Cikk dátuma: 2011.04.18. | Szerző: Stani

Március végén sikerült először lemenni a kapruni gleccser túloldalán, a Mühlbach völgyébe vezető Winterkarl freeride útvonalon. Az élmény megfizethetetlen volt: csak te és a hegy, a természet, távol a sípályák zajától, mélyen a Magas-Tauern Nemzeti Park szívében.

Április elején visszatért a tél az osztrák hegyekbe és fenn 70 cm friss hó esett, így újra hevesen kezdett el dobogni a freerider szív. Csináljuk meg még egyszer, utoljára ebben a szezonban!
Ismét a jól megszokott és bevált kapruni régió került terítékre. Szombaton a gleccser freeride útvonalait jártuk be, vasárnap egy weissseei flúgos futamban részesülhettünk, míg hétfőn elérkezett a várva várt nagy nap, nevezetesen egy újabb lesiklás, ebben a szezonban immáron harmadszorra, a Winterkarlban.
Most is verőfényes napsütésre ébredünk, az égbolton a kék szín dominál, napsütés ragyogja be a tájat. Egy kis warmUP kör után irány a Kristallbahn, hogy ezzel fellibegve némi mászást magunk mögött tudva feljussunk a gerincig, ahonnan a kissé hosszas traverzolás kezdődik a Winterkarl belépőjéig. A mászást követően némi szusszanásra megállunk a gerincen, ahol két síelővel találkozunk. Beszédbe elegyedünk velük, és végül gondolkodás nélkül ők is csatlakoznak hozzánk. Apa (bajor síoktató és síedző) és tizenéves lánya (versenyző).
A traverz után elérünk a belépőig, amit most igencsak befújt hóval a szél, így egy keskeny hópárkányon lavírozgatunk, hogy mihamarabb átjussunk a túloldalra. Átjutottunk, innen már nincs visszaút. Hatalmas területek tárulkoznak elénk; meredek sziklafalakkal által közzé fogott széles hegyoldal, mint mindig most is impozáns látványt nyújt. Amerre csak nézünk szűz területek, friss hóval betakarva. Szép lassan elindulunk és csak úgy rajzoljuk az íveket a puha porhóba! Leérünk, de nincs megállás, következik a másik hegyoldal ami szintén parádés mélyhavat tartogat négyfős kis csapatunk számára. Ez jobb, mint Aspen! - szólal meg a férfi. "Ha fele ilyen jó hó lett volna, már akkor boldogok lettünk volna." Végül lesiklásunk utolsó szakaszához érkezünk, a meredélyhez. Itt már porhó helyett keményebb Harsch fogad minket, ami nyilván délutánra már firnélményt tartogatna. Leérünk az első hüttékhez (1800 m tszf.), itt már elfogy a hó, ott ahol három hete még jó fél méteres hóban piknikeztünk mostanra a tavasz első hírnökei, apró alpesi virágok fogadnak. Így innentől jön a hosszú gyaloglás, túránk során hol zergék, hol mormoták szegődnek "mellénk". Félúton megjelenik a civilizáció egy autó személyében, a sofőr megszán minket, és így a rögtönzött taxival megyünk le Niedernsillbe. Ezúton is köszönjük neki, mert (még) legalább másfél óra gyaloglástól mentett meg minket.

Oszd meg:

Kövess minket: