Tartozom egy beszámolóval, még az előző szezonról (2011. február vége március eleje), mivel hazajövetelünk után nem volt rá időm megírni, de talán még most is hasznos lehet mások számára.
Egy hószegény télben sajnos tényleg igaz, - amit már évekkel ezelőtt is megírtak itt a fórumban-, hogy a terep nem túl magas fekvése miatt március első hetében a völgyben már kifogásolhatóak a hóviszonyok. Most is így volt, különösen a déli fekvésű pályákon. Viszont a 290 km pályából még 266 km üzemelt és ragyogóan karbantartották, még akkor is, ha lent a faluban csak a pályákon maradt hó. A pályarendszer viszont nagyon változatos, és a hegyen még ragyogó hóviszonyok voltak. A táj tagolt, csodaszép panorámával rendelkezik, és fenyvesek között vezető, jobbnál jobb pályák találhatók. Nekünk 3 nap kellett a teljes kiismeréséhez, de mintha minden nap más síterepen lettünk volna. Egyszerűen nem lehetett megunni és a hatalmas kínálatból mindig ki lehetett választani a körülményeknek, valamint a kívánalmaknak legmegfelelőbb pályát. Szikrázó napsütésben a déli fekvésű pályákat csak legfeljebb 11 óráig volt érdemes használni, utána csak az északi lejtésűeken volt élvezetes a sízés. Szerencsére ebből van több, ezért még így is igazán kielégítő volt a választék.
Szállásunk Brixentalban volt, nagyon jó minőségben és helyen, közvetlenül a piros 1 sz. pálya mellett, 150 m-re a völgyállomás felett, elfogadható áron. Kérésre szívesen megadom az elérhetőségét. Az egyik hátránya az volt, hogy nem volt Internetezési lehetőség (de még a falu egyetlen Internet kávézójában sem volt működőképes világháló), a másik pedig, hogy az 1 sz. pálya déli lejtésű, és hazafelé megkínlódtuk a mélyen buckás, kásás havat.
A Choralpei oldalra egy napot szántunk, valahogy nem kívánkoztunk vissza, számunkra nem igazán volt jó hangulatú a hegy. Ami tetszett az a 120-as kék pálya, amin alacsony fekvése ellenére jó minőségben megmaradt a hó, a 118-as és a 119-es piros pályák, akkor is, ha azok egy kicsit rövidek. A 112 sz. fekete pálya felső szakasza viszont elég brutális. Mi meg se kíséreltünk lemenni rajta, de a felső hüttéből kijövet, messziről lehettem szemtanúja annak, hogy oda tévedt egy snowboardos kislány - a figyelmeztetés ellenére, hogy csak haladók használják -, nem tudva magát megtartani a kijegesedett pályán, pedig még el sem esett, de olyan félelmetes sikollyal zúdult le, hogy el kellett a környékéről menekülnöm. Azóta se tudom, hogy épségben megúszta-e. A 117-es 3 székes felvonó nagyon elavult és mellette lévő piros pálya környékén szinte már hó se volt, és nekem akkor se tetszett, amíg még a hó jó minőségű volt rajta. A haza vezető 11-es piros pálya nagyon erős, kezdőknek nem ajánlható, ráadásul délutánra már rendesen ki is volt jegesedve.
A Höhe Salvei pályák közül legjobban az 51-es tetszett, de jók voltak a 43-as, 45-ös pályák is.
A Hochbrixenen bemelegítésként mindig a 3 pályával kezdtük, utána a 2-es és 7-es volt a legsűrűbben használt.
A Zinsbergen a favorit a 71 sz. piros pálya, nem volt nap, hogy ne ezen időztük volna a legtöbbet, szinte mindig itt zártuk a napot.
Az Einbergen a 67 és a 68-as volt jó pálya, még ha rövid is, de a 99-es is érdekes.
Hartkaiseren több déli fekvésű jó pálya is van, de azokon ugye csak a reggeli órákban volt érdemes ebben az időszakban síelni. Az Elmauba levezető 80-as pályát, vagy a 91-est élveztük a legjobban.
Az Astbergi (Gooingi) pályákat az alacsony fekvése miatt már ki is hagytuk.
A pályarendszert leginkább a hollandok és a németek használják, találkoztunk még oroszokkal is. Magyar kocsit ugyan nem láttunk az egy hét alatt, de a hegyen azért hallottunk magyar szót is.
Összességében a pályarendszer nagyon jó, ragyogó infrastruktúrával rendelkezik, de talán érdemesebb szállást az északi oldalon (Söll, Scheffau vagy Ellmau) foglalni.
Keresés
