Értékelés: Sella Ronda

2011.01.10-01.14.-ig egy barátommal öt napot síeltem a Dolomitokban.
Mivel a szállásomon nem volt net, hazaérve, némileg regenerálódva most adom közre tapasztalataimat. (úgy néz ki, hogy Olaszországban a net kérdést a terrorizmus veszély miatt nagyon komolyan veszik, s bizonyára én is terroristának néztem ki a léceimmel)
Aki ismeri a beszámolóimat az tudja, hogy inkább hangulatokat, érzéseket írok meg a száraz tények helyett. Beszámolóim alapján a pályákon nem lehet „vakon” végigmenni, de talán kicsit segítenek abban, hogy az ember megszeressen egy síterepet. Szándékaim szerint ez most sem lesz másként, sőt!

Az említett 5 napot, némi nosztalgiával fűszerezve a Dolomitokban, főleg Sella Rondán kívántam eltölteni.
Sella Ronda és környezete a maga kb. 600 km-es pályarendszerével világra szóló élmény. Az önbizalomtól duzzadó síelők a Sella hegycsoportot (sziklákat?) a Ladin völgyben sílécen kerülhetik meg. Közben érintenek 4 sírégiót: Val di Fassat, Val Gardenat, Alta Badiat és Arabbát. A két irányban járható kör (zöld szín az óramutató járásával ellentétes, a narancs szín az óramutató járásával megegyező irány) kb. 40 km-távolságot jelent. A 40 kilométerből az ember lécen megy 26 kilométert, a többit felvonón nézelődve tölti el. Komoly élmény.

De először érjünk el a célhoz! Lusta ember lévén kb. reggel fél 8 felé dobtam a lovak közé a gyeplőt. Szinte végig nagy ködben mentünk. Útvonalnak Szlovéniát választottuk. Székesfehérvárról indulva M7, Tornyiszentmiklós, Maribor, Ljubljana, Trieszt, Portogruaro, Belluno, Agordo, Falcade, Moena. Az egy hetes szlovén pályamatrica 4800 forint, az olaszoknál két alkalommal fizettünk, összesen 8.90 EU-t. Nekem megérte, mivel Fehérvárról a kb. 750 km-t hét és fél óra alatt tettük meg.
Amennyire a ködtől látni lehetett hó sehol. Először Maribornál láttunk havat, de szigorúan csak a pályán. Kedvem lett volna jobbra alávágni, s közelről eszközös hóvizsgálatot tartani, de most más cél vonzott. Falcade magasságában már aggódni kezdtem. Amikor két éve erre jártam az akkori hószinthez mérve most minimum másfél méter hó hiányzott. A szent spagettire, milyen lesz a hét?

Technikai megjegyzések: Az olasz sztrádán utunkba két fizető kapu esett. A bejáratoknál a Telepass feliratúakon bármennyire is hívogatóak nem menjünk át, mert az külön rendszer. A fizetős jelzésű kapuknál kapott blankettát őrizzük meg utunk végéig, mert hiánya 50 EU-ba kerül. A két kijárat közül az egyiknél személyzet volt, a másik automata. A személyzet és az automata is bármilyen címletet (a nagyon nagy papírpénzek kivételével) elfogad. Mindkettő szépen számol, visszaad, s semmiféle igazolást nem állít ki. Belluno környékén látszott, hogy hamarosan kezdenek szomjazni a paripák, s mivel nem szeretek télidőben üres tankkal közlekedni itatni kívántam. Nyitva tartó benzinkutat vasárnap lévén nem találtam, de végül felfedeztem az automatákat. Még az én technikai érzékemmel is sikerült pénzt elhelyezni az automatában és tankolni, sőt a tankba beleférő benzin mennyiségét is jól saccoltam meg, így nem kellett örökül hagynom a következő vásárlónak.
Bocs, hogy ilyen unalmas és mindenki által ismert dolgokat irogatok, de talán az útiterv összeállításánál segít valamit. Én például ilyenkor rakok be a csomagtartóba egy flakon ablakmosót, mert azt az automatánál nem tudok venni, s télidőben hiánya zavaró lehet. (bár ha van az embernél némi pálinka, vizet csak szerez valahonnan)

Háromkor már be is csekkoltunk a szállodába. Szállásunk Campestrinben volt. Semmi különleges, a századosi csillagokkal rendelkező szállodáknak megfelelő. A félpanzió nagyon olaszos, pedig igyekeznek a szakácsok. Nem szokásom a reklám, de most mégis megteszem. Mi a kecskeméti Dolomiti Utazási Iroda szervezésében mentünk. Soha nem voltam még olyan szálláson, ahol az utazási iroda két képviselője is jelen van. Igény esetén velünk együtt síelnek, s minden kívánságot, problémát azonnal megoldanak. S egy olyan morgós mackónak, mint én bizony lehetnek kívánságai.

A síelés hétfőn kezdődött. Campestrin kb. két kilométerre van a Sella Ronda egyik legnépszerűbb kezdőpontjától Campitellotól. Reggel és a nap végén sok síbusz közlekedik én kocsival mentem. A parkolót egy híd után egy diszkrét kis tábla jelzi jobb felé. Másodszorra már szinte simán megy a bekanyarodás. A parkírozóban palacsintasütővel legyező forgalomirányítók serénykedtek. Mivel mi a szállásunkon megkaptuk a forintért vett, igény szerinti síbérleteket, lendületesen indulhattunk volna felfelé. Itt egy garzonlakás méretű fülke viszi felfelé a síelni vágyókat. Az ember belép a kapun, egy előtérbe jut, ahol előtte és mögötte a megfelelő darabszámú ember után lezárják az ajtókat. Amikor a kint lévő becslésem szerint kb. 150 embert felviszi az egyik fülke, kitódulhat a másik fülkét várni a nép. Bár a két fülke szorgalmasan cipeli felfelé a tömeget, a síbuszok is öntik magukból kifelé a népet. Ez azt jelenti, hogy reggel 9 táján horror van. Ilyenkor fél óráig is simán eltart a sorban állás. Tehát vagy korábban kell jönni, vagy később. A későbbi indulás ellen szól, hogy a felvonó 16.30-kor zár. A csendőrök mindenkit kizavarnak a hüttékből, s Campitelloba nem lehet lecsúszni. (a pálya tervei készek, de a zöldek nem engedik megépíteni. Ha újra nagy lehetnék, csak zöld szervezetet alapítanék!) Sötétben lecsúszni máshova, nagy élmény, ezt csak a taxis által kért összeg nagysága überelheti. Szóval érdemes odafigyelni a visszaútra (ez azért mozgásunkat egy ekkora síterepen korlátozhatja is), vagy olyan helyről kell indulnunk, ahol a parkírozó lecsúszva megközelíthető.

No de, még csak felfelé megyünk.

Amikor a felvonó legyőzi a maga több, mint egy kilométernyi szintkülönbségét egy kis séta következik, kb, 150 méter. Itt egy hütte és nagy tömeg fogad bennünket. A hüttét érdemes megjegyezni, mert a kinti körben minden második nap két leányzó táncol a pulton. A tulaj 500 EU-t fizet alkalmanként, ami szerintem kidobott pénz, mert ilyenkor senki sem iszik, csak tátott szájjal néz. A tömeget pedig hagyjuk nyugodtan, mert a reggeli rutinok után szép lassan nekiindul a pályáknak.
Ez a néhány száz méteres pályaszakasz mindig nagy tömeggel terhelt. Ha leértünk rettentő nagy választék tárul elénk, már lesiklásra érdemes pályákban.
Első nap hatalmas köd uralta a területet. Most ragozhatnám a mit csináljon a szemüveges topicban felsoroltakat párásodás esetén, de én nagyon szenvedtem. Most jöttek jól utunk szervezői, akik vezettek bennünket a pályákon. Nem derülhetett ki, hogy jobban síelnek, mint én, mert követtem őket, mint kutya a kolbászt, hisz ilyen látási viszonyok között soha nem találtam volna vissza a felvonóhoz.
A pályákon ragyogó hó volt, s ezt csak fokozta, hogy a meteorológia szerint délután esni kezd a hó, s mit tesz a megbízhatóság, pontban délben esni is kezdett a hó. Ez tovább csökkentette látótávolságomat. A sanyarú körülmények ellenére aznap 24 km-t csúszkáltunk. ( a Passo Prodoi felé eső pályákat síeltük be) A pályák kellemesek voltak. Kellemes pirosak és kékek. Jó vonalvezetés, úgy megy az ember, ahogy szeretne. Fekete ezen a napon nem volt. Igazán buckásodással sem találkoztunk, a kellemes nyomvonal és esés miatt nem kellett „tolni” a havat.

Technikai megjegyzések: A területről normális térképet nem találtam. A térképről a területen először járó síelő azt sem tudja megállapítani, hogy merre van fent és merre a lefelé. Most szívesen írnám, hogy a 14-es piros, így meg úgy, de a térképen nincs pályaszám, csak a felvonók száma van feltüntetve. Ismeretlenül, ködben a pályarendszer a térkép alapján bejárhatatlan. Csak javasolni tudom, hogy rossz körülmények között senki se vágjon neki a „kör” bejárásának. A napi síelt távolság, s sok egyéb adat a http://www.dolomitisuperski.com oldalon a bérlet számának beírása után megtekinthető.

A nap végén a körhüttében kellemes látvány volt a két táncoló leányzó.

A második nap a kezdés megfelelt az előzőnek. Csak délután esett egy kis hó, a pályákon az előző nap esett hó a kitűnő kezelés ellenére sem tudott rendesen betömörödni. Ezen a napon is vakoskodtam. Rettentő rossz párás szemüveggel síelni. Ezen a napon 23 km-t mentünk. (érdekes többnek tűnt, mint az előző nap) Most a Val Gardena felőli részen síelgettünk. Errefelé Ciampinoi környékén van a hegygerinc mindkét oldalán kikerülhetetlen fekete pálya. Bármelyik irányba megy az ember egyik oldalról a viszonylag rövid, de a tetején emberesen meredek fekete pályát mindenkinek le kell küzdeni. Kezdőknek adjunk rá megfelelő időt. Ezen a pályán vitte el a lábam a hó, egy hókupac képében, s így lett ez az én gurulós pályám. A laza esés után a meredek majd felét hátamon csúszva küzdöttem le. Társaim szerint semmit nem tettem, hogy a csúszást megállítsam. Tökéletesen igazuk volt. Bolond lettem volna a felállással küzdeni, amikor legalább az biztos volt, hogy lefelé csúszom. Ezután jött a FIS pálya, amit a nagyokhoz hasonlóan küzdöttem le, csak „kicsit” több kanyarral és időben „kicsit” hosszabban. Megérkeztünk St. Cristinaba. Itt van a „metro” alsó végállomása. Az utazást másnapra halasztottuk, mert nyomni kellett visszafelé, hisz táncoltak a lányok és zárt a felvonó.

