Értékelés: Zell am See

Azt hiszem ennyire üresen még nem láttam a zelli pályákat, valóban az üresség lengedezett mindenhol és csend honolt a tájon. Éjszaka havazott valamit, a hóhatár úgy 1300 méteren lehetett, csúcs közelben talán 4-5 cm friss hó, lentebb pár centi. A pályákon még mindig tekintélyes a hóvastagság és azok jól síelhetek, a völgybe, nevezeten a Schmittentalba két feketén is lesíelhetünk a Trassabfahrton és a Standardabfahrton. A pályák olyannyira üresek voltak, hogy akár piknikezni is lehetett volna bármelyik közepén. A csendes hangulathoz a helyenként megülő köd is hozzájárult. A télhez pedig a szállingózó hó. A csúcson -2 fokot mutattak a hőmérők, míg lenn a völgyben +4 fok uralkodott. Ez a szezonzáró hétvége, azaz holnap az utolsó nap. Aki még egy jót akar síelni fenyőfák közt, mindezt várakozási idő nélkül annak csak ajánlható, Minden bizonnyal hasonló a helyzet Hochkönigen és Saalbachban is, hiszen ezek közeli terepek. A húsvéti vendégek már elmentek, a helyieknek pedig nagyon úgy tűnik már "elegük" van a síelésből, bár idén volt mit lesíelni , ez kétségtelen.

Hétfőtől a környéken már "csak" a Kapruni gleccseren húzhatjuk az íveket.

Pár képet töltök fel a mai napról

9:30-ra értünk az Areitbahn aljához, a lépcső aljától 10 méterre volt ekkor a sor vége, 10:05-kor szálltunk be a kabinba. 35 perc, elnézést a pontatlanságért. Negyed 5-kor indultunk a csúcsról, 10-12 centi friss havat láttunk ekkor, a hivatalos adat is ekörül van. A völgyben parkoló autónkon 5 centi volt. Ma reggel 8:50-kor értünk a völgyállomáshoz, legfeljebb két percet vártunk mi is a beszállásra. A mai egész napos havazás hatására sokkal jobbak lettek a pályák, hivatalosan 15 centi friss hó esett, isteni volt, még délután is lehetett szűz részeket találni a pályák szélén.

Megérkezett a nagy havazás, kora reggel óta esik a hó , kisebb-nagyobb megszakításokkal.
Várakozási idő (most direkt figyeltem); Areitbahn I kabinos völgyállomása: 8:59-kor álltam be a sorba, 9:00-kor csekkoltam be a forgókapuknál és 9:02-kor már kabinban ültem, tehát kőkemény 3 perc :))

11 óra fele kezdett el úgy igazán havazni, amihez szél is társult, ez különösen a nyitott ülőfelvonókon volt érzékelhető. A szélnek köszönhetően a csúcsra futó felvonók egy részét dél körül leállították, viszont az alsóbb régiókban nagyon jót lehetett síelni, a szinte folyamatos és sűrű havazás ellenére. Így nagyszerűnek bizonyultak a CityXpresshez levezető lejtők, ahogy mindig most is csodás innen a kilátás a havas Zelli óvárosra és a Zelli tóra.
Fenn nem tudom mennyi esett, de a nap végével a kocsiról úgy 10 cm vastag friss havat sikerült lesöpörni a völgyben, ha este/éjszaka így folytatódik, akkor újfent tekintélyes hómennyiség lehullhat.

Csütörtöki (dec 29.) helyzetjelentés:

Völgybe beülő felhőre és hószállingózásra ébredtünk. 9:20-ra értünk az Areitbahn aljához, már ekkor 40 perces sor fogadott minket. Lent a völgyben -2, feljebb -6 fok volt. Folyamatosan hószállingózás eredményeképpen a nap végére 12 centi friss porhó esett a csúcson, a völgyben pedig nagyjából 5 centi. A hójelentésekben leírt mennyiségű és minőségű hóval nem találkoztunk, több helyen is kerülgetni kellett a földes részeket, valamint kivétel nélkül az összes pálya jeges volt. A folyamatosan hulló havat a tömeg azonnal összetúrta, de óriásbuckák nem keletkeztek szerencsére. A Sonnenalm körüli piros pályák voltak a legjobb állapotban, kevés ember volt rajtuk, nem voltak összetúrva. Holnapra még több havat mondanak, a pályák valószínűleg jobb állapotba kerülnek majd, de lehet hogy csak a rossz látási körülmények miatt nem élveztük annyira őket. Különben a völgyben nagyon jó kis téli hangulat van.

