Mosoly

Orsi lányom 4 éves korában, élete első sítáborában az északi Chopokon. A piros 4 üléses kabinos felvonó tetejénél lévő kezdőpályán, a kis tányéros lift mellett tanulgatott. Kutya hideg volt, süvített a szél, hamar átfázott, főleg a lába, és ott fent nincs semmi melegedő. Utálta már az egészet, "haza akart menni". Rám várt a feladat, hogy levigyem a Hotel Liptov-ban lévő szállásunkra, hogy kicsit felolvadjon. Végig lesízni nem tudott még az Otupné állomásig, a pálya közepe felé van egy meredekebb buckás-jeges szakasz, úgyhogy a kabinossal mentünk kettesben lefelé, jó tíz perc libegés. Szembe ültem vele,
"na gyere kicsim, kapjuk le a bakancsot, add a lábad a tenyerembe, még jó, hogy apa keze mindig meleg". Így már megvigasztalódott a kisasszony. Közeledvén a völgyállomáshoz: "Most gyorsan vegyük vissza a bakancsot!" A válasz határozott. Ő "azt" SOHA!!! (Most már tapasztalatból mondom, gyerekre sícipőt erőszakkal feladni lehetetlen.) De már meg is érkeztünk... Hát..nekem ez csak így utólag "mosoly". Aki látott minket, annk talán akkor is az volt. Nyakamban a gyerek zokniban,egyik kezemben a sícipője,másik kézzel a kabin oldalából kirángatni a léceinket...,még jó hogy botunk nem volt... igazából nem is tudom, hogy csináltam.
Azért a sícipőt mégiscsak felvette később is,Lachtalban fekete pályán olyan gyorsan lehóekézett már 7 évesen,hogy alig értük utol, mert "nem tudott megállni".