Köszönöm az elismerő szavakat a gyermeket illetően és a videóval kapcsolatosan is. Feltétlen célom ezzel a bejátszással kapcsolatban, hogy nektek síoktatók malmára hajtsam a vizet. Sajnos ebben a pár napban, amikor készültek a felvételek többször is láttam, amikor épp apuka próbálja ráerőszakolni az erősen megkritizálható (vagy mondjuk úgy csekély sí tudását) ifjú sarjára. Minek után az amúgy sem jól működő rendszer a gyermeknél nem az elképzelések szerint funkcionál, közli vele, hogy ha nem azt teszi, amit mondanak, neki akkor ott hagyja, a hegyen kínlódjon tovább egyedül. Addig ő majd elmegy egyedül síelni.
Ezzel szemben nálam az úgy működött, hogy míg a gyermek az oktatónak szó fogadva (mert ugye ennek is megvan a sajátos lélektana) egyre ügyesebben és biztonságosabban tanulta a síelés rejtelmeit, addig én saját élvezetemre síelgettem és néha-néha rájuk néztem és hát, hogy a fenébe, de mindig rendben volt minden. :-) Szóval teljes volt a kikapcsolódás. Élmény volt gyerek és az én számomra is.
A csípő helyzettel kapcsolat hogy már 40 éve is így működött nem csodálkozom, hiszen az evolúciós fejlődésben csak évezredek alatt van kimutatható eltérések, változások. A sí iparban ez persze sokkal gyorsabban megy végbe. No de az ember 40 évvel ezelőtt is ugyanígy működött, mint ma és hát ugye akkor is voltak már kiváló szakemberek.
Inkább arra gondoltam, ahogy ezek a bizonyos csípő helyzetek kialakultak azok milyen gyakorlatsorokon keresztül épültek (épülhettek) fel. Bár én már csak a végeredményt láttam, mert minden percét nem figyeltem az eseményeknek (hiszen ha a nyakukon ültem volna, akkor tutira, semmire sem jutottak volna a gyerekkel, mert én csak elvontam volna a figyelmet). Talán jó példa rá a 42 másodperctől kb. 1- 1perc 10 ig. látható úgymond hagyományos (én csak repülős mozdulatsornak hívom) oktatási módszer. Mert én ott a gyerekek részéről nem látom sem a kitörő örömöt, sem azt a bizonyos csípőhelyzetet. Talán ez a nagy feladat megoldósdi nem annyira a gyerekek világa. De ott Kreischbergen ez nagy divat. Többször is láttam.
Persze nektek, szakembereknek sokkal többet mondanak ezek pár pillanatok.
A lécbiztonságban talán nekem is jutott egy kis szerepem, mert 2,5 éves múlt először ráállítottam és minden szezonban egy két alkalommal kerestem rá lehetőséget, hogyha csak negyedóra, húsz percre, de legyen neki élménye. Fő célom a síelés megszerettetése volt és ez tán sikerült is. :-)
Remélem én is, hogy további sikeres folytatása lesz ezeknek a síeléseknek. Csak bírjam anyagilag, mert már jövőre, vagy utána évben a kicsi fiamat is csatarendbe szeretném állítani. Természetesen oktatói munka igénybevételével. És aztán ténylegesen családi síelések lehet ezek párnapos munkából történő kiszabadulások. :-)
Kívánok neked is élmény teli eredményes síszezont.
Keresés
20 cm