Aki korán kel aranyat lel. Nos, ha a mai napon azt nem is, de friss porhavas pályákat, csendet, nyugalmat biztos leltek a korán kelők. Ez azon napok egyike volt, amikor érdemes korán ébredni, még akkor is, ha a -lenn- szürke reggelen még tartana az ágy. Az elmúlt este ismét megrázta Holle Anyó a párnáját a zelli hegyek felett, aminek eredménye 10-15 cm friss hó lett.
Az Areitbahn parkolójában csend üli a tájat, sejtelmes ködbe burkolódznak a hegyoldalak. A kabin lassan de biztosan belevész a tejfehérségbe, csak a hóágyúk monoton zaja ad némi támpontot, hogy most pontosan hol járhatunk. A hegyállomáshoz közeledve valami fénylik a ködön túl. A reggeli napsütés igyekszik utat törni a makacs ködtakaróban. Próbálkozása feljebb sikert nyer és aranyló sugaraival önti el a szűz tájat. Csillognak-villognak a hómezők, tündököl a Nap a kék égbolton. Körülöttünk havas hegyóriások meredeznek a magasba, délre a Magas-Tauern háromezresei, északra a Steinernes Meer, Leoganger Steinberge markáns sziklafalai törnek az ég felé.
Lenn a völgyben még köd honol, a Nap sugarai utat vágnak rajta és kis idő múlva előtűnik a Zelli tó sötétkék víztükre.

A pályákon nyugalom és simaság; mintha az éjszaka leple alatt gondos kezek frissen szőtt szőnyegeket terítetek volna a lejtőkre. Halkan szelik köreiket a felvonók, suhannak a hóborította fenyvesek közt, ragyogó rétek felett.

A téli reggelhez a hőmérsékletek is hozzájárulnak; mínusz hét fokra süllyedt a higanyszála, amit ki is használ a hóokádó sárkányok armadája...

http://www.sielok.hu/fotoalbum/zellamsee-december13-2011/gal...

Ma remek napot töltöttünk Zell am See-ben, várakozás idők nélkül lehetett síelni, hivatalosan nyitva volt a 13-as fekete pálya, a Standard, de lehetett síelni a másik feketén, a Trassabfahrton is (szerk. most olvasom, hogy ez is nyitva volt "offiziel").

Összesen 70 cm hó van a hegyen, a Schmittental szép télies behavazott fákkal, úgy ahogy azt szeretjük ilyenkor decemberben.
Sajnos a Nap csak néha bukkant elő, javarészt felhős idő honolt, de a látási viszonyok kiválónak bizonyultak. A reggeli órákban tökéletesen láthattuk a Grossglocknert, Ausztria legmagasabb hegyét.

A lentiekhez képest kettő felvonóval több üzemelt; a Kettingbahnt (hatüléses) és a CityXpress kabinosát egyaránt beindították.

Egy kép máról

Ha kicsit megkésve, bár törve nem egy kis beszámoló múlt szombatról, azaz március 26.-ról Zell am See síterepéről.

