Értékelés: Turracher Höhe

Szerda déltől szombat délutánig tartózkodtam Turracherhöhén. A nagy hőség és a viszonylag vékony hóréteg ellenére a pályák teljesen rendben voltak, a délutáni kásásodás sem okozott gondot, ha valaki nem félt tőle. A Seetaxit mi is kipróbáltuk, a vezetője viccesen többször belevitt a tócsába :) Ingyen pezsgő már most is volt, meglehetősen nagy sorállás árán (a sor nagyrészét, persze, a forradalmi lelkületű honfitársaink tették ki).
Én most jártam itt először, ílyen 3-4 napos kirándulásnak kifejezetten megfelel a terep - van minden minőségű pálya, rövid is, hosszú is. Néhány perces sorállás is csak az ülőlifteknél volt, a csákányosok jóformán üresek voltak, ezt ki is használtuk.
Egy kis negatívum: a Kornock tetején "kissé" gyorsan haladva utolértem egy kígyózó gyerekcsapatot. Kénytelen voltam letérni a pályáról, egy jégrög lepattintotta az egyik lécemet, így 10m repülés után a csákányos lift oszlopa állított meg. Védőszivacs nem volt rajta... A derekamon most a szivárvány minden színe fellelhető:)

Hát megjöttünk,sajnos.Turrach hozta a formáját,amiért szeretjük.6 nap szikrázó napsütés,sok ,jól síelhető pálya,nagyon kevés emberrel. A pezsgő,nyalóka osztogatás a régi,és áthúznak quaddal a tavon is.A kornocki oldal délutánra kicsit buckásodott,de a turrachi pályák végig nagyon élvezhetőek voltak. A 6 napos síbérlet mellé jár egy ingyen csúszás a Panoráma melletti bobpályán,nagyon élveztük.Szuper a pálya alja felé fekvő Panoráma hütte is,az én kedvencem a Heißer Jack (felgőzölt tojáslikőr tejszínhabbal).Az Almhüttendorfban volt a szállásunk,a házakat teljesen felújították,14 főre több,mint kényelmesek,saját szaunával.Sajnos történt a csapatban egy baleset (térdszalag szakadás),a közeli tamswegi kórház ellátása -szerencsére volt biztosításunk-csak dícsérettel emlegethető.
Ha most mentek,szerintem ugyanilyen körülmények várnak benneteket is,a hó tökéletes,jó síelést!

buboka

SZiasztok!
Tegnap értünk haza,
Turrach teljes gőzzel üzemel,szerintem inkább 8 km nincs nyitva az összesből. A hosszú pályák sielhetők, a táj fehér, a hóágyúk mennek egész nap. A napijegy 31 +5 eu.A hóminőség jó,nem buckásak a pályák.A 2250 re is közlekedik már a lift,és az 1 es pálya is ok végig.Csak mert még a honlapon sincs bezöldezve,de még ott a pénztáraknál sem.Tömeg nincs,főleg most,hogy végre BKK is nyitott. MI is ott voltunk ,csak a hó nem volt ott.:((De Turrach kellemes meglepetés volt.
Jó utat.

Vasárnap itt síeltünk. Egész jől összerakták azt a kis pályát ami nyitva volt (kék pálya + csákányos lift), főleg ahhoz képest, hogy egyébként inkább zöld volt a táj. A 7EU-s napijegy elég vonzó. Versenyzők, pályatűzések voltak, de nem volt zavaró. A felső kis letörést ki lehetett kerülni egy csúcsot kerülő lankával így a még hóekéző kisfiam is élvezte. Nagyon sok volt a magyar. Ha leszakadna sz ég december elejére, akkor egy Turrach - BKK párosra lehet visszanézünk majd az ünnepek elött.

2011.03.14.

Turracher Hőhe

Március közepi síelésünk harmadik napját megelőzően az úticél meghatározása komoly döntéselőkészítő munkát követelt. Amikor elkezdtük a lényegre és a pohár fenekére törő megbeszélést, már esett az eső, s ez egész éjszaka folytatódott.
A terület leghóbiztosabb terepének tartott Turracher Höhet választottuk.
Kiderült, hogy az eső ezen a területen hó volt, így kb. két-három centi friss hó fogadott bennünket. A hó még mindig esett, ködös volt az idő, s komoly megfontolás tárgyát képezte, hogy ne vegyünk-e félnapos jegyet. Végül győzött a vakmerőség, s vettünk egy egész napos jegyet.

Már a lécek felcsatolásánál tudtuk, hogy a síelés nyelve magyar, mert a pályán és a hüttékben lévő összes síelő tudott magyarul.
Először a zirbenwaldos részt néztük meg. A csákányos felvonó után a 18-as kéken közelítettük meg a többi pályát. Megdöbbentően rosszul csúszott a friss hó. ha az ember letért a nyomról majd előre esett a lécen. A 19, 20-as piros viszonylag járható volt, de ott sem szabadott lemenni a nyomról. Az Adrenalin szintén puha, de viszonylag jól járható volt. Kicsit kevés élvezetet okozott, hogy a tapadós hó miatt nem lehetett gyorsan menni, így csak az okozott izgalmat, hogy az ember ki tudja kerülni a felvonó oszlopokat vagy sem. Kellemes meglepetés volt viszont, hogy egy helyre is átjárót csináltak az Adrenalin végén a 35-ös fekete felé.
A túlsó hegyre való átcsúszáshoz le kellett küzdeni magunk a 22-es piroson, ami kriminális állapotban volt. Viszont csodák csodája a 24-es könnyen járhatónak bizonyult. Kellemeset lehetett rajta csúszni.
Leküzdöttük magunk a Seetaxihoz. Nagyon jó élmény belekapaszkodva egy vascsőbe, áthúzatni magunk a befagyott tavon. Bár ha belegondolok a szánkós ember munkája nem lehet a legszórakoztatóbb.
A Kornock oldal a tanulópálya vizes havát kivéve jobbnak ígérkezett. A hegy tetején, ahogy az lenni szokott cefetül fújt a szél és hordta a havat. (de ezt már a Deltából ismerjük) Az 1-es teteje kicsit jeges volt, de aztán szépen lehetett csúszni. Kicsit ez is tapadt, de elviselhető mértékben.
A panoráma lift alatti pálya (12 piros) messziről barnának nézett ki. A hóolvadás nyomán a pálya oldaláról a sár ráolvadt a hóra és beszínezte azt. Érdekes ilyen pályán csúszni.
Délután hült egy kicsit a levegő, s a pályák minősége javult. Szinte már jó volt csúszni. Át is látogattunk ismét a túloldalra, s a száguldozást csak a liftek leállása szakította meg. Nem lett volna érdemes félnapos jegyet venni. Szép lezárása volt a hosszú hétvégének.

Bebizonyosodott, hogy Turrach a környék leghóbiztosabb terepe. Még néhány hétig biztos élvezhető marad a hó.

Csabor

Pozitív csalódás volt, annak ellenére, hogy sok jót hallottam, nem akartam elhinni. De szemlátomást egy nagyon jól karbantartott, jó adottságokkal rendelkező síterep.
1-2 csákányost lehetne lecserélni, és akkor bizton állíthatom a legjobb "kis" síterepek között ott lenne.
A snowboad cross pálya félelmetesen jó. 2x estem el rajta, mert nagy tempóban ugrattam, de nagyon élvezetes volt. A sebességmérő pálya vége nagyon jeges volt, ott jókat lehetett nevetni, még rajtam is :)
A Seetaxi jópofa volt, de nem túl tüdőbarát, érdemes a szélén kapaszkodni, mert az arcodba nyomja a kipufogó gázt.
A fekete szakaszok nagyon tetszettek, és a kabinos/székes lift is jó volt.

Hali Hó!
Március 10.-én Csütörtökön voltunk itt barátokkal. Bár kevés síterepen voltam eddig, bizton állíthatom hogy életem egyik legjobb síterepe. Nyitásra értünk oda és először a nyugati oldalon síelgettünk. Bemelegítés képen talán a 23, 24-es piros pályákat választottuk. Ezután a 22-es pályáról becsatlakoztunk a 21-esre és a 35-s fekete pályán értünk le a felvonóhoz. Ezt kb. 2x ismételtük meg, majd a 34-es félig piros félig fekete Adrenalin nevezetű pályán jöttünk le ami nagyon megnyerő volt. Délután átmentünk a keleti oldalra és meghódítottuk az ottani legtöbb piros pályát is. A hó állapota nagyon jó volt a körülményekhez képest, itt is volt hogy +4,5 fok volt. Nagyon jó adottságú síterep ha tehetem igyekszek meglátogatni majd máskor is.
ke.da

Sziasztok!
Örülök, hogy sokaknak tetszik ez a hely. Én is a családommal és barátainkkal voltunk már ott évekkel ezelőtt és nagyon-nagyon tetszett, vágytunk is vissza. A múlt hétvégén sikerült ismét elmenni, az idő gyönyörű volt, a pályák is kiválóak, szombat volt és tömeg nem volt. Szóval minden szuper volt. Viszont az AlmZeit hüttét mindenkinek erősen ajánlom, hogy messziről kerülje el. Fent van a Panoráma felvonó tetején, a bobpályánál. Nagyon jó, frekventált helyen van, szép a kilátás. Már évekkel ezelőtt is rossz élményekkel távoztunk onnan ebéd után, most mégis bizalmat szavazva nekik, ismét bementünk vesztünkre. Pizzát rendeltünk, forró csokit, forralt bort, stb. Finom volt nagyon a pizza, de az egész család ételmérgezést kapott tőle. Nem akarom részletezni a dolgokat, de aznap este szinte mindegyikőnket egyszerre kapott el az evvel járó roham. Négyszemélyes szobában nem volt egyszerű megoldani, s másnap síelés helyett 700 km-rt ilyen állapotban utazni, sőt vezetni az autópályán, ahol megállni sem egyszerű. Szerintem, aki ott aznap pizzát fogyasztott, tuti mindenki beteg lett. Egy 3 napos hosszú hétvégére mentünk ki síelni, de evvel egy napot sajnos elvett tőlünk.
koli

Sziasztok!
2011.01.29.
Felhőtlen ég(délután 14-ig),gyönyörű napsütés,-8- -12 fok.
Kipróbálhattam milyen sízni egy óriási ablaküvegen!
Nagyon látványos síterep,festői tájjal,és kilátással a hegyállomásokról,érdekességképpen kistraktor húz át a tó jegén az egyik oladlról a másikra.
Első blikkre kissé átláthatatlan a pályarendszer,sok hűzólift van beiktatva,illetve a pályák vonalvezetése sem nyerte el a tetszésemet.Sok meredek letörés,majd az itt nyert lendületet felemészti az ezeket követő szinte sík terep.A pályák jegessége,rontott a helyzeten,de ez nem írható a terület számlájára.
Elmondhatom,hogy itt is voltam,de nem tártam a szívembe.
Nyáron szerintem érdekesebb lehet,klassz bobpályát láttam,és rengeteg túrautvonalat.
Üdv,jó szezont mindenkinek!
Peti

Turracher Höhe az egyik kedves, illetve feleségem egyik legkedvesebb síterepe. Ma meglátogattuk, bár mind kiderült a kedves ma nyafka cafka módjára viselkedett.
Kezdődött a dolog azzal, hogy nagyeszű lévén kitörpöltem, minek keresgéljünk parkírozó helyet a tömegben, menjünk inkább a Turrachbahn felvonó végállomásához. Kicsit gyanús lehetett volna, hogy a parkírozóban a miénken kívül csak a szlovén sí válogatott három autója áll, de már azok is nagy lendülettel pakolnak. Síelésnél nem szokás az éjszakás műszak, de ez akkor még fel sem tűnt.
Először a nap folyamán akkor lettem dühös, amikor felmászva a felvonóhoz, be akartam csúszni a beléptető kapun. Ez nem ment. Régiós bérletet vettem, mert végig akartam járni az összes terepet a Mura völgyben. Kicsit drágább volt, de mit meg nem tesz az ember a szórakozásért. A nagy nehezen előbányászott embernek hiába mutattam, hogy a bérletemre rá van vésve Turracher Höhe neve is, mosolyogva kért egy marék eurót. Pofátlanságnak tartom, hogy ezt előtte senki sem mondta. Ebben az esetben inkább vettem volna sima bérletet kevesebb időre, s elmentem volna más terepekre is. Olcsóbb lett volna, s akkor olyan terepek is szóba jöhetnek, amik nagyobbak, mint a magyar síterepek. Kérem a szerkesztőséget erre a tényre hívják fel a figyelmet, mert így a régiós bérlet csak kiszúrást jelent, hogy mennyire azt akkor még nem is tudtam.

A manióka kipengetése után felkapaszkodtunk a tetőre. Az már a felvonóból látszott, hogy az Adrenalin nevű pálya nem megy. Nincs rajta hó, ami kevés akad, az sincs eldolgozva. A felvonó végállomásán tapasztaltuk, hogy akkora szél van, aminél lefelé begyorsulni kicsit nehéz lesz. Az arcunkba csapódó hótól még láttuk, hogy le van zárva a Sonnenbahn felé való átmenet. Ez annyit jelentett, hogy csak két piros pálya s két kék ment ezen az oldalon. Nem volt seetaxi, sőt még pezsgőt sem osztogattak.
Amikor elkezdtünk lefelé csúszni a vad szélben, feleségem pánikba esett. A pánikba esés legalább olyan súlyos a nőknél, mint a vásárlási láz, csak talán kicsit olcsóbb. A pánikra volt némi oka, hisz a pálya csupa jég volt. Tapasztalt síelőnek járható, de félős feleségnek nem. A szél elvitte a fagyott részről a havat, s gondolkodtam léceim felhasításán, hogy csak egy élük legyen, akkor simán korcsolyáznék. Viccet félretéve nyolcvankétszer vesztem össze halálosan a feleségemmel, hogy ennél meredekebb pályán is lejött már, de hiába. A túrasít választotta, mindenféle erdei utakon próbált lejutni a felvonó aljáig. Közben engem rendesen kifújt a szél.
Nem volt kérdés, hogy átmenekülünk a kornocki oldalra. Itt az 1-es piros maga volt a Delta főcím. Hordta a szél a havat, néha már arra gondoltam, hogy összefagyott orromat letöröm és belerakom a zsebembe, ott talán nem fázik annyira szegény. A pályák állapota ezen az oldalon sem volt jobb. A Kornockról lefelé a felső részen vagy jég volt, vagy fagyott föld, az alsóbb részeken vagy jég, vagy összehordott hó. Rendben, hogy a síelés szabadtéri sport, de ennyire?
Nem volt tömeg. Néha megfordult a fejemben talán nem baj, hogy kevesen látják, amikor meghátrálok. Összefagyva, feleségem által unszolva (nem akartam nyolcvanharmadszor is halálosan összeveszni) elhatároztuk, hogy hazaindulunk. (14 óra) Az asszony kedvére csúszkált a 26-os kéken (ez volt a legjobb pálya), én meg elindultam visszafelé, hogy elhozzam a kocsit. Véletlenül eltévesztettem az átjárót, s így néhányszor kedvemre csúszkálhattam a szélben, mint afféle dühös magányos farkas, aki léceivel szikrát hány, hisz úgy érzi a mai nap csak pénzkidobás volt. Hiszen amikor a pályarendszer fele sem működik, s ami működik, az is egy elfuserált korcsolyapályára hasonlít, akkor talán nem kellene teljes jegyárat kérni! ( a régiós bérletről már nem is beszélve, sőt mivel korábban értünk haza, még Murauba is el kellett mennem megnézni hátha van valami adventi vásár. Azért mindennek van határa!)


Csabor

2010 első napján síeltem először itt és annyira megtetszett, hogy még februárban visszamentünk 5 napra barátokkal. Az almhüttendorf melleti kanyar felett laktunk egy aranyos házikóban. Viszontagságos módon haza lehetett síelni de reggel a síbusszal mentünk 400m-t.
Haladóknak a 21-35 pálya kombót javaslom, bár az egyedüli igazán nehéz szakasz az a 21-es buckás része, a 35-ben a meredekségen kívül nincs semmi nehézség.
Bár nincs sok pálya, az az érzésem hogy nagy síterepen vagyok. A sífutó pálya nagyon szép, a tó-taxi nagy ötlet és a Nocky Flitzer pedig iszonyat jó szórakozás: http://www.youtube.com/watch?v=pOSU980x9VQ
Mindenkinek javaslom a kipróbálását

Turracher Höhe

Emberek kaszára, kapára, lécre, deszkára, itt a hó!
Ausztriában szakadatlanul esik. Még két nap, míg eldolgozzák ezt az irdatlan havat, s olyan pályák lesznek itt, de olyanok, hogy mindenki megnyalja a léc élét utána. Tehát akinek még van ideje, pénze, ne zavarja, hogy Stájerországban most lesz a síszünet, menjen és síeljen, mert most érdemes.
Mellékes dolog, de szembe jutott, hogy a Balaton átsiklás egyik szervezője amikor az átcsúszást betiltották, azt nyilatkozta a TV-ben, hogy a síelést sem tiltják be, pedig az is életveszélyes. Ha kérhetem valaki vágja orrba a nevemben. Gondolom a fazon nem autózik, nem tömegközlekedik stb., mert az is mind életveszélyes tevékenység. Nem is beszélve a nőzésről.
Huh, felmérgesedtem.
A hatalmas hóesés miatt most volt módom sanyarú körülmények között megnézni feleségem másik kedvencét a Turracher Hőhét. (remélem az első számú én vagyok)
Ez a pályarendszer jó időben maga a csoda. A városka a völgyben fekszik, s a két oldalon elterülő hegyeken vannak a pályák. Itt azonban a két oldal szervesen összefügg. Például lecsúszom egy pályán, odajutok egy tóhoz, ahol egy motoros szánnal áthúznak a túlsó oldalra, hogy ott folytassam síelésemet. Vagy egy alagúton átcsúszom az út alatt, visszafelé pedig egy kötél áthúz, s így mint megszállott síelő egy percet sem veszítek. Ezernyi ötlet, amivel felvidítják a síelőket. Találkoztam fagylaltos kocsival, kaptam zsebkendőt, nyalókát, pezsgőt, s mindezt a pályán. Ma leginkább a pezsgő hiányzott, de vagy nem találtam meg a ködben a kínálókat, vagy belepte őket a hó. Lényeg az, hogy az egész pályarendszer kedves, családias. Nem minden a pénz, de tudják, ha jól érzed magad elköltöd a pénzed. Alapvető kereskedelmi igazság.
Ma nem voltak sokan, ott ástam el magam a kocsival, ahol akartam, de ha tömeg van én tudom ajánlani a Panorámabahn parkírozóját. Ide nem szoktak beállni, kicsit eldugott, ezért általában kb. 50 méterre a pénztártól találok helyet. A Panoramabahn egy érdekes felvonó. Egyszer buborék, egyszer ülőfelvonó. Aki gyalog (rettentő!!) akar felmenni az a fülkébe száll, aki léccel az a következő ülőkébe. Persze a gyalogosnak is van mentsége, mert a felvonó végén indul a téli bob. A sípálya (12 piros) fölött kanyarog, s a lenti pénztárnál ér véget az izgalmas bobpálya. Ha fentről sikítozást hallunk az nem síelő tudományunk hangos elismerése, hanem inkább a bobpálya kanyarjai által kiváltott érzelemkitörések.
Talán családiasabbnak mondható ez az oldal, a Kornock felé eső rész. A hegy tetejére a Kronockbahn visz fel. A felvonó 2205 méterre megy fel, s itt gyakoriak a szélfúvások. (ma ezt nem érzetem, mert mindenhol hó, köd és szél volt.) Az 1-es piroson kellemes útunk lesz lefelé. Könnyű pálya. Belőle ágazik le a 2, 3 és 4-es számú piros pálya. Én a 4-est már nem nevezném pirosnak, de pálya az is.
Az 1-esről át tudunk csúszni az 5, 6, 7-es pályák felé. Ezek kellemes gyakorló pályák, gyermekeknek való részekkel is. Szintén az 1-esről letérhetünk a 8-as kéken s így visszajutunk a Panoramabahn kiinduló állomásáig. Felmenve a 9-esen lecsúszva ismét az 1-esen vagyunk. Ezt a játékot néhányszor eljátszhatjuk, s közben ajánlatos bemenni a 6-os kiindulása közelében lévő családias hüttébe. Itt történnek feleségem sítudásával a csodák. Bemegy, mint egy mazsola, s amikor kijön elolvad utána a hó.
Ha meguntuk ezt az oldalt vagy a seetaxival a tavon, vagy az aluljárón átmehetünk a túloldalra.
Itt én a 19 és 20-as piros pályákat ajánlom. A két pálya átjárható, s így hol az egyik, hol a másik ülőszékes felvonón mehetünk fel. Közepes tudással ezek a pirosak kellemesen síelhetők.
Javasolni tudom még az Adrenalin nevű pályát, amely a Turrachbahn nyomvonalán megy. Itt az izgalmat az okozza, hogy az ember ki tudja-e kerülni a felvonó tartóoszlopait. A pálya kicsit furcsán végződik. Hirtelen kell döntenünk, hogy balra, vagy jobbra megyünk. Jobbra 200-300 méteres fekete van, balra egy kéken jutunk el a 20-as pirosig. Ez a pálya azért megérdemelt volna egy rendes befejezést.
Sajnos itt sem tudjuk kikerülni a csákányos felvonókat. Bármely irányból közelítjük meg a hegyet egy csákányos biztos útunkba akad. De a pályák még az olyan csákányos utálókat is, mint én kárpótolnak kellemes vonalvezetésükkel.
A kezdőknek tudom ajánlani a 18-as kéket, ahol kedvükre gyakorolhatnak, s ha az önbizalmuk megjön, máris egy piroson találhatják magukat.
Ma cefet idő volt. Az eddig jól működő síszemüvegem belülről befagyott. Nem tudom láttatok-e gyengénlátót síelni. Megy vele egy ember, aki mindig beszél hozzá egy hangszórón keresztül. Csodálatosan síelnek. Láttam, hogy ezerrel bement egy méteres résen a kerítés között. Még látónak is becsületére vált volna. Minden tiszteletem az övüké, s mindazoké, akik bármi hátrányuk ellenére együtt akarnak élni a természettel. Ma nekem is kölcsönadhattak volna egy irányító embert. Ma ki tudtam próbálni, milyen az ha az embernek a szeme a lába.
Van, aki nem szereti a nagy pályarendszereket, hanem inkább a kisebb, családias terepek iránt vonzódik. Aki értékeli, hogy váratlanul reggeli ismerőseibe botlik, nem szakad szét a csapat, amellyel síelni indult, szereti a kedves, „kiscsoportos” hangulatot, annak ajánlom ezt a pályarendszert.

A beszámolót tegnap este WIFI problémák miatt nem sikerült elküldeni. Jelentem reggel van és még mindig esik a hó. Tehát a kapa, kasza, meg a többiek….

A beszámolót csak hazaérkezésem után tudtam elküldeeni, mert a WIFI a szállóban nem javult meg.
Most, hogy esett a hó a pályák, ha lehet még jobbak.
Itthon nem tudom mi volt. Nosztalgiáztam egyet s Sopronnál jöttem át a határon. Sopron és Győr között (vasárnap délután van) a lakott területeken kívül mindenütt 5-10 cm, lefagyott hó van. Életveszélyes! A 85 km-en egy munkagépet láttam a hóval bíbelődni.

Csabor

Sziasztok,január közepén voltunk egy hetet itt nagy baráti társasággal, Almhüttendorf egyik 14 személyes házában. A szállást és a pályákat bátran ajánlom mindenkinek. Nagy csapattal, különböző sítudással is mindenki jól érezte magát. A pályák szenzációsak,nagyon jól összesíelhetők,a teljes hegy(ek) elérhető minden pályáról. Jól kezeltek,hóágyúzottak,sorban állni nem kell sehol. A kék és piros pályák jól kombinálhatók, szép környezetben, sokszor fák között,vagy erdőben kanyarognak, mégis szélesek, biztonságosak. Figyelnek a kényelmedre, a tavon valóban 2 percenként megy az a terepjárószerű jármű,ami áthúz a másik pályákhoz,de drótkötélen is áthúznak egy másik felvonó aljából. Az már csak kedvesség,hogy minden nap pezsgőt kínálnak a felnőtteknek,és nyalókát a gyerekeknek.
Nekünk nagyon pozitív tapasztalataink voltak, megyünk jövőre is!

Jelentem, elleptük a pályákat, mi magyarok. Négy versenycsapat jelent meg, péntek reggel. Csodálatos tavaszi melegben csúszhattunk. Éjszakánként fagy, ezért reggelente jó kemény pályán kezdhettük az edzést. Szombaton és Vasárnap elszabadult a pokol. A körülmények kezdtek egy kicsit a hétvégi "Normafa állapotokhoz" hasonlítani, amikor a kutyák futkároznak a babakocsik között, őket kerülgetik a síelők, miközben a szánkók gazdátlanul száguldoznak a pályákon.:) Reggel a parkolóban már alig volt hely, a pályákon elszabadult versenyző palánták, GS lécekkel száguldoztak a hóekéző kicsik között. Szóval zsúfolt volt mind a három pálya. Éppen ideje, hogy lehűljön végre az idő és elkezdődjön a szezon. Mindenesetre régen volt, hogy napkrémet kellet használni Novemberben...:) Képeken: Noa, Kíra, Dorka, Szőllős Péter

