A március 15-i hosszú hétvégén vettük az irányt - az osztrák síterepeket jól ismerő barátok tanácsára - Zauchensee felé. Sajnos az időpont nem volt éppenséggel ideális. Egyrészt meleg volt (igaz, az időjósolt fix esőből egy cseppet sem láttunk, a Napból viszont szerencsére annál többet), másrészt nagy tömeg (többségében a négynapos víkendre hozzánk hasonlóan lecsapó honfitársak). Előbbi miatt a pályák állapota hagyott kívánnivalókat maga után, utóbbi miatt hosszúnak tűnő perceket kellett a liftekre várni. A sokaságra nem is pazarolnék több szót (egyébként a magyar megszállás jellemző volt ugyanekkor Obertauernre is), számíthattunk - volna - rá.

A pályák kapcsán azonban talán érdekes lehet a hasonlóan olvasztó tavaszi melegben utazók számára néhány infó. Egyrészt az, hogy a reggeli órákban (mondjuk 11-ig) a pályák többsége élvezetesen síelhető. Ez alól kivétel lehet a Flachauwinkl-be vezető piros pályapáros (14, 15, kék alternatíváik le is voltak zárva) - azokat előző délután próbáltuk, annyira szörnyen szét voltak síelve, hogy másnap délelőtt végül feléjük sem néztem. A Zauchensee-katlanba vezető pályák azonban rendben voltak, bár a nevezett két órában nem mindet tudtam kipróbálni - utána meg már ránézésre sem kívántam.

Vannak azonban olyan szakaszok, amiket még a meleg és a tömeg sem tudott igazán kikezdeni. A Schwarzwandbahn tetejétől induló 9-es pirosok felső kétharmada még délután is élvezhető volt, ahogy a Gamskogelbahn I-től induló piros 7-es is. Az igazi befutók azonban a Gamskogelbahn II és a mellette futó 5-6 pirosak lettek. A kétszemélyes ülőlift egyrészt zseniálisan retró (megpróbálok csatolni képet is róla): bár az egykor - gondolom - fából készült léceket már műanyagra cserélték, akkora combossal érkezik alánk, hogy azon csak nevetni lehet. És a legjobb, hogy még akkor is megy, amikor a buborékos Schwarzwand a masszív szél miatt kényszerpihen. A pályák is pompásak: még a nap végén is kemények, buckáknak nyoma sincs, az erős szél sem tudja őket jegesre fújni. Megéri úgy időzíteni, hogy a Gamskogelbahn II.-t az utolsó percekben kapjuk el. A csúcsról az átkötő csákányos Seekar-ig csúszva, majd azon felkúszva a piros 7-esen vissza a völgybe - na, ez a tuti napzáró.

Egyszer mindenképp szeretném majd még kipróbálni Zauchensee-t hidegebb időben és kisebb tömegben - de egy négyes fölét így is simán megkap.