Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Valóban mámorító érzés, amikor susog a sisak alatt a szél a fülembe és én úgy alakítom az ernyő segítségével mozgási energiává ösztönösen, mintha csak bicikliznék. Berogyasztom a térdem, szinte beleülök a trapézba, nagy erős barátom a szél pedig biztonságosan repít a tenyerén a célom felé. A léc végeinél felszálló fehér porfelhő csillog a napfényben és úgy oszlik szét, mint kondenzcsík a repülőgép mögött. Olyan ez, mint nyáron a szörfözés, csak itt víz helyett a havat veri fel a léc, miközben keskeny csíkokkal karistolom össze a Bakony hóval fedett hátát. Az viszont kétségtelen, ha tartósan és jelentősen gyengül a sisakban a susogás, ajánlatos elindulni vissza az autó irányába, nehogy gyaloglás legyen a csúszkálás vége.
Keresés
25 cm