Az alsó pályák között van egy kezdőknek igen jól használható rész, a Zirbenwaldbahn nevű, 6 üléses alatti 18 és 28 pályák. A felvonóból jobbra kell kicsúszni, mert ott van a kék pálya, balra pedig egy szép piros pálya vezet ugyanoda, ahova a kék, a lift aljához - így ezek szabadon variálhatók (a Turrachbahn pályáival is).
Ezeken a kék, szépen kanyargó lejtőkön tavaly a 3 éves fiam is kitűnően csúszkált. Annyi benne a macera, hogy a középső parkolótól egy csákányossal lehet feljutni ide, de ez csak egy rövidke szakasz. Ha mindenképpen ki akarod hagyni a húzóliftet, akkor inkább az alsó parkolóból indulj a Turrachbahn-nal, és annak a tetejétől át lehet csúszni ezekre a pályákra is. Mondjuk így a nap végén, vissza a parkolóhoz be kell vállalni egy piros pályát - de hát úgy is erre gyúrsz majd egész nap :)

Sziasztok!

A Seetaxi egy nagyon profi dolog!
Mivel a síterep közepén van a tó, 2 oldalról is oda tudsz síelni. Nagyon profi módon van megoldva, hogy be tudod járni az összes pályát, - van azért elég sok - mindenhonnan át tudsz síelni a környező hegyekre. Egyedül a tó lenne a probléma, de mivel be van fagyva, kitesznek rá egy fazont, aki fuvarozza a népet. Képzelj el egy quad szerű szerkezetet szöges gumival és egy széles vasszerkezet van utánakötve. Na ebbe kell jól belekapaszkodni és 2 perc alatt áthúz a tavon. Akár egy fővel is elindul - jártam így:) - de elhúz akár 10 síelőt is.

Nagyon szuper és nagyon kedves ötlet!

Kicsit másnaposan - nem az ital miatt, hanem a kevés alvás okán - síeltem itt. Ragyogó idő, de hideg (-11 fok) és szél fogadott. A Panoramabahn mellett parkoltam és az 1-es pályán kezdetem a síelését, így előszeör ezt az oldalt síeltem be, majd átcsúsztam az út alatt és jött a jobbik oldal. A 19, 20, 21-es pályák kifejezetten tetszettek és az hogy sehol nem kellett sorba állni. Ami kevésbé tetszett, hogy rövidek a pályák és sok bennük a bukkanó, amit azért nem szeretek, mert sosem lehet tudni mi, vagy esetlegeg ki van mögöttük. De ezek igazán elhanyagolhatóak voltak. Aki a környéken jár mindenképpen látogassa meg! Nekem Gerlitzenről kb. 70 perc volt és 56 km.

Most érkeztünk meg Turracher Höhe-ről, az összes felvonó és majdnem az összes pálya üzemel. Ahhoz képest, hogy milyen idő van mostanában, egész jó volt a hó, néhol jeges, néhol köves, de nagyrészt jó.
Két új felvonó is van, új pályákkal. A kabinos/üléses kombinálthoz tartozó pálya semmire nem jó, két meredek és keskeny kanyar után tanulópálya jellegű az egész.
A Zirbenwaldlift viszont jó, egy új kék és egy piros pálya is van, mindkettő egyenletes lejtésű, üresjárat nélküli, a Turrachbahnnal együtt ez az oldal sokkal jobb, mint a Kornockbahn a többivel.
Ide nyugodtan lehet menni a napokban, 500 km Budapesttől.

Április elsején, szombaton voltunk itt egy tavaszias napon, napsütés 10-15 fok meleg, de az összes pálya üzemelt. 11-től egy kissé latyakos lett, de azért alkalmas volt síelésre. A fűtött üléseknek most annyira nem örültünk, kicsit égette a fenekünket, délutánra már kikapcsolták. A legjobbak a Turrachbahnhoz tartozó piros és fekete pályák voltak. Délután a Turrachbahn tetejénél pezsgőt és fagylaltot osztogattak, pezsgő volt bőven, fagyiból sajnos csak 1-szer adtak fejenként. Azért barátságos húzás volt ez is. Jópofa volt még a tavon átvezető motoros szán vontatású sízés :-) . Ugyan egész nap olvadt, de itt még elég sok hó van. Zárás körül már elég puha volt a hó mindenütt, azért elég jól elszórakoztunk. Nem számítottunk már nagyon nagy síélményekre, így nem is csalódtunk semmiben, jó hétvége volt.
Jó síelést (még lehet)
Péter

Ja, mire leértünk, a pezsgős/fagyis hölgyek az összes kocsi szélvédőjét végigmosták, (+ kis üdvözlőlap), pedig voltak egy csomóan.

Sziasztok!

Sajnos nekünk is letelt az 1 hét.
TH valóban nagyon jó hely. A pályák jó minőségűek voltak, annak ellenére, hogy egy ideje nem esett friss hó.
Elég sok pálya és síösvény van, úgyhogy lehet barangolni. Sorban állni nem kellett, és a pályán is csak lézengtek a síelők. (Főleg 3 után)
Én csak az Antikvárius által említett étteremben voltam, ahol mi is találkoztunk a magyar pincérrel, de hallottam, hogy több helyi egységben is dolgoznak magyarok. Sőt nekünk is ajánlottak állást az Almhüttendorf-ban: Ha lett volna köztünk szakács, azt azonnal felvették volna...De nem volt :)
Az Almhüttendorf két részből áll: A Turrach 14 fős házakból, a Sonnleitn pedig a 6-8 fős bungikból. Mi a Turrachban voltunk. Valóigaz, hogy sítalpon megközelíthető a síterep, de azért egy kis gyaloglásra fel kell készülni, mivel a pályára vivő és jövő síösvények, még a telep elött találkoznak és onnan már egy út visz a házakhoz. (ez kb 150-200m) Ráadásul ez a szakasz átmegy az autóuton tehát itt mindenképp le kell csatolni. A síösvények jelölve vannak és a Turrachbann melletti 20-as piros pálya viszonylag meredekebb szakaszához csatlakoznak.

Ingyenes síbusz is közlekedik, a házak előtt áll meg, fűtött ülésekkel és pár perc alatt a síközpontba van. Ezt is érdemes kipróbálni, mi a vége felé már csak ezzel jártunk. A házunk tágas, kényelmes, jól felszerelt volt.
Ha sikerül rájönnöm, hogyan kell teszek majd fel pár képet is...
Ha van kérdés, szívesen válaszolok!

Üdv:
Jujika

Sajnos a legszebb, legjobb dolgoknak is végeszakad egyszer, így a mi síelésünk is véget ért Turracher Höhén.
Úgy látszik, még nem sikerült túlesnünk a hidegben síelés-szériánkon (tavaly mindhárom egyhetes síelésünk alatt -10 alatt volt a hőmérséklet). No, most is kb hasonló időjárás fogadott, két napon át viharos széllel fűszerezve.
A pályák kiválóan voltak kezelve, a hideg miatt finom porhó volt mindenütt. Első nap kipróbáltuk az összes lehetséges pályát (a két fekete pályaszakasz nekünk nem számít lehetségesnek). Mivel a pályák nagyon nagy területen vannak, így egy-egy ilyen végigsíelés sítúraszerű élményt ad, amit nagyon szeretünk. Mint már írtam, változatos, hosszú, piros pályákra számíthat az, akit ide vet a jó szerencséje. Nagyrészük székes felvonóval használható (a Turrachbahn székeit még fűtik is - azt hittem, ez valami elpuhult úri huncutság, de nagyon kellemes tud ám lenni nagy hidegben). A rövidebb pályák mellett csákányos liftek vannak, ezekből csak egy, ami talán zavaróan hosszú.
Meglepően sok magyarral találkoztunk - Jujikával is és egy ismerős üzletféllel is, de tömeg nem volt sehol sem.
A legjobb kaja a Turrachabfahrt alső részénél lévő Almstubéban van, (itt bátran válaszhatsz gulaschsuppét is, a szakács magyar!), ha valakinek nyelvi nehézségei vannak a kocsmában, akkor a Sonnalm alsó kanyarjánál lévő, nem tudom milyen nevű kocsmában magyar pincért talál.
A Kornock szálló ismét a szokásos, gyakorlatilag tökéletes ellátást biztosította. A felnőtt lányunk is velünk volt, így egy akkora kétszobás lakosztályt adtak, mint egy lakótelepi lakás.
Mindenkinek hasonló felhőtlen szórakozást kívánunk a tél hátralévő idejére!