A környékről részletesen írtam az Alta-Badia fórumban. Kronplatz más stílus, kemény feketék és pirosak, de szenzációs kékek is (pl. 205-ös felvonó alatt). Jellemzően zsúfoltabb, de messze nem zavaró.
Perca-ba is csússzatok, 1300m szintkülönbség, nagy élmény.
Mindenben egyetértve Csabeszka sítárssal, néhány képpel kiegészíteném.

Múlt héten két napot síeltem itt:

Negatívum: kicsit sokan voltak, de azért annyira nem volt vészes; drága a jegy

Pozitívum: sok nagyon jó, hosszú fekete pálya van, amik kiválóan kezeltek, még délutánra sem jegesedtek ki;
szuper széles piros pálya a Kronplatz tetejéről Piculin irányába; jó felvonók; sok napos idő (ellentétben az északi Alpokkal)

Ide mindenképpen érdemes elmenni!

Sokszor voltam a Dolomitokban, most már ez is kipipálva:
-utazás: arrafelé 7 és fél óra, visszafelé 2-vel több az egyszerre hazainduló tömeg miatt
-szállás: Piculin apartman ház. Nekünk két személyre egy szép nagy hodály jutott, egyedüli gondunk az volt, hogy a kerámia tűzhely lassan melegedett. Viszont a felvonó (gondola) kb. 3 perc gyaloglás+sízésre volt :)
-hó: mindenhol legalább 60 cm (2/3 mű és 1/3 természetes). Reggel jó fagyos, aztán estére lágy, amit a nem túl szakértő tömegnek sikerült jól feltúrni...
-pályák: nagyon jók, szélesek, jól kezeltek (jobban, mint a szomszédban!). Ennek következtében időnként meglehetősen nagy sebességgel közlekedtünk. Volt olyan nap, amikor majdnem lekéstük a Bruneckből hazaszállító liftet. Persze egyik nap körberohantuk a Sella Rondát is (a Corvara-i 5 eurós parkolójegy nem esett jól :(, de a csatlakozó pontokon levő tömeg sem). A táj viszont továbbra is csodálatos.
-kultúra: a sört ott is 5 eur környékén adják, igaz, záróra után is :)
Mondhatnám: egyszerűen nagyon jó volt, bármikor visszamennék oda (is:))))

Most voltunk először Kronplatz-on, de tapasztalataink alapján még sokszor visszatérünk ide. Bár ennyire kopár hegyek között még sosem síeltünk (sajnos nem csak itthon meleg a tél), de fantasztikusan karbantartott, hóágyúzott pályákhoz volt szerencsénk. Szállásunk a közeli Kiens-ben volt, bárkinek merem ajánlani Editék 40€-s full felszerelt apartmanját, mind ára, mind igényessége, mind síbuszhoz való távolsága révén (grátisz: erkélyünkről minden nap a Kronplatz csúcsában gyönyörködhettünk). A síbusz-sívonat rendszer fantasztikus, nem is nagyon értem miért ragaszkodnak annyian a kocsihoz, hisz mind délelőtt, mind délután 3-3 busz gondoskodott szállításunkról (és ez csak a kiensi irány, de a többi településre is hozzák-viszik az embereket). Annak ellenére, hogy a csúcsra mi mindig a Kronplatz-zal mentünk fel, sose kellett sem itt, sem máshol várakoznunk (a II-esre még kevesebben vártak, mint az I-re). Na de amiért ez a pályarendszer átvette szívünkben a No.1 helyet: ennyi igazi piros, hosszú pályát még sehol nem tapasztaltunk - néha még a kék is inkább pirosas). A hatalmas pályarendszert 3 nap alatt besíeltünk - megunhatatlan. Hihetetlen élmény, hogy egy lesiklással az ember 4-5 km-t mehet egyfolytában - és nagyon korszerű felvonókon jöhet vissza. Vogel-hez hasonlóan itt is átélhettük az "igazi csend" élményét (pedig nem voltak kevesen) a 16-os pályán (Ried), aminek egyes szakaszai kicsit feketére sikerültek és rátalálni sem egyszerű, mi kétszer is elvétettük az összekötő pályát, így a 21-23-23-as pályán síeltünk helyette - nyerve ezzel a lábunkba további 3-4 km-t (pedig önmagában a Ried is nagy kihívás a maga 7 km-vel). Ennek elkerülése érdekében aki a 16-ra akar menni, az 5-ös pályán nagyon figyeljen és a BMW Drive Cup előtt tartson nagyon balra (ott kezdődik a 17-es, ami aztán rávisz a Ried-re). A többi csúcsra is átmentünk, nekem személy szerint hatalmas mosolyt csalt az arcomra a könnyed 36-os pálya, ami nagyon jó gyakorló pálya technikánk fejlesztésére is. Aki pedig egy igazi fekete pályára vágyik, az mindenképp menjen át a Piz de Plaies csúcsra és menjen le a Piculin (45-ös), embert és technikát próbáló meredekségű (sajnos elsőre nem is sikerült esés nélkül:-( ). Fenn a csúcson arra nem árt ügyelni, hogy itt van az egyetlen hütte, ahol nem fogadnak el bankkártyát, de a speciális pizzájuk mennyei. Hütték kapcsán jelezném, hogy bár Dél-Tirolban vagyunk, az olaszos életérzés nagyon ott van, minden nap bulit rendeztek fenn délután (de a lentiben is). A pályák mellett a hüttéket is tesztelve, aki finom helyi sört szeretne inni, annak a Marchner felvonó (28-as pálya) alján lévő hüttét, aki finomat és nagyot kíván enni, annak pedig a Hertzalm-ot (a Ried felvonó köztes megállójánál) ajánljuk. A pályarendszer egyik legnagyobb erőssége, hogy a hegy szinte minden oldala síelhető - le egészen a völgyig, így szinte mindegy, hol szállunk meg, könnyedén feljuthatunk a csúcsra (és onnan a szélrózsa összes irányába). Két kedvencünk a Sylvester (1) és a Hertnegg (4), mindegyik inkább feketés piros és igazi hosszú élménnyel gazdagít.

Visszatérő vendégként érkeztünk, nagy csapattal Kronplatzra, február 8-n.
Azért járunk vissza, mert ezen a síterepen mindannyian megtaláljuk a tudásunknak megfelelő, profin karbantartott pályákat, amelyek jól kapcsolódnak egymáshoz és ezért folyamatosan lehet síelni.
A környező településeken fogható TV csatornán szinte folyamatosan követhető a hőmérséklet és szélerősség állása.
Két és fél napig borult időben változó intenzitású hóesésben, időnként a köd miatt, inkább csak az alsóbb szakaszokon síeltünk. Kedd déltől már kiváló viszonyok között jártuk a kilométereket.
Újdonság, hogy a brunicoi, a bejárathoz legközelebbi parkoló egységben 4 euro-t kell fizetni 7-15 óra között és ezt városi rendőr időnként ellenőrzi.
Új, elegáns,10 személyes kabinos felvonót szereltek fel az Alpenre és egyúttal megszüntették a korábbi átszálló állomást.A felvonón wi-fi is elérhető.
Újdonság még,hogy a Col Toron tetején büfét építettek, részben fedett pihenővel.
Terentisben laktunk - kb.20 percnyire Brunico-tól - ahol 850 méteres kék pályán kedden és csütörtökön 19:00-21:30 között este is lehet síelni, ratrakolt terepen.

Január második felében egy fantasztikus hetet töltöttünk itt. Nem vagyok egy síbajnok, ezért olyan helyet kerestem, ahol sok a kék pálya. Hát nem csalódtunk, de úgy gondolom, itt mindenki talál magának megfelelőt, kéket, pirosat, feketét, rövidebbet és hosszabbat egyaránt.
A hóhelyzet kiváló volt, érkezésünk előtti napon esett vagy 20 cm a már meglévő 1-1,5 méterre, így a pályák optimálisak voltak a hegyen. Sajnos a völgyhöz közeledve ez romlott a műhó miatt, így csak a fenti pályákat használtuk. Szerencsénkre az idő gyönyörű volt, a hegyen hét ágra sütött a nap, így a pihenőidőben nagyon kellemesen lehetett napozni. Ezen a síterepen a csákányos felvonó ismeretlen, négy és hatszemélyes kabinos felvonók és ülőliftek szolgálják ki a síelőket. A nagy létszám ellenére sem a pályák, sem a felvonók nem voltak zsúfoltak, várni maximum 2-3 percet kellett. Az általunk síelt kék pályák nagyon kellemesek, kezdőknek is bátran ajánlhatók, érdemben nem különülnek el egymástól, szabadon átsíelhetők.
Aki esetleg nem tud síelni, annak is nagyon kellemes időtöltést biztosít a hely, mert a kabinos felvonók révén léc nélkül is közlekedhet bárki, a hegy és a körpanoráma egyszerűen fantasztikus, és persze a kiszolgáló létesítményekre sem lehet panasz, akár ételre, akár italra vagy egyszerűen csak pihenőhelyre van igénye a kedves vendégnek.
Szállásunk a pálya melletti Resort Hotel Kristall-ban volt, gyönyörű környezetben, nagyon kedves személyzettel és finom ételekkel, wellnessel. A pályaszállás jelleg ellenére a délelőtti és a délutáni órákban félóránként a szálloda kisbusza szállítja a lakókat a kabinos felvonóhoz.
Jövőre is itt szeretnénk síelni a viszonylag nagy távolság ellenére is, azonban szállást célszerűbb lesz a közeli - kb. 2 km távolságra lévő - Olangban foglalni, ahol kedvezőbb árviszonyok vannak. A településről egész nap félórás időközönként ingyenes busz szállítja a vendégeket a kabinos felvonóhoz. Ez azért kiváló lehetőség, mert a felvonó melletti épületben külön erre a célra kialakítot fűtött síboxok bérelhetők, így nem kell cipelni a buszon a léceket és cipőket. Egyszóval minden arról szól, hogy a vendég jól érezze magát, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki nem fél a 700 km-es távolságtól.
Az már csak hab a tortán, hogy minden csütörtökön a síoktatók egy fantasztikus, egy órás síbemutatót tartanak nagyon profi módon.
Remélem minél többen megismerik és megszeretik ezt a helyet, az élménybeszámolóval is ebben szeretnék segíteni, mert évek óta nem volt élménybeszámoló erről a helyről, ami szerintem kicsit méltatlan ehhez a fantasztikus síterephez.

Bár sokan voltak már itt, ennek ellenére igyekszem hasznos információkat megosztani az ide látogatókkal. Mi Bruneck felőli részről közelítettük meg a terepet. Jegyvásárlás érdekességei: a bérletek névre szólóak és nincs kaució, a 7 éves gyerekünknek ingyenes volt és szerencsére ő is kapott bérletet. Ha valaki szintén ingyenes bérletet vált a gyerekének fontos, hogy a gyerek útlevele kéznél legyen, mert elkérik és a gyermekről is ott legyen, mert fényképet készítenek róla a kasszánál!
A csúcsra két kabinos visz fel, az egyiknek van középállomása is, a másik (jobb oldali) „közvetlen járat.
Bruneck felé két fekete pálya jön le, az egyik a Sylvester, a másik a Hernegg. Mindkettő erős pirosból-gyengébb feketéből indul, majd van egy-egy inkább kéknek minősíthető szakasz (kb. harmada), aztán jönnek az igazi fekete részek. Talán a Herrneggnek van meredekebb letörése a fekete részen belül, de nem nagyon hosszú ez a szakasz.
A csúcsról Olang felé zömében kék pályák vezetnek lefelé ( a famentes rész kb. 180 fokban egyetlen sípálya, végig ratrakolva!) illetve az Olangig lemenő piros pályák. Olang felől egy buborékos (Olang) felvisz a csúcsra, a Lorenzi buborékos 1568 m hosszan. A fenyőfák megjelenése választja el egymástól az egyes pályákat. A kék pályák (17, 18, 20, 28) kellemes esésűek, a pirosak (21,22,23) nem sokkal meredekebb a kékeknél. Teljesen kezdők inkább a brunecki rész aljában ismerkedjenek a síelés örömével, mert az egészen enyhe lejtésű és egy kabinos (!) szolgálja ki őket (legszélső bordó).
St. Vigil felé a nagyon kellemes 9-e kék, vagy meredekebb 12-es piros pályán kell lecsúszni. Innen vagy a buborékossal lehet a 32-es erős piros tetejére, vagy a beülőssel a 34-es könnyebb piros pályához jutni. A 34-es piros becsatlakozik a 36-os kékbe, amely abszolút kezdő, tanuló pálya, s elhalad a struccfarm (2 struccot láttam a hóban csipegetni) mellett. A 36-es aljában egy buborék átvisz a falu másik oldalára, ahonnan szintén buborékkal lehet felmenni a középállomásig, vagy a csúcsra. Itt érdekes megoldással találkozunk: egy buborékos felvonó van, amibe két egymás melletti helyről lehet beszállni. A bal oldali felvisz a csúcsra, a jobb oldali a középállomásig. A csúcsról Piculin felé lesíelhetünk a 45-ös fekete pályán elérve a síterep másik végső pontját, vagy visszafelé a 41 piros, illetve 40-es feketén. E két pálya természetesen pirosból indul, majd kettéágazik.
Freeride-ra nem sok alkalmas helyet láttam – bár bevallom ez sajnos (még) nem az én műfajom.
A Belvedere nevű buborékos felvonó mellett hatalmas ugratók vannak az elszántak részére.