ülőfelvonópárti, így értelemszerűen ezek a pályák a terheltebbek (ez a legtöbb helyen így van), mint pl. a Gamskogelexpress mellettiek.

Véleményem szerint az ainecki oldal (itt most a St Margarethen felé néző Ainecket értem, s nem a Katschberg felé nézőt a Direttissimával) sokkal jobb. Az itteni pályák egyszerűen fantasztikusak, nagyon jó carvingpályák s nem utolsósorban a panoráma is gyönyörű, különösen ilyenkor tavasszal, amikor lenn, Lungau már szinte teljesen zöld, fenn a hegyen pedig még dögivel van hó.
A piros 26-os (Sandrieserabfahrt) a legszebb carvingpálya, amin valaha is mentem. Egyszerűen nem lehetett megunni, ahogy az egész ainecki oldalt sem a többi pályával, na meg reggel, kora délelőtt egy kis Freiberglift, Sonnleitenlift melletti mókát :) Így hát nem csoda, hogy több mint hét órás szünet nélküli sízés kerekedett ki a szombati (ápr. 7.) napból. Utólag utánszámolva (a pályatérképen adottak a hosszúságok) nagyjából 65-70 km-nek felelt ez meg.
Az Ainecknek egyetlen egy hátránya (?) van, ez pedig, hogy az alsó duplaülésest leszámítva három egymás felett lévő csákányossal lehet feljutni a csúcsra (2200 m felett) és egyben a csodás pályáira. De így legalább nem akkora a tömeg, na meg azt se felejtsük el, hogy továbbra is SPORT-ról van szó, s nem holmi couch potatoes mozizásról.
Fenn a hegyen az éjszakai élet átlagos, inkább az italról szól itt az egész. Aki lenn a völgyben lakik (pl Rennweg), azok számára ingyenes éjszakai síbusz is közlekedik, kb 2 óránként. Az egyik nap sajnos lekéstük, a taxi 16 eurót kóstált Rennwegig.
Az alsó éttermek (Stamperle, Wilderer, Lärchenstadl) a déli órákban "fullosak", viszont fenn a hegyen a Bacher Hotelban szinte mindig van hely, kinn a teraszon is.


néhány fotó:

A séf ajánlata: méter feletti hó napsütéssel és kék éggel
http://farm1.static.flickr.com/216/450908036_58494beb6a_o.jp...


Sandrieserabfahrt legfelső szakasza
http://farm1.static.flickr.com/176/450907052_47a236a850_o.jp...

Königswiese (nagyon jó gyakorlópálya)
http://farm1.static.flickr.com/191/450899580_5b594fffa2_o.jp...

Reggeli panoráma a Tschaneckabfahrt tetejéről
http://farm1.static.flickr.com/230/450912163_70d0ffbc27_o.jp...

Panoráma a Sonnalmpiste Nordról
http://farm1.static.flickr.com/174/450900064_457dbbfacb_o.jp...


és néhány kép a mesésen kezelt pályákról, aki korán kell... c. fejezet tavasszal különösen áll (bár du. is nagyszerű volt)

a piros 8-as
http://farm1.static.flickr.com/221/450900868_6520a5c4a3_o.jp...

s a már sokat emlegetett Freiberg és Sonnleitenlift melletti carving mekka
http://farm1.static.flickr.com/193/450900990_5ae1f649f4_o.jp...

http://farm1.static.flickr.com/244/450913633_00186ec965_o.jp...

http://farm1.static.flickr.com/179/450913899_e8563c79ac_o.jp...

http://farm1.static.flickr.com/185/450901462_f03b90fc62_o.jp...

http://farm1.static.flickr.com/224/450914193_4736f8bdea_o.jp...

billiárdasztal, alant Rennweg
http://farm1.static.flickr.com/182/450901780_d63397e5e6_o.jp...

Fenn az Ainecken (2200 m felett), háttérben az Aineckbahn háromüléses hegyállomása, még hátrébb a Hegyek
http://farm1.static.flickr.com/169/450902920_b7134f3c57_o.jp...

Ehhez is várni kellett áprilisig (panoráma az Aineckről)
http://farm1.static.flickr.com/170/450915593_2ee4c59074_o.jp...

Hochfeldabfahrt (27) kilátással az Alacsony Tauern hegyei fele, a jószeműek a kép bal oldalán, már-már sarkában kivehetig Grosseck-Speiereck pályáit (szomszédos síterep)
http://farm1.static.flickr.com/222/450903264_c81571ad05_o.jp...


Sandrieserabfahrt, lenn a zöld Lungau, háttérben a fehérlő Alacsony Tauern
http://farm1.static.flickr.com/202/450916211_462b288ce2_o.jp...

Duplaüléses Aineckbahn, az egyetéenegy libegő ezen az oldalon
http://farm1.static.flickr.com/171/450903814_3a180f2b5e_o.jp...

Végeláthatatéan fehérség, panoráma jóval 2000 m felett
http://farm1.static.flickr.com/234/450917579_702b70edec_o.jp...

http://farm1.static.flickr.com/194/450905062_de25e4eb07_o.jp...


Sandrieserabfahrt "Carving Spaß" ismételten
http://farm1.static.flickr.com/223/450905854_bd36df10ca_o.jp...

A Karabfahrt jobb oldalán van egy kellems kis kék pálya, jól lehet nhány rövidebb korcsolyázos carvign ívet húzni, s közben a panoráma...
http://farm1.static.flickr.com/201/450920673_616e587de5_o.jp...


Jatschbergi hegyoldal pályáival és liftekkel az Aineckről nézve
http://farm1.static.flickr.com/218/450921309_e1d0b2eb76_o.jp...


s egy kis délutáni kép az Aineck Katschberg felőli oldaláról, ilyenkor már szépen süti a nap
http://farm1.static.flickr.com/213/450922041_bac56b4f99_o.jp...

Gyerekekkel a Tschaneck (2000 m felett) tetején
http://farm1.static.flickr.com/254/450931191_e163f2f2da_o.jp...


Még rengeteg kép van, de talán ennyi is elég lesz :)

Mellesleg, aki az elmúlt három hétben lécre pattant az nem döntött rosszul, a szezon legjobb három hete volt ez !
Skiing 4ever !

Vasárnap (márc 25.) a 4 Berge síhintában tett kalandozásunk után Flachauban folytattuk a síelést.
Ha egy szóval kellene jellemezni, akkor azt mondanám, hogy topmodern. Az összes pálya elérhető ülőfelvonokkal ill. a három, pontosabban négy (az egyik nagykabinos) kabinossal (az egyikben zene is szól). De az ülőfelvonók sem akármilyenek; puha bőrülésekkel és "bubble"-al, ami egy-egy zord idő közepette bizony jól jön.

A modern liftrendszernek köszönhetően a sípályák nagyon gyorsan besíelhetők, ha nyitásra érkeztünk volna és nem 11-re, akkor a magam részéről még Wagraint is megprobáltam volna. Jut eszembe Wagrain. Valaki itt korábban említette, hogy Flachau és Wagrain nagyszerűen összesízhető, nos ez valahogy ott a helyszínen nekem nem így jött le. Ugyanis a grafenbergi kabinos (Wagrain) és a Flying MOzart (Flachau) kabinos között azért van "némi" távolság, ami sem sípályával, sem felvonóval nincs összekötve, síbusz persze van!

A pályái roppant szélesek és többnyire lankásabbak; így Flachau maga a carving mekka, de a kevésbé tapasztaltabb sízők vagy a gyerekek is jól érezhetik itt magukat. Piros pályákat inkább a Rote 8-er és a Flying Mozart kabinosok oldalán/mellett találunk.
Ill. Flachau "eldugott" és egyben legmagasabb pontja, ahova a Top-Liner négyüléses vezet. Ide a Flying Mozart végállomása mellett elhaladva egy kék pályán juthatunk le, balra mellettünk a Kogelalmbahn nagykabinos felvonója. A Top Liner mellett van Flachau egyetlenegy feketepályája, ami nem is olyan fekete, talán az elejére rálehet fogni. Egyébként szerintem Flachaunak ez a legszebb része, fantasztikus freeride lehetőségekkel, treeskiing, ill. fahatár felett is.
Jó kis pálya a Hermann Maier Weltcupstrecke is, bár őszintén én egy kicsit meredekebbre számítottam, mellesleg egy jó kis piros pálya.

Egy hétre azért csak Flachau unalmas lenne, de hál Isten a Ski Amadé bérlet elég sok síközpontra érvényes, ráadásul ezen a környéken szinte minden sarokban egy új síterepre akadunk. Óriási lenne, ha valamikor a közeljövőben megvalósulna a Flachau és Wagrain közti pálya&liftösszeköttetés, de akkor már Flachaut is összelehetne kötni a "Shuttleberggel". Akkor egy hétre bőven lenne mit síelni.

Néhány fotó, bár csak ilyen lett volna az egész szezon !!

Kogelalmbahn bújkál a havas fenyőfák között
http://farm1.static.flickr.com/164/434758316_826c25c33e_o.jp...

A mai manü: mélyen behavazott hegy porhóval
http://farm1.static.flickr.com/166/434758968_4b94f5c385_o.jp...

flachaui fekete
http://farm1.static.flickr.com/155/434758502_6bf7bffa9f_o.jp...


Rote 8er kabinos teteje (bár apróság, de a WC-je designos, vidám színekkel, öröm ott .....ni :)
http://farm1.static.flickr.com/158/434758917_6918d8d40b_o.jp...

Megvolt :)
Azt hiszem kifogtuk az idei szezon leginkább havas és télies napjait, fantasztikus volt, így a szezon legjobb hava és legjobb csúszása kerekedett belőle :)
Az idő lehetett volna valamivel jobb, igaz pénteken még sütött a nap, de délután már beborult, szombaton meg többnyire felhős volt, időnként köddel és havazással. De valamit valamiért :)
Az első nap Planaion és Hauser Kaiblingban voltunk. A pályákra nem lehetett panasz, porhó és nagyon szépen karbantartották őket. Várakozási idő a nullával vetekedett, mintahogy a többi napon és helyen is.
Egészen a völgyig le lehetett sízni, a Hauser Kaibling-i Talabfahrt szuper állapotban volt!
A Höfi Express I és II mentén nagyon jó kis carvingpályák találhatók.
Ebédre a Hauser Kaibling tetején (vagy legalábbis attól egy kicsit lejebb) lévő Krummholz Hüttét tudom ajánlani, egyrészt a panoráma csodás, másrészt a kaján nagyon finomak. 10 euróból egy igazán kiadós helyi specialitást kapsz. A nevét már elfelejtettem, de tényleg finom volt!

Az egyetlenegy mínusz, hogy a Planai és Hauser Kaibling közti összeköttetés már du. 4-kor zár (ekkor van az utolsó hegymenet), ugyanakkor egyes (több) felvonó még fél ötig, sőt ötig üzemel !!!
Így természetesen sikerült lekésni az összeköttetést, tehát maradt a hauser kaiblingi talabfahrt és onnan a goldenjetig (planai) a síbusz. A síbusz menetrendjére viszont nem árt némi pillantást vetni, ugyanis Hauser K és Planai (Schladming) között indul egy 16:10 kor a következő meg 17:15-kor!!, egyszóval nem valami sűrű a menetrend. A 17:15.ös síbusz viszont csak a Rathausig közlekedik (Schladming), innen azért sífelszerelés a Goldenjetig... maradt a taxi (5 euró).
S mindez az összekötteés miatt :)) Na mindegy, ez legyen a legnagyobb gond :)

Második napon, azaz szombaton irány Hochwurzen és Reiteralm, vagyis a 4 Berge síhinta másik, egymás mellett fekvő két síhegye.
A éjszaka folyamán kb 20 cm friss hó eshetett a hegyen, időnként napközben is havazott, hol az égből, hol a hóágyúkból! A hó mennyiségével itt sem volt gond!
A reiteralm III (pályatérképen G) csákányos mellett isteni volt a pálya, mintha puha vajon síznél. Szintén rendben volt a HOlzerlift csákányos pályája. Ez a húzólift rettentően hosszú, így érdemes az elején kiszállni, ahol egy síút keresztezi a csákányos nyomvonalát, s ezen elindulni lefelé ( a négyüléses Sepp'n Jet aljában fogunk kikötni).
Reiteralm jobb fele is rendben van, a fekete pálya kissé becsapos. Az eleje inkább pirosan kezdődik, majd a kis lazázás után jön a reiteralmi siratófal :)) Jó annyira, azért nem vészes, de feketének valóban fekete.
a reiteralmi zubringer, a duplaüléses (pályatérképen E) viszont valahogy nem illik a képbe, egy elég hosszú útvonalon visz fel és marha lassú, ezt igazán lecserelhétnék. Így érdemes a másik zubringer, az új kabinos aljába parkolni (Silver Jet), de ebben az esetben a kocsihoz történő visszajutással is klakuláni kell (ha átmegyünk a többi hegyre, pl Hochwurzen).
Szóval Reiteralm okés volt, csak ne lenne az a lassú duplaüléses, ill a mellette lévő pálya, pontosan ennek a legalja. Kicsit olyan Stuhleck Standardabfahrt feelingje volt az embernek, igaz olyan extrém buckás és jeges nem volt, de bizony kerülgetni kellett itt-ott a földet... Ami a Hauser Kaiblng-i Talabfahrtnál tőkéletesre sikeredett, az itt korántsem..

Délután irány a Basic jettel (kabinos) Hochwurzenre. Hochwurzenen az összes pálya elérhető ülőfelvonóval, vagy kabinossal. Pályarendszere átlátható, nagysterű tree skiing lehetőségek.
A hatüléses melletti kék pálya (37) viszont lehetne kissé meredekebb, s akkor már carvingra is jó lenne, így azonban nagyon utazós. Kezdőknek minden bizonnyal szuper.
Hochwurzen tetején van egy jó kis étterem, felső panorámaszinttel. Kb alsóosztrák árak, tehát egyáltalán nem drága (osztrák viszonylatban).

Schladming hangulatos kis város, tengernyi étteremmel, kávzóval, sörözővel és aprés ski bárral. Igazán jó pizzériát viszont nem találtunk (bár lehet van), de azért a "szinte" megütötte :)
Ill, a templom után is van egy kis étterem (zöld cégérrel, neve már nem rémlik), itt is okés a kaja, s egyiktől sem esel le a székről (mármint a számla után :DD )

"dióhéjban" ennyi , néhány kép:


PLANAI

http://farm1.static.flickr.com/154/434751642_ac0f1fd613_o.jp...


széles pályák

http://farm1.static.flickr.com/160/434750948_8357d77f1d_o.jp...

háttérben a planai kabinos és a régi háromüléses, még hátrébb a hochwurzeni pályárandszer egy része
http://farm1.static.flickr.com/185/434751904_e3bea96ed0_o.jp...

Xtra szélesség csak neked
http://farm1.static.flickr.com/153/434753269_2fc0e8191e_o.jp...

Planai majdnem teteje, hol vannak ez emberek ?:)
http://farm1.static.flickr.com/169/434753389_777424a30e_o.jp...

(mellesleg voltak, de tömegről szó sem volt)

Oda megyünk át (háttérben Hauser K egy része)
http://farm1.static.flickr.com/179/434752558_cf33a50282_o.jp...


Összekötő pálya HK felé, a planai-i oldalon
http://farm1.static.flickr.com/154/434752814_ff0565c252_o.jp...


Szemben Planai (egy része), az a két pálya ott középen nagyon "ott" volt :)
http://farm1.static.flickr.com/167/434752986_4b4ac6aff0_o.jp...

downhill

http://farm1.static.flickr.com/165/434754149_cb49e5c24c_o.jp...


a Talabfahrt vége, hó a völgyben is, március végén, jóval 1000 m alatt, s egy ilyen télen, wow

http://farm1.static.flickr.com/172/434753422_7bf262b386_o.jp...


hauser kablingi meredély
http://farm1.static.flickr.com/171/434753836_71547e075e_o.jp...

kilátás
http://farm1.static.flickr.com/148/434754052_238d861275_o.jp...


finom volt, megettük
http://farm1.static.flickr.com/155/434754178_c85c88ec3e_o.jp...

s itt
http://farm1.static.flickr.com/172/434754266_f54dead842_o.jp...


Freeride hegyoldal
http://farm1.static.flickr.com/183/434755396_af084f1660_o.jp...


Négy óra utáni csendélet
http://farm1.static.flickr.com/154/434755514_1f31d585e4_o.jp...

A ratrak már készül
http://farm1.static.flickr.com/162/434755588_6314a28c6e_o.jp...

képekből egyelőre ennyi, az összes a Planaion ill Hauser Kaiblingon készült, a másik kettő síhegy majd később.

Vasárnap (harmadik nap) aztán átmentünk Flachauba (ultramodern, ha egy szóval kellene jellemezni)), meguntunk ezt a "kevés" pályát :)) Az igazi ok az idő volt, Flachau fele naposabb időt mutattak a webkamerák, míg a 4 Berge felhőkben és ködben honolt, abból meg elég volt egy nap :)

Ezt kifogtuk !! Ma már -13 C szakadó hóesés köddel a Scharecken!
Szóval fantasztikusan jó időnk volt, véget nem érő napsütéssel, kék éggel és csodálatos panorámával! Nem mindennapi élmény a Großglockner (Ausztria legmagasabb hegye, majd 3800 m) és még vagy 40 db 3000es árnyékában sízni!
Sok helyen síeltem már, de azt hiszem Heiligenblut személyében egy új kedvenc született.
De nézzük csak miért is:
- szép hosszú pályák
- nagy szintkülönbség: 1300-2902 m !!!
- nulla várakozási idő, nagy ritkán 1 perc !
- nincs túlzsufoltság a pályákon
- nagyszerű off piste lehetőségek,főleg friss hó esetén
- kabinosokkal és ülőfelvonóval a pályák java részét, mondhatni krémjét elérheti az ember
- maga a falu egy kis ékszerdoboz, háttérben a Großglockner tekintélyt parancsoló csúcsával.

Még ebben a nagy melegben is jót lehetett síelni, kb 13 h-ig egész jól tartották magukat a pályák, utána erősen buckásodni kezdtek, főleg a naposabb részeken. A Fallbichl, Viehbühel hegyoldalakon még délután is óriásit lehetett menni, itt terepen is jóval több hó volt, mint a síterep többi részén.
S porhó is volt, igaz nem állig érő, de volt! Persze csak a magasabb részeken, s ott is inkább az árnyékosabb hegyoldalakon, "enyhén" szélfújt (windgepackt, windpacked).
Egyetlen mínusz az éjszakai élet, a Dorfplatzon (helyi főtér, avagy HB City) lévő aprés ski bar is este 7 fele zár... DE !!! A folyó partján a Snowland mellett létezik egy diszkó! A hely elmegyeget, italárak is korrektek (mint ahogy bárhol HB-on), de a zene... az nem az enyém,persze ez ízlés kérdése.
Még a felvonókra visszatérve. A négyüléses felett üzemel egy csákányos (Hochfleiß), ami meglehetősen meredek, szűk, srégen lejt, így a csákány eléggé húz, egyszóval egy igen dolgozós lift. Helyette nyugodtan építhetnének egy duplaülésest,sokkal egyszerűbb lenne az ember dolga :) Alapjáratban nem vagyok egy "csákányosellenes" sem kező síző ,de ez azért egy dolgozós lift (1178 m hosszú és 430 szintk. !).
De a kilátás innen (is) pazar, s a pályája is korrekt!

Néhány kép:

http://www.sielok.hu/fotoalbum/heiligenblut-2007-marcius/gal...

egyelőre ennyi:)

Abszolút jó hely.
Ha a pályatérképre nézünk, akkor látjuk, hogy javarészt piros pályákkal operál Katschi, de a kezdőknek, gyengébb sízőknek sem jelenthet gondot a hely. Hiszen a Katschis Kinderwelt melletti 2a és a Königswiese (2) pályái tőkéletesek számukra. Szintén hasonló adottságokkal bír az 1-es kék pálya. Ennél tőkéletesebb kezdőpályákat még sehol sem láttam, tényleg le a kalappal.
A felvonórendszer is rendben van, viszont St Margarathen felől ha megyünk az Aineckra, akkor az alsó ülésest leszámítva végig húzóliftekkel kell felmennünk a csúcsra.
Az egész pályarendszernek talán ez lehet az egyetlen mínuszpontja.
A pályák is tőkéletesek voltak; nem jégfoltokon kellett az embernek síznie és a kőkerülgetés a sípályán c. fejezet sem Katschberg sajátossága.
A hütték szuperek; Wilderer, Lärchenhof és még sorolhatnám. A Zirbét kötelező megkóstolni:) Lenn a völgyben a Katschtalerhofot ajánlom, ez Rennwegnél van, az Adeggel átellen; nagyon jó kis étterem-söröző. Mondjuk designra semmi extra, de az árak barátságosak.
Fenn a szállások, mivel gyakorlatilag mindegyik pályaszállás és ráadásul nem is akármilyen szállásokról van szó, így meglehetősen borsosak. Da völgy egyik, vagy másik oldalán (Rennweg, St Margarethen, St Micheal) már jóval barátságosabban is lehet panziókat, fogadókat találni.
A magyar ritka vendég errefelé, viszont a szokásoso német-osztrák duó mellett tengernyi holland, dán, belga, francia van itt, tehát kis túlzással egész Nyugat-Európa képviselteti magát.
Jut eszembe, nagyon hóbiztos hely, ami egy ilyen szezonban nem lehet egy utolsó szempont.
Powee: Húsvéti szünetben úgy néz ki újra kinn leszek.
Még annyit, hogy a többnapos síbérlet automatice érvényes Fanningbergre és Grosseck-Speiereckre. Mindkettő a Lungau régióban van, meglehetősen közel Katschberghez, bár a három közül mindenképpen Katschi a nyerő.

Obertauernbe meglepően jók voltak a hóviszonyok szombaton, mi is csodálkoztunk, tényleg le a kalappal a ratrakvezetők és a "schneemeisterek" előtt, hiszen megcsinálták azt amiről a legtöbben egy jó darabig csak álmodhatnak. Egyébként is, nem véletlenül lett 2004-ben Obertauern az Alpok leghóbiztosabb síterepe...
Ráadásul ilyenkor az esetleges pluszfokok sem annyira kártékonyak, mint tavasszal, mivel a nappalok rövidebbek és a napsugárzás is lényegesen gyengébb (beesési szög kisebb). A wetter.at egyébként egyáltalán nem mond enyhe időt, sőt estére elég szépen lehűl.

Ádám: a Grünwaldkopfbahn, Zehnerkarbahn előtti parkolókba érdemesebb menni.

Ma kinéztem a Dalosra. Még korábban a kisalföld leközölt egy cikket, miszerint idén tavasszal, de legkésőbben összel (azaz most) elkezdik építeni a műanyagpályát a Daloshegyen. Hát egy árva kapavágás nyomát sem találtam, nemhogy műanyagpályát. Ellenben az idő szép volt, így csináltam pár képet:
http://unterberg.click.hu/dalos.swf

Selle Nevea egy érdekes hely... a szűk völgyben a síterep felé haladva az ember megérkezésekor sokmindenre számít, csak arra nem,hogy a 60-as, 70-es évek tömegturizmusát kiszolgáló hatalmas nagy egyenhotelok fogadják, olyanok,mint jó pár francia "megarendszerben". A hatalmas nagy monstrumokkal szembeni szűk völgy és Sella viszonylagos kicsinysége különösön hangulatot és megfoghatatlan kontrasztot kölcsönöz a helynek.
Remélem a szlovén oldalon lévő Kaninnal hamarosan összekötik, a szlovének már megtették ez irányban a lépést,most az olaszokon a sor.
Aki Tarvisioba síel,annak egy nap erejéig mindenképpen érdemes ide is ellátogatni.

szombattól hétfőig Nassfelden voltunk. fantasztikus volt! a tavalyinál lényegesen több hó volt a hegyen, pedig akkor március második felében (két hetet) voltam. még nyugodtan kitartana a hó májusig is, vagy talán még tovább, de holnap, azaz ápr 18ával bezárnak. egyszerűen egyre csekélyebb az érdeklődés. ennek megfelelően. Húsvét ide vagy oda nem nagyon volt tömeg, nulla várakozási idő a lifteknél, és egyes pályákon szinte csak te síztél egyes-egyedül, főleg délután. szombaton voltak a "legtöbben". szombat reggel lenn a völgyben +3 fok lehetett, fenn még enyhén fagyott és mindez csodálatos napsütésben, de aztán délutánra beborult, igaz a Nap időnként meg-meg mutogatta magát. vasárnap javarészt ködös idő volt, főleg a hegycsúcsok közelében, aztán délutánra ismét előbujt a Nap. a legcsodálatosabb viszont a mai nap volt. fantasztikus napsütés és kellően kemény pályák fogadtak minket, amik délutánra aztán hűen áprilishoz felfirnesedtek.
a majd 8 km-es Talabfahrt egészen a Gmanbergig (kb 1000 m tszf ) nyitva volt és tényleg bőven volt rajta hó. az utolsó szakaszát, vagyis ami a Millenum Express (kabinos) aljáig megy le (kb 750 m) viszont hivatalosan zárva volt, de simán le lehetett sízni az aljáig, igaz a ma már 2 vagy 3 helyen lekellett csatolnom a "schneefeldek" között.
szállásunk 900 m magasságban a Schlanitzenen volt, közvetlenül a Talabfahrt mellett (vagyis tulajdonképpen pályaszállás). Hauserhof, 3 főre és 3 napra /2 éjszaka 147 euróért egy stuper és tiszta appartmant kaptunk egy varázslatos környezetben szép kilátással a környező hegyekre. a szállást mindenkinek csak ajánlani tudom. helyben lehet venni házi pálinkát, tejet stb elég kedvező árakon.
még kicsit visszatérve a talabfahrt alsó, lezárt részéhez: érdekes mód kemény volt itt a hó, de nem az a kőkemény, hanem az a kellemesen, a teteje enyhén firnes, szóval igazán jól lehetett rajta menni.
nagyon jó ilyenkor sízni, amikor nem a -20 fokos szél hordja az arcodba a havat. szóval mindenkit bíztatok, aki csak januárban vagy februárban megy sízni,hogy próbálja ki áprilist is, főleg a kontrasztok miatt. lenn a völgyben smaragzölden rikító völgyek, fenn a hegyen meg tengernyi hó és kellemes hőmérsékletek.

nemrég érkeztem haza BKK-ből, közel 1 hónapot töltöttem kinn (meló).
most tényleg nagyon jók a hóviszonyok. amikor megérkeztünk, akkor még a nov végén leesett kb 1 méteres hó volt, azóta (nov vége és dec 20 között) jelentősebb mennyiségű hó nem esett, aztán az ünnepek között, majd szilveszter után többször is, napokon keresztül szakadt a hó, elég jelentős mennyiség esett le, pályán kívül is nagyon jól lehetett menni, igaz a lavinaveszély is megemelkedett 4es fokozatra helyenként. egy-két helyen kisebb lavina is alább ment, természetesen pályán kívül, ezen a héten hétfőtől folyamatosan hétágra sütött a nap, s a napon egész kellemes idő volt, főleg lenn a völgyben, de árnyékban, vagy amikor kezdett lemenni a nap ,elég hideg volt. a szilveszteres hétvégén -15 fokok voltak pár napig, aztán szerencsére megenyhült az idő, bár reggel így is -8 -9 fok körül volt a völgyben. a bkk-i rész (kaiserburgbahn stb) eléggé árnyékos, legalábbis ilyenkor (tavasszal persze más a helyzet), szóval lebarnulni itt nem nagyon lehet:) leszámítva a csúcsközeli részeket. a st oswaldi (nockalm,brunnach, scharte etc) rész viszont nagyon jó kis napos rész. a schartéban két vadonatúj négyüléses épült az idei szezonra;futószalagos beszállás és puha bőrülések, egész komfortos. a az itteni kabinos és a négyülésesek között egy új kék sípályát (síutat) is csináltak, így már nem kell igénybe venni a brunnachi csákányost ,ahhoz,hogy a schartére jussunk, majd a nockalmra. a pályarendszer egész nagy, s többnyire áttekinthető. viszont a nockalm és bkk )bach) közötti rész kicsit zavaros. ide nem árt azért a térkép, meg figyelni a táblákat, mert könnyen elkeveredhetünk, s egyszer csak azt vesszük észre, hogy nem a nockalmbahn kabinos, hanem a bkk felőli duplaszékesnél vagyunk:)
a síbérlettel ingyenesen használhatjuk a síbuszokat.amik reggeltől késő délutánig/kora estig folyamatosan közlekednek a völgyben.
a hüttékben az árak nagyjából azonosak, mint a hasonló nagyságú osztrák síterepeken. de pl. semmeringi hüttei árakhoz még egy eurót számoljunk rá az ételeknél.
éjszakai élet: van, bár inkább éttermek, sörözök és kocsmák. lenn BKK-ben a pesot, berchlstubét, vagy a die grottét emelném ki, persze ezeken kívül még tengernyi kis betérő van. a grottéban szilveszterkor 20 euró volt a belépő. és hajnali egy óráig annyit ihatott at embert ,amennyit nem szégyelt (igaz csak bizonyos italokból).
szórakozóhely pl a kaiserburg közelében lévő take five, itt disco zene (dance, pop), vagyis egy slágerosabb vonal megy. a belépő szilvezsterkor 8 euró volt, ami végülis nem egy egetrengető összeg, de sajna a korhatár elég alacsony, amolyan tinidiszkó feelingje volt az embernek a sok 14-16 éves kisfestet csajokkal, így pár perc után el is jöttünk innen.
a kaiserburg másik oldalán van egy apres ski bar, közvetlen a pálya mellett (nagyjából a rhömerbaddal szemben). itt anton aus tirol, s hasonló osztrák apres ski hitsek mentek.
még itt lenn a völgyen egész jó pizzéria a capo. bár a belső design vhol a 80as éveket idézi.
st oswaldon a berghofba vagy a sportalmba érdemes betérni,+ a brunnach kabinos aljánál lévő kis "hüttébe", itt néha apres sí partik is vannak.
a hóval az 1 hónap alatt semmi gond sem volt, van belőle bőven, és remélhetőleg egész szezonban így lesz:)
közeli síterepek közül falkertet érdemes meglátogatni, egy kicsi terep, de a pályái carvingolásra nagyon jók.
képek később jönnek

voltunk,kedden megnéztük a magas hegyi turista centrumot.
a libegő meglehetősen lassú, kb 22 perc,amíg a völgyből felvisz a hegyre. útközben van egy középállomás is, itt ki ill. belehet szállni. bár a középállomás kissé megtévesztő lehet,ugyanis ekkora a libegő kb az út 70-át már megteszi.
az is furcsa, hogy ahhoz képest,hogy nemrég, azaz 2000-ben (akörül) épült eléggé fapados, s a kivitelezés a a most 30-40 éves libegőket tükrözi.
a középállomástól van egy húzólift, bár a felvonórudak nem voltak rajta, de a konstukcióból kiindulva egy tányéros (poma) lehet. mellette van egy pálya, ami viszonylag meredek, minimum piros erősségű. feljebb van egy másik felvonó, ez is húzólift. de nem hinném,hogy ez télen mükődik, ugyanis a tartóoszlopok a csigákkal egyetemben teljesen elvannak rozsdásodva.
a másik negatívum,hogy a sípályák nem vezetnek le a libegő aljához.

jah, a ratrakot nem sikerült lefotózni,mivel nem láttam..

múlt héten, április 15-től 17-ig Obertauernon síztünk, boardoztunk. A hely egy igazi paradicsom; sok hóval, modern felvonókkal és elegendő mennyiségű pályákkal. Bár az időjárás előrejelzés szombat+vasárnapra elég rossz időt (köd, eső, havazás) jósolt, de szerencsére nem jött be :P Szinte mind a három nap ragyogó napsütés és kellemes hőmérsékletek voltak a jellemzőek. Csak amikor eljöttünk vasárnap, akkor kezdett olyan 4 fele fenn elég derekasan havazni, lenn csak épphogy szállingozott.
A hó mennyiségével nem volt semmi gond, mind a pályákon, mind a pályákon kívül van bőven. Minősége meg az erre az időszakra jellemző. Minden nap frissen preparálták a lejtőket, bár ez Ausztriában nem újdonság:) A lifteknél várakozási idő nem volt, s a pályákon is nagyszerűen eloszlottak a sízők. Szombaton elég sokan jöttek fel, mivel ekkor vmi akció volt, így a napi bérletet mindösszesen 18 euróért osztogatták.
Vasárnapra a fennti részeken kis frisshó is esett. Off pistézni még mindig elég korrektül lehet, bár nyilván már nem állig érő porhóban:) Amúgy Obertauern egy igazi freeride paradicsom, gyakorlatilag bárhol, ha lemész a jelölt pályákról jó kis off pisték vannak a kezdő szinttől egészen a profiig. A tér is elég nagy, tehát van bőven hely szelni a havas hegyoldalakat.
A pályák javarészt kékek és pirosak, így családosoknak, vagy éppen kevésbé rutinus sízőknek is ideális. Bár meg kell jegyezni, hogy a elég sok piros pályávan van ún. utazós rész, ami talán a boardosoknak jelenthet leginkább problémát, de ha megereszted magad,akkor no problem.
Van pár fekete is, köztük Obertauern legmeredekebb, s egyben egész Ausztria egyik legbrutálisabb lejtője, amire a Gamsleiten 2 duplaszékes visz fel. Érdekessége, hogy egyedül nem engednek fel, csak is úgy utazhatsz a libegőn, ha van vki melletted. Ez a mostani sízésből kimaradt, pedig terveztem, éppen utolsó napra, de amire odaértem, kb 3negyed 4kor arra a felvonós lekapcsolta a liftet. A felvonók négy és fél öt között zárnak. Legtovább a Zehnerkarbahn kabinos megy, itt az utolsó Bergfahrt fél ötkor van.
A liftek tényleg csúcsmodernek, javarészt ülésesek; négy és hatszemélyesek, puha bőrkárpitülésekkel és bubble-al, szóval itt adnak a komfortérzetre az biztos:) Van pár húzólift is, de ezek tényleg csak mutatóban és egyiknek sincs fontos szerepe (pl. zubringer, összekötő stb.) A hágó Untertrauen felé vezető végén egy jó kis funpark is van. Az árak a hüttékben ugyanolyanok mind a többi osztrák síterepeken, sőt egyes dolgok olcsóbbak is , mint pl Semmeringen ! A szállások viszont elég húzosak Obertauernon, ahol gyakorlatilag mindegyik pályaszállás. Még így utószezonban is.. 40-50 eurótól kezdődnek (perfő/éjszaka) és a határ szinte már-már a csillagos ég. Van egy-két hely, ahol már a 200 eurós csillagászati árakat ostromolják, pl a Hotel Seekarban. Ahová egyes vendégek helikopterrel érkeztek!
Viszont, ha nem Obertauernon szállsz meg, hanem vmelyik közeli faluban,akkor jóval olcsóbban megúszod. Pl. Twengben (5 percnyire kocsival a sípályáktól) még főszezonban is találni 19-20 eurós dolgokat reggelivel! Mi a Pension Gellben szálltunk meg, ami egy háromcsillagos egész korrekt panzió. A szobák jók és melegek(olyannyira, hogy éjszaka még az ablak is nyitva volt) a büfféreggeli pedig igencsak bőséges. S ez fejenként 22 euró volt, szóval baráti árnak mondható, ráadásul ebbe a szaunahasználat is benne van.
Összefoglalva , nagyon szép hosszú hétvégét töltöttünk Obertauernon, ami egy igazi SÍPARADICSOM és mindössze 296 km-re van Soprontól (kb. 3h autóút)

március 18 és 29. között voltunk Nassfelden. A szállásunk Weissbriachban volt. Ez a település nagyjából 16 km-re van a Millenium Express (Tröpollach) völgyállomásától. Igencsak enyhe, tavaszias időt fogtunk ki, így porhóról már szó sem volt. A pályák délutánra buckásak lettek, főleg azokon a helyeken, amiket jobban sütött a nap. Szombat, vasárnap elég sokan voltak, ilyenkor a központi lifteknél úgy 6-8 percet kellett sorbanállni, szóval nem veszélyes. Ekkor volt a legmelegebb is; jócskán 10 fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála 1500 m körüli magasságban. Délutánra szinte mindig nehéz lett a hó. A 11 nap során szinte végig sütött a nap, bár a köd elég gyakran előfordult. Sajnos pénteken szinte egész nap, kisebbb-nagyobb megszakításokkal esett az eső (a felsőbb részeken havaseső, vízes hó), néha valósággal zúhogott, így a sípályákra sem merészkedtek ki annyian. Aztán az utolsó napokban kis lehűlés jött közbe, ennek köszönhetően a lejtők elég jól tartották magukat, de a reggeli órákban eszméletlenül kemények voltak, akár egy FIS VK versenypálya, főként most hétfőn. Tényleg brutális volt. A Carnia közel 8 km-es Talabfahrt még mindig nyitva van, hó is bőven van rajta, szóval a technikai hó tud valamit, hiszen napközben lenn a völgyben (kb 700 m) 16 fok is volt. Persze délután elég ramaty volt már itt a hó, na meg jó kis mogulos pálya. Az offpiste hanyagolható volt, mivel egy ún. Bruchharsch Schnee volt a pályákon kívül, azaz valósággal beszakadtál, ha rámentél. Összeségében tetszett Nassfeld, afelvonók jók, a pályák változatosak, bár a Millenium Express kissé hosszú, a csúcsig kb. 20 perc a menetidő. A síbuszok a keycarddal ingyenesen használhatók, s elég gyorsan mennek, legalábbis ami az odaútat illeti. Weissbriachból 20 perc a menetidő, de visszafele mivel elég sok helyen megáll, s bemegy Jadersdorfba is így olyan 35 perc a menetideje. WEissbriachban szintén vannak sípályák pár húzólifttel, bár relatíve alacsonyan fekszenek, de még üzemeltek a felvonók. Ha itt szállunk meg, akkor mindenképpen nehogy kihagyjuk a Bäckereit, ami nevével ellentétben inkább egy kocsma. A tulaj egy igazi egyéniség, még gratis felest is kaptunk. Van egy fia, aki 12-nél nem lehet több, de ő is ott borozgatott:)
Aztán még ott van a Löffele drinkbárja, ami szintén jó kis hely. Itt tegnap/ma igencsak elidőztünk, vagy fél 4ig. Mindenféle osztrák specialitást végigkóstoltattak velem. Különféle Kräuter Schnapsokat stb. A sör (pohár) 2 euró, a radler 2, 60 euró. a schnapsok 2-4 euró körül mozognak. Az egyiket pl. úgy szolgálták fel, hogy belekelett dugnom az ujjamat, aztán azt meggyújtotta a pultos, s úgy kellett lehúzni. Érdekes szokás az biztos:) Itt is elég bőkezűek voltak, kb 3 schnaps gratisba ment.
Fenn a hegyen a hütték valamivel drágábbak mint pl. Gerlitzenen, a Schiwasser viszont határozottan jobb. Hüttetipp: Watschiger Alm, a gulyáslevesük finom és kiadós, s nem is olyan húzos, kb 3.50 euró. A germknödel 4.80, vaniliaöntettel 5.50.
Képek majd később jönnek

nagyon jó kis hely, amolyan "mini-Hochkar";legalábbis ami a hóbiztosságát illeti mindenképpen. Korábban nagyon sokat jártunk ide, emlékszem amikor még a négyüléses nem volt s a csákányos vitt fel. A meredek rész után, amikor kiért a lapra elkezdett lejteni, a csákány meg szépen visszajött, majdhogynem a hátad mögé került :) Fekete rész áhh, az nincs; max ha kiszállsz a négyesből, és lejtőirányba nézve balra lefordulsz off pistézni, az már meredek. szintén meredekebb a túloldala, ami erdővel borított; de ez mind mind off piste. Amúgy lehetne többet kihozni a terepből, állítólag két új ülésest terveznek.. ha megvalósulna, akkor már egész méretes lenne. Mondjuk lelki szemeim előtt egy Veitschalpéra felkapaszkodó ülésest eltudnék képzelni. Onnan meg "lift-linked" Graf Meranhaus irányába és Brunnalm/Veitsch síterepre. Huh, milyen szép is lenne :)

Nos vissza is érkeztünk, így igéretemhez híven, be is számolok.

szóval csütön, jan.20 voltunk Tarvisioba, az út Sopronból kb. négy óra volt, s még annyiranem is siettünk. A honlap szerint, amit még előtte nap is lázasan böngésztem útoljára dec. 28.-án esett hó, ráadásul azért a január sem volt éppen egy huh de télies, így a honlapon megadott 125 cm.es hóadatot némi fenntartással fogadtuk.
Szóval megérkeztünk Tarvisba. Aznap eshetet vmi hó is, kb olyan 8 cm. Hó pedig bőven volt, s nem csak a pályákon, hanem azon kívól is, na meg lenn a völgyben is. a kabinos aljánál parkoltunk le, s egyből célba is vettünk a Monte Lussarit. A pályák tényleg gondosan, szőnyegszerűen voltak leratrakolva, semmi bucka, semmi jég, semmi kikopás; még lenn a völgyben sem !! pedig azért tegyük gyorsan hozzá, hogy a völgy nagyjából 750 m-en fekszik. Várakozási idő az egész nap folyamán nulla; a lejtőkön is alig voltak. ez alól egyedül a lussari volt kivétel, bár ez is "mihez képest", hiszen a mérvadó a többi pálya, ahol rajtunk kívül egy két kóbor sízővel, max baráti társaságokkal futottunk össze. a felvonók elég modernek, így gyorsan felvisznek, a pályák meg tényleg nagyon szélesek, és jó hosszúak; bár javarészt pirosak ill. feketék, így kezdőknek talán nem a legmegfelelőbb terep. A pályarendszer odavissza könnyedén átsízhető, igaz az összekötő kék pályák, főleg, ha a Lussari oldalról jövünk elég laposak, de ez inkább boardosoknak jelenthet gondot; nekik így azt ajánlom, hogy vegyenek egy nagy lendületet, vagy legyen melletük egy segítő síző:)
A gerincen van a már korábbi hozzászólásokban is említett duplaszékes. Bár kétségkívül nem egy mai darab, de szerintem azért nem olyan lassú, pl. a st coronai egyszékes jóval lassab. Meg a mostani duplaszékesek eleve nem olyan gyorsak, mint pl egy négyszékes.
Innen nagyon szép a kilátás. S valóban egy feketepályán lehet lejönni, de ennek főleg a felső része ami kritikus, mármint meredekségi szempontból. Még talán annyit a lejtőkről, hogy kevés az utazós rész bennük, így egy viszonylag állandó meredekséggel számoljunk, ez elképzelhető, hogy afárasztó lehet. A pályapreparálásra visszatérve annyit, hogy még késő délután is tiptop állapotba voltak; ezek az olaszok tudnak valamit:)
Éttermek: a pályák mellett nem jellemző, ellenben a völgyben, vagy a hegytetőkön van pár.
Síbérletár: korrekt, az egynapos 23 euró volt, igaz két helybéli srác olyan dél magasságában 10 euróért probált egy napos jegyet nekem eladni, hát kár, hogy nem előbb jöttek:)))
képeket majd később csatolok.
ps:
értékelés: ötös:)

jó kis terep, szép pályákkal, a Bürgeralpi rész, vagyis ami közvetlenül Mariazell felett van talán kicsit olyan "semmeringes", de hirschenkogelnél szerintem azért változatosabb. általában a kabinos aljánál elég nagy sorok kígyóznak, így érdemes az erlaufsee irányába továbbmenni s az egyik négyüléses aljánál leparkolni. nemtudom, hogy januárba mikor mentek, mert ugye ennek a hónapnak egy része holtszezon, így ilyenkor hétköznap nyugodtan lehet a kabinossal is felmenni a pályákra. vagy másik megoldás: korán kelés.
szállásokról saját tapasztalataim nincsenek, mivel mi eddig csak fél ill egynapokra mentünk ide ki, de a városban a hotelok drágák, ezt tudom. ez ügyben nézz körül a http://www.mariazell.at honlapon. Mariazelltől simán rálátni a szomszédos Gemeindealépra, ahol tavaly nyított egy új síterep. ami folyamatosan bővül, mint pálya, mint felvonó szinten. ez messzemenően több havat garantál mint a bürgeralpe, na s persze hóbiztosabb is, s magasabban is van, acsúcs olyan 1700körül. ide mindenképpen érdemes átlátogatni (síbuszos összeköttetés is van). a felső rész nagyszerű mélyhavat kínál, de elég meredek, esése 43%. a síbérlet nem csak ide hanem még további körnéykbeli helyekre is érvényes, ez azért jó,mert így mindennap más helyen sízhetsz.
Mariazell - Bürgeralpe, Gemeindealpe - Mitterbach, Annaberg, Türnitz - Eibl, Puchenstuben - Turmkogel, Lilienfeld - Muckenkogel, Niederalpl