A kapruni varázslat után úgy gondoltam, hogy újra eljött az idő egy zelli síelésre. A síközpont hosszú pályáival és Pazar kilátásával mindig is nagy kedvencem volt Salzburg tartományban.
Az időjárás előrejelzés az esti híradóban csapadékot jelzett szombatra, ezzel szemben a bergfex napos időt. Na ilyenkor jön, hogy kinek is higgyen az ember. Mivel a levelibékák ideje még nem jött el, így leporoltam a varázsgömbömet és abba maradtam; "majd reggel kinézek az ablakon és meglátom".
Így is történt, napsütés reggelre ébredtem aznap, igaz a gleccser felett már gyülekezett a fekete sereg, így még egy plusz Zell am See mellett, ami fölött, mintha mesterséges, hatalmas turbinákkal fújták el volna a felhőket. A szélrózsa minden irányába felhők tornyosultak, Zell felett kékség mutatkozott és napsütés ragyogta be a tájat.

A modern TrassXpressel szálltam be a rendszerbe; mondanom sem kell, hogy várakozási idő sem itt, sem a többi felvonónál nem volt, így jókat lehetett pörögni. Egyből átmentem kedvenc részemre, a Sonnenalmra, ami mindig is amolyan tuti tippnek számított Zell-ben, még akkor is, amikor a fő rajzási útvonalakon (1-es és 2-es lejtők) egymást kerülgetik a síelők.
A pályakezelés és a hó meglepően jó az elmúlt időszak hőmérsékleteihez képest, és ahhoz, hogy köztudottan ez a síparadicsom napos, azaz délies oldala. Első menet a Jedermannabfahrt piros lejtőjén; mesterien kezelt , a teteje 1-2 centiméter „vastagon” felfirnesedve. Egy élmény a javából, főleg, hogy a lejtőn csak én vagyok, aztán később megjelennek a helyiek is, de szép moderáltan. Hasonló élményt tartogat a hatüléses melletti Maiskogelabfahrt, így csak fel-le és fel-le. A liftesek már mosolyognak :)
Mivel a sok jót is meglehet unni, így vissza a háromszékessel, majd ezzel felérve a duplaszékest választom. Alapjáratban sokkal egyszerűbb és gyorsabb, ha az ember a Sonnenalmról lesíel a Schmittentalba és felmegy a Porsche által tervezett nagykabinossal vagy a TrassXpress nyolcfős kabinosával. De ilyenkor tavasszal kicsit chilessebb a hangulat, végre jó ezt a nyugalmat élvezni; a napsütés melegét, a lágy szellőt, a tavasz illatát.
A duplaszékes után a fekete Sissi Hang következik, ami északi fekvésének köszönhetően még kemény, de nem jeges. Ez a pálya a néhány éve épült hatüléses Kettingbahn-hoz visz le, aminek érdekessége, hogy a lábtartó és biztonsági korlát automatikusan záródik és nyitódik (a völgyállomásánál egy aranyos kis rajzfilm is bemutatja a helyes használatát).
Az ülésfűtést, a párnázott bőrüléseket és a fejtámaszt már meg sem említem…
Kis nézelődés és csúszkálás után a Nordhangon találom magamat, a városba levezető feketepálya. A panoráma csodás, háttérben a Zelli tó, benne a környező hegyek tükröződnek, előtte a belváros a zegzugos sétálóutcáival. A lejtőn csak én síelek, hihetetlen ! Egy bucka sem, ezt szeretem !
A jól sikerült délelőttöt a Standardabfahrt feketején zárom, ami szintén hibátlan.
Mi is a nap konklúziója? Egyrészt bármilyen furcsán hat ezt olvasni a 20 fokos Magyarországról, síelni még mindig lehet, ráadásul mindezt tömeg nélkül 2000 m alatt is. Másrészt nagy hibát követ el, aki az utolsó magyar megszállás (március 15.) után nyári pihenőre küldi a léceket. Hiszen síelni még ilyenkor is lehet, nem is akárhogyan. A magasabb síterepekről és gleccserekről nem is említvén, ott még tél van a javából.

képek március 31.-ről:
http://www.facebook.com/pages/Schmitten-in-Zell-am-See/23917...

http://www.sielj3000meteren.hu

Ski 4Ever

Január elsején lenn sűrű köd ült a tájon, vastag zúzmara lepte be a az ágakat, fákat, bokrokat.
Talán kedveskedni akart az időjárás a szilveszteri mulatozóknak. Kiérve az álmot hozó tejfölből fenn a Nap ragyogott a zelli pályákra. Mintha tűvel rajzolták volna a hegyeket; délen a Magas-Tauern háromezresei figyeltek, északon a Hochkönig és a Steinernes Meer meredek sziklafalai nyújtották a kiváló kulisszát.

