Cikk dátuma: 2007.08.07. | Szerző: Hernádi László

A carvingsízési technika alapvető kulcsszava kerül ebben a leírásban nagyító alá. A rádiusz - magyarul sugár - annak a körnek a sugarát jelöli, amely körnek az ívét a sílécünk élvonala alkotja.

Könnyű elképzelni, hogy a síléc oldalának íveltségét elméletben tovább folytatva egy kört alkot. Ennek könnyebb megértésére szolgál az alábbi ábra:

Ez az íveltség mindig is létezett az alpesi síléceknél, klasszikus elnevezése a "telemark ív". Ez az ív teljesen hiányzik az ugró-, és sífutólécekről. Ennek az ívnek a feladata, hogy lehessen fordítani a havon a sílécet.

A carvingtechnika annyiban változtatta meg a sílécek formáját, hogy a csőr és a far szélességét megnövelték, míg a síléc közepén a szélesség változatlan maradt, ezzel párhuzamosan csökkent a sílécek hossza.

Minél nagyobb a csőr-, far- és a középszélesség közötti különbség, annál kisebb a síléc rádiusza.

A rádiusz csupán névleges érték, de alapvetően jellemzi a sílécet, annak fordulékonyságát: minél kisebb a rádiusz, annál kisebb íven lehet fordulni a léccel az élen kanyarodva, oldalcsúszás nélkül.

A síléc fordulási körívét akár egy szobában is szemléltethetjük, a lécet a szőnyegre fektetve 45°-ban az oldalára döntve láthatjuk, hogy csak a léc csőre alatti, és a faránál lévő legszélesebb része van a szőnyegen, a kötés alatti rész a levegőben van. Kanyarodáskor a léc élének a két legszélesebb rész közötti teljes hosszában a havon kell lennie, ezt úgy szimulálhatjuk, hogy a bedöntött síléc közepét a bedöntés szögének megváltoztatása nélkül kinyomjuk annyira, hogy leérjen a szőnyegre, ekkor máris látszik a fordulási körív, amelyet a léc éle alkot.

Amíg a klasszikus sílécekkel a kanyarodás, szlalomozás általában a síléc kifaroltatásával történt, addig a carvingléceknél egyszerűen a síléc megdöntésével, és súlypontáthelyezéssel történik, a léc oldalirányú kifarolása nélkül, ez a tulajdonság nagyban megkönnyítette a sízés elsajátítását.

További előny, hogy míg a klasszikus léceknél a lesiklás sebessége kanyarodáskor a farolás miatt csökkent, addig a carvingléceknél a siklás sebessége nem csökken, sőt, tovább nő a kanyarodás során.

Az egyetlen hátrány, hogy a rádiusz csökkenésével a síléc talpon való gyors siklásának stabilitása is romlik, míg a hagyományos lécek hosszuknak és nagy rádiuszuknak köszönhetően nagyon stabilak voltak egyenes csúszásnál (néha még "nút"-ot, hosszanti vezetőcsatornát is gyalultak a talpba), addig a carvinglécek hajlamosak a billegésre, belengésre gyors egyenes siklás közben, több figyelmet kell fordítani ilyenkor a síléc irányítására, irányban tartására.

A síléc megadott, vagy kiszámított rádiusza mentén akkor fordul a síléc, ha oldalcsúszás nélkül 45°-ban megdöntve csúszunk vele, ha ennél kisebb mértékben döntjük a lécet, a kanyarodási ív meghosszabbodik, a fordulási körív sugara nő, minél nagyobb szögben döntjük meg a lécet a függőlegeshez viszonyítva, annál jobban rövidül a fordulási ív, csökken a fordulási körív sugara.

Sok tévhittel ellentétben a carvingsílécekkel is kivitelezhető a klasszikus síelési stílus, természetesen amennyiben az ember már carvinglécen teszi meg az első métereket a havon, nehezebb lesz, sőt, talán teljesen elmarad a klasszikus zártlábas szlalomozás, és különböző tehermentesítések megtanulása.

Amennyiben a síelő még klasszikus lécen szerzett tapasztalatokat, azokat gyorsan, és hatékonyan át tudja ültetni a carvinglécekre, ezzel párhuzamosan könnyebben elsajátítja a carvingtechnikát.

A sílécek minél nagyobb mértékű bedöntése a kanyarodás során egy újabb problémát vetett fel. Amennyiben a síléc bedöntésénél a síbakancs oldala leér a hóra, az azonnal tehermentesíti a síléc élét, az elemelkedik az ívből, és rögtön kicsúszik oldalra, ezzel esést okoz.

A problémát a síelő síléchez viszonyított állásmagasságának megnövelésével lehet orvosolni. A sílécre vagy utólag szerelnek kötésemelőt, vagy már gyárilag rá van integrálva a kötésemelő megoldás.

Ezzel lehetővé válik a síléc maximális bedöntése a nagy sebességű kanyarodás során. Minél nagyobb sebességgel kezdjük meg az élen való fordulást, annál jobban bedönthetjük a síléceket, ilyenkor a lécek egyre rövidebb köríven fordulnak, ezért a súlypontunkat egyre közelebb kell helyezni a hóhoz, hogy ki ne billenjen az egyensúlyunk, ilyen esetben a súlypont néha annyira alacsonyra kerül, hogy a síelő a kezével tudja simítani a havat - a carvingsíelést általában ilyen fotókkal ábrázolják.

Oszd meg:

Kövess minket: