Bohinj-Vogel:
Nem most voltam ott, az biztos, így csak pár gondolat:

A síterepről nagy vonalakban:
Olvastam itt, hogy változó, hogy a legnehezebb rész mikor erős piros és mikor gyenge fekete.
Nos, az biztos, hogy már akkor sem volt óriási kihívás, de nyilván semmit nem szabad félvállról venni. A pályák emlékeim szerint mérsékelt keménységűek, de jól karbantartottak voltak. Volt egy-két rázósabb rész valamelyik piroson belül (na igen, talán nem kellett volna lerövidítenem egy szakaszt:)), de alapvetően kellemes pályák voltak. Anyukám nagyon szerette, ő fontolva halad és egy műtét óta inkább a kék pályákat részesíti előnyben.
Egyszer jó barátommal letértünk a pályáról, ott volt szűzhó, meg dombos területek, az a rész rejtett kihívásokat, nagyon szerettük:).

A szállásról:
Egy (talán)Stare nevű úrnál laktunk, hát fűteni a végéig se nagyon sikerült neki az ígérgetések ellenére sem, de nagyon finom vacsorát kaptunk és úgy rémlik korrekt áron.
Egyébként megfakult emlékeim ellenére az volt a benyomásom, hogy Szlovénia már-már nyugatos minőséget nyújt annál lényegesen kedvezőbb árakon.
A szlovén emberekkel sem volt semmi gond, ha mondjuk kiengedtük őket a parkolóból sose köszönték meg, de nekem az volt az érzésem, hogy talán azért nem, mert ott ez annyira természetes volt (velünk is udvariasak voltak).

Szóval bár kevéssé emlékszem erre a síútra, de az összkép pozitív, ennek ellenére nem mennék vissza oda, csak akkor, ha esetleg lesz majd családom és a gyerek(ek)kel is szeretném megkedveltetni a síelést (mivel nem annyira erősek a pályák).

Szia!

Tegnap jöttünk haza és csodálatos. Bár reggelre kicsit fagyottak a pályák, a helyi gépek kicsit megtörik a felszínt, de ez sajnos nem az igazi. A jó hír viszont az, hogy 1-2 óra alatt a Nap és a síelők hevétől picit megolvad (nem lesz kásás) és remekül síelhető. Már csak arra kell figyelni, hogy a snowboard-osok által összetömörített buckákat kikerülje az ember. De a hátsó piros pályákon ez elenyésző. A liftek-pályák a 14-es (völgybe vívő) kivételével működnek, bár a fő hütténél is úgy van kiírva, hogy a 6-os felvonó (csúcsra vivő) nem működik. Az idő remek, 8-11 fok között volt az idő végig, fogytak is a sörök.
Bátran ajánlom, mi gondolkodás nélkül visszamennénk akár holnap.

Én ehhez annyit fűznék hozzá, hogy a csúcsról lejövő pályának és a graben-nek/körpályának van egy 40-45%-os esésű része, amit egy részletes, magasságszelvény szerinti térképen feketével jelölnek a szlovének. Lassan tíz éve minden évben odajárók mondták nekem, hogy általában a hómennyiségtől függ, hogy mennyire meredekre alakítják ezeket a szakaszokat, tehát ingadozik az erősebb piros és a könnyebb fekete között. A fekete felé tolja az értékelést, hogy az említett szakaszok a fekvésük miatt szinte alig kapnak napfényt, így még délután is szinte jegesek.

Amúgy a síterepről (Vogelről): eddig kétszer volt szerencsém eltölteni ott egy-egy hetet. Mind a kétszer március eleji időpontban voltam. A kabinos előtt reggel 9-10 óra magasságában mindig hatalmas sor kígyózott, általában 3-4 kabint kellett kivárni, de a szlovének mentségére szóljon, hogy folyamatosan pörgették őket. Fent a hegyállomás előterében egy ideális "terecske" található, ahol kényelmesen tud bemelegíteni akár egy busznyi csoport is, s mellettük elférnek a többiek. Az 1-es pálya csak azért van, hogy lecsússzunk a többi felvonóhoz, a minimális (150-200 m) hossza miatt önálló síelésre nem nagyon használják. A tömeg javarésze a 2-4. pályákon oszlik el, ezek a pályák ideális tanulópályák. A 4-es kezdő síelők részére, mert nagyon széles, s felváltva vannak lankásabb és meredekebb részei; míg a 2-es a középhaladók számára egy ideális terep ahhoz, hogy elkezdjenek piros pályázni, megfelelően széles és meredek ehhez, igaz, kicsit buckás. A hátsó pályákon (5-8.) sokszor szinte alig van ember, pedig jó piros pályák vannak ott. A hosszú, kétüléses felvonó aljához vezető három piros pálya szintén jól van kialakítva, a csúcsról lejövő része ugyan picit erősebb. Viszont azért bizonyos helyeken célszerű elengedni a lécet, mert különben lehet botozni a következő letörésig (ezen a hosszú pályán van még nagyobb embertömeg). Az eddig említett pályák (talán a csúcsról lejövő kivételével) egy biztos középhaladó szinttel járhatóak úgy, hogy élvezze is az ember. A völgybe vezető pálya viszont inkább haladóknak ajánlott, mivel a meredekebb része alig kap napot, így lehet karcolni rendesen az íveket, annál is inkább, mert jellemző, hogy egy meredekebb letörést egy balkanyar vagy egy visszafordító kanyar követ, szóval teljesen ész nélkül nem ajánlott lecsúszni. Az utolsó 2-2,5 km-e kb. egy sífutópálya szintje, így ott csak csúszni kell egy szép erdei úton, de több megállót is kialakítottak, ahol alkalmazkodni lehet a hirtelen légnyomásváltozáshoz illetve lehet gyönyörködni a bohinji tóban. Néha még ennek a pályának az árnyékos oldala is képes felolvadni, azon a részen is előfordulhat kásásodás, viszont az alján ott délután szinte 100%, hogy kásás a hó.
A síterep összességében jó, minden tudásszint találhat magának való pályát. A felvonók tekintetében kétarcú a pályarendszer. A két, újonnan épített négyüléses (1,3) mellett megvannak a hagyományos csákányosak, sőt a csúcsra vezető felvonó egy együléses, kb. olyan érzés, mintha egy kempingszéken lebegne az ember több méteres magasságban. A hosszú kétüléses felvonó (7) sajnos mára megérett a cserére, kb. 15-20 perc is van, mire az ember visszaér a csúcsra. Az árak a fenti hüttében emberinek számítanak, s finomak az ételek, a kiszolgáló helyiségek pedig mindenhol pedánsan tiszták. Én kb. ennyit tudok mondani Vogelről.