Zell-ben a hóviszonyok a pályákon és azokon kívül is szuperek, egyrészt sok természetes hó esett, másrészt a hóágyúk is rendesen üzemeltek.
Holnaptól újra kinyitják a Sonnenalm térségét, tehát az itt lévő felvonók (nagykabinos, hatüléses, 3 üléses stb.) üzemelni fognak a pályákkal egyetemben, azaz, ha jól számoltam, akkor minden menni fog. A Sonnenalm hétfőtől egészen máig valóban nem volt nyitva, az előszezon végett.

Napsütéssel búcsúzott Zell am See, a mai délutánt az itteni sípályákon töltöttem. Kedden azt írtam, hogy üresek voltak a pályák, ha akkor így fogalmaztam, akkor nehezen találok megfelelő jelzőt a mai délutánra. A Hirschkogel Express és Gloknerwiese négyüléseseket csak miattam kapcsolták be, amikor kiszálltam a Hirschkogelből egyből le is állították. Mikor felértem kissé befelhősödött, aztán három óra körül újra a napsütésé lett a főszerep. Lenn a völgyben smaragzöld színben pompáztak a mezők, a nap sugarai meg-meg csillantak a Zelli tó mélykék víztükrén. S a pályák? Egy élmény, kiváló firn. A Breiteck Alm széles lejtője ezúttal is jó választásnak tűnt. A Kettingbahn és Kapellenbahn libegőknél a 8-as, 6-os és 3-as fenomenális volt. Rég síeltem ilyen jót a fekete Wilder Kaiseron (6-os).
Ahol szerdán friss porhóban rajzoltuk a hegyoldalt, most nagyszerű firn fogadott, olyan, amit utoljára jó egy hete a Katschbergi Snowbowle-ban élvezhettem.

Zárásra feltámadt a szél, a fenyőfák ágai csak úgy lengedeztek, mintha integetnének, ők is búcsúznának.

A mai délutánt ismételten Zell am See-ben töltöttük. Ahogy tegnap írtam a kilátás meseszép volt a tóra, ma ebben nem gyönyörködhettünk, de nem bántunk, hiszen helyette igencsak megrázta Holle Anyó a dunyháját és Kaprunhoz hasonlóan itt is temérdek hó esett le, a hóhatár kb. 1100-1200 méteren mozgott.

A pályán kívül valami hihetetlen élményben volt részünk, és tényleg csak mi voltunk azon a bizonyos hegyoldalon, senki más. A hatüléses Kettingbahn melletti erdős részen igazi tree skiing élményben részesültünk, de jónak bizonyult a Hahnkopf melletti fenyőfákkal övezett rész is.

A tegnapi naphoz hasonlóan ma sem kellett embereket kerülgetni, különösen nem a pályáktól távol. Egy igazi téli nap, sok-sok mélyhavas csúszással, kicsi olyan volt mint az október közepi Planai szezon nyitó freeride-unk, de ez a délután sokkalta aktívabbra sikerült, egymás után soroztuk a lejtőket.

Soha rosszabb áprilist !

A kedd délutánt Zell am See-ben töltöttem, és meg kell mondanom; igen jó választás volt. Ilyen üresen még nem láttam a síterepet, csak te és a hegy. Felfelé a felvonókon hihetetlen nagy csend volt, csak itt-ott csicseregtek a madarak.
A teljes csendet és ürességet csak helyenként "zavarta" meg néhány kóbor angol és belga síelő.

A Breiteckalm sípályája kitűnő, jókat lehetett rajta carvingolni. A Hahnkopfnál némi kis tree skiing-el fűszereztem meg ezt a csodás napot.

