síoktatás konzervativizmusa?

Köszi Endre, úgyanígy gondolom.

A saját tapasztalatokról szóló "elmélkedést" kiegészíteném egy itt a fórumban valahol már leírt gondolattal.
"Nagyon sok vélemény van, és ez rendben is van így. Nyilvánvaló azonban, hogy mindenki a saját tapasztalatából eredezteti a véleményét, Oscar Wilde - tól idézve "mindenki a saját baklövéseit nevezi tapasztalatnak". Pedig, hát a sísport, (mint annyi minden más dolog), nem velünk kezdődött, és nem is velünk fog végződni. Bajnokok, edzők, otatók generációkon keresztüli tudása adódik össze, rakódik egymásra."

Ezt a generációkon keresztül összegyűlt tudást saját kútfőből pótolni meglehetősen reménytelen próbálkozás.

Hibajavítás emailben?

Vannak általánosságok, az un. főhibák. Ezeknek vannak javítási receptjei, erről könyveket írtak. Igazából magam is megkérdőjelezem a "távtanácsadás" eredményességét. Csak akkor teszem, ha valaki kéri, bizonyos esetekben akár segíthetnek is, a semminél minden bizonnyal többet ér.

Amúgy a tanulás üteme valóban neuralgikus pont. Naponta tapasztaljuk, hogy az erős szem megunván a gyengét, elhagyja a láncot. Ettől a lánc nem gyengül, csak rövidebb lesz.

Ahhoz, hogy valaki (erős szem létére), ne hagyja el a sort, szükségeltetik egy kis megnyugvás, tárgyilagosság, elemzés, beleegyezés, bölcsesség.

Így ha szerencsés volt a tanárválasztásban és figyel, egy apró dolog is óriási változást eredményezhet. Magam is többször találtam igazgyöngyöt, amikor nagytudású oktató mögötti sorban (nem gyenge láncszemként), figyeltem az "aprópénzre".