Brockey szerkesztőség által kiemelt fórum üzenetei

A 7napos Frejus alagút díj idén 45,90 euró volt, és a belépéstől számított 7. napon 23:59-ig érvényes, tehát tulajdonképpen majdnem 8napos.
GYT kolléga igen figyelemre méltó írását egészíteném ki egy pár dologgal.
Mi 2011 január végén voltunk itt egy hetet. A szállásunk a Les Valmont de Cenis apartmanházban volt, Lanslebourg-ban, ami a középső település. Tökéletes pályaszállás uszodával a Csiga (escargot) pálya alján, a 3 db ülős (2 6os és 1 4es) lift alsó állomása felett 100 m-re. Nagyon jó helyen van, mert innen el lehet indulni Termignon felé is, meg a másik irányba is, és visszajutni is könnyebb ide akármelyik oldalról.
A 6osülős Ramasse felvonó tetejétől balra indulva érhetőek el a Lanslevillard feletti pályák (ez a pályák nagy többségét jelenti ezen az oldalon meg az egész síterületen is). Ezekről csak annyit, hogy sok, széles, általában piros hosszú pálya ülős liftekkel kombinálva, egyszóval nagyon élvezetes. Azért nem írom, hogy 1400-2800 között, mert az alsó pályák itt mindenhol zöldek (kezdők Mekkája, nekik L'villard az ideális pályaszállás), így a felső 2/3 részét síeltük be (kb. 1700-1800-tól 2800-ig). Az egyik kedvencem a 6fős Arcelle lift (a pályarendszer legszélén, bal oldalon a középső lift) alatti erdei piros pálya volt (ha jól emlékszem ugyanilyen névvel), 2500-ról 1700-ig ment, jókat lehetett döngetni rajta. A másik eggyel mellette egy kis csákányos felvonó melletti Femme nevű 4-500 m hosszú pálya, ami nem túl hosszú, de nagyon jó esése van, erre jártunkkor sose hagytam ki, sőt még a csákányos felvonóval is mentem párat.
A másik különlegesség is egy csákányos felvonóval közelíthető meg. A L'bourgból induló Ramasse feletti Mont Cenis-ről van szó, aminek 2300m-ről van egy jobbra induló része (Goulet), ezt egyszer ki kell próbálni minden haladó síelőnek (kezdőknek azért kicsit erős). Szép időben nagyon szép kilátás nyílik a tóra. Innen egy kis Buffa nevű tányéros felvonózás után elérünk egy hüttéhez, mellette volt egy hókunyhó (úgy kellett bemászni térdenállva), benne karácsonyfával és egy kis ablakkal, amelyen át rendelni lehet a hüttéből (nem kell, mi is csak megnéztük belülről, aztán kimásztunk). Innentől amit lehet bele kell adni, mert még úgyis sífutás következik (ezért csak egyszer kell ezt az útvonalat kipróbálni) egészen a husky-telepig. Na nekem ez volt még egy nagy élmény, kb. 50 husky él itt. Reggel 9-10 körül jártam erre, épp akkor indult egy husky túra, akkor fogták be a kutyákat, kb. 8-10-et egy 2 gyerekes francia családnak.
Egy problémánk volt, a hideg idő. Kb. -15 fok lehetett a felső szakaszokon, és hát ez nem csinál túl jó kedvet 9-17-ig. Fel voltunk öltözve, volt laposüvegünk is, de fáztunk. Ekkor jött az ötlet, hogy nézzük meg a termignon-i oldalt. Sokkal melegebb volt ez a rész (10 fokkal legalább), nagyon kevesen voltak. Az utolsó 2 napot végig itt síeltük, nagyon jó volt. 2400-2500-ről indul a teteje, de aki nem akar csákányos liftezni, az is 2100-ról indul, és 1300m az alja, 2 ülős lift van közötte. A kedvencem a középső piros Bois des Coqs (kakasok erdeje) volt, széles, hosszú, nagyon jó esésű, kiváló minőségű pálya, bárcsak mindig ilyen pályán kellene síelnem. Egy régebbi, lassabb 4üléses tartozik hozzá, a lenti újabb és gyorsabb, ezért is mentünk le az aljáig, ha volt kedvünk 2 lifthez.
A hideghez tartozik még, hogy régóta nem esett a hó, ezért voltak kemény, jeges pályák (főleg a szállásunk mellett leérkező piros ramasse-madeleine-sablons, ami egyébként szintén nagyon jó pálya lett volna), de itt is a termignoni részen a melegebb éghajlata és a kevesebb síelő miatt ez nem volt tapasztalható. Volt egy sztorink is, ami feldobta a napunkat. A termignoni Bois des coqs alján még a lift előtt picivel megálltunk, hogy bevárjuk egymást, erre jött 4-5 lengyel fiatal síelő, akik a pálya túloldalán álltak meg, 2 csaj elkezdett levetkőzni, felülről egy melltartóig, a sínadrágot nem levéve és fényképezkedtek. Mi először köpni-nyelni nem tudtunk, aztán odamentünk mi is fényképezkedni velük (megengedték) és megkínáltuk egymást a laposüvegekből. Az egyik lengyel srác azt is el tudta mondani, hogy lengyel-magyar 2 jóbarát. Szóval ilyen meleg volt ezen az oldalon.
Egyszóval jó pályarendszer, szívesen visszamennék, de 0--10 fok között.

Én is egy hosszabb hozzászólást terveztem írni, de briandrew kolléga megelőzött és nagyrészt leírta, amit én is tapasztaltam. Azért pár dologban kiegészíteném illetve a saját tapasztalataimat megosztanám veletek, hogy más is okuljon belőle. Előre bocsátanám, hogy nem lehúzni szeretném, csak tényleg tudjon mindenki erről az oldaláról is. (A pályák értékelése nagyon szubjektív dolog. Én 5*-ra értékeltem a leírtak ellenére, mert ahogy többen leírtátok, hogy kiválót síeltetek itt, úgy én is gondoltam, hogy nem mindig ez a helyzet, nem lehet általánosítani, pedig a napi síélményem nem érte el a 2*-ot sem.)
La Normából jöttünk át Orelle-ben becsatlakozni kb. 19-20€ felárat fizetve a Val Thorens-i rész használatáért (tehát nem a teljes 3völgyre kaptunk napijegyet, ha valaki így tervezné). Március 22-e keddi nap volt. Ezt azért ki szeretném hangsúlyozni, nem vasárnap, KEDD. Hétvégén én is tapasztaltam több helyen nagyobb tömeget, de egy keddi napon nem számítottam ekkora tömegre. Nyitás körül megváltottuk a jegyeinket a pénztárnál és az orelle-i kabinossal elértük a val thorens-i rész szélét. Innen újabb liftezésekkel elindultunk a központi rész felé, hogy elmegyünk a túlsó végére és majd onnan jövünk visszafelé (nem lekésve az utolsó orelle-i liftet). Az első 2 óra fenomenális érzés volt, bár ekkor még keveset síeltünk, inkább felvonóval közelítettünk Val Thorens túlsó vége felé. Ekkor (látva a rengeteg kezelt, széles pályát, aztán Val Thorens-t) mi is arról beszélgettünk, hogy ez csodaszép, ide vissza kell jönni. Ez 9-11 óra között volt. Aztán elindultunk a túlszéléről vissza VT-ba. Még vissza sem értünk, amikor hirtelen a pályán olyan zsúfoltság fogadott minket, amilyet én még nem láttam. 1-2 méterenként voltak emberek, akik nem álltak, hanem síelni próbáltak. Mint a heringek, csak nem állósorban, hanem mozgásban. Ekkor még ülősliftekkel próbálkoztunk, 5-10 perces sorbanállásokkal, de ezek a pályák rövidek voltak, így elértünk a 2 középső liftig (Caron kabinos és Boismint ülős). Amit itt láttunk, az maga volt a horror. A kabinos lift (Caron) mellett döntöttünk, mert az vitt az orelle-i lift irányába, és mert nem gondoltuk, hogy ekkora tömeg mellett a másik irányba vivő útvonalat még egyszer meg lehet járni. Kb. félórás várakozás után feljutottunk a liftre, ami felvitt egy még nagyobb kabinoshoz (Cime Caron), ahol még nagyobb tömeg volt és 3/4 óra várakozás (heringként araszolás jelentős tolakodás és lökdösődés mellett) Ezzel félóra alatt fel is jutottunk a rész legmagasabb pontjára (műszaki hiba miatt egy csomószor megállt), ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a környező terepekre. Innen visszaértünk kb. du. 1-2 között az orelle-i liftig, ahol kajálunk egyet és az ott lévő 2-3db ülőshöz tartozó pályákon síeltünk 4-ig. Itt legalább kevesen voltak, kb. 5 perc várakozás után már a liften ültünk. De ezen a napon ezért még La Normából sem volt érdemes eljönni ide. Ahhoz képest, hogy de. 11-ig életünk legnagyobb élményét éreztük, hosszú idő után (Szlovákiában voltunk még a 90-es évek végén) az egyik legrosszabb síelős napunk volt. Kevés síelés, sok sorban állás és bosszankodás. Komolyan mondom, úgy menekültünk vissza La Normába, ott alig voltak rajtunk kívül a pályán, teljesen más érzés volt. Ilyen tömegnyomort lifteknél utoljára Ausztriában (Hinterstoder) február végén egy vasárnapi napon és Szlovákiában láttam, a pályán még soha. És mindez hétköznap. Én is azt mondogattam, hogy az nem lehet, hogy nem oszlik el a sok ember egy idő után a sok100 km pályára, de nem így történt. Nem mondom, hogy nem adok neki többet esélyt, de sokszor meggondolom majd. Egyébként széles pályák, szerintem a kezeléssel sincs gond, reggel mindenhol a ratrakolt pályán lehetett síelni, VT pedig gyönyörű látványt nyújt, főleg a liftből.
Hát mégiscsak hosszú lett, bocsánat.

Én is akartam írni egy nagyobb összegzést a márc. 21-26 közötti síelésünkről, de TibiF megelőzött. Teljes mértékben egyetértek a hozzászólásával, ugyanezeket írtam volna én is. Pár dologgal azért kiegészíteném.
Habár több szempontból sem volt minden ideális, mi azért jól éreztük magunkat. Hát, először is az időjárás csapnivaló volt, nagyon kiszúrt velünk, szerintem a szezon legrosszabb hetét fogtuk ki, előtte héten is esett hó, amikor eljöttünk, éjszaka is havazott, de közte, amikor ott voltunk csak eső (22-én hétfőn reggel csak úgy zuhogott) és meleg jellemezte az időt. Valami vírust szedhettünk össze még itthon, mert hétfőn délután 39 fokos lázzal tértem haza a síelésből, de másnap reggelre 37 fokosra csökkent, így nem kellet 1 napot sem kihagynom. Ugyanekkora láza lett az öcsémék kisbabájának, az öcsém hasmenéssel küszködött, a hétfői síelés 3 órás hányással végződött a kisfiamnak, a sógornőm herpeszvírusát csütörtökre nekem is sikerült elkapnom. A haverom combizma teljesen kész volt (Franciaországban volt 1 hetet haverokkal, majd 1 hét pihenés után jött el velünk családi síelésre), az unokatesóm a tavalyi síelése óta nem mozgott semmit, neki a térde sínylette meg a buckákat.
És most a pozitívumok: a délutáni síelések alkalmával sikerült elsajátítanom a buckasízés technikáját, sőt még élveztem is, csak combizom kérdése az egész. Az unokatesóm viszont másként vélekedik erről, neki az egyik térde bánta a 2b pálya hosszú buckás részén való lejövetelt. Ez az oldal valamint a hinterglemmi túlodal sem nyerte el a tetszésünket (csak az időjárás miatt), gyorsan megromlott a minőségük, vagy mi értünk oda túl későn.
A szállásunk szuperjó helyen volt (50 m-re a Bernkogel és a Turmlifttől, a kettő között), a minőségével sem volt semmi gond. Innen Leogang felé indulva a két 6-osülős (Panorama 6-er és Magic 6-er) alatti pályák (52-53tól 57-65-ig) tetszettek a legjobban (vagy ide értünk a leggyorsabban, ezt akár mindenhová odaírhatnám). (Az 55-ösön délután fél 4-kor az egyik nap olyan jót síeltünk a kisfiammal, valahogy elkerülték a síelők, nagyon jó állapotban találtuk Leogangból hazafelé tartva.) A Schönleitenbahn alatti 61-esen már sokan voltak, ez már reggel sem volt tökéletes. A Bernkogel alatti 46-os is nagyon tetszett, sőt ezen az oldalon volt egy titkos rejtett pályánk, a 37-es, a Reiterkogel Ost 2-esülős alatti. A fekvése is ideális, kevesen voltak rajta, sokáig nagyon jó volt, egész sokat tudtunk rajta síelni. A másik kedvenc pályánk Leogangban a 88-89 volt, széles, hosszú, ezen is sokat jöttünk. A 90-es is tetszett, viszont a 81-86-osok nem annyira. Rövidek, buckásak voltak, már amikor odaértünk is. Egyetlen hiányérzetem volt, hogy a 14-es fekete pályát nem próbálhattuk ki, le volt zárva.
Összességében nagyon jól éreztük magunkat, ez egy nagyon jó síterep. Az tetszik benne, hogy a sok pálya gyorsan elérhető, mert köralakban helyezkednek el. Nem egymás mellett és csak egy vonalban lehet átsíelni az egyik pályarendszerről a másikra, hanem a két végén, és kis energiaráfordítással a közepén is. Fél óra alatt a leogangi részen voltunk, pedig 3 gyerekkel voltunk, akik közül az egyik tavaly kezdő volt. A Schönleiten tetejéről lift nélkül haza lehetett síelni, a szállásról pedig 3 irányba lehetett elindulni. Ideális időjárási körülmények közepette lehet igazán jót síelni, remélem legközelebb ez nekünk is megadatik.
Valaki írta, hogy nem mennek a ratrakok. Hát, én a pályakezelésről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. A rossz idő ellenére minden reggel tökéletes minőségű pályák vártak minket, amelyek sajnos előbb-utóbb megadták magukat a 15 fokoknak. Én napközben is láttam 3-4 ratrakot a pálya szélén végighúzni egy csíkot. Éjjel láttuk, ahogyan kb. félórát dolgozott 2 ratrak a házunk előtt lévő kb.50 m-es szakaszon, amely a Turmlift pályájáról jön le Saalbach központjába. Ezen jöttünk le mi is mindig erről az oldalról, és 4 körül egy álló pocsolya volt az alja.
Vettünk 2 sílécet. A barátomnak a saalbachi Intersportban 100€-ért vettünk egy 2éves, szerintem nagyon jó állapotban lévő 156cm-es Head Supershape Magnumot. Magamnak pedig a kicsit lejjebb lévő SkiPro üzletben találtunk egy Atomic Race ST12-t, a gépben előttem nézték meg (tehát én is láttam), hogy 22 napot volt kölcsönzésre kiadva. Ezt 150€-ért hoztam el, sajnos csak utolsó nap délután, úgyhogy nem tudtam kipróbálni, majd jövő télen.
Ja és még valami. Hihetetlen volt látni nyereséges vállalkozások tömkelegét. Az éttermek terasza tele volt, a síboltokban nagy volt a forgalom, a síelés annyira húzóágazat itt, hogy a vendéglátás és a kereskedelem nagyon sokat köszönhet neki. A Turmlift mellett található Schialm 20-án szombaton annyira tele volt (sícipőben asztalon is táncoltak emberek), hogy alig tudtunk a gyerekekkel átvágni. Olyan volt, mintha discoban lett volna az ember, kb. 100-150 ember kis helyen, csak a szabad ég alatt. (Off: Már csak ezért is sajnálhatjuk, hogy a Kárpátok nem a mi gazdaságunknak termel GDP-t)
Bocsánat, egy kicsit hosszú lett.

Az én véleményem szerint nem olyan rossz terep ez. Tavaly március végén voltam 1 hetet itt és február végén 1 napot (+ 1 napot Wurzeralmon). Az árairól nem tudok nyilatkozni, mert nekem skisport.com féle szezonbérletem volt, ami ide is érvényes volt, ezért is mentem ide. Ez 285 € és érvényes másik 5-6 síterepre Ausztriában szétszórva (Heiligenblut, Lackenhof a legismertebbek), így 15 éves korig ingyenes szezonbérletet kaptak a gyermekeim is. Szerintem gyönyörű a kilátás, a panoráma nagyon szép, elég megnézni a galériában található képeket (nekem is hasonlóak vannak). Azzal egyáltalán nem tudok egyetérteni, hogy rövidek a pályák. Persze, nem egy Saalbach, vagy egy szuper francia-svájci nagyterep, de pl. Lackenhof pályái sokkal rövidebbek, 1 hét alatt még a gyerekeimmel együtt síelve is meguntuk, itt volt olyan pálya, amire nem is jutottunk el. Szerintem még a középső állomásig sem annyira rövid, de a tetejéről az aljáig kifejezetten hosszúnak mondanám.
Február 28-án, szombaton síeltünk Wurzeralmon, bár nem voltak kevesen, de várni a felvonónál nem nagyon kellett (max. 1-2 perc). Ez egy kisebb terep, kb. Lackenhof szintű, de 1-2 napra pont jó. (Főleg annak tükrében, hogy ha Hinterstoderen sokan vannak, ez jó alternatíva) Kb. félméteres friss hó volt, fantasztikus látványt nyújtva, a hütték tetején meg pár parkoló autón, egyszerűen gyönyörű volt. Itt tényleg rövidebb pályák vannak, de ez 1 napra nem okozott nehézséget.
Március 1-én vasárnap hatalmas tömeg volt Hinterstoderen, ilyent én Ausztriában még nem tapasztaltam. Az alsó állomásnál kb. 40 percet kellett várni (araszolni), a középsőnél kb. 10-15 percet, ez tényleg borzasztó volt, én is a szlovák horror kategóriába soroltam. Viszont március végén semmi ilyesmit nem tapasztaltam, gondolom, a februári hétvégék a húzósak ebből a szempontból.
A mi problémánk másból adódott. A középső lifthez vezető sípályák (4-5 felől is meg lehet közelíteni) mindegyike annyira lankás, hogy jó messziről kell nekiereszteni, hogy egyáltalán odaérjen az ember a lifthez, ne kelljen deltázni. Ezzel még nem is lenne probléma, viszont a gyerekek - testsúlyuknál fogva - képtelenek erre, nekik itt mindig küzdeniük kellett.
A havazásra sem lehetett semmi panaszunk, minden reggelre esett hó, egyik nap 20-30 cm, nagyon jól lehetett szűzhavazni is. Mácius végén ez több volt, amit vártunk, igaz délutánra az alsó pályák nedvesek-latyakosak voltak, de felül nem volt gond.
Nagyon jó a megközelíthetősége, az A9 sztráda mellett van, tűlünk (Siófok) kb. 400 km, szerintem gyorsabban oda lehet érni, mint az alsó-ausztriai terepekre (Lackenhof, Hochkar)
Mindent összevetve, nem rossz terep, én még valószínűleg visszatérek a gyerekeimmel (15 éves korukig) a szezonbérlet miatt (ha nyitva lesz, november végén is egy hétvégére), bár kíváncsi leszek a nem februári hétvégi forgalomra. Remélem, azt a tömeget nem kell újra átélni.

A síbuszokról nem tudok nyilatkozni, mert mi fent laktunk a hegyen, kb. 1700 m magasságban, a Tauernberg csákányostól kb. 50 m-re, a Tauernalm hütte mellett. Annyira előszezon volt, hogy a hütték sem voltak nyitva, csak utolsó nap, amikor megnyitott a 3 kabinos lift, akkor meg szinte egész nap síeltünk. A feleségem balesete után másnap vettem a szomszédos Tauernalmban 1 liter forralt bort, ami 14 Euroba került és átvihettem kancsóstól poharastól a szomszédba.
A pályákról sem tudok sokat mondani, mert utolsó napon is csak 3 pálya vált elérhetővé. Az általam már említett 10. számú, ami a völgybe, Heiligenblutba vitt le, ez tetszett a legjobban, a Schareckről a középső állomásig vivő, ez is tökjó, csak egy kicsit hosszú volt a gyerekeknek és a Schareckről a Panoramabahn irányába levivő, ezt nem is találtam ott hirtelen meg, később meg beborult és örültem, hogy lejutottam a Schareckről a középső állomásig (Rossbach).
Ami a legkirályabb volt, az az, hogy rajtunk kívül szerintem max. 10-15-en mentek a pályákon, amelyek nagyon jól meg voltak csinálva, az a ratrak utáni csík volt látható az összes pályán és én ezt nagyon szeretem. Néhol, ahonnan lefújta a szél, egy kicsit jeges volt, de ahogy esett a hó, ezeket is beterítette és egyre jobbak lettek a pályák.
Na ennyit egyenlőre, majd még írok.