Cikk dátuma: 2006.10.14. | Szerző: Fehér Gábor

Era barátnőnk már régóta síel velünk. Nagyon bátor, és nagyon szeret síelni. Most már tud is. E három tulajdonságból régebben csak kettő volt meg. A szeretet és a bátorság.

Hogy a fenyőfát lába közé kapja a pálya szélén, valamint az ülős felvonó első három méterén lazán felemeli a fenekét, hogy lesöpörje a havat, miáltal leesik a 2,5 méteres mélységbe, valamint 3 borbardinóval a gyomrában akar lesiklani egy fészer tetejéről, csak azt felejti el, hogy sebesség is kell hozzá, miáltal 70 kilós rönkfaként puffan a ház tövében, az teljesen természetes volt tőle.

Hanem azok az irányok! Az nem elég, hogy a bal és a jobb fogalmának különbözősége nem tudatosult benne, de a határozott iránymutatás ellenére is képes volt rossz irányt választani, miáltal el tudott ütni bárkit. Új ismerőseink még nem tudták eme jó tulajdonságát, így gyanútlanul ültek be vele a 6-os felvonóba, jó testvérhez illően közrefogva Erát. Ennek azért annyi előnye volt, hogy a két oldalán ülőknek 50-50 %-os esély adatott arra, hogy ép bőrrel ússzák meg a kiszállást.
Mi elsőre csak azt láttuk, hogy három ember esik keresztül rajta a kiszállást követően. Ezek után természetesen megegyeztek abban, hogy szélre fog ülni a következő körnél, és állítólag egész idő alatt próbálták a fejébe vésni, hogy BALRA fogunk kiszállásnál kanyarodni! Érkezéskor azonban megint rossz relé húzott be az agyában, mert immár 5-en fetrengtek a földön, mi pedig néhány percig ismét lengedezhettünk a megállított felvonón a szélben.

Megnyugtathatok mindenkit, Era szeret minket, annak ellenére, hogy minden érkezéskor már 1 méter magasból lökjük lefelé, mint a Tajgetoszról, hogy menjen, amerre lát.

Oszd meg:

Kövess minket: