Értékelés: Bukovel

Üdv Mindenkinek! Megjártuk a Bukoveli sí paradicsomot a pályákról csak jókat lehet mondani néhány osztrák pálya tanulhatna az ukránoktól. Mi 2 teljes napot síeltünk kiváló pályákon délutánra egy kis kása de ilyen melegben ez érthető.A szállásunk A Kék Hegy panzió volt ahol kellemetlen meglepetések sora ért bennünket reggeli, svéd asztalos ukrán módra / két szelet kenyér kis vaj,sajt , palacsinta,1dl tea citromot hozzá gondolva/ Fizetős vacsora lehetőség is volt csak a fizetéskor ért bennünket meglepetés / nem a magyar nyelvű étlapon feltüntetett árakkal számoltak / . Tanulság: ukrán nyelvtudással érdemes menni és nem érnek kellemetlenségek.

Sziasztok !

Most jöttünk haza Bukovelből, de meg kell hogy valljam síelési szempontból kissé csalódottan, ezért összességében csak három csillagra értékelném a terepet budapesti indulással, bár elismerem, hogy potenciálisan valóban benne van magában a terepben a 4,5 -5 csillag is. Azonban ahhoz, hogy a síterepet valóban 5 csillagosra lehessen értékelni szükséges lenne, az ukránok és oroszok síkultúrájának nagyságrendbeli javulása, a pályák éjszakai kezelésének és karbantartásának még profibb kivitelezése, a pályák sokkal pontosabb és egyértelműbb kitáblázása (az elágazásoknál is, és pálya közben is tájékoztató jelleggel) egy pontos térkép a sípályáról (a jelenlegi nagyon pontatlan, apró betűs áttekinthetetlen és több helyen félrevezető), valamint hogy minden pályarész ( 900 méter körüli völgyből 5-6 darab 1100-1350 méter magas csúcsra mennek fel az ülőliftek) minden szintű pályán (kéken is !) megközelíthető legyen, mert most voltak olyan pályarészek, amelyeket közötti átjárást csak piros pályák közbeiktatásával (vagy komoly lecsatolásos gyaloglások árán) lehetett megtenni. Persze amilyen ütemben -láthatóan- az építkezések folynak, a síkultúra kivételével, a fenti technikai problémák hamarosan megoldódhatnak. Sajnos egy lassabb síelő folyamatosan veszélyben van a háta mögül kamikazeként érkező a sebességüket a sítudásukhoz mérten abszolút megválasztani nem tudó valódi orosz rulettezőként széles terpeszben, vagy folyamatos hóekében nyílegyenesen leszáguldó vadállatoktól. Mindezt teszik nem csak a szélesebb pályákon, de a keskenyebb átvezető hegyi ösvényeken is. Persze ahhoz képest, hogy mennyit perecelnek (folyamatosan esnek-kelnek) komoly sérülést egyet sem láttunk... Délutánra pedig a pályák jegesekké és hókásásakká válnak a legtöbb helyen, vagy esetleg a földig lesznek koptatva a síelni alig tudó hókaristoló síelők és boardozók által.
A másik nagyon gyenge pontja az útnak a távolság és az utazással eltöltött zötykölődés. Mi az itteni beszámolók alapján ugyan Nyíregyházától úgy 5 órával számoltunk, határátlépéssel, de nekünk Budapestről nyíregyházán ukrán kisbuszba átszállással (mert saját autóval -sztem helyesen- nem mertük bevállalni a kiszámíthatatlan ukrán kátyúkat), valamint néhány rövidebb technikai szünet közbeiktatásával mind az odaút mind a visszaút nettó 10,5 órába tellett, melyből Nyíregyházától oda-vissza 7-8 óra volt az út Kőrösmezőig (visszafele a rahói, técsői és huszti főút vonal melletti piacok miatti dugók lassítottak jelentősen az egyébként sem túl gyors tempónkon). Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a 4 nap három éjszakából két teljes nap ment el az utazásra, és csak kettőt töltöttünk síeléssel. Aki azt gondolja, hogy az ukrán síeléssel spórolni tud, az kalkulálja bele a síelési szempontból gyakorlatilag két elvesztegetett napot és egy többlet éjszakát, valamint a sofőr és a kisbusz külön költségeit is a közelebbi szlovák, vagy osztrák pályákhoz képest! Ezért alapvetően elmondható, hogy utazással együtt 1 hétnél rövidebb időre nem racionális/kifizetődő Bukovelbe menni síelni!
Jó tudni (és ez számomra is egy kellemetlen meglepetés volt), hogy a hütte árak Ukrajnában sem olcsóbbak a szlovák pályáknál (illetve közelítik az osztrák árakat, mivel a gazdag oroszok és ukránok árfelhajtóként lépnek fel) három főre a legolcsóbb -hús nélküli- krumpli, káposzta, vagy gomba töltetű derelye étel, valamint egy-egy pohár -egyébként nagyon ízletes- forralt bor ára közel 200 UAH, azaz 20 EUR, egy helyben sütött saslik (4-5 db hússal viszont 10 EUR felé is mehet). A sisak viselete a pályákon kötelező (mi ezt nem tudtuk előzetesen), így annak bérleti díja is 2,5 EUR/db volt (25 UAH) hétköznapokon, míg 3,5 EUR/db (35 UAH) hétvégén. Ért még egy kellemetlen meglepetés is bennünket szervezési hiba folytán, hogy az elő és utószezonra érvényes, egyébként 10 EUR értékű napi jegyeink csak hétfőtől-csütörtökig voltak érvényesek, így a december 30.-a péntek délelőttre tervezett síelésünk elmaradt... Természetesen a sisakok hétvégi emelt bérleti díját is buktuk, mivel a mallőr csak akkor derült ki, amikor felcsatolva menetkészen az első síliftbe szerettünk volna ülni!
A boltokban ugyancsak magyar árak, vagy enyhén afelettiek láthatóak, kivéve talán egy-két jövedéki adós terméket, mint a cigaretta és a benzin, aminek a csempészése miatt ultra lassú elsősorban a határforgalom.
A kőrösmezői szállásunkon a vendéglátók (magyar felmenőkkel, de igen gyenge magyar nyelvtudással) igen szívélyesek voltak, de a szállás méreteiben komfortjában messze elmaradt egy reggelivel 20-25 EUR/ fős szlovák, vagy 25-30 EUR/fős osztrák apartman szállástól, mivel a hálószobák igen kicsik voltak, az ágyakon kívül a bőröndjeink éppen hogy befértek a szobába, valamint két család 5 emberére egy miniatür zuhanyzós WC jutott. WIFI-s internet csatlakozás nem volt, a tévében a Dunatévén kívül csak ukrán nyelvű csatornák voltak foghatóak stb. Félpanziós ellátásunk pedig ugyan finom helyi ételekre alapozott volt, de elsősorban a reggeli lehetett volna egy kicsit változatosabb (és talán valamivel bőségesebb is). A szállás persze valószínűleg nem egységes, itt lehetnek jelentős eltérések is a különböző befogadó családok között.

Összességében az út pozitívuma, hogy végre eljutottunk egy olyan történelmi, és magyarok lakta helyre, ahová már régen készültem, de valahogy soha sem tudtam eddig eljutni . A házigazdáink, a gépkocsi vezetőnk, túraszervezőnk kedves, lelkes és szívélyes emberek voltak, azonban síelési szempontból Budapestről nem valószínű, hogy a fent említettek miatt hamarosan visszatérünk a keleti kárpátokba, viszont jó volt egyszer kipróbálni!

Sziasztok kedves Fórumozók!

Megjártuk Ukrajnát:)

December 18-án hajnalban indultunk busszal Budapestről.Az autópályának köszönhetően remekül haladtunk, majd jött egy hosszabb lélegzetvételű kényszerpihenő a Magyar-Ukrán határon.Ez még távolról sem hasonlít 1 schengeni határra...Annak ellenére,hogy csak az egyetlen busz voltunk, közel 2 órás várakozás után folytathattuk csak az utunkat.Az útlevél pecsételést és a vámvizsgálatot követően hosszú zötykölődős úton kacskaringózva haladtunk a célunk felé.Este fél 8 körül érkeztünk meg Kőrősmezőre.A városban mindenki elfoglalta a szállását,és nyugovóra is tértünk.
Másnap reggel izgatottan,és az óraátállításnak köszönhetően kicsit fáradtan vágtunk neki a napnak.Buszra szálltunk,és kb.20 perces utazás után a Tatár-hágón átkelve már Bukovelben is voltunk.
Akkor most írnék a pályákról,mert gondolom mindenkit ez érdekel a legjobban:remek,jó vonalvezetésű pályarendszer gyönyörű környezetben.Nem volt nyitva az összes pálya,de a változatosságuk miatt,jobban tetszettek,mint néhány francia pálya/rendszer.A felvonók modernek,gyorsak,sorban állás csak elvétve,de akkor sem tartott tovább 3 percnél.
Az ukránok síelési szokásairól:gyorsak és veszélyesek.Semmi alázatot nem tanúsítanak a sportág iránt.Teljesen kezdő emberek is 50-el 60-al száguldoznak a pályákon.Istennek és a jó szerencsének köszönhető,hogy nem ért bennünket baleset.Durva ütközéseket eséseket naponta számtalant láttam.Nem elriasztásnak írtam le ezeket a sorokat a síszokásokról,csak szeretném felhívni a figyelmet,hogy olyan előzékenységet mint nyugaton tapasztalhatunk a sípályákon itt nem várjon senki!
Összességében nagyon jól éreztük magunkat,és tervben van a visszatérés!!!
4 sínap után december 23-án hajnalban érkeztünk vissza Budapestre.

Mi a márciusi hosszú hétvégén voltunk kint scardinius01 és a bukovel.hu közreműködésével. Az indulás előtt 3 nappal vettem fel velük a kapcsolatot és nem is gondoltam volna hogy összejön idén még egy síelés. Tatarivban voltunk a hotel korunában, nagyon szuper a szállás, és a sípályák is szuperek voltak annak ellenére, hogy azért már elég meleg volt. Negatívum tényleg csak az utakat tudom felhozni, de azért lassan oda lehet érni. A bukovel.hu-n lehet találni olcsó szállásokat, mi is onnan választottunk, és nem bántuk meg. Következő idénybe is tervezzük, hogy visszalátogatunk Bukovelre.

Pénteken érkeztünk haza a bukoveli síelésből és az előzőekhez hasonlóan csupa pozitív tapasztalataink vannak: - a pályák csodálatos környezetben jól karbantartottak,jók a parkolási lehetőségek, minden igényt kielégítő melegedők vannak, mini kórház működik a síbalesetek ellátására, sem a határnál, sem az országúton nem volt gond a hatóságokkal. Mi is keltünk reggelente az akciós jegyekért. Volt, hogy szerencsénk volt, kiadtak egyszerre 8-at, de volt olyan is, hogy a 15 jegyet 5 kasszánál tudtuk megvenni, de megérte. Egyetlen negatívum a helyiek síelési és közlekedési "kultúrája". ( Az utak minősége nem volt meglepetés, bekalkuláltuk :-)) HÁLÁS KÖSZÖNET BÍRÓ ANDRÁSNAK, aki nagyon segítőkész volt minden téren. Nagyon jó szállást intézett nekünk, kedves, figyelmes vendéglátókkal. Mégegyszer köszönet érte!
Hóeke :-)

Tegnap este érkeztünk haza Bukovelből. 13 fős csapattal mentünk, 3 kocsival, 6 napot síeltünk. Az utazás a határig simán ment, majdnem végig autópálya van. Beregsuránynál senki nem állt előttünk, úgyhogy kb. fél óra alatt kijutottunk az országból. Az nem semmi, hogy amint átlépted a határt, mintha 20 évet visszamennél az időben. :) Az utak állapotát jól tükrözi, hogy míg a határig lévő majd 300 km-t 2,5 óra alatt lehet megtenni, addig Kőrösmezőig, ahol a szállásunk volt a határtól 220 km-t 5 óra alatt. A Beregszásztól a H09-es "főútvonalig" vezető 20-30 km-es szakasz volt a legrosszabb, itt nagyon sok a mély kátyú, és hazafele sok helyen jeges alapon hó borította az utat, így a fékezés még ABS-szel is szinte lehetetlenné vált. A H09-es út már egy fokkal jobb minőségű volt, bár itt is helyenként nagyon kátyús, folyamatosan fürkészni kell az utat. Volt olyan például, hogy egyszercsak vége lett alattunk az útnak, kb 30m hosszan hiányzott az aszfalt, majd folytatódott tovább. Azt javaslom, hogy mindenki úgy induljon, hogy sötétben ne kelljen az ukrajnai szakaszon autózni, mert lehetetlen meglátni a sokszor elképesztően mély kátyúkat és az út szélén kivilágítatlanul csoportban sétáló embereket.

Végül megérkeztünk a szállásra, ami engem meglepett, hogy egy majd 10000 fős városkában a központban levő 5-6 darab lámpától eltekintve egyáltalán nincs közvilágítás... de legalább a csillagos eget szépen lehetett látni...
Bíró András nagyon rendes volt a szállást illetően, fejenként 1500 ft-ot fizettünk egy éjszakára. Nagyon szép kényelmes kis szobáink voltak, az autókkal is elkerített részre lehetett beállni. Minden szobában volt elektromos hősugárzó és cserépkályha is, a kialakításuk nagyon barátságos és elég kényelmes. Ami negatívum volt, az az, hogy a két fürdőszobából az egyikben nem volt fűtés egyáltalán, és két napig víz sem (ez csak akkor probléma ha az ember nagyobb társasággal megy...), valamint hogy a konyhában a villanytűzhely és a mikró 30 másodpercenként levágta a biztosítékot, így a főzés ideje némileg meghosszabbodott :).
A faluban van több kisebb bolt, ahol bár nem beszélnek magyarul, se angolul, de mutogatással meg lehet venni mindent, ami kell. Ezekben is lehet kártyával fizetni (!!) ami jobb árfolyamon váltja a Hrivnyát (!!!) mint bármelyik pénzváltó. (Ezzel különösen a síbérletnél lehet spórolni.)
Nekünk nagy könnyebbség volt az, hogy András szervezett nekünk egy szakácsnőt, aki a helyi magyar iskolában minden este fejenként 600 ft-ért két fogásos vacsit főzött. (Mellesleg ő a legaranyosabb konyhásnéni a világon:))

A szállástól a sípálya kb 25 km, elég jól karbantartott utakon lehet megtenni, ezzel semmi gond nincs. Parkolni ingyen lehet egy nagy parkolóházban, minden szinten biztonsági őrrel, ami egyrészt jó, másrészt viszont valamiért minket soha nem engedtek be az alsó két szintre, akkor se, ha volt hely, és azért nem mindegy hogy 1,2, vagy 4 emeletet lépcsőzik valaki síbakancsban...

A pályák gyönyörű környezetben, a Kárpátok fenyveseiben futnak, a csúcsokról csodaszép a kilátás. A pályák és a felvonók minden igényt kielégítenek, bár egy hónapja nem esett hó, de folyamatosan gyártották. Érdemes a reggeli órákban kimenni már síelni, mert délutánra sok pályát már elég jegesre síelnek. Egyébként kezdőtől profiig mindenki megtalálja a magának való pályát, de azért érdemes figyelni, mert a színek nem mindig takarják az igazi nehézségi fokot. A sítérképen találtunk néhány olyan pályát, ami (még?) nem létezik, de nagyjából könnyen ki lehet igazodni a pályarendszeren. A hütték nagyon szépek, igényes kialakításúak, sok van belőlük. Az ételek változó minőségűek, mi összesen 1-et találtunk, ahol nem minden csak cirill betűkkel volt kiírva. Nem olyan vészesen drága, mint nyugaton, de kb 3x annyiba kerül minden mint a boltban. (Egy szelet hús krumplival pl. kb. 1200 ft, 2dl forralt bor kb 400 ft). Elég zavaró volt, hogy elvétve beszélt csak 1-1 ember angolul, de azért kézzel-lábbal mindig sikerült megértetni, hogy mit szeretnénk.
Ami a legeslegrosszabb volt, az az ukránok síelési mentalitása. A felvonóknál kialakult tömegben eléggé megtapossák egymás léceit, és még csak nem is lesznek idegesek, mert ott ez a normális. Egyesek pedig rendkívül balesetveszélyesen síelnek, kezdő létükre fékezés nélkül mennek a piros és fekete pályákon, nálunk a 13-ból egy ember sem volt, akit legalább egyszer ne gázolt volna el egy ilyen, de hálisten komolyabb sérülés nem keletkezett. Egyébként hihetetlen, hogy a lefelé száguldozó ukránok mekkorákat buknak, és utána egy nagy hahotát követően mennek tovább, mintha mi se történt volna. A korábbi hozzászólásokkal ellentétben nekem pozitív tapasztalataim voltak azzal kapcsolatban, hogy ha elestem, utánam hozták a felszerelést, bár láttam példát az ellenkezőjére is.
Utolsó nap végén pedig egyszercsak szó nélkül letiltották az én és a barátom bérletét. Ez különösen úgy volt idegesítő, hogy nyilván félreértés lehetett, mert nem csináltunk semmi szabálytalant, de még csak nem is szóltak ránk, a következő felvonónál derült ki hogy nem engednek fel. Végülis nagy nehezen kerítettünk valakit, aki beszélt angolul, de az is csak annyit tudott mondani, hogy biztos szabálytalankodtunk. Már nagyon nem akartunk balhézni, mert nap vége volt, és indultunk haza, de azért ilyennek nem szabadna megtörténnie. Főleg, hogy el se tudjuk képzelni, mi lehetett az a hatalmas szabálytalanság amit elkövettünk, mikor a felvonó aljában 5 embert elgázoló ukránokra még csak rá se szóltak...

Hazafelé a magyar határnál 2 órát álltunk sorba, az ukránok még kiszállni se engedtek a kocsiból, a magyarok pedig uniós határ lévén elég tüzetesen átvizsgáltak minket.

Az egyetlen dolog, ami miatt nem ajánlom ezt a síterepet az a balesetveszély, de összességében egy nagyon szép hetet töltöttünk szép környezetben, hálisten balesetmentesen, és szép emlékekkel tértünk haza.

Üdv. Mindenkinek !

Január 28.-tól 30.-ig voltunk Bukovelen síelni. Az út a tiszabecsi határtól 5 óra volt, kisebb részt jó, nagyobb részt kátyús utakon. A hó minősége tökéletes volt, és sok helyen még gyártották is ezerrel. A felvonók, pályák, hütték minden igényt kielégítenek. Szombaton és vasárnap elég sokan voltak, de azért átlag 5 perc alatt fellehetett jutni a felvonókra. A személyzet segítőkész volt, de azért kel még nekik tanulni.
A reggeli kedvezmény (ahogy azt előttem írták) működik, de azt viszont vegyétek figyelembe, hogy csak annyi főre lehet megvenni a kedvezményes jegyet, ahányan a kasszánál vagytok. Mi ketten mentünk 8 jegyért, így 3 sorba állással 2 kasszánál tudtunk 6 jegyet venni. Gyerek kedvezmény is van 20%, nem tudom hány éves korig, de a 13 éves gyereknek, már felnőtt jegyet kellet venni.

A kaják nagyon finomak, és elfogadható az áruk is.

A síelési kultúrájuk (a vezetési stílusukkal együtt)viszont nem tűr nyomdafestéket. Az elesett síelő orra előtt vágják a kanyart, jól szembe vágva hóval a földön fekvőt. Az elhagyott felszerelést kerülgetik, mint hogy levinnék a gazdájának. Akiknek segítettünk, sokszor meg voltak lepődve, hogy ilyen is van. A 2 nap alatt több, és csúnyább bukást láttam, mint máshol 1 hét alatt. A felvonóból kiszálláskor a bal szélen ülő jobbra indul, felborítva ezzel 3 embert, mert Ő a jobb oldali pályán akar menni.

Azért összességében jól éreztük magunkat, nem mondom, hogy soha többet.

Sziasztok!

Olvastam az élménybeszámolókat és gondoltam én is leírom a sajátunkat. Mi karácsonykor voltunk kinn Bukovelen 16-án, 2 évestől 56 évesig szóródott a csapatunk. A szállásunk a Hotel Korunában, egy full extrás üdülőtelepen volt Tatariv községben, a bukovel.hu intézte. Sok helyen jártunk már, de ilyen jó szállásunk még nem sok volt. Hangulatos, autentikus stílusban megépítet gerendaházakban laktunk, a reggeli svédasztalos, bőséges kínálattal. (De egyéni kérésekre kaphattunk rántottát, tükörtojást is) Ez egy nagyon család- és gyermekbarát szállás. A személyzet kedves és nagyon segítőkész volt, de erre szükség is volt, mert az ukránon kívül, nem sok más nyelvet beszélnek(étteremben németül beszélő pincérrel kommunikáltunk). A vodka nemiroff meg minden nyelven ugyan azt jelenti :-). A szállodában volt egy külön ház, amolyan szabadidőközpont féle, ahol volt szauna, jacuzzi, konditerem is. Az egyik este hatalmas szaunapartyt csaptunk, a személyzet hathatós közreműködésével (két ember csak azon fáradozott, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt). Akik velünk egyidőben voltak kinn pályaszálláson, ők is hasonlóan jó tapasztalatokról meséltek. Igazából mi is oda szerettünk volna menni a gyerekek miatt, de így utólag nem bántuk meg.
A pályákról tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, tökéletesen hóágyúzott és kezelt volt az összes. Minden felvonó új és gyors (Leitner, Doppelmayr), a beléptető rendszer hand-free, amilyet a nagy nyugati pályákon is megszokhattunk. Sorok nem alakultak ki még délben sem, pedig volt ember bőven! A pályák változatosak, aki akar, az tud úgy síelni egy napot, hogy nem megy kétszer ugyanazon a pályán. A hosszukat tekintve (ha valaki a giga Francia pályákhoz akarja hasonlítani) csalódást okozhat, de családias, sokszínű, jól felszerelt. És emberek. Itt van a kárpátokban!!! Ami még nagyon tetszett, hogy a parkolás teljes mértékben megoldott. Két nagy parkolóház van és mellette több nagy szabadtéri parkoló. Mi a felső parkolóházat használtuk, illetve a 14-es felvonó melletti parkolót, ahonnan könnyen elérhető volt a 14-es hosszú kék pálya, amin a gyerekek tudtak gyakorolni. A szállodánknak volt transzferbusza is, egyik nap, amikor nem volt kedvünk vezetni ( vagy inkább nem tudtunk :-) ), akkor azzal vitettük fel magunkat a pályára. Ez nagyon kényelmes, akinek ilyen van a szállásán, az mindenképp használja ki!
A pályák közül tudom ajánlani a már említett kéken túl a 17-es felvonó melletti kéket, mi a gyerekekkel (2,3,4,6,10 évesek ) ide mentünk föl a vaddisznók elől. A feljutás: az 5-ös felvonóval fel a tetejére és onnan már egy lankás kék pálya kezdődik a 17-es felvonó mellett. Ideális hely a gyakorlásra, és mivel a központtól távolabb volt, egész nap szinte alig voltak. A pálya tetején és alján is van egy-egy igényes hütte. Ide húzódtunk be a gyerekekkel, ha megéheztek vagy fáztak. Az ukránok mentalitását jellemezte, hogy simán hagyták, hogy a kislányom aludjon ebéd után egy órát, még akkor is, ha közben elfoglalta három ember helyét a hüttében (bár az ételek nem a magyar szájíznek kedveznek, és nem túl olcsó, de angolul is ki vannak írva!). Az én kedvenc pályám az 5H volt, aki ide látogat ezt mindeképp próbálja ki! A nehézségi fokokat kicsit másképp értelmezik, a feketék néhol pirosak, a pirosak kékek, de a letörésekkel, és bukókkal tarkított lejtőkön a legigényesebbek is kiélvezhetik a tudásszintjüknek megfelelő pályákat.
Indulás előtt kicsit tartottunk Ukrajnától, mivel mindannyian először jártunk ott, de mindenkinek azt tudom javasolni aki még gondolkodik rajta, hogy induljon el bátran. Az utak olyanok amilyenek, de a Kiskunságban, Budapesttől 50 km-re autóztam én ennél rosszabb viszonyok között is. Próbáljatok nappal utazni, akkor nem lesz gond. Csak osztani tudom a már előttem szólók véleményét, hogy ez egy első osztályú síterep, kitűnő szállásokkal (sokkal jobbak, mint Szlovákiában), kedvezőek az árak (kedvezőbbek, mint Ausztriában).
Köszönet a bukovel.hu-nak a maximális segítségért, őket is és a Hotel Korunát is ajánlom mindenkinek! Összességében óriásit csalódtunk pozitívan, és a márciusi hosszu hétvégén ismét ellátogatunk ide.

Kacsa22! Mi is Gyöngyösiek vagyunk, ha valamilyen információra van szükséged, szívesen segítek. Illetve, ha bárkinek infó vagy tapasztalat kell, írjon bátran.

Jó csúszkálást mindenkinek!

Szevasztok síelők !
2 napja jöttünk vissza Bukovelből, nem csalódtunk most se, csúcs volt!
Tökéletes hóminőség, gyártják a havat mindenhol, mintha ingyen lenne, a ratrakolás, a felvonók a legjobb osztrák szintet is ütik.
A hütték sokkal jobbak mint bárhol, szerintem az ár fele mint ausztriában, és nincs az a xxxx tömegnyomor, mint donovalyban ahol nem tudsz bejutni a melegedőbe, mert olyan kicsi.
Kamikazék tényleg vannak, golyóban jöttek le az egyik fekete pályán, olyan sítudással, hogy még a kék pályára se valók.
Szállás jó volt, de mivel most csak telefonon foglaltunk, nem volt visszaigazolásunk és variáltak is a szobákkal is, meg az árakkal is. Ettől eltekintve szuperül éreztük magunkat, a reggeli kedvezmény működik a bérletre, az esti sízést is próbáltuk, az is tuti volt.
Továbbra is hajrá Bukovel, és ha pályaszállás kell, írjatok, mert találtam egy az eddigieknél is jobbat!
Üdv mindenkinek ! texasranger@indamail.hu

Tegnapelőtt (01.25.) jöttünk haza Bukovelről. Augusztusban már voltam kint, hogy megnézzem, hogy milyen a pálya és kirándultunk a környéken. Bíró András rengeteget segített és csodálatos 4 napot töltöttünk el a környéken. Alig vártam, hogy hó legyen és visszatérhessünk. De némi csalódottság lett a dologból.
Augusztusban azt mondtam „ az utak olyanok mint itthon, néhol egy-egy szakasz rossz” jelenleg „ az utak rosszak (kátyusak) néha egy-egy szakasz jó” Beregsurányon (1 óra) keresztül mentünk Debrecenből és Tiszabecsnél (25 perc) jöttünk. Pályaszállás 350 m. Valóságban kb. kétszer annyi. Alkudni az árakból nem lehet. Bármennyit eMaileztem velük. Itt a 4 ágyas szoba 800 UAH (100 USD) volt (1 EUR =10,7 UAH). A reggeli elég volt, de nem bőséges.
A pályarendszer nagyon jól ki van építve, de a lankás (felvonókat összekötő) részek egy kicsit zavaróak. Csak az menjen ide síelni, aki biztonsággal le tud jönni a piros pályákon! Sokkal kevesebben vannak itt. Rettentően zavartak a „kamikázék”! Életveszélyes! Nagy sebességgel , minden tudást nélkülözve száguldoznak az emberek, a földön fekvő társakat kerülgetve (ha sikerül). Eleinte, amikor a felvonóból néztük, nagyokat kacagtunk, de amikor a feleségemet 3 szor leterítették (a gyereket 1 szer), akkor egy kicsit már idegesített. Hátra el kell menni a piros pályákhoz, ott sokkal kevesebb a kezdő és a góc pontoknál gyorsan ott kell hagyni a kezdőket, akik tanakodnak egy-egy meredekebb szakasz előtt.. Nagyon sokat levon a hely megítéléséből, amikor olyan baleseteket láttam, amitől az ember hátán fel áll a szőr.
Friss infó:
Megszűnt a pontos jegy (napi , 2 órás, félnapi -reggeltől délig, déltől zárásig van) este 10 alkalmas. 3 kivilágított pálya van.
Az árak: minél messzebb van az ember a pályáktól annál olcsóbb ( 1 sör a csúcson 20 UAH, a sorompónál, étteremben 8 Hrivnya)
Ja és András tud segíteni pályaszállásban is!
Én itthonról vittem Hvinyát, de az eur vagy a dollár is jó.

Jó volt a hó, minden pálya oké, kicsit néhol jeges (nekem)
utak járhatóak, Bíró András jól van:) Menjenek többen, megéri, otthon éreztem ott magam (12 en voltunk)

lifteknél max 5-talán néha 10 perc, de sokszor semmi vagy 1-3 perc, nem mértem, halad

Az ígért beszámolónk:

Karácsony előtt robogtunk ki 2 napra Ukrajnába, hogy a dec. 18-án megnyitott Bukovel síterepét feltérképezzük egy későbbi nagyobb létszámú sítúra számára.

Az utazás:
December 20. vasárnap reggel 7-kor terveztük indulni, de a reggeli hófúvásban némileg több időbe telt a síboxba, meg a kocsiba bepakolni. A lányok a kapualjba húzódva teáztak míg a 3 fiú kint az elemekkel küzdött. Egy órás csúszással, 8-ra sikerült elindulnunk.
A terv az volt, hogy az autópályán (M3) meg sem állunk, hogy mihamarabb átérjünk a határon, hogy a kárpátaljai rosszabb utakon még világosban eljussunk Kőrösmezőig a szállásunkig. Sajnos jó pár dolog közbeszólt. Autópálya ide, vagy oda, 5 centis hó állt rajta, max. 100-al lehetett haladni. + Nyíregyházára pedig még egy kisebb székelykaput vittünk, amit ki kellett tenni, ahol persze elcsábultunk a kaput fogadó kismama frissen sütött gofrijának... Továbbinduláskor jött a meglepetés. A sebváltót csak 5-ösbe lehetett betenni. Aztán néha a 3-as is ment. Én jobban megijedtem, mint az utasok, hiszen vasárnap délben szerelőt találni nem lett volna egyszerű. Aztán némi kuplungszag és 10-20 kilométer szenvedés, és szerelők tanácsa után telefonálás után megszületett az elmélet: a gofrizás alatt a mínusz 15 fokban befagyhatott a sebváltó fogalmam sincsen milyen rúdjánál az úton alulról felvert hó, és amiatt csak 5-ösbe lehetett leginkább be(vissza)tenni hisz az autópályán végig abban volt, abba az állásba nem kerülhetett sok hó. Azért ez ott a jég ellenében két kézzel be-berángatva egy-egy alsóbb fokozatba nem volt ennyire egyértelmű, de a határnál rendesebben alánéztünk, és egy seprűnyéllel levertük a jeges havat a rúd útjából, és lám megjavult.
Havas autópálya, székelykapuért cserébe gofrizás, majd sebváltóval szerencsétlenkedés után végül 11 helyett 1 óra körül léptük csak át a határt. Ez sima ügy volt, kis lapokat (mint amiket repülőkön osztanak, ha távolabbi országokba megyünk) kitöltöttük, saját kocsi miatt meghatalmazás nem kellett, „zöld kártyát” pedig a biztosítótól kértem még otthon. Az egész 20 perc sem volt. Persze volt velünk egy ukránul beszélő lány, de szerintem enélkül is simán ment volna.
Mivel kárpátaljai cserkészek megkértek, hogy vigyük el nekik a betlehemi lángot, így elsőként Beregszászon megálltunk és az úton végig őrzött lángot átadtuk. A városban egy boltban pénzt váltottunk, mert a határnál elfelejtettünk. 1000 Ft 40 hrivnya. Mi egy tízezrest váltottunk át. (Ennivalóra, sörre 5ünknek 2 napra.)
A határ után pár tíz kilométerrel teletankoltunk egy jobban szituált benzinkútnál, ez bankkártyával is simán ment. 95-ös benzin 6,75-7,10 (kb. 170 Ft), gázolaj: kb. 5,75 (kb. 145 Ft)
Megálltunk még Técsőn, majd Rahón szintén „lángügyben”. Az út minőségével a hírekkel ellentétben nincsen komoly probléma, kicsi szakaszok vannak, amelyek tényleg gázosak, pl. Beregszászon kockaköves főút, de aki Budapesten a régi Thököly úton járt már, az ezen az összesen kb. 10-20 km-es rossz szakaszon nem fog kiakadni. Főleg Nagyszőlős közelében voltak ilyen szakaszok. Amúgy az út 90-95%-ában Magyarországi minőségű utak voltak. Az út szinte végig a Tisza mentén halad, így nincsenek komoly szerpentinek, emelkedők, hágók, lankás az egész. A városban 60 km/h a sebességhatár, amitől jobban lehet haladni. Ha nem lett volna folyamatos hóesés, akkor megállások nélkül kb. 7 óra lett volna az út, így megállásokkal 9-10 óra.

Kőrösmező, szálláshelyünk:
A szállásunk Kőrösmezőn egy újonnan kialakított vendégházban volt, amelyet az ottani magyar plébánia üzemeltet. A 8 ágyas szoba 5ünknek megfelelő volt. Cserépkályhának minden jó tulajdonságával. +egy felszerelt konyhával. Állítólag nyára már 22 fős, két fürdőszobássá fejlesztik a helyet. Ára: kb. 1500-2000 Ft/fő. Hasonló árfekvésben egyébként magánházaknál lehet állás találni.
Reggel korán elmentünk ennivalót vásárolni. Ehhez érdemes tudni, hogy Kőrösmező, annak ellenére, hogy falunak nevezik, valójában egy 8000 fős kisváros. Nálunk egy ekkora helyen már 2 rivális cég bevásárlóközpontja is felépült volna, itt azonban 12, általában nem önkiszolgáló kisbolt van. Mindegyik szinte ugyanakkora, ugyanazt árulják, kb. ugyanannyiért. Mindegyiküknek ugyanaz a pék szállít, így korán reggel előfordul, hogy még nincsen kenyér, ha nem érkezett meg a pék. A tőkehiány lehet az oka annak, hogy minden család csak egy kis boltot tudott berendezni, nem volt lehetőség nagyobb szupermarket építésére.
A városban (amit a helyiek azért hívnak falunak, mert szerintük inkább falusi jellegű a berendezkedése, az emberek viszonya, az élet stb.) van több templom, bank, jópár kocsma, két általános iskola, sőt egy középiskola is.

Innen pontosan 29 kilométer (35 perc) Bukovel. (Térképen Palyanytsia-t érdemes keresni. Onnan még kb. 4 kilométer.) Az út Kárpátalja határát is jelentő 921 méteres hágón keresztül vezet, de egyáltalán nem vészes, a friss hó ellenére nagyon jól járható, nincsenek meredek hajtűkanyarok, egyenletesen emelkedik, majd a túloldalon ereszkedik le Yablunytsia faluba, ahonnan már közel van a jól (pl. óriásplakáttal) jelzett leágazás.
Eleinte meglepő volt, amit a helybeli bácsi mondott, hogy itt a hegyen és a hágónál sokkal jobban takarítottak az utak, mint a magyar határhoz közeli sík vidékeken. De ha belegondol az ember, rájön, hogy az ok az, hogy fent számítanak a hóra, fel vannak készülve rá, vannak eszközeik a hóeltakarításra, és természetesen nagyobb szükség is van az utak takarításra, mint az alföldön.
(Ezt sajnos a Mátrában, vagy a Pilisben nem így gondolják, ott előbb takarítják az amúgy vízszintes szakaszokat, hiába lenne fent jóval nagyobb szükség rá a meredek szakaszokon.)



A síterepről:
Nem ismétlem az előttem szólókat, de itt tényleg egy osztrák, vagy modern francia síterepről van szó. 50 km, 15 ülős sílift, 2 db 5 emeletes frissen épült összesen 3000(!) férőhelyes parkolóház, hütték, síkölcsönzők stb. mind-mind nyugati színvonalon.

Ami friss infó:
- Ottjártunkkor csak 5 ülős lift és 4 pálya működött. Volt kb. 20 centi természetes hó a többi pályán is, de az nem volt elég, tekintettel arra, hogy itt a munkagépek rendszeresen járnak, túrják a pályák alatti terepet. Volt olyan lezárt hóágyúzás alatt lévő pálya, amin pl. egy lánctalpas markoló indult el keresztbe dolgát intézni...
Ezek a pályák átlagos minőségűek voltak, a hóhiány nem csak Ausztriában, hanem itt is ugyanazt okozta: pályák fele-harmada van csak nyitva, azokon nagy tumultus.
Hétfő és kedd ellenére óriási tömeg volt a pályákon, ez valószínű annak volt köszönhető, hogy csak 4. napja nyitottak meg, és az emberekben még benne volt a szezon eleji „kiéhezettség”. A lifteknél 2-3 percnél többet azonban nem kellett várni sehol sem a tömeg csak a pályákon érződött, gyakorlatilag azért, mert a minden egyes lifthez tartozó 2-3-4 pálya közül mindegyikhez csak egyet hóágyúztak be addigra.
Sajnos az ukránok életveszélyesek, így ha kezdők vagyunk, akkor érdemes csak olyankor menni, amikor a pályák java nyitva van (jan-márc) amikor több lehetőség van üresebb pályát találni gyakorlásra.
És hogy miért életveszélyesek? Mert száguldanak, majd esnek, sajnos sokszor ütköznek, de akkorát, hogy elképedsz. Eleinte többször megálltam megkérdezni, hogy minden OK-e, segítsek-e a háromszoros szaltó után, de ők csak vigyorognak, hogy minden OK. Nekik ez benne van, kemények, nem számít, benne van az esés. És hát a liftből nézve bőven csemegézhetünk ezekből a „bemutatókból”. A pályán akkor amúgy nem hallottunk csak orosz és ukrán szót.
- én felszerelést kint béreltem, mert szeptemberben előre megvásárolva a „jegyet” szinte olcsóbb, mint kivinni. Fel kell készülni azonban arra, hogy 30 ukrán férfival kell megküzdened a sorban az előrejutásért. Hiába van szinte minden lift aljában egy síkkölcsönző, a pályára érkező síelők nagy része csak a spyder dzseki megvásárlásáig jutott el, lécet már nem vett magának. Valójában azért ez nem így van, láttunk farmerben síelőt is 1et. (No meg persze sokan saját felszereléssel síelnek.) Sorbaállás ellen a megoldás: keljünk korábban! Reggel a síbérlet is olcsóbb!!! (Lásd lejjebb)
- A második parkolóház jobb oldalán épül, már szinte kész egy új Leitner beülős lift - egy csákányost cserélnek le rá. Érdekesség, hogy egy magyar kamion (lásd képek) szállította az üléseket. Aminek persze a globalizáció jegyében ukrán rendszáma volt.
- Az egyik távolabbi csúcs felé 5 percenként fordult egy kétrotoros helikopter, valamit nagyon serényen építettek ott fent.
- hóesés közben az emberektől akár méterekre is folyamatosan dolgoztak az ácsok. 4 félkész gyorsház, illetve egy átsíelős híd korlátait láttuk építeni akkor.
- Az egyik parkolóház felhajtója még ősszel a rámpák betonozásakor több emelet magasságában beszakadt, amire a helyiek csak annyit mondtak: jellemző.
- még mindig csak épül az idei szezonra ígért másik bekötőút, ami kb. 7-8 km-el rövidíteni le Kárpátalja felől az utat. Ez jó hír a Kőrösmezőn szállást foglalóknak. Kerestük, de igazából meg sem találtuk még a leágazást sem, így nincsen bizonyítékunk, hogy tényleg épül, de a sípálya fórumán azt írják építik.

Minden mást (hütteárak, liftek, síelők stb) leírtak mások.

Síbérlet:
Síbérletet mi még ősszel vettünk a neten az egyik rendszeres akciójuk keretében, ezáltal 10 euró alatti áron síelhettünk hétköznap. Bankkártyával lehet fizetni, és postán tértivevénnyel küldik el a postacímedre a síbérleteket kb. 2 héten belül.
Javaslom a bukovel.com oldal böngészését a google translate bekapcsolt állapotában.

Ha ott helyben vesszük meg a bérletet, akkor hétköznap 20 euró, hétvégén (p-v) 24, de az 5 napos, az jóval kedvezményesebb: 75 (!) eurónyi hrivnya. 80ért már 5 nap a 7-bőlt kapunk.
Napijegynél pedig csak kb. 1 euróval drágább, ha előre eldöntjük, és esti síelést is tartalmazó bérletet veszünk.

És hogy lehet 10 euróért síelni, ha nem vettük meg itthon jóval előre a bérleteinket?
Ha reggel 9 előtt megyünk a kasszához, akkor hétköznap 50 %-kal, míg hétvégén 30%-kal olcsóbb a napijegy. Hétfőtől csütörtökig ez 10,5 eurót jelent!

Egyebek, főleg Kőrösmezőn:
Kedden reggel meglátogattuk a magyar iskolát Kőrösmezőn, ahová vittünk ajándékba zsírkrétákat, radírt, hegyezőt, egyéb dolgokat. Érdekes volt, amikor a nyolcadikos gyerekektől félve kérdeztük meg, hogy tudnak-e magyarul, miután a tanárnő, aki megérkezésünkkor szabályosan beparancsolt minket az osztályba, csak ukránul beszélt. A 13 éves gyerekek persze tudtak, a tanárnő nem. Az óvódásokhoz is benéztünk, nagyon cukik voltak, ahogy a zsírkrétáknak örültek, és megköszönték. Sokan közülük még nem tudnak magyarul, sőt sokuk szüleik sem, akik éppen ezért járatják gyerekeiket magyar nyelvű intézményekbe, mert nekik annak idején nem volt lehetőségük, és már csak a nagy, vagy dédszülők tudnak magyarul a családban.

Délután a rövidebbre fogott síelés után Kőrösmezőre visszatérve még beszélgettünk az egyik magyartanárral, Bíró Andrással, aki egyébként helyben idegenvezetést is vállal, ha valaki síelésen túli programokat is szeretne, akkor feltétlenül keresse meg őt. Természetesen egy hónapra való látnivalóval látott el minket, amik a mi 2 napunkba nem fértek bele, de az érdeklődésünket felkeltették.

Biztosan visszatérünk, valószínű legalább 25-30 fővel.

Fotóalbum: http://www.sielok.hu/fotoalbum/koromezo-bukovel/galeria/

Friss benyomások Bukovelről /03.21./ A határon (Tiszabecs) érvényes zöldkártya (biztosítós) és ha céges autó, akkor közjegyzővel hitelesített meghatalmazás, hogy a kocsi külföldre vihető, kell. Nekem egyik sem volt, de meglepően rugalmasak voltak az ukrán oldalon. A közjegyzős papirra azt mondták, hogy legközelebb már vigyem, biztositást 30 hrivnyáért a helyszinen kötöttem. Ezek megléte esetén kifelé az egész cécó 5 perc.
Az utak odafelé változó halmazállapotuak, helyenként egész jók, néhol ( visszafelé Aknaszlatinán és Rahón az egyirányu út) embert és járművet próbáló. Nem szálguldozva nyugodtan ki lehet menni.
Bukovelnél gőzerővel épitkeznek, az utak e miatt csak nehezen járhatóak a síterepen. Hatalmas nyergesvontatóval szállítják a 30 méteres acél I gerendákat az épülő parkolóházhoz. Ez szerintem a következő szezonra készen lesz, a pálya és a felvonó mellett 10 m-re. Egy magyar autóval találkozunk. A parkolók kitáblázása még nem teljesen informativ, de meg lehet találni a helyeket. A biztonsági szolgálat nagyon segítőkész mind a beálláskor, mind a kocsik őrzésénél. Nagyobb a biztonság, mint sok magyar bevásárlóközpontnál! Láttam egy-két "beruházót" akik az építési munkákat felügyelték. Hatalmas Hummerrel érkeztek, testőrszerű fiukkal. Csak azt ne kérdezzük meg, hogy az első milliójukat miből szerezték. De nem ez a lényeg, hanem amit csináltak és még fognak is.
Számomra megdöbbentő volt amit tapasztaltam. A szezonban már sok helyen sieltem, főleg Ausztriában. El kell mondjam, hogy a pályák jobb állapotban voltak délután Bukovelben a 20000 síző mellett, mint mondjuk Schladmingba reggel. Nem tudom hogy csinálják, de bucka alig volt, jeget csak elvétve láttam. Az éttermek, a szállodák és a kolibák kiválló minőségüek. Az árak alacsonyabbak mint Ausztriában, de még a szlovák áraktól is jobbak. Egy hétvégi egy napos jegy 170 hrivnya /5000-5500 Ft/ Ezért dögre sieleheted magad. A felvonóknál max. 2-3 percet álltunk, szombaton, pedig elég sokan voltunk! A piros pályák néhol kékek, a feketék kissé sötétpirosak.
Nagyon jól eloszlik a tömeg, alig kellett embereket kerülgetni. A zöm már viszonylag jól sielt.
A szállodákról még nincsenek közvetlen benyomásaim, mivel estére hazajöttünk. Bár ne tettem voltna. A gyönyörű schengeni határnál ( szintén Tiszabecs) mjad két órát szoptunk. Az ukrán oldal 20 perc volt, a többit a mieink tették hozzá. A gépjármű tüzetes átvizsgálása tényleg az volt. Mivel sem kábszert, sem embert, sem cigit nem csempésztünk, igy gyorsan átestünk rajta.
Szóval javaslom, akit teheti és egy kis keleti romantikára vágyik, gyönyörű tájakon, az próbálja ki ezt a szép helyet. Szerintem két év és sokkal többen fogunk oda járni.
Ja, ma néztem a webkamerát és mennek a hóágyúk, minusz 9 fok van odakint. Április végéig valószínüleg jók lesznek a pályák.

Még pár dolog eszembe jutott:
Az építkezés látványa nem volt riasztó, és a szemét se látszódott a liftek alatt, mert elég szép nagy hó volt, de persze messze nem annyi, mint most Au bizonyos részein. A srácok megpróbáltak lemenni egy szűzhavas pályarészen, de le kellett csatolni a kövek miatt.
Tényleg döbbenetes, ahogy Milán is írta, milyen ütemben épülnek az újabb pályák. Honnan a pénz meg a lendület, nem tudom, meglepő a mai viszonyok közt Kelet-Európában...A gyönyörű sípálya hangulatával együtt meg kell azért említeni, hogy pl a pincérnők, pultosok a boltban nem mosolyognak. Küzdelmes ott az élet,kevés a vidámság, ez benne van a levegőben.
Sok-sok vodka oldja arrafelé a feszültséget.(Különben olcsó és jó minőségű, pl 1 l Nemiroff a határon 3.5Eur, a boltban 18-20hrivnya fél liter.)
A határon minden úgy történt, ahogy Milán korábban megírta. Céges autóval voltunk, kis papír, nagy papír, mindenre fölkészültünk, úgyhogy könnyen-gyorsan átjutottunk mindkétszer. Visszafelé, föllelkesülve eleven és friss orosz tudásunktól oroszul köszöntünk az ukrán határőr hölgynek, aki jó bunkón leteremtett (magyarul), hogy mit képzelünk, ne beszéljünk oroszul, mert nem tudunk!Mondtuk, hogy mi csak kedveskedni akartunk, mire ő:ez így nem működik (??).Furcsa volt, de ez is csak a kelet-európai fíling és időutazás része volt, mint az egész utunk: a 80-as évekbeli kocsmák, éttermek, bakterházak, volgák, moszkvicsok világa.
Bocsánat, hogy kicsit hosszúra nyújtottam, kiszaladt a kezemből...
Milán, még egyszer köszi a figyelem-fölkeltést, a jó szállást, meg mindent :)

Ezt véletlenül küldtem el :)
Szóval tényleg nem magas a pályarendszer, de éppen ezért izgalmas és persze védett a nagy fenyvesek közt. A legtöbb pálya széles, és elég lendületesek, rengeteget lehet síelni a gyors liftek miatt is. Kevés a kék pálya, nincs is mindegyikhez közvetlenül lift, így kezdőknek nem ajánlott szerintem Bukovel.
Az árak viccesek: egy napijegy 188 hrivnya (kb 27Ft 1 hrivnya). Nagyon hangulatosak a hütték, persze ukrán formában, öles rönkökből összeróva, bent középen ég a tűz, körben az asztalok. Itt "horror" árak voltak, a forraltbor 20hr, egy borscs (az orosz tankönyvekből jól ismert nagyon fincsi céklaleves, sok fokhagymával és fánkkal) 41hr (ugyanez pl Munkácson, étteremben 8hr), egy húsos főétel szintén 30-40 körül, de mindez fönt a hegyen!! Ausztriához képest nevetséges.
A síelésről:
Szerencsére kevés a snowboardos, annál több a kezdő, még kezdőbb, rosszul síelő+bátor, még rosszabbul síelő+bátor+nagyon részeg ukrán a pályákon :)) Sokszor csak álltunk a pálya szélén és fogtuk a hasunkat, mert több, mint kabaré, amit ezek művelnek. A kevés kék pályán nap végére derékig érő buckák közti jégpályákon szerencsétlenkedő ukránok látványa néha csatatérre emlékeztetett, nagyon viccesek voltak, majd valamennyire látszik a képeken is.
Egyébként délelőtt és délután a meredekebb pályák is szuperül kezeltek, a délutáni buckák az előbbiek miatt direkt viccesek.
Tényleg első osztályú síélményt nyújt Bukovel, meglepően jó síközpont, megjártuk Bulgáriában Borovecet, olyan színvonalra készültünk, de ez megüti az osztrák mércét is, sőt!
A szállás:
Nem volt messze, kb 15 perc autózás Kőrösmező Bukoveltől. Tiszta, meleg, egyszerű házikóban aludtunk, nagyon kedves háziakkal. Furcsák voltak a reggelik, szerintem ukrán-orosz vendégekhez van szokva István, mert jelentős fehérje-bevitellel indult a nap: Pörkölt, máj, csirke, hol puliszkával, hol hajdinával. Első reggelink, mindenki meglepetésére „recska” volt, nem kis derültségre adva okot  Ez máj volt hajdinakásával. Szegény István nagyon kíváncsi volt, de nem mertük elmagyarázni, mit is jelent ez nálunk,így is eléggé törte a magyart, nehéz lett volna kultúráltan, hogy ő is értse Legközelebb azért megbeszéljük vele, hogy magyaroknak általában elég a vaj, kenyér, sajt, felvágott reggelinek.
A 80-as évek hangulatú „Kafé-bár”-okban szintén nevetséges áron lehet iszogatni, ezek igazából kocsmák, de mindet így hívják. Az orosz nyelv általános iskolából ismert, és újra felismert szavaiból kell gazdálkodni, mert semmilyen nyelvet nem beszélnek, még a sípályán is ritkán. De ez is hangulatos volt inkább, mint kellemetlen (30-as korosztálynak és afölött), az étlapot különösen jól tudjuk már. Jó volt föleleveníteni.
Tényleg kb 8 óra az út Bp-től, de odafelé Huszton, vissza Munkácson sétáltunk, így 12 óra volt. Újra szívszorító volt látni a magyar vonatkozású emlékeket, gyönyörű vidéket vesztettünk el. Érdemes nyáron is visszamenni, a Fekete-Tisza eredését, és még számtalan kirándulóhelyet lehet találni.
Egyelőre bajlódom a képekkel, amint sikerül, felrakom!
Mindenképpen visszamegyünk, amint lehet, és mindenkinek jó szívvel ajánlom Bukovelt és Kőrösmezőt egyaránt, ilyen vidám-szép-minőségi síelős élményem együtt még nem volt!

Hirtelen egy nagyon melós hét következett, ezért a késedelem, bocsánat.
Nagyon nagyon szuper volt, az egyik legjobb sí-és utazásélményem!!!
Bukovel első osztályú síterep, sok osztrák terepet fölülmúl. Ilyen gyors ülőlifteken még sohasem ültem, és egyetlen egyszer csákányoztam, poénból. 2 napot síeltünk végig,de egy pályán kétszer ritkán csúsztunk, nagyon jól körbesíelhető a 4 hegy. Változatos, élvezetes pályák, mind szinte más-más hegyoldalon. Itt nem hazugság a pályahossz, nem olyan, mint Nassfeld pl, ahol egymást agyba-főbe keresztező pályákat külön számolnak. A hó minősége is kiváló volt, napközben -2-3fok, kevés hóesés, némi napsütés, nagyon jó látásviszonyok.

Hadd írjam le tapasztalataimat a Bukoveli síhétvégénkről.

Először is: messze van, Budapestről van jó 600 km. Van határátkelő is, amitől elszoktunk az utóbbi években Ausztriába, Szlovákiába és Szlovéniába járva. Az út főleg a Tisza felső szakaszán Huszttól felfelé nem túl széles, viszont kanyargós, sok hosszan elnyúló településen átmegy és egyes szakaszokon erősen kátyús. Nappal lehet kerülgetni, sötétedés után rémálom.

Másodszor: ez a síterep még eléggé kialakulatlan, olyan értelemben, hogy gőzerővel építik a hozzá vezető völgyben az apartmanszállókat, parkolókat, magát a síterepet, mindent. Tehát a toronydaruk látványa és az anyagszállító Kamazok dízelgőze miatt még nem igazán alpesi falu hangulat uralkodik. A nagy építkezéseken megszokott sár, rossz utak, stb. A sípályákról látszanak a szemközti hegyoldalba az erdőbe irtott sávok.

A jó hír, hogy jövőre a szemközti hegyoldalban lesz három-négy új négyüléses Doppelmayr és 10 új pálya. Tavaly 38 km pálya volt, most 51, jövőre még több és ez így megy tovább. A felvonók gyorsak, úgy emelnek el az eleve gyorsan mozgó szőnyegről, hogy csak na.

Jó látni, hogy lesz egy csomó pályaközeli apartmanszálló és apartmanház, mint a nagy francia síterepeken.

Minden felvonó tövében és tetején kívül-belül színvonalas hütték.

Tervezik, hogy a terepet összekötik Dragoblattal, kabinost építenek, stb. Az építkezési láz láttán ez teljesen hihető. Képzeljük el, mintha Donovalyt összekötnék Chopokkal.. végülis csak néhány tíz kilométer, max néhány tucat ülőszékes.. de mindez Bukovelben teljesen hihető, benne érződik a levegőben.

Viszonylag kevés hó volt. A hely 950 és 1370 m között fekszik, tehát kb. mint Donovaly, de még az 1370-es csúcson is elég nagyra és sűrűre nő az erdő. Ez meglepő, mert a Nova Holán eléggé Szibéria feeling tud lenni. Ehhez képest Bukovel egy védett hely. Az egész terep az erdőhatár alatt fekszik, és nagyon sűrű az erdő. Ráadásul a nagy igyekezetben az erdőirtáskor elég sok fatörzs az erdőbe dőlt és ott is maradt, szal nem egy freeride paradicsom. Szerencsére a szembe levő csúcsok már magasabbak, 1500-1700 méteresek. Ami engem meglepett, hogy van egy csomó 1800, 1900 méteres csúcs is a környéken, sőt 2000 felettiek is, mégse ezekre építették a terepet.. na mindegy. Ha összejön a tervezett 250 km pályarendszer, akkor biztos bevonják ezeket a csúcsokat is.

Tárcsás felvonó nincs is, csak ülőszékes, de mégsem boardos paradicsom: a felvonók alján és tetején egész komoly placcok vannak, ahol léccel is jó párat kell lépni, hogy kívánt pályához vagy felvonóhoz érjen az ember.

A síelők többsége első vagy max második szezonos ukrán vagy orosz. Egyszer hallottam magyar, román, illetve német szót. Szal annyi hóekét, bukdácsolást no meg ön és közveszélyesen száguldozót látni mint sehol máshol. Először kicsit ijesztő volt.. Aztán jó érzés, hogy gyakorlatilag a legjobban síelők közé tartoztam :) A hegyimentők azért jobban síelnek mint én.

Tényleg eléggé zsenge a társaság. Pl. az egyik piros pályáról nyílik egy meredek fekete. A népek csak nyújtogatták bizalmatlanul a nyakukat. Mikor elindultunk, szép lassan megindultak utánunk. Néhány kör után már csapatostul verődtek hozzánk, sikongattak illetve kurjongattak a meredek pályán.
Ha megkerülsz a pályán kívül egy hóágyút, először néznek, aztán szépen lassan rákapnak az ízére..

Ja, a parkolóban a forgalomirányító, a kasszás, liftkezelő még csak nem is gondol arra, hogy vki nem tud ukránul/oroszul, olyan, mintha Magyarországon lennél, ahol ha a külföldi nem ért valamit, akkor hangosan ismétlik neki ugyanazt.. szal nagyon is kellet az a gyenge alap orosz. Amúgy kedvesek, de inkább azt mondanám, hogy ijedten néznek: még nem láttak külföldit.

A szállásunk Körösmezőn (Yasinya) volt, az utolsó falu a Tatár hágó előtt (Bukovel a hágó utáni első faluból nyílik). Láss csodát, élnek még magyarok. Mi is egy magyar háznál szálltunk meg. Jó erős hegyi kaja, reggeli, vacsora, príma volt. Mellesleg alig 50 méterre a Tisza partjától :)

Mit mondjak még, van egy két dolog, amiben változniuk kell, pl. a cigisdobozt meg a sörösüveget ledobják az ülőszékesről, ott éktelenkedik a szemét végig a nyomvonal alatt.

De ez változni fog, ha valahol, akkor itt érződik, hogy tanulni, adaptálódni akarnak. Fel fognak húzni egy francia méretű síközponotot, a negyede már kész.

Az időbeosztás is hasonló Franciaországhoz: a keleti idő miatt 8:30-tól 16:30-ig járnak a liftek, ez egy órával több, mint a CET zónában megszokott.

Amúgy hihetetlen hely, a Székelyföld hangulata keveredik a nagy nyugati síközpontokéval. Meg lehet szállni a hegyi emberek faházában, és reggel a szőnyegeikkel kibélelt lovaskocsijukkal megérkezni a sfelvonókhoz. De vannak modern apartmanok, színvonalas szállodák is, és Merci Sprinter kisbuszok is fordulnak a lovaskocsikkal együtt.

Mindenképp megéri elmenni! A hely legnagyobb hibája az, hogy megfájdul az ember szíve tőle, mert itt látni igazán, hogy basszus, tényleg, de tényleg meg lehetne ezt csinálni Szlovákiában is. Bazi nagy, grandiózus síterepet építeni, gyors, korszerű ülőfelvonókkal, jó minőségű, színvonalas hüttékkel.

Most voltunk Bukovalon 1 1/2 napra a hét végén.
+ A pályák remekek
+ a liftek újak
+ alig volt sor
- hó sajnos nem volt idális (de hát ilyen időben mit is lehet várni)
- nem olcsó
- sok a pályán a közveszélyes őrült
- apró kis szocialista meglepik (bár ezt megfelelő hozzáállással még élvezni is lehet)
- eljutni azért nem kevés idő (Debrecenből 7.5 óra volt oda és 6.5 vissza, utóbbi mert nappal és jobb határ)
Mindesetre tényleg komoly dolog született ott....

Sziasztok
Tegnap érkeztem haza pár napos kikapcsolódásból.
Odafelé érvényes útlevél, vámszabályok betartása (cigi, szesz, bor mennyisége), kocsi cetli kitöltése magyar oldalon (rendszám, kmó állás, üa. mennyiség tankban, kannában), kétrészes kis cetli kitöltése (az egyik felét lepecsételve visszaadja) és a kis kocsi cetli kitöltése (ukrán oldalon), biztosítási zöldkártya és a legfontosabb, ha nincs a gk-ban a tulaj, közjegyző által hitelesített meghatalmazás eredeti példánya. Ha céges a kocsi, akkor ez hatványozottan érvényes.
Visszafelé : ukrán oldalon beszedik a kis cetlit (megőrzendő, mert nem enged haza és útközben is ellenőrzik :)), magyar oldalon ismét kocsicetli (rendszám, kmó állás, üa. mennyiség tankban, kannában) és cigi alkohol keresési fennforgások magyar oldalon. Erre és a tesze-toszázásra 1-1,5 órát kalkulálhattok, bárhol mentek át.

Egy kis pénzzel sok minden megoldható, legyen nálatok 200-500 Ft-os ill. 5 eurós, vagy dolláros bankjegy. A dollár valóban elfogadottabb, hiszen szinte mindent abban kezdenek számolni, utána hrivnyában.

A Kárpátok téli szállásai oly módon felértékelődnek, hogy ennyiért akár nyugatra bárhová el lehet menni, mert az ukránokat csak hozzánk engedik be vízum nélkül.
Ettől függetlenül 15-20 között oda megyünk sízni, pihenni (a kárpátok innenső oldalára).

Szgk-val útdíj, illeték nincs.

Üzemanyag : go 3,75, benzin 4 UAH (160 Ft). (A go-ba célszerű dermedés csökkentő adalékot vinni).

A szállás foglalásról semmit nem kell bemutatni, de a kis cetlin fel kell tüntetni egy település nevet, ahova mentek (magyarul pl.: Rahó, Huszt, Tatariv)

Olaszul többen tudnak, mint más nyelven, mivel
1,5 millió ukrán dolgozik Itáliában.

Ha viszont a kezembe nyomnak egy vámárú nyilatkozatot, akkor minden nálam lévő pénzt rá kell vezessek, mert képesek utána számolni és a többletet elkobozzák.
Egyéb riogató dolgokat itt is lehet olvasni de nem kell be...dőlni mindennek :
http://www.karpatinfo.net/ (fórum)
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9104433&la=5...
Térkép :
http://maps.atlasua.net/aquariusua/frm_uvod.asp
http://www.dimap.hu (csak Kárpátaljai rész)

A képen a szemközti hegyen van az Árpád-vonal védelmi renszer egy része.