Hirtelen felindulásból elkövetett síelés
Nassfeld 2014.01.17-19
Az úgy kezdődött, hogy mailen kaptam egy barátomtól egy fényképet, azzal az aláírással, hogy ez az élmény hiányzik neki. A képen hatan voltunk egy nasfeldi hütte teraszán. Mi ketten, két napszemüveg és két korsó sör. Meghatottan válaszoltam, hogy akkor intézkedj!
Foglalt szállást, biztosítást kötött nekem is, bepakoltunk, hamarabb befejeztük a melót, s már indultunk is.
Szó se róla egy kis síelésre mindig rá lehet venni, no meg egy hónapja mindenféle köhögéssel küzdök, s mint tudvalévő, arra nagyon jó a síelés, tehát nem volt a gyors ütemmel semmi bajom.
Mendegéltünk át Ausztrián keresztül a szakadó esőben, s arra gondoltam milyen jó volna, ha ez mind hóban jönne le. De nem úgy jött! Kemény plusz fokok dühöngtek a sötétben, s mi próbáltuk megtalálni szállásunkat Obervallachban. A feladatot nehezítette, hogy a GPS-be nem lehetett házszámot beírni, az utca hét és fél kilométer hosszú volt, a szállást másként hívták, mint ahogyan az a foglaláson szerepelt, s az egyetlen élő ember akit találtunk az esőben nem ismerte a helyet. Ekkor kezdtük feladni, de mint kiderült 50 méterre voltunk a szállástól.
Ezt az egész utat kényelmesre vettük. A tervek szerint kényelmesen kimegyünk, kényelmesen csúszikálunk egy napot, s kényelmesen hazajövünk. A tervnek megfelelően reggel kényelmesen felkeltünk, nem érdekelt bennünk, hogy reggel a Millennium Express végállomásán mindig hatalmas tömeg van. (majd bemegyünk hátulról szólt belőlünk az öreg rutin)
A parkírozás könnyen ment, csak kicsit tocsogtunk a havas vízben, csak kicsit zavart a szakadó eső, de átöltözés után rögvest jött a traktorból átvedlett kisvonatot mimelő síbusz, s már semmi sem menthetett meg minket a felmeneteltől. A pénztárnál még németül érdeklődött egy magyar hölgy, hogy a verseny miatt azért van-e olyan pálya amit nem zártak le, de megnyugtattam, hogy szabadon tud csúszkálni, sok pálya nem lesz lezárva. Milyen verseny? (nem tudom de engem ezek a kérdezők mindig megtalálnak, talán látszik rajtam, hogy minden kérdésre tudom a választ, legfeljebb az nem igaz)
Ez ilyen gyorsan ment, ahogy írtam, s ebben van a csoda! A Millennium Express végállomásánál nem volt sor, menetből ültünk be a fülkébe! No ekkor kellett volna visszafordulni!
Az látszott a felvonóból, hogy nem „lábon” fogunk lejönni. A Carnia alja a verseny miatt (igaza volt a nőnek, mégis van) le volt zárva. Mellesleg nem nézett ki valami biztatóan a pálya. Nem túlzottan sok, de maximálisan esőáztatta lucskos hó.
Kapaszkodtunk felfelé, s a tetőn nagy köd és havas eső fogadott. No meg egy sereg síelő akik azon törpöltek, hogy merre induljanak.
Mi a 20-as pályák felé indultunk. No nem nagy lendülettel. Én el vagyok a hóeséssel, nem szeretem, de el vagyok. Én el vagyok a buckákkal, nem szeretem, de benne van a pakliban, s néha jó olyanon is gyakorolni. Szóval mindent elviselek, de amikor havas eső szakad, a pályán minimum 15 centiméteres tapadós hó van összetúrva, s ráadásul a kilátások nagyon vegyesek – vagyis vagy kilátok egy kicsit a sisakom rostélyán, vagy abszolút nem látok ki – no akkor már egy kicsit elgondolkodom. Ilyenkor az ember meglepődve tapasztalja, hogy a kezelt pályán szerinte tökéletesre csiszolt stílusa mint esik atomjaira. Ha semmit sem látok, akkor mindent erőből kell csinálni, visszajönnek a régi reflexek, beidegződések, s még taknyolok is egy nagyot ha vakon lemegyek a pályáról, de legalább örülök mert puhára esem. Ha láttam, akkor meg tudtam fogadni a régi törvényt, miszerint vacak körülmények között is ugyanazt kell csinálni, mint sima pályán, de nagyon keveset láttam.
Némi vergődés után hütte lett a vége. A bátorító amit bevettünk sem állította el a havas esőt. Küzdöttünk még a hóval, de megint be kellett térni egy kis pihenőre. Nem esett jól a síelés. A hütte tele volt emberekkel akiknek fájt a térde, mert nem bírta a latyakos hó terhelését.
Ha eláll az eső, s tudják kezelni a pályát (magyar pályák állapota miatt fanyalgók figyelem), akkor ez nem lesz rossz. Sőt. Bár a hómennyiség nem éri el a marketing értékeket, de van hó, s remekeket lehet majd itt csúszni, szóval most is korán jöttem. Csodálatos síelésre vágytam, azt hittem ezeknek az időjósoknak nem jön majd be a jóslatuk. Hát most az egyszer bejött!
Két óra után feladtuk, s lementünk a felvonóval. Ekkor már a bőröm alatt is átázott a pénzem. A lemenetellel nem voltunk egyedül. Fiatal sihederek, ösztönös síelők, kalandvágyó ördöngők mind kabinnal jöttek lefelé, belemerülve a vigasztalan esőbe.
S az eső esett változatlanul. Esett a nap további részében, esett este, esett éjszaka, s esett a magyar határig.
Reggel körbenéztünk az időjárás frontján, s úgy döntöttünk, hogy maradunk az eredeti tervnél, kényelmesen hazajövünk.
Ez a hirtelen felindulásból elkövetett síelés olyan élvezeti síelős volt, de azért jó. Nem lehet mindig nyerni.
Csabor az élvezeti síelő
Keresés
46 cm