Harmadik nap már láttuk, hogy látunk. Gyönyörű napsütéses nap, kitűnő pályák. Heten indultunk neki a Sella Rondának. Viszonylag szerencsés kiosztás volt. Mindegyikünk elég gyors volt, s viszonylag őrült. Láttuk nagyban a hegyeket, tudtunk tájékozódni, s láttuk magunk előtt a pályát is. A zöld kört választottuk. (talán az kicsit könnyebb. Minden felvonónál tábla jelezte, hogy melyik irányhoz tartozik, tehát aki a körön jár el tudta dönteni merre menjen)) Csak úgy harsogott lécünk alatt a hó. Őrült száguldás volt. Vezetőnk minden szakasz után odaszólt nekem: Csaba ez jó volt? A válasz szavait nem írnám le, de a lényege az volt, hogy nagyon jó. Olyan jó időt futottunk, hogy Passo Campolongó és Corvara között beiktattunk egy kis kitérőt. Így a 26 csúszott kilométer nekünk 35 lett. Életem egyik meghatározó síélménye volt ez a száguldás. Igaz, hogy a combomon a végén szalonnát lehetett volna szeletelni, de ez az élmény mindent megért. Soha sem hajhásztam a csúcsokat. Nem érdekelt, hogy megcsinálom, vagy nem, de elragadott a hév. Mindenkinek ajánlom. Néhány kemény rész van csak, de a többi rész mindenki által járható (időre vigyázni!). Kellemes pályákon, gyönyörű területeken megy az ember. Van ahol a felvonón szemben is jöttek. Kiderült, hogy az nem felvonó, hanem átvonó (bocs), mert egy völgyön, amit nem lehet normálisan besíelni, visz át. Meglepetés volt, hogy kevés a deszkás. (no a kevés közül egyik csak elgörbítette a botomat) A kerülő és az örömteli hüttézés miatt a végén megint nyomnunk kellett, hogy visszatérjünk. A kör véleményem szerint közepes sítudással simán körbejárható.

Negyedik nap kicsit romlott az idő. Puhábbak voltak a pályák. Nekem az előző napi megterhelés miatt nem esett jól, hogy jobban kell nyomni a lejtőn. Most a St. Cristinánál lévő „metrót” és a mögötte lévő pályákat néztük meg. Jó érzés volt kellemes pályán folyamatosan, vagy 7 km-t csúszni. Kényelmesen 29 km-t tettünk meg.

A sok és nagyon jól eső síelés dacára csak a pályarendszer egy kis részletét tudtuk besíelni. Mindegyik területen van olyan rész, ami felfedezésre vár. A szűz havasok szerelmesei is találnak maguknak megfelelő terepeket errefelé. A távolabbi részek felkeresése egy napi program. Majd legközelebb.

Az ötödik nap Moenaba és Bellamontéba ugrottunk át. Kellemes levezetést terveztünk. 32 km lett belőle. Megjegyzem, hogy a hetet úgy nyomtam végig, hogy a hüttében csak teát ittam. Levezetéskor jöhetett két sör, meg egy kiadós esés. Ezen a vidéken kevesebb hó volt. Az olvadt havat a ratrakok diónyi méretűre törték. Reggel kirázta az ember fogából a tömést. De ez a nap is jó volt. Ezt a részt tipikusan kezdőknek lehetne ajánlani.

Bellamonte kivételével a területen kevés magyart láttunk. Bizonyára sokakat a nagy távolság és a kicsit magasabb árak riasztanak. Szerintem legalább egyszer mindenkinek ki kell próbálni. Én biztos visszamegyek még egyszer, hisz első feleségem ma azt mondta, hogy amíg nem voltam itthon olyan rend volt!
Csabor

Húsvét a Sella Rondán.
Mindig is mosolyogva olvastam, hogy a Sella Ronda nyitva április 10-ig. Most úgy alakult, hogy áprilisban tudtuk le a tavasz sielésünket. Gondoltam, hogy most kipróbáljuk. Az áprilisi sielés még a márciusinál is élvezetesebb! Kint járva azt szűrtem le, hogyha akarnák az olaszok egész nyáron tudnák üzemeltetni a kőrsít. A pályákon rengeteg hó, minden reggelre tökéletesen rendbetéve.
A várakozás a lifteknél más értelmet nyert: Most arra kellett várni, hogy a nagyobb kabinok legalább félig megteljenek,hogy elindulhassunk. Szinte csak német sielők voltak. Eltüntek az olaszok, riderek, kezdő csoportok. Mivel az óra átállítás után voltunk, még este fél nyolckor is világos volt. A liftek 17.15-ig jártak. Mindennap meleg volt, rengeteg km-t sieltünk. Még estére sem romlottak a pályák, hiszen a terhelés rendkívül alacsony volt. Minden nyugodt volt, akik ebben az időben jöttek a körsíre valóban tudták élvezni a természetet és a napfényt. Március 20. után működik a Dolomiti Super Sun nevű kedvezmény. Ez azt jelenti, hogy az akcióban résztvevő szálláshelyeken a 7 éjszakás ott tartózkodás 6 éjszakának megfelelő áron vehető igénybe és a hat napos síbérlet 5 napos áron vásárolható. Namost ezt az utószezoni árakon lehet kalkulálni. Így a történelem legolcsóbb sielését adtuk elő. És mindehez jön a fantasztikus díszlet, a napsütés, a kék ég.
A négy terep közül nekem a kedvencem Alta Badia. Bármilyen időjárás is volt, ott minden pálya 100%-os volt. Nehezünkre esett egy picit, hogy korán keljünk, de megérte. Elsők között siklani a szépen fésült pályákon, minden fáradságot megért.
Lehet, hogy más években nem szerencsés ennyire későre tenni a tavaszi síelést, de most bejött.
Az egyetlen hátrány az volt, hogy a tavaszi időjárás előcsalogatta ausztriában a trafipaxos rendőröket és sajnos két ízben is sikerült ennek kárát szenvednem...

