Értékelés: SkiWelt Wilder Kaiser

Tartozom egy beszámolóval, még az előző szezonról (2011. február vége március eleje), mivel hazajövetelünk után nem volt rá időm megírni, de talán még most is hasznos lehet mások számára.
Egy hószegény télben sajnos tényleg igaz, - amit már évekkel ezelőtt is megírtak itt a fórumban-, hogy a terep nem túl magas fekvése miatt március első hetében a völgyben már kifogásolhatóak a hóviszonyok. Most is így volt, különösen a déli fekvésű pályákon. Viszont a 290 km pályából még 266 km üzemelt és ragyogóan karbantartották, még akkor is, ha lent a faluban csak a pályákon maradt hó. A pályarendszer viszont nagyon változatos, és a hegyen még ragyogó hóviszonyok voltak. A táj tagolt, csodaszép panorámával rendelkezik, és fenyvesek között vezető, jobbnál jobb pályák találhatók. Nekünk 3 nap kellett a teljes kiismeréséhez, de mintha minden nap más síterepen lettünk volna. Egyszerűen nem lehetett megunni és a hatalmas kínálatból mindig ki lehetett választani a körülményeknek, valamint a kívánalmaknak legmegfelelőbb pályát. Szikrázó napsütésben a déli fekvésű pályákat csak legfeljebb 11 óráig volt érdemes használni, utána csak az északi lejtésűeken volt élvezetes a sízés. Szerencsére ebből van több, ezért még így is igazán kielégítő volt a választék.
Szállásunk Brixentalban volt, nagyon jó minőségben és helyen, közvetlenül a piros 1 sz. pálya mellett, 150 m-re a völgyállomás felett, elfogadható áron. Kérésre szívesen megadom az elérhetőségét. Az egyik hátránya az volt, hogy nem volt Internetezési lehetőség (de még a falu egyetlen Internet kávézójában sem volt működőképes világháló), a másik pedig, hogy az 1 sz. pálya déli lejtésű, és hazafelé megkínlódtuk a mélyen buckás, kásás havat.
A Choralpei oldalra egy napot szántunk, valahogy nem kívánkoztunk vissza, számunkra nem igazán volt jó hangulatú a hegy. Ami tetszett az a 120-as kék pálya, amin alacsony fekvése ellenére jó minőségben megmaradt a hó, a 118-as és a 119-es piros pályák, akkor is, ha azok egy kicsit rövidek. A 112 sz. fekete pálya felső szakasza viszont elég brutális. Mi meg se kíséreltünk lemenni rajta, de a felső hüttéből kijövet, messziről lehettem szemtanúja annak, hogy oda tévedt egy snowboardos kislány - a figyelmeztetés ellenére, hogy csak haladók használják -, nem tudva magát megtartani a kijegesedett pályán, pedig még el sem esett, de olyan félelmetes sikollyal zúdult le, hogy el kellett a környékéről menekülnöm. Azóta se tudom, hogy épségben megúszta-e. A 117-es 3 székes felvonó nagyon elavult és mellette lévő piros pálya környékén szinte már hó se volt, és nekem akkor se tetszett, amíg még a hó jó minőségű volt rajta. A haza vezető 11-es piros pálya nagyon erős, kezdőknek nem ajánlható, ráadásul délutánra már rendesen ki is volt jegesedve.
A Höhe Salvei pályák közül legjobban az 51-es tetszett, de jók voltak a 43-as, 45-ös pályák is.
A Hochbrixenen bemelegítésként mindig a 3 pályával kezdtük, utána a 2-es és 7-es volt a legsűrűbben használt.
A Zinsbergen a favorit a 71 sz. piros pálya, nem volt nap, hogy ne ezen időztük volna a legtöbbet, szinte mindig itt zártuk a napot.
Az Einbergen a 67 és a 68-as volt jó pálya, még ha rövid is, de a 99-es is érdekes.
Hartkaiseren több déli fekvésű jó pálya is van, de azokon ugye csak a reggeli órákban volt érdemes ebben az időszakban síelni. Az Elmauba levezető 80-as pályát, vagy a 91-est élveztük a legjobban.
Az Astbergi (Gooingi) pályákat az alacsony fekvése miatt már ki is hagytuk.
A pályarendszert leginkább a hollandok és a németek használják, találkoztunk még oroszokkal is. Magyar kocsit ugyan nem láttunk az egy hét alatt, de a hegyen azért hallottunk magyar szót is.
Összességében a pályarendszer nagyon jó, ragyogó infrastruktúrával rendelkezik, de talán érdemesebb szállást az északi oldalon (Söll, Scheffau vagy Ellmau) foglalni.

Régóta a kedvenceim közé tartozik ez a síterep, bár ez nálam inkább gyerekkori nosztalgia, mintsem objektív értékelés. Tény, hogy Ausztria egyik legnagyobb összefüggő rendszere, tele számos hangulatos völggyel, erdőkben kanyargó ösvénypályákkal, széles, lankás gyakorlópályával, melyek legtöbbször szépen gondozottak. Rengeteg a hóágyú,a ratrak, a hütte, tehát infrastruktúrálisan profin kiépített. Furcsa viszont, hogy sokszor igen rövidek a pályák, (hihetetlen, hogy egy 300 m-es pályához képesek építeni egy vadiúj, 6-8 üléses Doppelmayert, lecsukható "kabinnal"...), hosszúnak csak a parkolókig levezető piros pályák mondhatóak. A síterep fő hátránya alacsony tengerszint feletti magassága, ami bizony márciusban már délutánra latyakossá, olvadossá teszi a lejtőket.
Hideg januári időben viszont ideális választás családoknak, iskoláknak, kezdőbbeknek, akik imádni fogják. A profik menjenek tovább az autópályán Zillertal-ig vagy St. Antonig.

Kozben mar megvolt a sieles. Marcius 14-en szombaton. Csodalatos napsutes, eleg meleg ido. Sajnos az also reszek, ahogy irtad elegge olvadtak, kasas volt a ho. Tomeg nem volt jellemzo. Azert marciusra en is magasabban fekvo helyet ajanlanek mindenkinek. Ha nem is glecsert, de pl a Zillertalt. Mi ott (Zillertal3000, Arena, Hochzillertal es Tux) voltunk az azt koveto heten es hominosegben messze verte Brixentalt.
Ami Brixentalban nagyon tetszett, hogy pl. vonattal is eleg jol megkozelitheto. (Nekem elloptak a kocsimat, igy ez is szempont.) Vonatos tipp Pestrol: Bp-Rosenheim-Kufstein (ejszakai vonat + regional bahn, kb. 30-35EU egyiranyba) es onnan mar 15 perc sibusszal Söll. Pentek este indul az ember es szombaton mar 9-tol csuszik. ;-)

Mi most voltunk 6 napig Ellmauban. Nagyon klasszul van kiaakítva, teljesen besíelhető, nem jegesedik a pálya, a felvonóknál soha nincs sor. A legklasszabb a Hohe Salve csúcsa, azok a pályák mindig naposak voltak, mikor mi voltunk úgy tűnt mingig köd van olyan 1200-1500 meter között, volt hogy 5 méterre nem láttál. Minden szitnű síelő/boardos megtalálja a számítástait, vannak 5 km hosszú pályák, annak aki azt szereti. Az árak ezekhez mértek, de nem durvák.

Röviden: Jó volt!

Bővebben: A feluban (Scheffau) nem volt egy fikarcnyi hó sem, de a pályákon volt bőven. Szóval amit nappal lesíztünk, azt éjjel szépen visszarakták a pályára, sőt néhol még gyarapították műhóval is.
Szerencsénk volt, mert a 6 sízőnapból 5-ben ragyogó napsütés és 5-10 fok volt a jellemző.
Délután 2 környékén romlottak el annyira a pályák, hogy már zavaró volt a "jégtábla-bucka vergődés", de aki már járt Szlovákiában, annak ez is megfelel.
Sorbanállás: csak a nagyon ferkventált felvonóknál volt, ott ahol a kezdők tanultak, vagy nagyobb étterem volt a közelben. Máshol csak egy szusszanásnyi szünetnek tűnt a sorbanállás. Úgy kell elkézpelni, hogy a jegykezelő kapuig állt a sor, azon kvül már nem nagyon.
Érdekesség: pár pályán van "trafipax", azaz le lehet mérni, hogy mennyivel megy az ember. Ez nekem új volt.
Továbbá egy hét alatt nem mentünk csákányos liftel, tulajdonképpen székes felvonó van mindenhol.

Szállás: mivel kisgyerekekkel voltunk, így apartmanban szálltunk meg, ami pár éve felújított, mindent tartalmazott.

Nem is tudom, hogy mit írjak még. Inkább kérdezzetek!!!

Sziasztok!
Mi februárban voltunk családosan, kér gyerkőccel egy hétig. Wörgl-ben volt a szállásunk egy családi farmon, 100 tehén, miegymás. Nagyon hangulatos volt, a család végtelenül kedves, vegyes volt a vendégsereg, a hollandoktól a németeken át mi magyarok, s még egy helyi (osztrák) család, a gyerkőcők nagyon élvezték a többi gyerek társaságát esténként. Szuper a pályarendszer, több egymás melletti falut érint, de mindegyik közeli volt, autóval 10 perc utazással szinte mindegyik megközelíthető. A hóhiányos szezon ellenére megoldották, hogy legalább a pályák 80 %-án legyen hó, igaz a pálya szélétől 1 m-re már szinte a virágok is nyíltak, volt olyan délután, hogy 12 fok volt pluszban, és szikrázó napsütés! Olvadt is rendesen, mire lejárt a "telelésünk" alig maradt hó a hegyeken. Próbáltuk elkerülni az ünnepeket, iskolai síszüneteket az időpont választáskor, ennek ellenére (meg talán a tavaszias idő miatt is) jóhéhány felvonónál kellett 10-15 percet toporogni, mire bejutottunk, de a pályák változatossága, a vadregényes környezet (nagyon sok pálya erdőn keresztül vezet) kárpótolt bennünket! Az biztos, hogy az egyik legszebb hely volt, ahol eddig megfordultunk, s nem utolsósorban minden tudásszintnek megfelelő, ami fontos, ha kisebb gyerekek is vannak a csapatban. Csak ajánlani tudom mindenkinek!
Jó havat, szép napokat!