Szállásadónk reggel ezzel engedett útnak minket: "there are too many people on the glacier". Elkövettük azt a hibát, hogy a bakancsok a kocsiban maradtak éjszaka, reggel a parkolóban csillagokat láttunk, mire felgyötörtük a lábunkra a beton keménnyé fagyott műanyagot. Többször jártunk már itt, és az autót - no meg az üzemanyagot - kímélendő síbusszal mentünk fel a hegyre. Mindenkinek ajánlom a buszt, mert a szerpentin igazi autó gyilkos felfelé is, meg lefelé is. Nem kérnek sem bérletet, sem jegyet és a busz egyenesen a pénztárak előtt tesz le. A buszon szembesültünk a "too many people" -el először, mint a japán metrón, levegőt is alig kaptunk, annyian nyomakodtak fel a járműre. A 6.hajtűkanyar környékén éreztem az első izzadságcseppet a hátamon, ami az ember nadrágjába csurran, aztán jött a többi is.
Szóval tényleg hatalmas tömeg fogadott fent, minden felvonó csúcsra járt, de negyed óránál nem kellett hosszabb ideig várni, a kabinos gyorsan nyelte a sízőket. A Tiefenbach-i oldalon a csákányos felvonó egy óra körül üzemzavar miatt leállt - ezen a csilivili terepen ilyet!Nahát!...Nem is tudták elindítani.
A gleccser a kevés hó ellenére egészen tűrhető volt, csak dél magasságában jöttek elő az első jégfoltok. A tömeg ellenére csak egy balesetet láttunk, a mentés viszont teljesen egyedi volt: a sérült sízőt a ratrak tolólapjába illesztett ülős lift székébe rögzítetten hozták le.
Sízés után lent Söldenben ajánlom mindenkinek az Atik's Grill-t, ami egy igazi török kebabos, (a kebabon kívül 26 féle pizzát szolgálnak fel,), ahol olyan kebabot ehetünk, ami után csak elégedetten lehet hátradőlni, nem mellesleg az itteni árszinthez képest igen barátságos áron.
Holnap megnézzük a Kaunertal gleccsert, ahol egyrészt még nem jártunk, másrészt le szeretnénk ellenőrizni a síhu állítását, miszerint itt " a sorban állás ismeretlen fogalom". Meglátjuk...

Besíelésen voltam november 23-26-ig Söldenben.
800 km-re van Budapesttől, az utunk odáig nem volt zökkenőmentes, havazás volt Linztől, és a Mondseenél is, az osztrák -német határnál a müncheni autópályán 1 órán keresztül vánszorogtunk mert minden autóst megállítottak útlevél ellenőrzés miatt.Az esti órákban megérkeztünk.Langenfeldben volt a szállásunk a Hotel Garni Liesl-ben egy családi szálloda újonnan épült.Langenfeld 15 km-re van Söldentől jól megközelíthető úton.
Másnap reggel Söldenben a Gaislachkogelbahnnál lévő parkolóházban álltunk meg ami ingyenes azt vettük észre h egyedül vagyunk ott a kabinos lift nem üzemelt ezért síbusszal mentünk fel a gleccserig, ami kb 20 perc autóval.
Csak a gleccser pályái (Rettenbach és a Tiefenbach) működött.A Giggijoch és a Gaislachkogl nem , a völgybe vezető pálya sem üzemelt a kevés hó miatt. Másnap autóval mentünk fel Söldenből a gleccserig gond nélkül feljutottunk nem véletlenül ezt használja tesztpályának a BMW X-drive. Most is egy csomó gyári BMW -t teszteltek ottan 3000m magasan. Több parkoló van fennt , a szélső ami a kilátóhoz visz fel Tiefenbach ülőlift felső állomásához egy alagúton keresztül lehet elérni autóval. Csodaszép napsütéses időnk volt, kemény hideggel -11 C. A pályákon volt hó bőven, és szépen kezelve is voltak tükörsimára ratrakolva. Ami nagy öröm volt a számunkra. A gleccsereken mindegyik lift üzemelt nem volt sorban állás pedig sokan voltak. A síbérlet ára nem mondható előszezoni árnak és főleg nem úgy hogy az egész pályarendszer (145 km)harmada (33 km ) üzemelt csak. Fantasztikus infrastrukturával (elegáns üzletek, modern szép szállodák, panziok, éttermek, hütték)felszerelt hely. A pályarendszerről nem is beszélve.Ez Sölden. Tényleg egy csúcshely Ausztriában sőt Európában is,nem véletlen hogy itt forgatták (a Gaislachkoglen) a legújabb James Bond Spectre epizódját.
4 x voltam már itt , örömmel utaztam ide és sok élménnyel jöttem haza. Alig várom hogy újra menjek.
Képek a fotóalbumomban:
https://sielok.hu/fotoalbum/solden-besizes-2015/galeria/

THINK BIG THINK SÖLDEN :-)

Alig vártam, hogy ez a pokoli nyár elmúljon végre, és az őszi iskolai szünetet kihasználva újra lécre állhassunk. Tutira mentünk, Söldent választottuk besízésünk helyszínének. Szállásunkat még a nyáron lefoglaltuk Langenfelden. Maga a falu 15 km-re van Söldentől, mellesleg melegvizes fürdőjéről,az Aqua Therme-ről híres. Ideúton az osztrák - német határon, Salzburg után 50 perces dugóba futottunk. Határellenőrzés, az autópályát egy sávra szűkítve minden autóba szűrós szemű német rendőrök néztek be, bevándorlókat keresve. Bevándorlókat nem láttunk, láttunk viszont tarka ruhás társaságot, akit kivettek a sorból. Nem szíriaiak voltak... Továbbhaladva Kufstein-nél a másik oldalon hasonló hosszú kocsisort láttunk, úgyhogy aki a tiroli gleccsereket választja Németország érintésével, készüljön fel az oda-vissza plusz 2 óra útidőre.
Három napot síztünk Söldenben, fent a gleccseren. Mind a három napon gyönyörű időt fogtunk ki, így nem lehet okunk a panaszra. Az első napon még autóval mentünk fel a hihetetlen meredek szerpentinen 1377 m-ről 2796 m-re, olyan úton, amelyet nem tériszonyosoknak terveztek. Lefelé az autó kerekein tojást lehetett volna sütni a folyamatos fékezéstől.
Másnap ezért a síbuszt választottuk, egyszerűbb, kényelmesebb, autó és üzemanyag kímélő megoldás. A Gaislachkoglbahn völgyállomása melletti parkolóban álltunk meg Söldenben, innen csak néhány lépés a buszmegálló. A síbusz óramű pontossággal a megadott időben érkezett, fél óra útidő után a Tiefenbachfernernél a kasszánál szálltunk le. Mindkét gleccsert besíztük, nekünk most is a naposabb Tiefenbach-i oldal jött be. A rettenbach-i oldal jegesebb és hidegebb volt, és itt több pályarész is zárva volt a versenyzők részére. Hó inkább csak a pályákon van, illetve a hegyek északi oldalán, ezzel együtt végre igazán téli feelinget éreztünk. Ma még a hó is szállingózott...
Nincs nagy tömeg, folyamatosan lehetett pörögni a pályákon.
Az osztrák gleccserek közül a legtöbbet már meglátogattuk így ősz derekán, a söldeni pályákban még nem csalódtunk.
Ha még megtehetjük, jövünk jövőre is. Képek hamarosan...