A völgypályák közül hivatalosan a fekete Standardabfahrt tart nyitva, ami még négy óra után is meglepően jó állapotba volt.

Egészen zárásig pislákolt a nap a szürke felhők közül, az utolsó menetnél egy-két eltévedt hópihe táncolgatott alább; előhírnökei a holnapra várható havazásnak.

A kilátás a tóra igen pazar, lenn már üde zöldek a rétek.

Az elmúlt hétvégét, részben itt szerveződött társasággal, Zell am Seeben és Kaprunban töltöttük. Minden nagyszerű volt, a csapat, az idő és a pályák, szóval nagyon összejött. Meleg volt, sütött a nap így a hó lent firnes volt. Utolsó napra Kaprunba mentünk, ami igen jó választásnak volt. A hó és az idő is csodás volt.
Pár kép a hangulat kedvéért:

A hétfői és keddi havas és meglehetősen téli napokat szerdán verőfényes napsütés váltotta. Nem lehetett kérdés, hogy ezen a napon korán kell kelni és nyitásra kinn lenni, hogy elsőként élvezhessük a csodás időt és a friss havat.
Már csak azért is, mivel némi porhavazás volt tervben, ugyanakkor az előrejelzések enyhülést mutattak, és ki tudja, hogy délben még porhó lesz vagy már nem (később kiderült, hogy nem csak délben, de még csütörtökön is).

Hivatalosan 8.30 h-kor kezdenek a felvonók, de a Schmittental végéből induló Schmittenhöhebahn nagykabinos már rendszerint 8 óra után 10 perccel startol. A "váróban" néhány helyi és egy-két alkalmazott, no meg 2-3 elszánt freerider toporgott, várva, hogy a forgókapukon zöldre váltson a jelzés.

S végre, zöld utat kaptunk, irány a kabin, ami el is indul, hogy gyorsan a magasba röpítsen. Bár a modern nagykabin lcd kijelzőkkel van felvértezve, ahol különféle sífilmeket vetítenek; ezúttal a tekintetek a tájra összpontosultak; frissen kezelt lejtők, behavazott fenyőfák , a fehér hegyoldal és a mélykék ég lélegzetelállító kontrasztja.
Kivasalt lejtőkön az első íveket húzni mindig is nagy élmény, csak te és a hegy, a lejtő.
A Breiteckalm valami fenomenális volt, hasonlóan a négyüléses Kapellenbahn melletti Sissi Hang.
Végül aztán a Rome Park melletti ritkás fenyvesbe kötöttem ki, ahol meglepően sok mélyhó fogadott; sehol egy nyom.
Míg délutánra a Sonnalm egyes lejtői már kissé firnesedtek, másutt még porhóban rajzolhattuk az íveket. A 15-ös Südabfahrt ekkora maga volt a tavaszi élmény; mintha késként kented volna a vajat.

Másnap újra Schmitten, az idő hasonlóan meseszerű, a kilátás ugyanúgy pazar. A csúcsról vagy 30-40 háromezrest számolhatunk össze, köztük Ausztria legmagasabbát, a Grossglocknert.
De lesz e még porhó odafenn ? A válasz igen, a Kettingbahn északabbi oldalán "némi" tree skiing, lényegében a szabad órákat szinte csak itt töltöttem, nem lehetett megunni. Ráadásul a meredekség is adott; egy jó piros, fekete pályának felel meg. Az itt vezető freeride útvonal azonban a naposabb oldalon van, és az már firnes volt. Hihetetlen, hogy mennyire számít, hogy hogyan éri a Nap, vagy éppen hogyan nem. A kicsit más fekvésű lejtők már tavaszi firnet kínáltak, míg tőle két-három méterre csak úgy porzott a fehér molekula.

Mindez képekben:
http://www.sielok.hu/fotoalbum/zellamee-marcius2010/galeria/

Ma Zell am See-be voltunk. Az időjárás télies arcát mutatta, sűrű havazás völgyben és különösen a hegyen, a csúcson még a szél is hozzájött. Ilyen időben tudja az ember értékelni a kabinos felvonókat és a buborékos székes felvonókat, a Breiteckbachn párnázott és fűtött ülései és lehajtható buboréka kifejezetten jól esett. A TrassXpress mellett némi mini freeride, meglepően sok hó, lehet, hogy a szél is ludas és itt-ott befújta, de helyenként combközépig süllyedt az ember.

Egy januári hónap végén voltunk Schmittenhöhén, nagyon szép hely, közvetlenül a kapruni gleccser mellett. Érdemes a kombinált bérletet venni (lehet, hogy több napra már csak ilyen van), mert ha kellően hideg van 1000 m-en is, lehet a Zell am See-i terepen síelni, ha meg bejön egy melegfront és olvadozik, akkor irány a Kitzsteinhorn gleccser, ami abszolút hóbiztos. Megfordítva, ha a gleccseren beáll a köd 5 m-es látótávolsággal vagy 100 km-es a szél, szintén ott van Zell am See, mint lehetőség. Az Areitbahn-ok kék pályái lankásak, barátságosak, csak igen sokan vannak rajta, az összes helyi síiskola ott gyakorol. A "középső" pályák már keményebbek, meredekebbek, a feketék sem olyan vészesek egy gyakorlottabb síelőnek + rendesen ratrakolják őket. Mikor mi voltunk rengeteg orosz síelő volt a pályákon (főleg középkorúak), nem tudom ez mitől volt így akkor, csak érdekességképpen említem. Összességében remek síterep.

27-én kinyitott a Schmittenhöhe rész, az elsők között ott lehettünk ragyogó időben. Egyáltalán nem voltak sokan. Nyitva voltak a 13, 14 fekete pályák és le lehett jönni az Areitbahn alsó állomásáig is. A hóágyúk több helyen mentek napközben is. Néhány kedvcsináló kép.

Ide a képeket teszem fel, szöveges rész az "Élménybeszámlók" között.

(élménybeszámoló részlet átmásolva - a szerk.).
... A második nap Zell am See került sorra. Itt már meghirdettük a "ki lát felhőt először" versenyt. A Sonnenalm részen kezdtünk 9-kor, gyönyörű napsütötte pályákon, kevés sielő társaságában, igazán élvezetes piros pályákon (20,22,23,30). Majd lesieltünk a 15 feketén, hogy a Schmittenhöhe csúcsra jussunk. Itt már emberáradat fogadott minket, óvatosan kellett sielni, kerülgetni a tanuló csoportokat. A napot a 14-es feketével zártuk 4 óra magasságában. Szerencsére már nem voltak rajta sokan, de a havat részben összetúrták egész nap, részben pedig letúrták igy a korcsolyázást is tudtuk gyakorolni lefelé. ...

December 17-én hétfőn síeltem Schmittenhöhen (Zell am See). Reggel a völgyben párás volt a levegő, a csúcson ragyogóan sütött a nap. Elöző évhez képest egy új liftet építettek a Schmittenhöhebahn mellett. Ennek a liftnek trassXpress a neve, nyolc személyes kabinos felvonó. Jó ötlet volt ez as lift mert a Schmittehnhöhebahn csak 20 percenként közlekedett és egyszerre 40-50 embert szállított, így akik a Schmittentalba csúsztak le azok várhattak ha előttük ment el a kabinos lift. Nekem nagyon bejött a fekete 14-es pálya, néhol elég brutálisan lejt, pont ez benne a jó. Elég technikás pálya ezért kevesen használják. Rengeteg az oktatás a környéken, szerencsére a kezdők a pálya aljában vagy a tetején gyakorlonak a lankásabb részeken. Bal oldalon a Kitzsteinhorn és a Grossglockner havas csúcsa, a völgyben a Zell am See szemben pedig a Hochkönig meredek sziklafalában lehet gyönyörködni. Kipróbáltam az összes pályát és mivel 25/27/25km a kék/piros/fekete pályák aránya ezért szerintem itt mindenki talál a tudásának megfelelő lejtőt.