Cikk dátuma: 2006.10.14. | Szerző: Margay Sándor

A magyar sportolók közül kevesen mondhatják el magukról, hogy három olimpián képviselte hazánk színeit. Ráadásul Bozsik Anna azzal is büszkélkedhet, hogy a téli játékokon vett részt három alkalommal.

Az egykori kiváló sífutó-sílövő napjainkban a tanítással foglalkozik, iskolája joggal népszerű és elismert - nem gondolná senki, hogy annak idején véletlenül lett sífutó.

Bozsik Anna Miskolcon született, Kazincbarcikán járt általános iskolába, így természetes volt, hogy a Bükk lejtőin csatolt először síléceket a lábára.

- Épphogy hároméves voltam, amikor felvittek a hegyre a szüleim, és attól kezdve rendszeresen síeltem, természetesen alpesi lécekkel - idézte fel a kezdeteket. - Talán furcsán hangzik, de hetedikes koromig azt sem tudtam, mi az a sífutás.

Az "igazi" futással azonban jó barátságban volt, az iskolában atletizált, méghozzá nem is rosszul. A hétvégéket rendszeresen Budapesten lakó nagyszüleinél töltötte, és az egyik alkalommal az unokatestvére elhívta egy sífutótoborzóra. Az erőfelmérő futás annyira jól sikerült neki, hogy az edző megkérdezte, nem lenne-e kedve edzőtáborba menni velük a télen. Anna lelkesen igent mondott, és attól kezdve szombatonként a BKV Előre edzéseit látogatta, decemberben pedig két hétig Lengyelországban, Zakopanéban csiszolgatta a tudását.

A sportágváltás helyességét mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy a következő esztendő elején megnyerte az országos serdülőbajnokságot. Erre a további pályafutását döntően meghatározó eseményre szívesen emlékezik, hiszen Bagolyirtáson csaknem nyolcvan induló közül bizonyult a legjobbnak.

Ez a siker nagy lökést adott Bozsik Annának, és sorra győzött a korosztályos bajnokságokon, sőt, még utánpótláskorúként diadalmaskodott a felnőtt ob-n is. Később már részt vehetett nemzetközi versenyeken, főleg úgynevezett tömegviadalokon is, amelyeken többször az első tíz között ért célba. Egy bohinji "rendes" versenyen huszonkettedik lett, ami igen jó eredménynek számított egy szűkös lehetőségek között készülő magyar sífutótól.

Az 1992-es albertville-i olimpia előtt alkalmanként biatlonozott is, és a sílövészetben sem bizonyult tehetségtelennek. Olyannyira nem, hogy a téli játékokon a sífutás mellett ebben a szakágban is rajthoz állt. Saját bevallása szerint azonban mindkét versenyt végigizgulta, és ez bizony, meglátszott az eredményén. Két esztendővel később, a lillehammeri seregszemlén már csak a sílövők között indult, és a sprintszámban a negyvenhatodik helyen végzett, mindössze két perccel lemaradva a győztes mögött; ez a közel hetvenfős, rendkívül erős mezőnyben kifejezetten jó teljesítménynek számított.

Ezt a sikeresnek mondható szereplést néhány figyelemreméltó Világkupa-eredmény követte, amelyek közül kiemelkedett a ruhpoldingi VK-futamon elért 41. hely - ezen a viadalon százhúszan indultak. Az 1998-as naganói olimpia viszont nem úgy sikerült számára, ahogy szerette volna. Úgy döntött, visszavonul, és azt tervezte, hogy oktatni fogja a sífutást - kizárólag amatőröknek. Az első télen még csak a baráti társaságból kerültek ki a tanítványok, majd a sok érdeklődőtől felbuzdulva férjével, a korábban kenus-sífutó-sílövő Balogh Zoltánnal - aki egyébként marketingszakember - létrehozták a Bozsik Sífutóiskolát. Azóta évről évre egyre többen tanulnak nála az Anna-réten és a külföldi sítáborokban. Sokan úgy csatlakoztak hozzájuk, hogy látták őket a Normafa közelében, és a kíváncsiskodókból hamar tanulók, majd aktív sífutók lettek. Az első tábort a Csorba-tónál rendezték, ahová azóta is visszajárnak, éppúgy, mint az ausztriai helyszínekre.

- Büszke vagyok arra, hogy a síiskolánkban az elmúlt öt esztendő alatt közel ezerkétszázan ismerkedtek meg a sífutással - mondta Bozsik Anna. - Mi nem versenyzőket nevelünk, hanem olyanokat, akik egy életen át hívei lesznek ennek a gyönyörű sportnak. Jó néhányan vannak azok, akik rendszeresen eljárnak a külföldi tömegversenyekre, sőt az egyik volt tanítványunk részt vett a legnagyobb hagyományú sífutóviadal, a svédországi Vasa-futás féltávú futamán is, ami negyvenöt kilométert jelent.

Hagyomány, hogy amíg le nem esik a hó, addig szombat délelőttönként ingyenes felkészítő edzéseket tartanak az Anna-réten, amelyre mindenkit várnak. Ha pedig végre fehér lepel borítja majd a környéket, mindkét hét végi napon nagyüzem van. Az életkor nem számít, az óvodásokat éppúgy szívesen fogadják, mint a nyugdíjasokat. A kezdőknek adnak felszerelést, és a későbbiekben is segítenek a lécek, botok, cipők kölcsönzésében és vásárlásában.

Oszd meg:

Kövess minket: