Én Szolvákiában kezdtem el a síelést. Jó 10 évig jártam oda,2001-ig. Imádtam a leveseiket, a csodaszép tájat, és valahogy még az a retro is tetszett ami a szállásink nagy részén volt.
Az eset amit leírok 2001-ben történt Donovaly-ban.
Rögtön első nap. A szállásról ki lehetett csúszni a tanuló pálya környékén levő lifthez, és épületekhez. Itt lehetett bérletet venni. Már az elején furcsa volt, hogy le van sötétítve az ablak és nem látom mit csinálnak a pénzzel. 3 bérletet kértem. Édesanyámnak a barátnőjének és jómagamnak. Ha jól emlékszem 1500 korona volt, de ez nem biztos. A lényeg: beadtam a pénzt. Bevette, visszaadott 100-zal kevesebbet, mondta, hogy kevés. Ok.. gondoltam lehet hogy elszámoltam. Hozzátettem a százast, és beadtam megint. Megint mondta, hogy nem ok, 100-zal kevesebb, és újra 1400-at kaptam vissza. Meghült bennem a vér. Az orra előtt odaszámoltam az 1500-at. Bevette, újra 1400-at adott vissza. Ekkor megijedtem és otthagytam. Ezt ugyanúgy eljátszotta anyámmal és a barátnőjével is, bérletet egyőnk sem kapott, de a 100 koronákat mindig levette a számolásnál a sötét fóliás ablak mögött. A végén már 1000 koronával rövidítettek meg minket. Ekkor anyám sírni kezdett. Odajött egy felvidéki magyar és kérdezte, hogy mi a baj. Elmondtuk neki. Ő rápirított a pénztáros nőre (a hangja alapján gondolom, hogy nő volt) aki közölte vele, hogy mi szemét magyarok szórakozni akarunk itt vele, és vegyük tudomásul, hogy ő mostmár nem ad nekünk bérletet, mert meg mertük vádolni. (ezt a felvidkéi magyar fordította le). A helyzet úgy oldódott meg, hogy át kellett sétálni a másik pénztárhoz, ami azért jó messze volt, és ahol nem volt sötétfóliás ablak. Ott kaptunk is bérletet. A sorban sok-sok magyar állt ennél a pénztárnál, akik szintén így jártak, mint mi, de a többség "csak" átlag 200 koronát bukott a bulin, mert időben észbe kaptak. Mi 3-an próbáltuk többször.. Drága volt. De ami a legszörnyűbb volt, az a kiszolgáltatottság,a megalázottság, és a tehetetlenség volt, amit éreztem. Az, hogy láttam ahogy édesanyám sír kétségbeesettségében. Akkor fogadtam meg, hogy többé soha nem megyek oda. Az országukba sem fogom betenni a lábam, hacsak nem muszáj és akkor is csak átutazóban. Ígérhetnek akármilyen kedvezményt.
Én nem szólítok fel bojkottra,és nem érdekel sem a politika, sem Slota. Bennem csak eltört ekkor valami. Ennyi.. Mint mondottam: Soha többé nem megyek oda.
Keresés
