Magyar veterán az olimpiai lánggal

Azok, akik olvasták magazinunk első számának Squaw Valleyről szóló cikkét, emlékezhetnek a Budakeszin született Hollay Márton nevére, aki az 1960-as téli olimpia északi számainak pályáit építette a kaliforniai helyszínen. Az egykori sífutó versenyző minden évben hazalátogat Magyarországra, így találkozhattunk vele mi is, hogy lejegyezhessük történetét.

A 2002-es téli olimpiai láng hordozói között tavaly januárban egy hazánkfia is kezébe foghatta a Salt Lake City felé tartó fáklyát. A láng másolata ma Hollay Márton lakását díszíti, aki egyedüli magyarként vihette az olimpiai jelképet lakóhelyén, Heavenly Valleyben. Az 1956-ig, 36 éves koráig Magyarországon versenyző sífutó természetesen sítalpakon tette meg útját, mégpedig a Himnusz hangjaira. Nyakában az 1960-as téli olimpia emlékérme lógott, amelyet a Squaw Valleyben rendezett játékok közreműködői vehettek át.

A ma 82 éves férfi a versenyzést már abbahagyta, de csak az után, hogy Kaliforniában szenior bajnok lett. Úton Amerika felé, 1957-ben, a bécsi városi bajnokságon szintén indult sífutásban, ahol ugyancsak első lett korosztályában. Az USA-ba még ugyanebben az évben került, életre szóló kedvtelésével együtt, ami akkor már megélhetést is hozott. Az Egyesült Államokban Martin Hollayként ismert honfitársunk Heavenly Valleyben a sípályák építői között kapott munkát. Itt kezdett toborzásba 1959 januárjában Squaw Valley tulajdonosa, Alex Cushing, hogy munkaerőt szerezzen a megfelelő körülmények megteremtésére az olimpiára készülő terepeken. Hollay feladata a sífutó- és biatlonpályák kijelölése, felépítése és felügyelete lett. A téli olimpiák történetében itt volt először versenyszám a biatlon, ezért is említi büszkeséggel Hollay Márton, hogy rábízták a lőállások építését.

Az olimpia után munkája továbbra is a síterepekhez kötötte. Nyaranta Heavenly Valleyben újabb pályák építésén, telente pedig símentőként dolgozott. A ski patrol szolgálathoz eleinte önkéntesként csatlakozott, de később letette a vizsgát és nyugdíjazásáig, 1990-ig a nagy elismerésnek örvendő csapat tagja maradt.

Tanult szakmája és egykori kenyérkereseti forrása, a kesztyűszabászat ma már szintén nem több egy hobbinál, ami egyben barátainak is örömet szerez. Ahogyan a 40-es, 50-es években a Honvédban versenyző társait örvendeztették meg az általa készített kesztyűk, úgy ma a falubeliek számára öröm barátjuk kézzel varrott kesztyűjét, vagy hunsapkáját viselni.

A kiváló egészségben élő Hollay Marci - ahogyan szinte mindenki nevezi őt - napjait tornával kezdi, és amikor csak teheti, síel. Ne higgyék azonban, hogy ez mindössze néhány alkalmat jelent. Tavaly például több mint 200 napot sízett. A síelés megszállottja és a hegyek szerelmeseként házát is a felvonó mellett építette fel.

A veterán sportoló szívesen emlékszik vissza gyerekkorára, a cserkész évekre és a Honvédban eltöltött időre, amikor életre szóló barátokat szerzett. Sokukkal tavaly októberben, a Sí Szövetség 90. évfordulójára rendezett budapesti ünnepségen idézhették fel a fél évszázados, vagy még régebbi történeteket.