Cikk dátuma: 2009.10.10. | Szerző: Stani

Szicília, Andalúzia, Ciprus: narancsfaligetek, egymás mellett sorakozó olívafák, hatalmas pálmafák, mediterrán tengerpart. A legtöbbünknek ez jut eszünkbe az Öreg Kontinens legdélebbi régiói hallatán. S mit szólnánk egy kis tree skiinghez Ciprus szigetén, vagy egy márciusi sízéshez az Etnán?

Hófedte hegyek és pálmafák

Amikor síelésre, havas hegyekre gondolunk, akkor a legkevésbé jutnak eszünkbe Európa mediterrán országai. Nyaranta megannyi honfitársunk indul Görögországba, hogy jól megérdemelt nyári szabadságát a tengerparton töltse. S vajon mennyien indulnak el a téli hónapokban egy görög síelésre? A kérdés nyilván költői. Úgy is fogalmazhatnék, hogy minden bizonnyal a két kezemen meg tudnám számolni, talán még annyi sem kellene hozzá. Holott Hellász télen is gyönyörű, hegyeit sokszor vastagabb hó borítja, mint az Alpok oly felkapott síterepeit.

No nem csak a görögök büszkélkedhetnek hófedte hegycsúcsokkal és jól kiépített síközpontokkal Európa délebbik felén. Ott van az Ibériai-félsziget déli csücskén tornyosuló Sierra Nevada, az olasz csizma sarkán elhelyezkedő Gambarie, vagy a szigetek közül Korzika, Szardínia, Ciprus. Az addig rendben van, hogy lehet síelni – merthogy a dunai töltésen vagy Normafán is lehet - , de mégis mennyi hó van, milyenek a pályák, vetődik fel a kérdés. Hó szempontjából egyértelműen a görög síterepek az éllovasok, ahol tengerpart közelsége ide vagy oda többnyire méterekben mérik a havat. Jó néhány évvel ezelőtt körbejárta a világháló síelős fórumait az a kép, amin egy kis görög síterep (Pilion) húzófelvonója volt látható. Pontosabban nem látható, ugyanis néhány nap leforgása alatt négy (igen négy, nem elírás) méteres friss hó esett, ami csaknem betemette a húzófelvonót. Úgy is mondhatnák, ha arrafelé esik a hó, akkor úgy igazán, derekasan.

Némileg hószegényebb a helyzet az olasz csizma sarkában és Szicíliában, ahol rendszerint minden második-harmadik szezon számít kimagaslónak, közte inkább válasszunk más célpontot. Természetesen nagy magassága miatt kivételt képez az Etna, de erről majd egy kicsit később. Mégis, a leghosszabb szezont a spanyol Sierra Nevada tudja felmutatni, ahol rendszerint november végétől májusig tart a síszezon. A felvonók, sípályák jól kiépítettek, megfelelő infrastruktúrával, semmivel sem rosszabb, mint az Alpok síparadicsomainak átlagos kiépítettsége. No de lássuk most őket szép sorjában.

Havas cédrus fenyők közt - síélmények Ciprus szigetén

A világon több olyan országot is találunk, ahol a külföldi, síkultúrával rendelkező idegen országok jelenléte nélkül talán még napjainkban sem lenne legalább egy kiépített síterep. Ezen országok sorát bővíti Ciprus, a sziget síéletét a briteknek köszönheti. Ami a tengerpartokon az angol pubokat jelenti, az a sziget belsejében emelkedő Troodos-hegység lejtőin a sípályákat. A sípályák cédrusok és fekete fenyők közt kanyarognak, közben csodás látvány tárul elénk; az alant fekvő üde zöld rétekben és dimbes-dombos tájban gyönyörködhetünk. Tiszta időben a Földközi-tenger csillan meg a távolban. A síliftek Karácsony tájékán kezdik róni a köreiket és március közepéig meg sem állnak. Ezután már túlságosan enyhe az idő a valamivel kétezer méter alatt fekvő síterepen, ráadásul a melegebb idő beköszöntével a legtöbben a tengerpartokat részesítik előnyben, télre, hóra már csak kevesen gondolnak. Magáért a síterepért azért ne üljünk repülőre, a jó kétszáz méteres szintkülönbség nem éppen meggyőző és négy felvonójával (ebből az egyik üléses), tucatnyi pályájával sem tartozik a legnagyobbak közé. Ugyanakkor azon síbarátoknak, akik a téli hónapokban látogatnak a szigetre kis városnézés, túrázás, tengerparton pihenés céljából, egy napra megéri ellátogatni a sziget egyetlenegy és Európa legdélebbi síterepére.

Az istenek fehér hegyei – Görögország másképp

Képzeletbeli utazásunkat folytassuk a görög hegyekben. Egy gyors pillantást vetve a toplistára (ld. a cikk alatt) láthatjuk, hogy az ország négy síközponttal is képviselteti magát. A magyar fülnek talán Parnaszosz neve csenghet ismerősen. A Peloponnészoszi félszigeten, Athéntől mintegy kétórányi autóútra fekvő sípályák a legismertebbek és többek szerint a legjobbak. A felvonók egészen 2300 méterig visznek. A hasonló magasságon elterülő Kalavritával az ország két leghóbiztosabb síterepe, ahol egészen áprilisig síelhetünk, néha még ennél is tovább. Parnaszosz 2009-ben május közepéig tartott nyitva, és ekkor sem a kevés hó, hanem a vendégek hiánya miatt zárt be. Ülőfelvonók, kabinosok, változatos lejtők és tekintélyesnek mondható szintkülönbség, ez jellemzi a két nagyot. Kevésbé számítanak ismertnek az úgy szint’ a Peloponnészoszi félszigeten található Trikala és Mainalo. Utóbbi Európa harmadik legdélebben üzemelő sípályája. Érdemes megemlíteni az egykoron Kréta szigetén üzemelő kis síterepet, ami néhány éve bezárt. Amennyiben még járnának a felvonók, úgy nem csak országos, hanem európai szinten is az elsőnek számítana. Ha az alpesi síelők nem is, a sítúrázok annál inkább kihasználják Kréta hegyeit. Tavasszal több nyugat-európai egyesület és utazási iroda is szervez a szigetre egy kellemes sítúrázással összekötött tengeri vitorlázást. Egy görög síelőtől olvastam; „Nálunk nem a kevés hó, hanem a kevés ember jelenti a gondot, február végén már mindenki a tengerpartra vágyik, a hegyeket meghagyják nekünk, fanatikusoknak.”

Andalúzia havas arca - 3000 méterrel a pálmafák felett

Fehér szigetként emelkedik ki az andalúz tájból a jóval 3000 méter fölé tornyosuló Sierra Nevada, magyarul havas hegylánc. A hegység egyszerre ad életet és halált. Életet, mert a hegységben megannyi kisebb forrás ered, melléjük falvak és virágzó mezőgazdaságok települtek az évszázadok során. Halált, mert a hegység esőárnyékában alakult ki kontinensünk legszárazabb vidéke, a félsivatagos-sivatagos tájairól híres Almería. A táj sajátos kulisszája végett megannyi western filmnek szolgált helyszínéül.

A szubtrópusi hatás alatt álló Costa del Soltól bő kétórányi utazással egy homlokegyenest más világba csöppenünk. A hatalmas pálmafák és házméretű kaktuszok helyett hóborította lejtőkkel találjuk szembe magunkat. Sok „síelős” média által Európa legdélebbi síparadicsomának tartott Sierra Nevada valójában „csak” a második, hiszen a ciprusi Troodos foglalja el a trónszéket. No nem mintha ez a tény bármit is változtatna a hely varázsán. Az első hó már szeptemberben megérkezik, sportolásra alkalmas mennyiségben inkább november tájékán esik, amikor a hosszú nyaralásából visszatért Holle Anyónak a havat okádó sárkányok is besegítenek. A jól kiépített hóágyúrendszer, az igen száraz, hóágyúzás szempontjából előnyős levegő és a nagy magasság szinte garancia a hosszú, novembertől májusig tartó szezonra. Mondhatni az andalúzok függetlenítették magukat a természettől, és hófelhők hiányában is első osztályú pályákat tudnak varázsolni így félúton Pradollano és a Mulhacén közé.

Mint szinte minden, a Mediterrániumban fekvő síterepre, így itt is igaz: ha esik, akkor bizony derekasan. Emlékszem, még 2008. áprilisában a Costa del Solon két napig időnként csepergett az eső, és 30 fok helyett csak 20 fokig kúszott fel a hőmérő higanyszála. Odafenn, Andalúzia tetején két nap leforgása alatt 70 cm friss hó jött le. Míg Görögországnál egy helyi síelőt idéztem, addig itt álljon a következő idézet egy német síelőtől: „Kicsit olyan ez, mint Ischgl”. S igen, a 2100 és 3300 méter között elterülő síparadicsom széles és mesterien kezelt sípályáival, modern ülőfelvonóival és példásan kiépített hóágyúrendszerével valóban olyan „ischgl-szerű”. A hasonlóságokat csak tetézi a forgalmasabb napokon az Idalp (Ischgl „elosztó” része) tömegét reprezentáló Borreguiles.

Sípályák a tűzhányón – síelés Itália legdélebbi részein

Narancsligetek, tengerpart, tűzhányók, maffia: ez Itália déli vidéke. Valószínűleg, mint reklámszöveg egyetlen utazási irodánál sem jelenne így meg – már ami a maffiát illeti -, de valljuk be, az ország ezen vidékével már szinte összefonódott. Az más kérdés, hogy a hétköznapi turista ebből sokat nem érzékel. Mivel fentebb a nagyobbakkal kezdtem a felsorolást, így most eljött az ide, hogy – az egyenjogúságot szem előtt tartva – a kisebbeket helyezzem az első sorba.

Itt van mindjárt Gambarie, a kalábriai hegyvidék egyik gyöngyszeme, egyben az olasz csizmán végighúzódó Appenninek legdélebbi síterepe. A Messinai szoros partján elterülő Gallico Marinától mindösszesen 30 kilométerre fekszenek a sípályák, amik légvonalban a tengerparttól 17 kilométerre találhatók. Így ez Olaszország, a tengerparthoz legközelebb eső síterepe. A lenti szubtrópusi környezetből bő félóra alatt teljesen más világba csöppenünk. Az út mellett növő kaktuszokat lombhullató erdő és fenyvesek, az üde zöld füvet hótakaró váltja fel. A sípályák 1100 méteren kezdődnek és 1700 méter fölé mennek, így a szintkülönbség már meglehetősen tekintélyesnek mondható. Aki idelátogat két ülőfelvonó, néhány húzólift és vagy tucatnyi lesiklópálya közül válogathat. Mivel szinte egy kőhajításnyira emelkedik a parttól, így a hegy tetejéről nagyszerű kilátás nyílik a Messinai szorosra, sőt egy kicsit szebb időben a hóborította Etnát is megpillanthatjuk. Kétségtelenül nem mindennapi élmény úgy síelni, hogy a sípályákról folyamatosan az azúrkék színben pompázó tengert látjuk, a túloldalon – már Szicília – Messina utcái rajzolódnak ki, kicsikét távolabb az Etna pöfékel.

A már sokat emlegetett szoroson átérve Szicíliában kalandozunk tovább. Talán kevesen tudják, hogy az Etna árnyékában – ahol két síterep is üzemel – megbúvik egy harmadik szicíliai, méghozzá a sziget északi partján. Pianno Batteglia hagyományosan a palermóiak házi hegyének számít. Nyaranta megannyi bringás teker fel a hágóra, alkalmanként autóversenyeket is szoktak errefelé rendezni. A hidegebb hónapok beköszöntével fehér ruhát öltenek a hegyek és beindul a síélet. Az 1570 és 1865 méteres magasságban két húzófelvonó és néhány sípálya közül választhatunk. Hétvégenként valósággal elözönlik a helyiek a környéket, a legtöbben csak élvezik a havas környezetet, hógolyóznak. A gyerekek és a fiatalabbak szánkóval és mindenféle egyéb csúszóalkalmatossággal suhannak alább. Bár kijelölt szánkópálya nincs, ez nagy gondot nem jelent, a hágó mindkét oldalát szegélyező lankák szánkópályává alakulnak a forgalmasabb napokon. A sziget keleti felén tör a magasba és uralja a látképet a most 3329 méteres Etna. Hogy miért tettem hozzá a most szócskát? Nos az Etna Európa legaktívabb vulkánja és a kitörések miatt a magassága is állandóan változik, hol csökken, hol némileg nő. A kúp alakú hegyen két síparadicsomot is találhatunk: az északi oldalon az Etna Sud vagy Linguaglossa, a déli oldalon az Etna Nord, másképpen Nicolosi.

A két hely egzotikus voltát nem csak az adja, hogy ennyire délen találjuk őket és a tengerparthoz sem kell órákat utaznunk, hanem a tény, miszerint egy aktív vulkánon síelhetünk. Ha közvetlenül a hegy lábánál több tízezren élnek, akkor miért ne lehetne egy kicsit magasabbra sífelvonókat húzni? Mindenesetre üzemeltetőnek lenni egy vulkánon bizony nem könnyű feladat. A 2001 és 2002-es kitörésekkor részint megsemmisült a déli oldal, újra kellett építeni a felvonókat, a sípályáknak új nyomvonalat készíteni. Bár talán utóbbi a legkönnyebb feladat, hiszen sok négyzetkilométernyi havas hegyoldal áll betörésre készen, ráadásul még az erdőirtással sem kell bajlódni, lévén erdő errefelé nem igen nő. A két síközpont túlnyomórészt húzófelvonókat kínál – feltehetően azért mert ezeknek az újjáépítése költsége alacsonyabb, mint egy mindennel ellátott hatülésesnek -, de azért találunk itt ülőszékest és a déli oldalon egy kabinost is. A felvonók 2600 méterig merészkednek a déli oldalon, az északin háromszáz méterrel alább végződik a síparadicsom. A magassági adatokból rögtön kiderül, hogy egy aktív vulkánon kevésbé szeretnek csúcsra törni a tulajdonosok, érthető okokból. A szezon decemberben startol és áprilisig meg sem áll, feltéve, ha egy kitörés nem jön közbe.

"Talán" még van remény

Több szakértő is riogat azzal, hogy a globális felmelegedés hatására belátható időn belül el fognak tűnni Európa sítérképéről az egzotikus síterepek. Erre évről évre rácáfolnak az itteni síparadicsomok. Korzikán 2009. május elején még három-négy méter hó fedte a hegyeket, a spanyol Sierra Nevada a 2008/2009-es szezonban közel 190 sínapot tudott felmutatni. Bár a síterep május második felében bezárt, a spanyol síválogatott még többször edzett itt júniusban. A görög Parnaszoszon május közepéig jártak a felvonók, Cipruson az elmúlt szezonban többször megközelíthetetlen volt Troodos síterepe a hatalmas havazások miatt.

Egyszóval „talán” még van remény, a hóágyúk jelenlétéről nem is beszélve, amik valósággal átírják a történetet, de ez már máshova tartozik, így zárom is soraimat.

A TOP 10 legdélebbi síterep Európában

Sícentrum	Ország	Koordináták
Troodos	Ciprus	34°56'10"
Sierra Nevada	Spanyolország	37°5'44"
Mainalo	Görögország	37°38'47"
Etna Sud	Olaszország	37°43'153"
Etna Nord	Olaszország	37°47'
Piano Battaglia	Olaszország	37°52'51"
Trikala	Görögország	37°57'5"
Kalavrita	Görögország	37°59'42"
Gambarie	Olaszország	38°9'52"
Parnaszosz	Görögország	38°34'6"

Oszd meg:

Kövess minket: