rera szerkesztőség által kiemelt fórum üzenetei

Tegnap (2012. 03. 15.) itt zártam a szezont egy csodálatos egynapossal. Már reggel erősen olvadt (9.45-kor +7 fok), és 13 órára bizony (Maci-Laci talpas kifejezésével élve) "elanyátlanodtak" a pályák. Akkor kiültünk napozni: a faktorok ellenére ez igencsak meglátszik rajtam.:-) Az utolsó két órában még csúszkáltunk, a 3-as pálya szélső része tartotta magát a legtovább. A helyiek hazamentek, én pedig rájöttem, hogy a kásában a szűzhavazás technikájával jobb vagyok: hátra terhelve kanyarogtam, gyönyörködve a tájban. Három héttel ezelőtt semmit nem láttam a szakadó hóesésben, most csodálatos panoráma tárult elém. Liftzárás után (a sofőr kivételével) megittunk egy-egy pohárnyi forralt bort, és napoztunk még egy kicsit. Az alsó hüttében kérdésünkre azt válaszolták, hogy de bizony, a völgybe csúszás is "es geht". Örömünkre tényleg végig használhatónak bizonyult, szerintem valahogyan juttatnak havat a kritikusabb részekre. A kilátás fantasztikus a negyedórás úton! S megint az ég kegyeltje voltam: tíz perce hazafelé tartottunk, amikor észrevettem, hogy nincs meg a mobilom. Felhívtuk, kicsengett, semmi... Visszakanyarodtunk. S mire újra hívtuk, egy úr felvette, és közölte, hogy most találta a Talabfahrt vonalán, a parkolóban nemsokára minden jót kívánva átadta. Az epizód után újra hazaindultunk. A határtól már nagyon fáradtan beszélgettünk a sofőrrel, hogy figyelme ne lankadjon. A telekocsi itt, a fórumon szerveződött, és ez a csodálatos nap sítársak által az aktivitási játékban nyert és nekünk önzetlenül átadott ingyenjegyekkel valósulhatott meg. Köszönjük a sielok.hu-nak, Pistabácsinak, Kócosnak és BillaBennek!

Ma (azaz tegnap:-) az itt szerveződő kisbusz az ígéretek ellenére csak fél 11-re ért ki, bosszankodtam, de a negatívumok eddig tartottak. Sms-ben értekezés után találkoztam a talpasok éppen ott tartózkodó különítményével, és nagyot szűzhavaztunk a szakadó hóesésben, visongattunk, legalábbis én mindenképpen, néha szembejött egy fenyőfa, de sérülés nélkül abszolváltam a nekem egynapost a kedves társaságban. A terepen az ülősök sajnos régiek (buborék nélkül, na meg hideg a popsinak), így a hóesésben mindenem átázott, de ez nem vette kedvemet. Köszönöm az ingyenjegyet, mert azzal voltam, amit itt nyertem. :-) Rég volt ilyen tartalmas szezonom.

Tömegközlekedve mentem, mint már szinte szokásom. HÉV-vel, aztán Szentendréről a 8.05-ös busszal a Visegrád Várkert megállóig. Épp csak leszálltam, jött egy autó egy rakás síléccel, s a sofőr egy bátortalan intésemre azonnal megállt, összehúztam magam hátul, felvitt a pályához. Egész nap nyomtam (estire nem maradtam). Profin kezelt pálya, nagyon rövid, ismerjük. De nagyon szép volt. És nagyon hideg. Másfél óránként lábfejet masszíroztam a melegedőben. A "teaversenyt" Visegrád nyeri, magasan: 2 dl csak 100 forint, 3 dl 150. Sítársak a fővárosba hoztak a végén. Kellemesen fáj a lábam. Kell ennél több? :-)

Döntöttem: nem várok tovább a sültgalambra (értsd: telekocsira), elindulok tömegközlekedve. HÉV-vel, aztán Pomázról a 8.25-ös busszal, s 9.02-kor leszálltam Dobogókőn (hazafelé sítárs hozott kocsival). Bandukoltam a Zsindelyes felé, ahonnan éppen akkor lépett ki Laci (Pálinkás elvtárs által korábban már említett úriember, az üzemeltető alapítvány atyja), s így üdvözölt: "Megérkezett a mai első síelőnk!" Nem tudtam, hogy az övék vagyok, de a nap további része bebizonyította. :-) A fölső rész régi szlovák módra buckás volt, és sajnos hamar kijegesedett, így pár óra múlva már az erdei úton kerültem, és alul becsatlakoztam, illetve az alsó részen a 2-es pálya sokkal jobb volt. Délutánra a nagy pályán földes, füves foltok keletkeztek, de ki lehetett kerülni, csak figyelni kellett. Hideg, szép idő volt, később fátyolosan a nap is kisütött. Egy ebédszünettel végignyomtam, nagyon jól éreztem magam!! Ja, s az MSZI-s teavitához: a Zsindelyesben is 300 forint 2 dl tea, de nincs ezzel baj, szerintem, s mosolyogva megengedte a hölgy (Laci felesége), hogy mellé a hazai elemózsiát majszoljam. A forralt bor egyébként jobban megéri: 400 forint 2 dl. A lécemen keletkezett pár újabb (kicsi) karistolás, de ez benne volt a pakliban. Több hóágyúzás kellene, de érthető, ha nincs rá pénz: a nap legforgalmasabb óráiban kb. 25-en voltunk. S mivel aktuális, ezzel zárom: az szja 1%-át az üzemeltető Dobogókőért Közhasznú Alapítványnak lehet adni. Adószám: 18666777-1-13. (A képeket, kérem, ne értékeljétek, a suli óta nem szeretem az ilyesmit.)

Szerdán, március 17-én (!), csodálatos volt Mátraszentistvánon: profin kezelt pálya, ezért megfelelő terep, szikrázó napsütés, semmi sor, a hüttében forralt bor stb. S hát vége a szezonnak. :-( Kérés: jövőre az 1-es és a még sosem látott 2-es pályát is csinálják meg!!! Az 1-esen most is lehetett volna siklani, ha átmegy rajta párszor a gép (ratrak? hogy kell írni?)... De szép volt! Köszönjük.