Értékelés: Krippenstein - Dachstein

Sziasztok!

Pénteken jöttünk vissza Krippenstein és Dachstein-West terepekről. 3 és fél napot csúsztunk.
Hadd kezdjem azzal, hogy a párom az előző héten nyerte meg az ATOMIC játékot, és vele együtt a lécet, amit két nappal indulás előtt át is vettünk. Szóval nagy volt az öröm.
Január 16-án indultunk reggel. Szállásunk Obertraunban a Seehotel am Hallstättersee volt, amit szintén a sielok.hu-n keresztül találtam és csak jókat tudunk mesélni a panzióról. A szobák szerintem megfelelőek, a szakács remekül főzött végig, és festői környezet fogadja az odalátogatókat. Amúgy magyarok üzemeltetik, és a két ügyintéző-vezető nagyon készséges volt. Halkan jegyzem meg, hogy tervezzük a nyári visszatérést.
Krippenstein:
Első nap napos, második nap szeles, borús idő volt, mindkét nap kb. -10 fok. Hétfőn délután egy bemelegítő csúszással kezdtünk. Itt egy pálya van, de az 11 km hosszú és nagyon változatos; emellett pedig közel 30 km off-piste-vel rendelkezik, így freeride paradicsomként hirdeti magát elsősorban. A kezelt pálya első harmada kopárabb terep, majd ahogy beérünk az erdőbe, megváltozik az időjárás is, és elénk tárul a hallstatti-tó látványa. Háromnapos bérletet vettünk, ami érvényes volt Dachstein-Westre is, és így kaptunk előző napra egy ingyenes sífelvonó-jegyet, amivel fel tudtunk menni a csúcsra, onnan pedig a hosszú pályán lecsúsztunk. Alig voltak, néha úgy éreztük csak mi vagyunk az egész síterepen, ezt tapasztaltuk kedden is. Boardosként néha idegesítően lankás, már-már emelkedő volt a pálya, de ha jó lendületet sikerült vennem, sokáig nem kellett lecsatolnom. Szerintem abszolút szerethető pálya, van egy különleges varázsa, és élmény, hogy kb. 40 percig csúszol lefelé, anélkül hogy liftezni kéne. Párom első nap kipróbálhatta az új lécet, amit pillanatok alatt megszokott és csak jókat mondott róla, egy kivétellel: a súlyára panaszkodott, mivel sokkal nehezebb, mint a régi léce. Ennyi baj legyen
Szerdán még egy fél napra visszamentünk egy hótappancsos túrára a Five Fingers kilátóhoz. Ez külön élmény volt. Csodás innen kilátás.
Aznap délután és másnap a Dachstein-West síterepet vettük be. Korábbi beszámolók, fórumos írások alapján a Russbach-i kabinos felvonónál parkoltunk le. Innen gyorsan fel lehet jutni várakozás nélkül a tetőre. Itt már voltak bőven, de a 70 km elnyelte az embertömeget. Megjegyzem mindkét nap csak az 1-es és 2-es pályákon csúsztunk, szerdán idő hiányában, csütörtökön a szakadó eső miatt nem mentünk át a többi pályára, így ide még vissza kell jönnünk. Finom jegyzem meg, hogy csákányos lift visz át a többi pályához, és boardosként nem igazán kedvelem eme liftfajtát.
De a két említett pálya szuper. Szélesek, megfelelően hosszúak. Kellemeseket csúsztunk itt is, még a szakadó eső sem zavart minket. A kesztyűink kivételével bírta a ruházat. Ajánlom a 2-es pálya közepénél fekvő Gosaustub’n Hüttét, ami a lentről induló négyüléses lift felső végén található.
Péntekre megérkezett a rossz idő, így igyekeztünk minél gyorsabban kijutni a régióból.

Dachstein...
Vadregényes hegység, amely megtévesztő lehet az ideérkező laikusok számára! Ha a környéken szálltok meg valamelyik síparadicsomban - Tauplitz, Schladming - akkor mindenképpen térképen előre tervezzétek meg, hogy melyik oldalról támadjátok meg a hegyet. Mindkettő szélsőséges és nehezen megközelíthető:)Mi Tauplitzról Krippensteint választottuk, nem bánjuk, de nem volt egyszerű.
Január lévén várható a jó hóviszony, ám a hirtelen szintemelkedés hozta éles időjárásviszonyok megváltozásával nem számoltunk. Míg a csodálatos Bad Ausseeban szikrázott a nap, addig a vészesen kanyargós hegyre vezető úton egyre ködösebbé vált a helyzet. Olyannyira, hogy a parkolóban kiszállva az autóból már keresnünk kellett a jegypénztárt és nem láttuk a fejünk felett elhaladó kabinokat.
Felfelé haladva a hegyre, a ködben nem észleltünk semmiféle freeride pályát vagy túraútvonalat, s fenn a minimális látásviszonyok mellett a farkasok üvöltésétől rémültünk meg, ám hamar kiderült, ők a szánhúzók,akik épp pihenőidejüket töltik a cudar időben.
A táj űrbéli, sehol egy fa, csak sziklák, hó és köd. Ekkor értettük meg, mire valók a rózsaszín pályaszéli bólyák. Csak az a baj, ha néhol kitisztul és lelátsz a melletted tátongó szakadékba.
Node a kutyusok melletti hüttében bevettük a bátorítót és elindultunk a 11 kilóméteres piros pályán, mely néhol túlságosan keskeny más helyütt pedig olyan kanyar van benne, ahol a ratrak is elakad...
Visszatérve az időjárás szélsőségeihez, olyan kollégáknak ajánlom a terepet, akik nem spóroltak felszerelésükön, ruházatuk megfelelően vízálló, mivel fenn a hegyen a mínuszokban verik a jégtüskék, amelyek lefelé haladva rádfagynak, majd a pálya alján megolvadva mosolyognak a ruhádon:) A szemüveget és a maszkot is be kell készíteni a kocsiba, és nem árt, ha van egy pót is azoknak, akik reggel mély álomban pakoltak össze...
A pálya alja leginkább egy erdei sétaúthoz hasonlít, ha nem ereszted meg a középrészen, akkor biza evezhetsz vagy hátadra veheted a léceket a felvonóig.
Apropó felvonó!! Maga a kabin és oszloprendszer félelmetesen avitt, azonban a beléptetőrendszer automatikusan felveszi a mosolyodat, így ha ma megunjátok, holnap ne adjátok át másnak a bérletet!
Szóval, Krippenstein megér egy misét, ám mielőtt útnak indultok, mindenképp nézzetek egy webkamerás felvételt a fenti viszonyokról!
Mély havat!

Megjöttünk a Krippenstein sítúráról, óriási élmény volt! Bejártuk a Dachstein-fennsíkot, ami nevével ellentétben nem sík, hanem egy külön hegység, törpefenyvesekkel, óriási sziklákkal, jókora havas dombokkal. Megsíeltünk sok szép szűzhavas hegyoldalt, jutalmul a sok mászásért. A legnagyobb, egész napos sítúránk szombaton a Krippenstein 2100 csúcsról a Simonyhüttéhez vezetett és onnan vissza. Belehaltam közben párszor a küzdelembe, de nagyon élveztem.
Szállásunk egy hangulatos rönkházban volt (Lodge), távol a civilizációtól, elképesztő panorámával, csendes-szorgos nepáli személyzettel.
Még friss havat is kaptunk, az óraátállítás éjjelén esett Krippensteinen, és ezt ki is használtunk tegnap: gyakoroltuk a freeride-ot, a nap végén pedig lecsúsztunk a 11 km-es pályán egészen a völgyállomásig. Lejjebb már igencsak tapadós-kásás volt a hó, megállíthatatlanul közeleg a tavasz.
Az idővel óriási szerencsénk volt, napközben csak dekorációnak volt felhő, többnyire szikrázó napsütés kísért végig, a hóesés este-éjjel jött, ahogy kell! Ja, és még dörgés-villámlás is kijutott este a túra végén, nehogy ne legyen elég izgalmas. Erről majd még írok bővebben is...

Néhány fotót feltöltöttem ebbe a galériába:
http://www.sielok.hu/fotoalbum/dachstein-krippenstein-situra...

Krippenstein és Gosau!

Pénteken indultunk reggel 6 -kor, és du. 2 -kor már a Krippenstein nagykabinból gyönyörködtünk a tájban.

Lent langymeleg, fent hóvihar, 30 cm. friss hó.

Félelmetes, vad, Európa legjobb ride -os terepei között emlegetett hely a Krippenstein freeride aréna.

Naná, hogy a legrövidebb utat választottuk a völgy felé.

Nagyon meredek, itt - ott egy - egy hóba tűzött "mogyoróbot stangli" - val jelzett útvonal.

Lefelé haladva egyre elviselhetőbb időjárás, és egyre nehezebb a pálya.

A mélyhavas rész után néhol 2 m szélességre leszükülő, embermagasságú buckákkal tarkított kacskaringós "labirintus" jelenti a lefelé vezető útvonalat.

Csak profiknak való hely, a holnap hozzánk csatlakozó (haladó sízőknek) nem igazán alkalmas az off piste, a ride, a mélyhó titkok alapjaival való ismerkedésre.

Emiatt az oktató stáb (Pinyi, ride specialistánk és jómagam)úgy döntöttünk, hogy másnap GOSAU lesz a ride -os tanfolyam helyszíne.

Holnap innen folytatom a beszámolót.

MoZso!

Krippensteinre természetesen sílifttel jutsz fel, kétszakaszos kabinos, decemberben adták át az új liftet. Gyönyörű és érdekes hely Krippenstein csak ajánlani tudom!

A kérdéses pálya egy nagyon szép fekvésű, erős kék pálya, az elején kis piros "beütéssel".

Robi

sziasztok.

jártam ma Krippenstein-en. Hááát ez egy nagggyon komoly terep...

néhány kép...

Robi

Kedves Snowman!

Én most voltam az említett terepen és valóban csodálatos élmény volt. Mi időben tehát még 9 óra előtt értünk a felvonóhoz. Nagyon jól esett, hogy volt családi jegy és így az egyhetes síelésünk legolcsóbb bérletárait értük el az nap. 74,6 Euró 2 Felnőtt 2 Gyerek. Gond nélkül felértünk a 2100 méteren lévő állomásra és ott szikrázó napsütést, ragyogó pályákat találtunk. A felső állomás mellett van egy kék pálya, melyhez egy négyüléses és egy korongos felvonó kapcsolódik. A szép időben ezen bemelegítettünk, de mindenkit a 11 km-es talbfahrt vonzott. Az első szakasz, amelyik kék és a Gjaldaralm (vagy valami ilyesmi) -re vezet, nagyon szép kellemes esésű, kezdőknek is ajánlható. Csak egy helyen kell botozni rajt, ha nem vagy elég bátor jó nagy sebességet felvenni előtte. innen egy másik kabinnal vissza lehet menni a felső állomásra. Ha szépen süt a nap én ezt mindenképpen javaslom is, mert a pálya alsó szakasza innentől már délelőtt árnyékban marad. Mi nem így tettünk hanem indultunk le a nagy kalandra. Az út még egy darabig kék pályaként folytatódik, igazából egy szélesebb síút melyen nem kell kanyarogni, csak csúszni lefelé és élvezni a csodálatos panorámát. Ez egészen egy kisebb Hüttéig tart, ahol érdemes megállni és a gyengébb idegzetűek ihatnak is valami erőset mert kezdetét veszi a nagy menet. Innen ugyanis jónéhány kilométeren keresztül igazi kanyargós, szerpentines, meredek pirospálya kezdődik és bizony úgy tűnik, hogy soha sem lesz vége. Mi közben beértünk egy felhőbe is, így még látni sem láttunk sokat. A lentebbi részeken jeges, itt-ott köves volt a pálya. Sokhelyen lehet azért pihenni, de mi szinte nem is találkoztunk senkivel az utunk során, olyan érzésünk volt, hogy itt csak magunkra számíthatunk...
Hatalmas élmény volt és komoly erőpróba. Természetesen azonnal fel szerettünk volna menni a csúcsra, de ekkorra már ~12 óra elég nagy tömeg gyűlt össze az alsó állomáson. Kellett kb. 25 perc, hogy ránk kerüljön a sor. Kivártuk, feljutottunk. Ha kajálni szeretnétek délben akkor a felvonó épületében lévő Hüttét javaslom, mert ami egy kicsit lentebb van (valami faház) az elég egyszerű. Csak 6 féle étel van, többnyire virsli félék. Mi utána még egyszer lesíztünk az alsó állomásig és ekkor már ezt a részt is érte a napfény. Hatalmas élmény és csak ajánlhatom, de fontos, hogy jó sítudás nélkül ne menjetek a második szakaszra hanem a kabinnal menjetek le. Én az ilyeneket nem szoktam komolyan venni, de ezt tényleg tartsátok szem előtt) Azért számomra lehet hogy egy egész hétig unalmas lenne ez a terep ( végül is két pálya van igaz az egyik 11 km-es). Próbáljátok ki a környéken: Grossau (Dachstein West) és Loser pályáit, esetleg Tauplitz-ot.