Cikk dátuma: 2010.02.02. | Szerző: RideGuide

Ezeket a cikkeket azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik kicsit pontosabban szeretnének megismerkedni a deszkák technikai hátterével, vagy éppen vásárlás előtt vannak és nem tudják miket jelentenek azok a bizonyos „mágikus” szövegecskék a deszka leírásában...

Az első részben a deszka felépítésére vonatkozó infókat találhatod meg, még a folytatásban a kötésekről és egyéb nyalánkságokról is olvashatsz majd!

Felépítés és anyagok

A „mag”: szinte az összes deszkánál manapság a famag adja egy deszka „alapját”. Nagyon olcsó vagy gyerek lapoknál még ma is találunk polyurethan (habosított műanyag leegyszerűsítve) maggal gyártott deszkákat, de ezek nem túl hosszú távú megoldások, mivel rugalmasságát illetve előfeszítettségét (lsd. később) sokkal gyorsabban elveszíti…
A famag egymással ellentétes szálirányú falemezek összeragasztásával-préselésével jön létre. Ha ez a famag végigfut a deszka teljes hosszán, akkor beszélünk „Tip-to-tail” famagról, egyéb esetben az orr és a hátsórészben valamilyen habbal vagy egyéb megoldással teszik még könnyebbé és/vagy olcsóbbá a gyártást.

Következő réteg a famagot körülvevő üvegszálas borítás, amit ár és felhasználási terület alapján variálnak a gyártók. Az olcsóbb vagy puhább lapok esetében az üvegszálak kétszer keresztezik egymás útját, pontosabban fogalmazva két tengely mellett találkoznak (ezért is hívjak ezt biaxiális szerkezetnek). A keménység és a torziós merevség fokozása érdekében ezt a keresztezést lehet akár három (triaxiális) vagy négy irányból (quadraxiális) is produkálni.
Az üvegszálas réteg fölé ragasztva vagy beledolgozva találkozhatunk még különböző merevítésekkel, ami legtöbbször hosszanti irányban vagy a kötéshelyeknél x formában elhelyezkedő karbon szövetben vagy titánium rétegben valósul meg.

Ha felfelé haladunk tovább, akkor már csak a festést-lakkozást is tartalmazó záró réteg van hátra, míg lefelé a talp. A talpakat nagyjából minden cég ugyanabból az anyagból (értsd márka) készíti, persze egyéni megoldásokkal fűszerezve. Az olcsóbb lapoknál többnyire extrudált talpanyagot találunk, ami puhább (tehát könnyebben javítható, de sérülékenyebb is), kevesebb törődést igényel, viszont nem olyan jó a wax felvevő és leadóképessége, mint drágább szinterezettnek keresztelt vetélytársának. Utóbbi anyagnál egy több pórussal rendelkező, de mégis keményebb anyaggal van dolgunk, ami viszont nem megfelelő waxolásnál lassabb lehet az extrudált talpakkal szemeben.

A szétfűrészelt darabunkon most már, csak az oldalakról nem tudjuk, hogy milyen technikai csodákat tartalmaz…A legegyszerűbb része a dolognak a kantni, ami vagy körbefut a teljes deszkán, vagy nem… Értelemszerűen, ami körbeér, nagyobb biztonságot nyújt a lapnak, de több súlyt is jelent, míg rövidebb társainál vica-versa. A kantnik fölé általában egy gumiréteget is beillesztenek rezgéscsillapítónak.

A szendvicsünk ezzel el is készült, a kérdés már csak a lezárás mikéntjén van. Ha elvékonyítjuk a széle felé érve a rétegeket és összepréseljük, akkor cap szerkezetről, ha pedig egy plusz műanyag oldalréteggel zárunk akkor sidewall szerkezetről beszélhetünk. A CAP egy kicsivel kevesebb súly mellett jobb torziós merevséget jelent, míg a sidewall egy jóval időtállóbb darab lesz. Leggyakrabban manapság e kettő kombinációját használják, ami a felső réteg „lekerekítést jelenti egy vékonyabb oldalfallal folytatva.

(a folytatásban:a deszka tulajdonságait meghatározó dolgok: rádiusz, szélesség, oldalív, stb...)

További infó: www.rideguide.hu

Oszd meg:

Kövess minket: