Cikk dátuma: 2009.01.25. | Szerző: Stani

A gyorsasági síelők jobban gyorsulnak, mint a sportautók; hat másodperc alatt 160 km/h-ás sebességgel suhannak a meredek lejtőkön. Az őrült sebességhajhászok célja a 200 km/h feletti sebesség elérése, de a legkisebb hiba is az életükbe kerülhet!

Sokszor meglepődünk, amikor egyes Alpesi Sí VK lesikló futamokon a versenyzők 130 km/h-ás sebességgel siklanak a cél felé. Azonban a gyorsasági sínél ennél még nagyobb értékeket mérnek, jóval 200 km/h felett. Nem hiába hangoztatják a szervezők; „A Világ leggyorsabb motornélküli sportja”.

A KEZDETEKTŐL A 250 KM/H-ÁS ÁLOMHATÁRIG

A története még 1847-ig nyúlik vissza, ugyanis ekkor rendezték az első ilyen jellegű versenyt, La Portéban. A versenysorozat hasonlóan zajlik, mint az Alpesi Sí Világkupa futamok. Rendszerint 80-100 versenyző - férfiak és nők egyaránt - rajtolnak szezonról szezonra a versenyeken, ami októberben kezdődik Új Zélandon és április végén ér véget Les Arcsban. A ’90-es évek elejétől terjedt el először, hogy a versenypályát gépekkel (ratrak) kezelik. Így egyrészt jóval gyorsabbá tették a lejtőt, mivel egy sima, letaposott felszínen sokkal nagyobb sebességet lehet elérni, másrészt biztonságosabbá is.

A hőskorszaktól kezdve egészen az 1970-es évek végéig svájci, olasz és chilei helyszíneken próbálták egymás eredményeit túlszárnyalni a gyorsasági sízők. Svájcban általában Cervina-Zermatt volt a helyszín, de párszor Sankt Moritz is elnyerte a rendezés jogát. Olaszoknál Sestriereben rendeztek néhányszor, Chilében Portilloban volt a start. A hőskorszakban 100-140 km/h-ás rekordokat állítottak fel. Először 1978-ban sikerült az Andok hegyei közt fekvő Portilloban a 200 km/h-ás álomhatárt átlépni. Az „elkövető” Steve Mckinney, aki ezen a lejtőn 200,222 km/h-ás csúcssebességet állított fel. A következő időszakban jellemzően francia helyszíneken folyik a sebességvadászat. Először kapott rendezési jogot Les Arcs és Vars. 1999-ben Les Arcsban Harry Egger eléri a 248 km/h-át. Két évvel korábban Varsban a hölgyek versenyén Carolyn Curl 231,660 km/h-ával suhant a cél fele.

A mostani rekord a férfiaknál 251,4 km/h , amit az olasz Simone Origone tart. Csúcssebességét a les arcsi pályán állította fel. A lejtő egy kilométer hosszú és 600 méter szintkülönbségű, megtételéhez mindössze 20 másodpercre volt szüksége. A hölgyeknél a jelenlegi leggyorsabb a svéd Sanna Tidstrand, nem kevesebb, mint 242,59 km/h-val. Manapság a férfi mezőny 201 versenyzőből áll, javarészt amerikaiak és kanadaiak, de találunk brit, skandináv, olasz, svájci, német, új zélandi és egyéb országból származó versenyzőket is. Ezzel szemben a női mezőny szerény 13 fővel büszkélkedhet, itt az amerikai és skandináv hölgyek dominálnak.

MEREDEK LEJTŐKÖN

A pályák kijelölésénél az a cél, hogy lehetőleg minél meredekebb legyen, több olyan versenylejtő létezik, aminek hajlásszöge eléri, esetenként meghaladja az 50 fokot ! Ezen egy hétköznapi ember még gyalog is meggondolná a felutat, nemhogy lemenni, ráadásul mindezt sílécekkel és egyenesen. Meredekségükre jellemző, hogy a pálya szélén álló szervezők, bírák a hegymászóknál megszokott hágóvasat (cipőre erősített vaspánt, amiből hegyes szegek állnak ki) hordanak, hogy nehogy lecsússzanak. A pályák - melyek száma a világon harmincra tehető - egy kilométer hosszúságúak. Az első 300-400 métert kiindulás zónának is szokták hívni, mivel a síelők itt gyorsulnak méterről méterre. Az ezt követő 100 méter a sebességmérési zóna, ahol a sebességet mérik. E szakasz kezdete az a pont, ahol a versenyzők elviekben már elérik a 200 km/h-át. Az utolsó 500 méter a fékező zóna. Itt a síelők folyamatosan felemelkednek és lelassulnak, majd a végén lefékeznek. A Les Arcs-i pályán hét másodperc alatt gyosulnak 200 km/h-ra. Itt a maximumlejtés 76 százalékos.

KEVLÁR SISAK ÉS LATEX RUHA

Természetesen ekkora sebesség már speciális ruházatot és felszerelést kíván. A sízők „Darth Vader” szerű kevlár borítású bukósisakot hordanak, és ruházatuk, bakancsuk is minél jobban illeszkedik a légellenálláshoz. A bukósisak érdekessége, hogy esésnél leválik a külső, aerodinamikus része, így a belső rész minél nagyobb védelmet tud nyújtani és óvni a fejet és az arcot a sérülésektől. A speciális latex síruha 750 dollárt kóstál. A síléceknek is kissé szokatlan formájuk van, az orr részük kevésbé emelkedik ki, mint a hagyományos síknél. A hosszúságuk többnyire 240 cm körüliek, hiszen ekkora sebességnél elengedhetetlen a kellő hosszúság és nagy felület. Ha két méter alatt lenne, az annyira beszitálna menet közben, hogy ez minden bizonnyal bukáshoz vezetne. Nagyon fontos még a hát-, és gerincvédő. Erre főleg azért van szükség, mert ha valaki esésnél a hátára kerül, akkor így a nagy súrlódás következtében nem ég meg a háta.

Minden biztonsági intézkedés és védőfelszerelés ellenére is történnek súlyos, olykor tragikus balesetek. 2007-ben a Les Arcs-i pályán a brit Caitlin Tovar elvesztette uralmát a lécei felett és 200 km/h-ás sebességnél kirepült a pályáról, majd egy kilométerrel távolabb állt meg. Súlyos fejsérüléseibe a kórházban belehalt. Ő volt a brit női válogatott egyedüli tagja.

Hazánkhoz legközelebb az ausztriai Goldecken találhatunk gyorsasági pályát, ahol versenyeket is szoktak rendezni, és néhány európai csapat - köztük a csehek - is itt edzenek.

Oszd meg:

Kövess minket: