A szokatlanul enyhe tél nyertesei és vesztesei

Rendkívül enyhe volt és hosszúra nyúlt az őszi időszak, még október elején is strandolásra, napozásra alkalmas időjárás volt hazánkban, amelynek hirtelen vetett véget az október közepén lehullott első hó. A folytatás azonban sajnos elmaradt, ahogyan a decemberi szezonnyitásokat is el kellett halasztani a legtöbb helyen. A hóhiány sok fejfájást okozott a Nemzetközi Sí Szövetségnek is, el kellett halasztani a hagyományos söldeni szezonnyitó futamot, valamint a világkupa sorozat számos versenyét amerikai helyszíneken kellett megrendezni, mivel az európai pályákon hónak még nyoma sem volt.

Hosszas előkészületek után, amelyeknek során minden eszközzel igyekeztek megóvni a hóréteget, el kellett halasztani a legendás kitzbüheli Hahnenkamm versenyt is. A rendezők pénzt nem kímélve a Grossglockner hágóútról kitermelt havat szállítatták a sípályákra, azonban az időjárás végül keresztülhúzta számításaikat.

Érdekesség, hogy a Grossglockner környékének hava Ausztria egyik jelentős exportcikkévé lépett elő: sífutó és biatlon versenyeket sikerült végül sikeresen lebonyolítani a nagy távolságból a helyszínekre szállított hónak köszönhetően.

Rosszul jártak azok is, akik a közeli terepek kedvezményes besízési lehetőségeit választották, a legtöbb terepen egyáltalán nem, vagy csak egy-egy pályán lehetett síelni, ennek megfelelő várakozási időkkel.

A karácsony előtti nem túl jelentős havazásoknak és az intenzív hóágyúzásnak köszönhetően az alacsonyabb terepek kivételével lehetett síelni az ünnepek között, azonban számos terepen elmaradt a szezon legjobban jövedelmező része.

Nem hozta meg a várt havazásokat az újév sem, sajnos inkább a hőmérsékleti rekordokról vált emlékezetessé a januári hónap nagyobb része, az első jelentős havazás a hónap végén érkezett és leginkább a francia, olasz, szlovén és Karintia tartománybeli sípályákat érintette, ekkor némileg fellélegezhettek az üzemeltetők, hiszen az iskolai szünetek idejére a pályák legnagyobb része már síelhető volt.

Sízés szempontjából a február sem hozott jelentős javulást, csupán kisebb havazások javították a pályák állapotát, március elején pedig meleg tavaszi idő köszöntött az egyébként is megviselt pályákra. A március 15-i hosszú hétvégén leginkább kopottas pályákon és firnhavon lehetett csúszni.

Igazán komoly havazás egy héttel később, március 20-án érkezett az Alpokba, ekkor nem egy helyen egy métert is meghaladó friss hóréteg hullott a pályákra, számos lavinát okozva, amelyek halálos áldozatokat is követeltek. Ennek a havazásnak köszönhetően jól sikerült a húsvéti hosszú hétvége is sízés szempontjából. Sok helyen ekkor zárták a szezont.

Húsvét után pedig újabb hőhullám árasztotta el a hegységeket, gyakran még 1500 méteres magasságban is 20 fok fölé kúszott a hőmérők higanyszála.

Az idei szezon ismét fellángoltatta a klímaváltozásról és a globális felmelegedésről szóló vitákat, a tél vesztesei egyértelműen azok az alacsonyan fekvő síterepek voltak, amelyek nem rendelkeznek megfelelő hóágyú kapacitással, valamint a télisportszer gyártók voltak, akik a kereslet megcsappanásával járó deficitet csak komoly átszervezésekkel és létszámcsökkentéssel tudták kompenzálni. Öröm az ürömben, hogy a boltokban maradt készleteket jóval olcsóbban lehet megvásárolni a szezon után.

Szlovákiában sem sikerült túl jól a szezon, leginkább a decemberi szezonnyitók elmaradása okozott fejfájást sokaknak, igazán jó hóviszonyokkal leginkább a csorba-tónál, a lomnici-nyeregben, valamint a Chopok déli oldalán találkozhattak a sízők.

Fekete évet zártak a hazai sípályák is, mindössze a Mátraszentistváni Sípark tudott kinyitni pár hétre. A többi hazai sípályán elmaradt a síszezon, amely különösen sajnálatos a rendkívüli fejlesztéseket végrehajtó eplényi sípálya esetében.

Természetesen ahogyan vesztesei úgy nyertesei is voltak a szezonnak, ezek pedig a magasan fekvő és fejlett infrastruktúrájú síterepek, amelyek extra profitra tettek szert a hóhiányos régiókból hozzájuk vándorló sízők tömegének köszönhetően.

Az időjárás Európa északi felén mutatta meg igazi téli arcát, az are-i (Svédország) sí világbajnokság során számos versenyszámot a rendkívül hideg és havas időjárás miatt kellett halasztani.

Nem lehetett okuk panaszra az észak-amerikai síterepeknek sem, már a szezon elején kiválóak voltak a hóviszonyok, a szezon során pedig számos hóvastagság rekord megdőlt az államokban, ahol most áprilisban is súlyos hóviharok követelnek áldozatokat.

További nyertesei voltak a télnek az útfenntartó vállalatok, akik rengeteget spóroltak azzal, hogy nem kellett bevetni a hótakarító gépeket, illetve a télre szánt só és csúszásgátló zúzott kő készletek legjava is a raktárakban maradt. Szintén pozitívumként említhető, hogy idén elmaradtak a tavaly nagy károkat okozó árvizek, belvizek is hazánk területén, szintén a hóhiánynak köszönhetően.

Az idei szezont sokan, sokféleképpen értékelik, aki magasabban fekvő hóbiztos helyeken síelt, az nem biztos, hogy nagyon másnak tartotta az idei szezont az előzőeknél, azonban azok, akik csak a hazai, illetve a közelebbi és alacsonyabb síterepekkel számoltak a szezonban, mint sízési lehetőséggel, azok nagyon rossz szezont zártak.