Mennyit számít, hogy mennyire kegyes az időjárás...
Loser, február 5.
Hallstatti főhadiszállásunkról induló csillagtúra első napját töltöttük itt, bízva abban, hogy a síszünet első napján nem ezt a helyet lepik el a vakációzók. Ez a számítás bejött, és valószínű egy titkos tipp lehet a hely egész szezonban azoknak, akiknek fontosabb a privát pálya feeling és a wall-to-wall carving lehetősége a pályakilométereknél és a high-end szolgáltatásoknál.
Az előrejelzés az érkezés előtti napra 5 cm friss havat jósolt, ebből a csúcson lett 20-30 cm (egyes helyeken fél méter a szél miatt), lent gyenge eső, nedves hó. A parkolóban már napsütés fogadott minket, ezen felbátorodva rögtön el is indultunk a tetőre, de a középállomás után, a 2 ülésesbe való becsekkoláskor már láttuk, hogy odafent cudar idő lesz. Ennek örömére meg is állt velünk a felvonó vagy 5 percre, majd tetőzve az izgalmakat, 20 éves pályafutásom alatt először megindult velünk lefelé a berendezés. Fura érzés, de bevett mérnöki szokás lehet, mert napközben még többször előfordult velünk ez a ceremónia.
[Aki át akarja ezt élni, igyekezzen, mert a következő szezonra lebontásra kerül a lift, (meglepő módon a nem olyan öreg 6 ülésessel együtt) és a csúcs közvetlenül válik elérhetővé egy 10 üléses kabinossal - ami egyébként a svájci Bartholet cég első ilyen típusú felvonója lesz az országban - megszűntetve ezzel a terep egyetlen szűk keresztmetszetét.]
A 2 üléses hegyállomásán még jó látási viszonyok fogadtak minket, onnan látszott, hogy az egész csúcs körüli terület freeride tereppé változhatott, de a csúcsra vezető felvonó, már a felhőben suhant felfelé. 1-2 kör után elengedtük a dolgot a látási viszonyok miatt, annak ellenére, hogy a talpunk irányából rég nem hallott, friss ropogós ütemek érkeztek. Bíztunk a délutáni előrejelzésben....
Irány az alja! Az 1es pálya felső szakasza maga a hegyre vezető szerpentin út, ezáltal nem is széles, nem is meredek, de a 6 üléses hegyállomásától indul a bugi, onnan széles és jó meredekségű is lesz, több éles kanyarral, mesés, nem véletlen a FIS elnevezés. Sajnos a hó minősége egyre romlott, ahogy haladtunk lefelé, de a pálya adottságai nagyon rendben vannak. Ha már lent voltunk, megnéztük a terep bal oldalát is, itt 2 tipikus piros pálya zúdul le a völgybe, egy kék kerülési lehetőséggel. Sajnos az aljuk ugyanolyan tapadós volt, mint a másik oldal, de jobb hó esetén ezek is nagyon szuperek lehetnek, a szélesség és meredekség adott a széles élváltásokra.
Elkezdett tisztulni a kép odafent, irány a csúcs! Elérkezett a nap legjava, a Loser alatti hegyoldalt többször csúsztuk meg, 20-30 cm friss hóban, majd a rendszer szélén lévő 2 csákányos beindítása után megkóstolhattuk a teljes freeride érzést a 2 felvonó által határolt területeken belül. Örök emlék marad.
Sorban sohasem álltunk, a hüttében (Stellenkogel - FIS pálya teteje alatt egy kissé) több szabad asztal közül válogathattunk, 10perc alatt ételhez jutottunk, és innen csodálhattuk az akkor már teljes nagyságában fölénk meredő Loser csúcsát. A táj csodálatos a tóval, és az inkább Dolomitokra hajazó heggyel, az erdei környezet pedig tovább emeli a hangulatot. Bejött a hely, de leginkább a pályán kívüli élmények miatt, pályasí szempontjából inkább a környezet és a kis népsűrűség lehet vonzó. Fontos szempont még a terep fekvése, a Nordstau előszeretettel pakol le ide nagyobb mennyiségű csapadékot , de figyelni kell a hőmérsékletet is, mert a pályák nagy része 1500m alatt fut. Hosszú távra előre foglalni ezért elég kockázatos ide, de hóvadászat esetére erősen ajánlott.
A gyerekesek számára vannak tanuló pályák a hegy aljában, de azért nem egy családi paradicsom.
Keresés