Kulacs

Utólag is köszönet a sok hasznos információért! Mi is Malga Ciapela közelében laktunk és az általad leírt, déli, Nagykanizsa-Maribor-Ljubljana-Nova Gorica-Portoguaro-Pordenone-Belluno-Val di Zoldo útvonalon mentünk. Kényelmes tempóban, száraz útviszonyok mellett pont 12 órába tellett a 730km megtétele, Pécsről, egy vasárnapi napon. Az A28-assal mi is megjártuk, teljesen váratlanul egy olasz városkában találtuk magunkat sötétedéskor Sacile környékén, szerencsére a GPS egy idő után visszavitt a helyes útra. A Val di Zoldo kanyargós útja sötétben, az út végén elég pocsék volt, visszafelé ezért inkább kis kerülővel Alleghe felé jöttünk a 203-ason.

Egy napra kocsival átmentünk Cortinára is, ez kb. 1 órás út a Falzarego hágón át. Ezt jó időben érdemes megtenni, mert a hágót könnyen lezárhatják, ha veszélyessé válik. Aki nem akar a városban is körülnézni, annak a Pocol (előtti!) parkoló jó választás a becsatlakozáshoz. Innen lesíelve az első felvonónál lehet bérletet/jegyet venni.

Aki Malga Ciapelaból indulva szeretné megtenni a körsít, az 45 perccel számoljon, amíg az alsó tárcsás felvonótól (ez kicsit feljebb van, mint a Marmolada felvonója) a Padon hágón át eléri az Arabbából a Porta Vescuvora vivő lift középső állomását.
Mi a narancsszínű irányt választottuk, az óramutató járásával megegyezően. A kitáblázással egy esetet kivéve (a nyugati rész közepén) nem volt gondunk. Több helyen alternatív útvonal is van, de ez már fekete pályát is érinthet. A viszonylag rossz időben (gyengén havazott) a panorámát nem élvezhettük, viszont kevesebben voltak, sehol nem volt sorbanállás. 10 órás M.Ciapelai indulással is kényelmesen körbeértünk. A Padon hágóra visszavivő lift 16 óráig jár, ezt el kell érni, innen már le lehet csúszni a parkolóig.
Január utolsó hetében, a főszezon előtti utolsó héten nem volt óriási tömeg, komolyabb sorbanállást csak a Marmolada kabinos felvonójánál és az Arabbáról Marmoladara vezető egyik kétüléses összekötő liftnél láttunk.
A sípályák változatosak, Cortina és Alta Badia mellett nekünk Civetta pályarendszere is nagyon tetszett. Utóbbira síbusszal is kényelmesen el lehetett jutni.

Ma jöttünk meg a nevezett síterepről. Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy ragyogó hóviszonyok vannak és vigyáztunk, hogy azok is maradjanak az utánunk jövőknek.
Malga Ciapelában a Marmolada hegy lábánál voltunk elszállásolva, onnan majd egy óra a becsatlakozás, illetve a hazajutás a „körsíből” a Padon hágón keresztül. Mi erre a külön útra fel voltunk készülve, különösebben nem okozott gondot, kivéve, ha a hágó már felhőbe volt és nagyon rossz látási viszonyok voltak az ugyancsak erős pályán, főleg a nap végén. Kezdőknek ennél fogva nem szerencsés kiindulópontként ezt a helyet választani.
A hat napos síelésünk alatt 3 alkalommal síeltük körbe a Sella hegyet. A többi napokon helyben síeltünk, illetve a szomszédos síterepekre kirándultunk át.
Az ottlétünk második napján a narancssárga útvonalon indultunk a Sellerondán, aránylag felhős, ködös időben és emiatt ez nekünk majd 4 és fél óránkba telt. Hüttében csak egyszer voltunk, de egyéb szünetek, tájékozódási megállások már sűrűbben voltak.
A kitáblázás, illetve a pályaszámozások hagynak némi kívánni valót maguk után. Jó látási viszonyok között nincs probléma, de mikor nem látni be a nyílt terepeket és sok a felvonó, akkor a csatlakozó pályák között ugyancsak keresni kell melyik az igazi. Mind a négy síterep egyéni pályaszámozást alkalmaz, de a Sellaronda pályatérképén a pálya számozások nincsenek feltüntetve. A felvonóknál már mindig jelzik megfelelő színnel, hogy az a körsí része. A felvonó tetején viszont már nem mindig jelzik az irányt. Azt hiszem a Val Gardenai részen (narancssárga irányba) például, az egyik felvonó tetején volt nyíl, hogy a 19 számú piros pályán kell tovább haladni. Mentünk is arra, de az első elágazásnál csak két piros pálya jelölést láttunk, a 10-est és a 15-öst. Lementünk a 15-ön, az mégis csak közelebb van a 19-hez, erre az vissza vezetett ugyanahhoz a székes felvonóhoz, amin jöttünk. Második alkalommal elindultunk a 10-es pályán, de később a piros táblákon egyre növekvő számozást találtunk, 10, 11, talán 24-ig. Még szerencse, hogy valahol találtunk egy útjelző táblát, hogy jó irányba haladunk. Ott rögtön át is kellett térni egy kék jelölésű útvonalra, ahol viszont 1-től kezdődött a számozás, legalább huszonvalameddig. Én ilyen pályajelölést még életemben nem láttam, ugyancsak megtévesztő volt.
Zöld irányba a hegyet már ragyogó napsütésben, jó látási viszonyok között síeltük körbe, és bőven volt időnk kioldalazni az útba eső egyéb csábító pályákra is. A zöld útvonal tényleg sokkal könnyebb, talán a Val Gardenai részen a Ciampino hegyről való lejövetel felső szakasza egy kicsit erős, sötét pirosba hajló pálya, azonban a hegy tövében lévő hütte kárpótol az összes nehézségekért. Először volt kedvünk a januári napsütésben, a szabadban elfogyasztani a forralt borunkat. A szabadban jéggel körbe épített bárpult is üzemelt, ugyancsak hangulatossá téve a helyet.
Mivel a hőmérséklet még a napos időben is bőven 0 fok alatt volt, így a lankásabb részeken sem fogott meg a hó, nem volt lassú egyik pályaszakasz sem.
Az útvonalon gyalogátkelés mindkét irányban Arabbában és Selva Wolkeinsteinben van (kb. 150-150 m), illetve a zöld irányban Arabba felé a kék pálya előtt a Pont de Vauz helynél (csak 10 m, a közúton keresztül).
Az utolsó napunkat is a körbesíeléssel töltöttük, és inkább a zöld útvonalat választottuk, mert úgy éreztük, több időnk marad útközben más egyéb pályák megismerésére, illetve nem a nap végén fáradtan kell Arabbán átgyalogolnunk. Reggel még frissen valahogy könnyebben viseltük az átkelést.
Hiányérzetem maradt még az Alta Badia, valamint a Val Gardenia terepek, a Sellarondától távolabb eső részeinek a megismerésében, de talán majd valamikor máskor, ha megélem.
Összességében csodálatos vidék, fantasztikus, nagyon jól karbantartott pályarendszerek, ahol igen változatos sítúrákat lehet tenni. Számunkra felejthetetlen volt ez a hét.

Tök jó dolog ez az internet. Az ember visszaolvasgatja a régi bejegyzéseket és csak ámul, hogy egyes terepeken mekkora a fejlődés. A Sella Ronda már régen nem az mint néhány éve volt. A lifteket folyamatosan cserélik, hol a kabinokat módosítják, néha a kapacitást, a sebességet növelik. Most eljutottunk oda, hogy gond nélkül kétszer körbesíztük a hegyet. Reggel az első kabinnal indultunk 8.30-kor Corvarából Arabba felé a narancssárga irányban. 12 előtt pár perccel fordultunk vissza. Még megebédeltünk a Sella hágó után, (a hüttében egy kolozsvári lány dolgozik, a konyhán meg egy románia srác nagyon finom és gyors volt a dolog). Fél négyre újból Corvarában voltunk. Kb. 40 km sítalpon, 32 km fevonózással megspékelve. Igazán nem kellett beledögleni. Manapság talán csak egy dolgot kell szem előtt tartani a kőrsín: ez pedig a Wolkeinstein-i tömeg. Ott van ugyanis messze a legtöbb szállás, az a legpuccosabb terep. Amikor azok elindulnak, úgy 9-10 óra között, mindkét irányban bedugítják a felvonókat. Érdemes e tömeg előtt haladni, így lesz hely az ebédnél a hüttében, nem kell tolongani a felvonóknál. Ha erre nem figyelünk könnyen ilyen szituba kerülhetünk:

Na akkor még gyorsan ideírok egy újabb túrát. Ez azoknak lesz jó akik nem Alta Badiában szállnak be a kőrsíbe. Elsősorban Val Gardena-i és Arabbai rezidens sielők számára ideális. A Campologno Hágóra kell első körben eljutni. Ez Corvara és Arabba között található, a sípályák egészen az aszfaltos útig levisznek. A felvonó, amivel kezdjük a túrát átvisz az út felett neve Cherz I. Valszeg arról kaphatta a nevét, hogy a Cherz nevű hegyre visz fel. Út közben remek versenyt lehet üllni a Cherz II. nevű párhuzamosan haladó lift utasaival. Felérve a szintén Cherz nevű Hütte melett jobbról elhaladva indul a sielés. Nagyon lendületes kékpályán juthatunk le egy völgybe ahonnan több lift is indul. A legtávolabbi, kétszemélyes lifthez csusszanjunk. Ami a Pralongia nevű hegyre visz (A lift neve: Pralongia) Ezt mi csak fagyi liftnek becézzük, majd 15 percig halad egy igen szeles területen, igen mérsékelt sebességgel. A felvonó mentén akár vissza is lehet sielni a völgybe, mert az a pálya is remek, csak utána, ha folytatni szeretnénk a túránkat újra a fagyi felvonót kell igénybevenni.
Na a Pralongián próbáljunk jobbra tartani, mert így érhetjük el a túránk igazi célját a hullámos kékpályát, mely ha jól emlékszem 12-es számú. Ez kb. 11 km hosszú, egészen a Piz Sorega nevű tojásos felvonóhoz vezet le, San Cassianoba.
11 km kékpálya, és lehet rajta eszelősen gyorsan menni, vagy szép lassan ahogy tetszik, további sielők, főleg délután, rajtunk kívül nem lesznek. Egyre kell vigyázni, hogy amikor már leértünk az erdőbe és megszaporodik a társaság, nehogy elkanyarodjunk jobbra Armentarola felé.
A Piz Sorega nevű lifttel fel a hegyre, és onnan vissza lehet jutni a Sella Rondára, több pontjára is. Csak a kék 6-os pályát hanyagoljuk, annak közkedvelt elnevezése Delta Pálya. A régi Delta főcimképei alapján...
Én hogyan mennék vissza: a Piz Soregából előre szépen kigyalogolunk kb. 80 métert. Amikor oszlik a tömeg láthatjuk, hogy balra lent a völgyből 3 lift is indul. A középsőt célozzuk be. A Biok nevű hegyre visz. Innen a hegytetőről tovább haladunk a három induló pálya közül a jobb oldalin. Jól eresszük ki a lécet, hogy a végén ne kelljen botozni. Az Ütia Biokhoz (hütte) érve eldönthetjük, hogy Corvarába (Val Gardena) vagy a Campolongo Hágóhoz (Arabba felé) szeretnénk vissztérni.(Vagy ott a Hütte mellett megéleztetjük a léceinket egy jókedvű helybéli vax mesterel) Jobbra le vezet az út Corvarába, egyenesen a felvonóhoz menve pedig újra a Parongiára juthatunk. A Pralongiáról aztán a fagyi lift mellett jobbra kell menni. Ha Corvara felé megyünk tilos kihagyni a Neger Hüttét. Hogy miért Néger Hütte nem tudom, de a teraszán ülve, sört és/vagy Bombardino-t iszogatva piszok hamar feketére lehet égni a napon.

Évek óta visszatérő koptatói vagyunk a terepnek. Szerintem Alta Badia a legjobb indulásnak, már néhány éve itt leírtam: nem véletlen, hogy a hivatalos Sella Ronda leírások mind Corvarából mesélik el az utat.
Az idén is megyünk majd márciusban. Akkora már hosszabbak a nappalok és nagyon süt a nap is. Este 17 óráig lehet nyomulni.
Mi a túra sielést kedveljük, tehát azt amikor reggel kitűzünk valami célt, oda szépen elsielünk, majd vissza. A Sella Ronda erre remek lehetőséget kínál. Nem csupán a körbe sízés lehet túra, de az összekapcsolt terepeknek köszönhetően hasonló, vagy hosszabb utakat is összeállíthatunk. Már régebben leírtam a Marmolada, a Seceda, a Lagazuoi túráinkat. Most feldobom a tavalyi sztár túránkat amit kétszer is lenyomtunk. A neve legyen Monte Pana. Ez egy völgy vagy mi Santa Christina fölött, modjuk 1600 méteren van tehát lehet hogy hegy, de mi oda lesieltünk tehát inkább völgy. Lehet, hogy fensík. Ez a túra akkor jön jól, amikor a Sella Ronda túlzsúfolt. Sajnos van ilyen. Lényegében egy letérő a Sella Rondáról. A Val Gardenai részen kell feljutni a Piz Sellára. Ez kétféleképpen is megthető: vagy Plan de Gralba-ről felhúzó nagy kabinnal lehet, vagy a Sella Rondába is beletartozó 45-ös, 51 majd 52-es liftel. Innen jön egy fantasztikus rész, gyönyörű aranybarna sziklafalakkal és "jég-esésekkel" száguldós és lassabb erdei szakaszokkal tarkított síút egészen a Monte Pana nevű részhez. Itt a Monte Pana Sporthotel teraszán mindig süt a nap, az ételek nagyon nagy tányéron jönnek és nagyon finomak, a csapolt Frost pedig páratlan. Najó a számla is rendes, dehát ha az ember már idáig eljut, nem szabad kihagyni a dolgot. Itt van visszafelé egy kis hegy a Monte di Seura (2117m) amire néhányszor érdemes felmenni majd ismét le a völgybe, van vagy három szép pálya vissza. A Sella Rondára visszatérő pálya is szép, de van egy kis kétüléses lift ami árnyékos részen halad igen lassan. Hidegben engem ne szidjatok...
Ez az elzárt rész a nyüzsi mellett igazán megér egy kis kalandot, nagyon melegen tudom ajánlani mindenkinek.

Üdv.: Kulacs

Sziasztok.

Én már kétszer végig csináltam a Sella Rondát. Minkétszer oktatóval. NAgyon állat.
Mi Cortina környékén laktunk. 60eFt app/hét.
Érdemes Cortinát választani mert az ott kapható bérlettel nagyon sok siterepet és elég sok pályarendszert lehet megsíelni. És csak egy óra onnan a Sella Ronda. Ráadásul lehet kapni pár euroval drágább jegyet ami jo Cortinára és környékére valamint a sella rondára érvényes.
Plusz tudom nektek ajánlani Wetzl Pétert aki Missurinán lakik mint kitelepített síoktató. Nagyon jo oktató és meglehet kérni szerintem hogy vigye el a csapatot a Sella Rondára, mert ha vezető és tapasztalat hiányában mentek akkor nagyon sok idő elmegy a keresgéléssel plusz nem biztos hogy körbeértek ami elég szivás ugyani utána már csak taxizni lehet. Bár elég jó ki van táblázva. Két kör van a Sella ROndát egy ora mutató járásával megegyező és egy elentétés.
Cortinában a szállás nagyon drága, de ha a környéket nézitek. Missurina vagy valami környező kis falut akkor azokban már lehet találni olcso szállást.
Nagyon sok jo sípálya van ajánlanám mindenki figyelmébe.
Ha egyéb kérdésetek van, irjatok.

A Sella Ronda síterepei:
Alta Badia
Corvara, Colfosco, La Villa, S.Cassiano, Pedraces, La Val
Nekem ez a szivem csücske, mi itt voltunk, de eddig még mindenkinek az a terep tetszett a legjobban ahol éppen lakott. Rengeteg kékpálya össze-vissza lehet barangolni, nagyon kevés ember, szinte kihalt pályák. A Sella Ronda elérhető közvetlenül Corvarából ill. Colfoscoból. Ennek köszönhetően itt piszok magasak a szállás árak. Az Alta Badiai pályákra ezenkívül feljuthatunk S. Cassianoból, La Villa-ból és Pedraces-ból. La Villa-ban és Corvarában fizetni kell a parkolásért (napi 3 Euro) aprót vigyetek mer automatába kell fizetni. Magyarországról könnyen megközelíthető Brunico felől, akár Lienzen akár a Brennero felé megyünk. Erről a terepről bővebben a róla elnevezett topic-ban...
Val Gardena
Wolkenstein, St. Christina, St. Ulrich
Németország ill. a Brennero felől a legkönnyebben megközelíthető terep, ennek megfelelően itt a legmagasabb az árszínvonal. Amit én láttam belőle az a tömeg, itt voltak messze a legtöbben. A Sella Ronda-i pályák itt a legvacakabbak, bár a körbsízés szempontjából ez lényegtelen.
Val di Fassa
Alba, Canazei, Campitello, Mazzin, Pozza di Fassa, Vigo di Fassa
A Buffaure terepen nem voltam, de a Belvedere nagyon jó. Ez a fahatár felett lévő terep, szinte mindenfelé, amerre csak akarunk sielhetünk. A Belvedere viszonylag kis területen fekszik. Hátránya, hogy csak Canazeibe lehet lesielni. Láttam, hogy Plan Frataces-ig Canazeiből felautóznak az okosok, az ottani parkolóhoz meg két meseszép pálya vezet. Erre a területre több magyar iroda is szervez, bár kocsival nehezen megközelíthető. A szállás árak kedvezőek még a mi zsebünknek is. Cseszlovákok itt vannak nagyszámban.
Arabba-Marmolada
Arabba, Malga Ciapela, Rocca Pietore
Az, hogy a Malga Ciapela-i "pályaszállás" miért van benne minden utazási iroda ajánlatában, mostmár tudom. Volt szerencsém elballagni a szállás elől a korongos felvonóig... Innen csak a gleccser felé lehet értelmesen elindulni, oda meg a második állomástól igen nehéz feljutni. Ha valaki a gleccserre szeretne feljutni, csak a kabinos felvonóval tegye. A másik út ugyanis igen nehéz. Életem legnehezebb csákányos felvonózásán vagyok túl nem beszélve a kétüléses fabetétes "libegőkről" Az arabbai pályák, a terepviszonyoknak köszönhetően nagyon meredekek. Ennek a terepnek talán az egyedüli előnye, hogy közel van Alta Badia, már persze Arabbához. De, hogy mindenap vissza kelljen sielni Malga Ciapelába az igen gáz lehet. Autóval ide is nehéz eljutni.

Kulacs

Sziasztok!

Mostmár van nekem is tapasztalatom a Sella Rondával kapcsolatosan. Március elsőhetében töltöttünk egy hetet itt. Mindkét irányban körbesieltük, és a kapcsolódó terepeket is bejártuk. Számunkra nagyon nagy élmény volt. Azért hozzátartozik, hogy mi amolyan menős csapat vagyunk, úgy szeretünk sielni, hogy közben van valami uticélunk, valahová megyünk miközben sielünk. Erre eszményi ez a gigantikus összefüggő sibirodalom. Az időnk is fantasztikus volt szikrázó napsütés, kemény, de nem jeges pályák, melyek nem buckásodtak még este sem. A zöld vonalon mentünk előszőr, Corvarából indultunk. Az eredeti leírása a körsínek szintén innen kezdi a túrát, talán amiatt mert itt van egy olyan lift melyet mindkét irányba haladóknak használni kell. Azt meg jó először letudni. A hágókon való átjutás, hasonlóan a közúti közlekedéshez, kicsit nehézkes. Ehhez még jön a településeken való átballagás (átbotozás) ami szintén nem a legkellemesebb. (Főleg, ha a gyereket is húzni kell ill. a felszerelését cipelni.) De, és ez a legfontosabb, egy egésznapos kalandban lehet részetek, amit nem lehet visszamondani, félbehagyni, itt bizony menni kell. A szemlélet is fontos: felvonózunk, hogy sielhessünk. Ez egyébként mindig így van. Ha ráállhatunk végre a lécre ill. lapra egyből rajzoljuk az íveket, élvezzük a terepet. Engem az is feldobott, hogy semmit sem tudtam az előttem álló terepről. Meg kellett álni egy-egy magaslaton beazonosítani az előttünk álló pályát. Olyan tájékozódási sízés jellege is volt. Azok a legjobb részek melyek kabinos felvonók mellett vezetnek, tehát a szembe haladók a pálya mellett kabinban utaznak. Ezalól kivétel a "Husvéti tojás"-os felvonó Colfosconál. (Az gáz)
A zöldirány előnyei, nehézségei: Az egész rendszer szerintem legjobb pályája a Gardena hágóról levivő piros pálya. Addig Corvarából eljutni igen unalmas, majd átjutni a falun botos-gyaloglós-nyögvenyelős. Az innen felvivő kabinhoz vártunk a legtöbbet, valszeg a de. 10 órai időpont miatt. A Sella hágó ami innen következik, a leglaposabb ezért itt kellett egy kis botozás a "kőtenger" nevü pályán ami viszont gyönyörű. Innen jönnek a klassz részek: a Prodi hágón szinte észrevétlenül lehet átjutni, Val di Fassa pályái nagyon jók. Amint közeledünk Arabbába, laposodik és hullámossá válik a terep. Fontos: amint átmászunk a betonúton és elhaladunk a discokocsma előtt vegyünk nagy lendületet (még annál is nagyobbat). Ez a leglaposabb pálya, de ha jól begyorsulunk, simán átvészeljük, nekem másodszorra sikerült, pedig a lányomat is húztam a boardján. Ha ez megvan Arabbában nyakunkba kapjuk a léceket mivel egy rövid séta vár ránk a falun keresztül. Innen már minden oké, talán csak a Campolongo hágónál kell közvetlenül a felvonó előtt a botunkat a hóba mártani. Az meg kell a kidolgozott felsőtest miatt... A Boéról levivő pirospálya igazi jutalomjáték, bár nem tudom, hogy ha nem olyan ideális az idő és buckásodik a pálya, akkor milyen is lehet délutánra.
A narancssárga irányon mi egy órával hamarabb végeztünk. Ami itt gáz az a csákányos, korongos felvonónál kialakuló tömeg a Campolongo hágónál, aztán feljutni Arabbából a Porta Vescovora a kabinos velvonók egyikével. A Sella hágóig minden oké, de utána már elég rossz a terep szinte végig. Átbotozni a hágón, átmászni, lépcsőzni Wolkensteinen, majd a gardena hágóról lecsorogni Corvarába nem méltó befejezése a napnak. Legjobb, ha Colfoscoban beülünk az azonos nevű kabinos felvonóba, majd feljebb hatolunk a négyülésessel a Forcelles-re. Innen nyomhatunk egy remek pirospályát, egészen a völgyig.
Tudom, hogy ez kicsit hosszúra sikerült, de még nincs ám vége, még dobok képeket, meg írok is.

Kulacs

Sziasztok

Egy órája értem haza a Val Di Fassa-ból. Ez a Sella Ronda-t alkotó négy síterep egyike.
Tegnap előtt volt szerencsém az óramutató járásával egyező irányba végigmenni (narancssárga kör) a Sella Ronda-n, úgyhogy viszonylag friss élmenyeim vannak a dologról.
Előszöris a száraz tények:
- Ugyan 3 hete nem esett hó az egész környéken és napközben néha +6 fok is volt, a pályák nagyrésze kitűnő állapotban van.
- A Sella Ronda mindkét irányban járható
- A lifteknél lehet térképet kérni, amin fel van tüntetve, hogy melyik liftekkel és milyen pályákon lehet körbemenni. Egyébként még ez sem szükséges, mert minden ki van táblázva.
- Az óramutató járásával megegyező irány a narancssárga, az ellenkező a zöld "Sella Ronda" felirat. Ezeket megtaláljátok mind a pályákon, mind az érintett lifteknél.
- A kör bejárásához "Dolomiti Superski" bérletet kell venni, egyébként ez érvényes mind a négy terület (Alta Badia, Val Gardena, Val di Fassa, Arabba) összes liftjére és a síbuszokra.
A jó tapasztalatok:
- Mi Canazei-ből (Belvedere) indultunk. Sehol nem kellett a lifteknél sorbanállni
- A teljes kört nagyon kényelmesen 4-5 óra alatt be lehet járni
A rossz tapasztalatok:
- A körben főképp azok a pályák érintettek, amelyek a síterepekről az adott faluba visznek. Ezek általában keskenyek és hamar szétcsúszkálják őket, némelyik gyakorlatilag élvezhetetlen. (a síterepeken lévő pályák állapota nagyon jó, de azokat kipróbálgatni plusz idő)
- Ezen pályák jórésze kék. De olymértékben, hogyha az ember egyszer bejefékez, akkor botozhat napestig. Marha fárasztó és unalmas ezeken a pályákon csorogni (síelésnek nem lehet nevezni)
- Néha bizony le kellett csatolni a lécet és cipekedni a településen keresztül. Volt, ahol jégen, vagy éppen térdig érő hókásában.
- Iszonyatos idő megy el a liftezéssel

Mindent egybevetve aki elindul arra számítson, hogy 1 egység normális síelésre fog jutni:
- 2 egység összetúrt, élvezhetetlen pálya
- 2 egység kék pálya (jobbára csak sífutásra alkalmas)
- 4 egység liftezés
- 1 egység séta

Magyarul kirándulásnak jópofa, de síélménynek gyakorlatilag nulla...
Sokkal jobban jártok, ha kerestek egy kellemes pályarendszert (tudom ajánlani Val di Fassa-t!!! - részletesen lásd a topic-jában) és ott kellemes hüttékkel szegélyezett kitűnő minőségű, tök üres pályákon csúszkáltok.