Cikk dátuma: 2004. október | Szerző: Kapecska László

Hazájában mindössze néhány kisebb síterep működik, édesapja magát képezte edzőjévé, éveken keresztül pénzszűkében élve tréningeztek, komoly sérülésekkel küzdött, Janica, a Kostelic család lánytagja 20 éves korára mégis szinte mindent elért a sísportban, amit versenyző elérhet.

A jugoszláv polgárháború sokakat sodort szegénységbe, így a zágrábi Kostelic családot is. A család síszenvedélyét és a két gyerek elhatározását, hogy versenyzőkként gyôzelmeket szereznek, azonban ez nem akadályozhatta. Az 1982-es születésű Janica és három évvel idősebb bátyja, Ivica még apró gyerekként tanultak meg síelni apjuktól, Ante Kostelic-től, a fővárostól 15 kilométerre magasodó Medvednica terepein.

Nehéz kezdet

Janica háromévesen kezdte az ismerkedést a sízéssel, de édesanyja, Marica emlékei szerint "állandóan elesett és a többi gyerek útjába került. Már azt hittük, sosem tanul meg rendesen síelni." Valahogy mégis sikerül a kezdeti nehézségeken úrrá lenni, ugyanis 10 évesen leigazolt az SC Zagreb csapatába, amelynek színeiben azóta is versenyez.

A családfő korábban kézilabda-játékosként, majd edzőként kereste kenyerét, 1991-re azonban munka nélkül maradt. Ha kellett, halászni ment, és a fogást a tengerparti éttermekben adta el, hogy családját eltartsa, és az ausztriai edzések költségét előteremtse. Legtöbbet a Hintertux-gleccserre jártak, ahol autójukban vagy a mellette felvert sátorban aludtak, és a magukkal vitt szendvicseken éltek. "Mindig nehéz volt az életünk, de győzelemről álmodtunk" - emlékszik vissza Janica a nélkülözés éveire. A család helyzete 1995-től vált könnyebbé, amikor Janica és Ivica megkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ösztöndíját. Ebben az évben a testvérpár sorra az első helyeken végzett a korosztályos európai versenyeken. Janica utolsó, 1996-97-es szezonjában, amikor még gyerekként állhatott rajthoz, 22 versenyből 21-et megnyert, köztük a legnehezebbnek számító Topolino és Pinocchio futamokat.

Az első olimpia

Az 1997-98-as szezontól kezdve - Janica 15, Ivica 18 évesen - már FIS-versenyeken vettek részt, a naganói olimpiára készülve. Ivica számára az 1997-es schladmingi összetettben elnyert bronzérmet sokan az elkövetkező nagy sikerek előzetesének tekintették, azonban ehelyett a sérülések időszaka jött el, és kimaradt Japán is. Nem így húga számára, aki első olimpiáján a legfiatalabb indulóként összetettben a nyolcadik, óriás-műlesiklásban a 24., lesiklásban a 25., műlesiklásban pedig a 26. helyen végzett.

Az 1998-as olimpiai játékokkal lejárt az ösztöndíj, de a hírnévvel együtt megjelentek a nagyobb szponzorok és az első felnőttérmek is. Ettől az évtől kezdődően támogatja a testvérpárt a felszerelésüket is biztosító Salomon. A franciaországi junior-vb-t Janica egy ezüst- és egy bronzéremmel, az 1998-99-es szezont pedig a világkuparangsor tizenegyedik helyével zárta. 1999-ben jött el az első győzelem ideje is: Janica St. Antonban összetettben aranyat szerzett.

Horvát szenzáció

Az 1999-2000-es szezonban már nem fiatal tehetségként szerepelt, hanem a világkupa-sorozat egyik lehetséges győzteseként. Ahogyan azonban néhány évvel korábban bátyját, úgy Janicát sem kímélték a sérülések. 2000-ben St. Moritzban hatalmasat bukott, jobb térdének négy szalagja is megsérült. Ezzel számára akkor véget ért a versenynaptár, sőt egyes orvosi vélemények szerint a sportkarrier is. A 18 éves reménység a 22. pozícióban fejezte be az évadot. Műtétek következtek, majd egy évre rá a nagy visszatérés.

A 2001-es év újra a sikerektől volt hangos. A világkupaversenyek nyolc szlalomszámából hetet megnyert a sérüléseiből jórészt felépült horvát lány, begyűjtve elsô összesített világkupa-győzelmét. A horvát szenzációt (Croatian sensation) - ahogyan emlegetni kezdték - Zágrábba hazatérve ünneplő tömeg fogadta a város repülőterén, ahol a miniszterelnök és a köztársasági elnök köszöntötte egy hatalmas virágcsokkorral, benne a 2000�2001-es szezonban gyűjtött 1256 pontért egy-egy szál rózsával. Hazája olyannyira büszke lányára, hogy bélyeget bocsát ki a versenyző képével. Két évtized legfiatalabb bajnoka ekkor már az olimpiai aranyat tűzte ki célul.

Salt Lake City

Egyszer fenn, egyszer lenn - mondják. A lejtmenetre Janicát a 2001-2002-es idény kezdetén újabb sérülések kényszerítették, de a vasakaratú "Hókirálynő" decembertől újra versenybe szállt. 2002 januárjában Salbachban összetettben második, Bertechgadenben szlalomban harmadik és negyedik óriás-műlesiklásban Cortinában. Az eredmények a felépülést mutatták, Janica azonban gyengének érezve magát, kihagyta a sorozat utolsó, svédországi állomását. Így is sikerült a 2001-2002-es világkupa legjobb tíz versenyzője közé bekerülnie, a cél azonban az elsőség lett Salt Lake Cityben.

Salt Lake Citybe együtt utazott a Kostelic család. Az indulók között volt Ivica is, aki szintén aranyéremmel szeretett volna hazatérni. A győzelem ezúttal csak Janicának sikerült, neki azonban három alkalommal is. Az összetettben, műlesiklásban és óriás-műlesiklásban kiérdemelt arany mellé "becsúszott" egy ezüst is, a szuper G-ben elért második helyezésért. "Tudtam, hogy egyszer nyerni fogunk, de hogy ilyen sokszor, azt igazán nem reméltem." Janica Kostelic az elsô horvát, aki téli olimpián dobogóra állhatott.

Az olimpiáról viszszatérve a kupasorozat fináléjában győztes időt fut Flachauban. A 2002-es év nyarán újabb műtéten esett át a 20 éves sportcsillag, késleltetve felkészülését az új évadra, de úgy látszik, semmi sem lehet akadály: Janica Kostelic a 2002-2003-as világkupa-sorozatot is győztesként fejezi be. A szezon mérlege 12 dobogós hely, 5 világkupa-elsôség, 2 világbajnoki arany, öt második és egy harmadik hely.

Az idei év elején ismét lesérült, a kezelések még április végén is tartottak. Könnyített edzéseit Janica a Hintertux-gleccseren május közepén kezdte meg, majd a felkészülést Svájcban, a Zermatton folytatta, egészen a szezon kezdetéig.

Oszd meg:

Kövess minket: