Három sínapot töltöttünk Vogelen a hosszú hétvégén. Eleve jó hóviszonyokra számítottunk, hiszen 3,3 méter hóban nem lehet nagy hiba, nem is kellett csalódnunk. Ahogy az előző bejegyzésemben is írtam, első nap csak a 4-es, a 2-es és a 3-mas pálya volt nyitva a szél miatt és persze a Zagarjev, amin a nap végén lesíelhettünk. Hétfő-kedden viszont már nyitva volt az összes pálya, ment az összes lift, a Zagarjev völgypályáját viszont lezárták, mert olyan mély volt már rajta a kása (ettől függetlenül le lehetett síelni rajta, ahogy meg is tettem mindkét nap). Érdemes volt viszont nyitott szemmel nagy ívben kerülgetni a foltokat, ahonnan a kollégák már lehordták a hó nagy részét, mivel előkerültek a nagyobb kövek, amik errefelé trükkösen fehérek, szóval alig lehet őket észrevenni. Ilyesmivel persze a fenti, hivatalosan is megnyitott pályákon nem kellett számolni. A hó pályasízésre fenomenális volt, kemény, a népszerűbb pályákon egy fellazított porréteggel. Buckák sehol, cserébe pályán kívül a szél által keményre fújt firnhó várt, nem volt nagy élmény. Egy héttel korábban bezzeg álom lehetett, 1 méter friss porhóval!
Meglepően sok magyar volt, ami korábban nem volt jellemző, mert a legtöbben Roglánál, Golténél nem mentek tovább. Pedig Vogelre menni érdemes, főleg a tél második felében, mert mindig rengeteg hó van még áprilisban is, és igen jó áron lehet síelni, ahogy a szállások is baráti árúak.
Aki nem járt még a terepen, annak szummázva annyit, hogy rövid lendületes piros pályák várják, valamint sok nagyon barátságos kék, amikben rendszeresen előfordulnak vízszintes szakaszok, vagy enyhe emelkedők is. A legnagyobb egyben lecsúszható szint csaknem 1300 méter!